Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)

1933-11-15 / 262. szám

Válságos idők magyar leikeihez intézett felhívást Inezédy-Joksman Ödön Nagyváradon Jakabffy Elemér a kisebbségi jog nemzetközi küzdelmeiről Ferenczy Zsigmond és Hegedűs Nándor beszédei * __________________________Kutnnjsm____ (Nagyvárad, november 14) A biharmegyei ée nagyváradi Magyar Párt közgyűlésén a szónokok hosszú sora adott hangot a magyar fájdalomnak s a magyar kötelességnek. Ko­vács Árpád dr., Markovics Manó, Soós Ist­ván, Koresmáros László beszédei után a par­lamenti csoport tagjai közül mondottak be­szédeket, majd Inezédy-Joksman Ödön dr megrázó beszéde a válságos idők magyar lei­kéhez szólott. A mult legnagyobb válságát Mohács zúdította a magyar népre, a nemzeti öntudat parancsszavai mentenek meg az uj mohácsi tragédia betetőződésétől. Jakabffy Elemér beszéde. Általános figyelem és érdeklődés közben állott fel szólásra Jakabffy Elemér. — Az elhangzott felszólalások — kezdte j beszédét — bőségesen rávilágítottak kisebbségi életünkre, nekem csak az most a feladatom, hogy külügyi helyzetünket rövid vonásokban ismertessem. Amig 1919 előtt a nemzetiségi kérdések csak belügyek voltak, addig 1919 óta ezek nemzetközi jogi kérdéssé lettek. Éppen ezért minden pártkeretnek szüksége van arra, hogy a külföldi életet is figyelje és a uiaga politikáját ehhez is mérje. Nekem és Balogh Artúrnak jutott a feladat, hogy a külföldet járjuk és erről a pártnak jelentést tegyünk. Az elnök ur említette, hogy a nálunk megfor­duló külföldiek a legjobb színben látják hely­zetünket. Erre vonatkozóan utalok egyes ese­tekre. Geníben találkoztam Zevi Aversohnnal, a zsidó kisebbség képviselőjével. Mondhatom a vele való eszmecsere sokkal nagyobb látkört ad, mintha tucatjával beszél az ember román politikusokkal. Elbeszélte, hogy 1931-ben Ro­mániában járt és felkereste Vaida Sándort, aki akkor belügyminiszter volt, akinél este 8 órától éjjel fél tizenkettőig nem tudott szóhoz jutni, mert Vaida mind csak azt magyarázta, hogy Romániában nincs antiszemitizmus. Más­nap aztán kiutaztam Borsára — mondotta Aversohn — többet aztán nem is kell monda­nom. — A másik eset az, hogy a mult cv szep­temberében künn voltam Bernben a népszövet­ségi megbízottal együtt, aki ugyan egy szóval sem említette, hogy meg volnának elégedve a romániai kisebbségi helyzettel. Én őszintén megmondhatom, hogy hát uraim nem átalják, hogy mint az augur az augurráli találkozik és szembe nevetik egymást, hogy két megfélem- litett tanító aláírását elfogadták akkor, ami­kor azzal az egész kisebbség és a való igazság szemben áll. Nem zsenirozza magát az a testü­let, hogy román közmondással élve — „bu­tává“ teszi magát. Ez az ur nyugodtan végig­hallgatta és aztán azt mondtam neki, jöjjön el Romániába és a kisebbségi miniszterrel együtt keresse^ fel a Magyar Párt vezetőit, mi majd elő fogjuk adni, hogy például százával vannak a Székelyföldön olyan iskolák, ahol vannak ugyan magyar tagozatok, de ott a tanitó egy szót sem beszél magyarul. Egyetlen ily próba­tétellel az utódállamok kormányai nevetség tárgyává tenné a Népszövetséget. — Nemrég Németország kilépett a Népszövet­ségből azzal az indokolással, hogy ő betartotta a békeszerződést, de Franciaország nem tar­totta be. Franciaország álláspontja ezzel szem­ben az, hogy Németország, a német hatalom titokban fegyverkezik és veszélyezteti Francia- ország határait. Vájjon mi szétszórt kisebb­ségek, mi is fegyverkezünk, vájjon mi is rej­tegetünk gázokat, tankokat, amelyek Francia- ország határait veszélyeztetik? Hát ha nem, akkor kérdezem, a békeszerződések ránk vonat­kozó rendelkezéseit miért nem tartották és tartják be? A kisebbségi kérdés próbaköve az egész nemzetközi politikának és meg lehet állapítani, hogy Franciaországnak eszeágában sincs betartani a békeszerződéseknek azokat a pontjait, amelyek rá kellemetlenek. — Kilenc éve járjuk inár a kongresszusokat, igaz proli'pináinkról- beszélnek, de eredményt, megoldást mégsem érhettünk el. A kisebbségi kérdés még egy harmadik változaton megy át. Legtipikusabban jellemzik ezt a változatot a szászföldj választások. A mostani kormány­bukás egyik főoka volt ez a választás, mert ez nagyjelentőségű volt a belpolitikában. Ez va­lóban veszedelmes csak akkor lehet az állam- hatalomra, ha meg nem érti ennek etikumát, hanem szcmbenáll vele. Ez a választás hozta meg, hogy a szászoknál visszaszorították a mérsékelt álláspontul vezetőket és most majd egyszerre elő fog áll-ani az a fiatal gárda, amely sokkal többet fog követelni, mint az eddigiek. — Most újabban megint ostromállapotról hallunk. Láttuk, hogy egy állam az ostrom- állapottal a saját sírját ássa meg. Cavout mondta, hogy ostromállapottal egy ideig min­den szamár tud kormányozni. — Nekünk minden szenvedésünk dacára nyu­godtan kell tovább haladnunk az elnökünk ál­tal. megjelölt utón. Meg kell tartanunk az összetartást, az erőt, hogy a jövőre biztosan számot tartsunk. Ez a gyűlés, amely a maga szolemnis megnyilvánulásával kifejezője össze­tartásunknak és erőnknek, hitet ad, hogy ki­vívjuk jogainkat, amelyeket Isten adott és ördög sem tud elvenni. (Nagy taps és éljenzés). Ferenczy Zsigmond képviselő rövid, de annál frappánsabb hatású beszédet intézett a közgyűléshez Ferenczy Zsigmond képviselő. Az idő ekkorára már ugyancsak előrehaladt és Ferenczy ezért röviden beszélt, de szavai dinamikus hatásúak voltak. — Bethlen elnök ur, amint megfigyelhet­ték, nem úgy beszélt rólunk mint nemzeti ki­sebbségekről — mondta, — hanem úgy emlí­tett bennünket, mint magyar nemzetet. Meg kell találnunk tehát a módo-t arra, hogy nem­zeti mivoltunkat a magunk erejéből biztosít­suk és meg kall állapítanunk, hogy a nemzet­létet cselekvő nemzeti munkával akarjuk biz­tosítani és biztosítjuk. A magyar ész, a ma­gyar lélek, magyar sziv, magyar erő, magyar vagyon szent frigyet köt és ebből meg kell születni a lelkiismereti, szellemi és kenyér­szabadságnak. Hegedűs Nándor, Bihar képviselője is lelkes ováció közben kezdte meg beszédét. Mindjárt első mondatai­val, amint ezt már megszoktuk tőle, megtalálta a kapcsolatot a közgyűlés publikumával) és folyton fokozódó érdeklődést, hatást váltott ki keresetlen, de komoly igazságokat tartalmazó szavaival. — A Magyar Párt — mondta — soha sem ismerte a mások elnyomását. A jogtalanság és igazságtalanság felett mi is pálcát törünk. Eb­ben áll előttünk a jövő kormányzása. Ma már egyre nagyobb tömegek jönnek pártunk zász­laja alá. Egy uj és termékeny munka indult meg a pártban. Inezédy-Joksman Ödön beszéde. Hegedűs Nándor beszéde tulajdonképpen záróbeszéd volt, de a tömeg ujjongva kívánta hallani még, — az idő előrehaladottsága ellenére — Inezédy-Joksman Ödön ügyvezető elnököt. A párt országos ügyvezető elnöke nem térhe­tett ki a lelkesült tömeg kívánsága elől és hir- telenében tartott egy oly gyönyörű, szivet, lel­ket eltöltő beszédet, amelynek hatását egyéni­ségének és orgánumának szinte szuggesztiv erejével a maximumig fokozta, hogy szavai mélyen és felejthetetlenül beléverődtek hall­gatóinak leikébe: — Rendkívül megtisztelő rám — kezdte, —■ hogy szavaimat kívánják halUani. Az én szán­dékom csak az lehet, hogy ha vannak csügge- dők, azokba lelket öntsek és ha vannak inga­dozók, azokat saját hitemmel és meggyőződé­semmel erősítsem és reá mutassak arra, hogy különösen ma, amikor egy távozó kormány ostorcsapásait még elevenen érezzük és amikor gazdaságilag olyan mély pontra jutottunk, akkor egyetlen fegyverünk az őszinte össze­tartás és a megingathatatlan magyar nemzeti öntudat kell hogy legyen. Csak ezeknek birtokában lehet a Magyar Párt az, aminek lennie kell: a magyar szivek összedobbanása egy közös bal­sorsban és elszánt szövetkezés a közös véde­lemre. Sok helyen fordulok meg és fájó szívvel tapasztalom, hogy vannak testvéreink, kik a sikertelen küzdelmekben elfáradva, félreálla- nak, mások a hazug ígéretektől elkábitva, ma még küzdenek saját lelkiismeretükkel, de hol­nap talán készek a zászlót cserbenhagyni. De ha küzdelmünkben több még a sikertelenség, azért mégsem szabad félreállani. Gondolkoz­zunk azon, hogy mi karddal, szerszámmal, dal­lal ide kerültünk, ezer esztendőn át éltünk itt és ha ezen gondolkozunk, észre kell vennünk, hogy mi koldusok népe egy nagy missziónak, nagy feladatnak lettünk részesei. — Mi úgy hordozzuk itt a feladatunkat, mint a mártir a keresztet, de magyarnak lenni nem bátrat étel, nem szégyen, nem véletlen, hanem ma­gyarnak lenni szép hősies feladat, amit nem is tud mindenki betölteni. — Magyar testvéreim! Tüneményszerü gyorsasággal peregnek az események és jel­szavak egy rövid emberöltőn belül is. Három­szor emelték már fel politikusaink egy-egy jelszó zászlóját, hirdetvén szent meggyőződés­sel, hogy itt az emelkedés, vagy a bukás, itt az Szerda, 1933. november 15. Míísor változás u Magyar Színházban a „Zsindelyezik a kaszárnya tetejét“ óriási sikere miatt Î Hétfőn is zsúfolt ház gyönyörködött a Zsindelyezik a kaszárnya tetejét operett előadásában és a további előadásokra is olyan nagy jegykereslet van, hogy nem lehetett levenni a Zsindelyezik a kaszárnya tetejét a műsorról. Így kedden este fél 9-kor és szerdán este lel 9-kor is Zsindelyezik a kaszárnya tetejét szerepel a műsoron. Tehát Dubarry csak csütörtökön kerül színre, még pedig Szabó Ica primadonnával a címszerepben. A Dubarry ragyogó kiállilása, a ruhák szépsége, Milocker csodálatos zenéje előre is biztosítják a világhírű operett sikerét. (] Hangsúlyozottan figyelmezteti a színház igazgatósága Kolozsvár közöm 1 ségét, hogy Dubarry premier-ének szerda esti előadására már meg­váltott ötös sorszámú jegyek minden egyéb jelentkezés, vagy pénztárnál történő becserélés, bejelentés nélkül csütörtök estére, a premierre érvényesek. — A csütörtök estére váltott hatos számú jegyek péntek estére érvényesek.

Next

/
Thumbnails
Contents