Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-10 / 232. szám

KuetiUjsxg

Kedd, 1933. október 10.

SÍIBS

Erdély magyar kisiparának

súlyos sérelmei a székelyföldi kisiparosok gyergyól gyűlésén

Sürgősnek mondották k! az iparosok termelő és értéke* sifiő szövetkezetének feláHitásét - A nagygyűlés hatalmas anyagát átadták Szabó Béni képuisesöftG!*, h a magyar parlamenti csoport tegye szóvá a parlamentben

imm

■rrrfsia: •

■noíiUHW p'1 *5

(Gyergyószentmiklós október 9.) A székelyföldi kis iparosok vasárnap nagygyűlést tartottak Gyergyó- szentmiklóson. Az összejövetel túlnőtt a területi jellegen: megrázó erejű megnyilatkozása volt egész Erdély mázsás terhek alatt görnyedő kisiparosságának. A Székelyföldön tárták fel a sebeket, de egész Erdély halódó magyar kisiparának sok sérelme és fájdalma zokogott a panaszokban. Gyergyószentmiklóson nem fékezték a panaszáradat lendületét. Kimondották nyíltan: „nincs tovább!“ A teljes megsemmisülés szakadékénak szélén meg kell állani! És ez a megállás impozáns volt. A gyergyószentmiklósi gyüMs példát mutatott. Szakitott az eddigi hasonló összejövetelek sok felesleges szócséplésével és a gyakorlati megoldási lehetőségek egész sorát vetette fel.

Annak meg egyenesen sorsdöntő __ és éppen

ezekben a napokban __ különös jelentősége van,

hogy a gyergyói gyűlés végső meg állapításában kimondja: ,,kisebbségi életünkben a gazdasági ösz- szefogás erkölcsi szükség, mert ez nemzeti megmaradásunk alapja is."

Szentmiklós — a kongresszusváros.

Gyergyószentmiklós lassanként „kongresz- szusváros“ lett — mondják a gyergyóiak örvendve az idegenforgalomnak- Az ucea tényleg népes- Sötét ruhás kiküldöttek vonulnak fel komoly arccal Öt évvel ezelőtt tartották az utolsó gyűlési szintén Gyergyószentmiklóson. Most mintegy négyszáz székelyföldi kisiparos jött el, hocy az azóta még jobban leromlott életüket megmutassák. Szombaton este az Iparosotthonban éjlélbenyuló előértekezleten tárgyalták meg a panaszok hatalmas anyagát- Hogy mennyire helyénvaló volt ez, azt’megmu- tatta a gyűlés. Fegyelmezett, gyorsan pergő, bravúros lefolyású volt- A szónokok és felszólalók kötött idővel beszéltek. De gratuláltak is sokan Szabó Béni képviselőnek, a gyűlés ener- gikuskezü levezetőjének.

Kezdődik a gyűlés.

Tizenegy óra. A Laurentzi-szálloda nagy terme zsúfolásig telt, a hallgatóság között sok az ősz fej. A színpadon, az elnöki asztal mellett foglalnak helyet a magyar parlamenti csoport megjelent tagjai is: dr. Gyárfás Elemér, dr. Ferenczy Zsigmond, dr. Sulyok István és dr. Páll- Gábor. Megválasztják a gyűlés tisztikarát. Elnök: Szabó Béni. Alelnökök: Ritz Antal, Biró József, Lukács József, Gyarmati István, Stengler Károly. Jogtanácsosok: Dr. Nagy József, dr. Szimonis László, dr. Páll Gábor, dr. Várhelyi Ödön, dr. Ferenczy Zsigmond és dr. Gyárfás Elemér. Jegyzők: Strasser József, Jor- dache Emil, Pluchard Gábor.

Stengler Károly, a gyergyószentmiklósi Iparostestület elnöke üdvözli a megjelenteket. „Ki kell mondani: nincs tovább! Teherbiróképességünk megszűnt, újabb terheket elviselni nem tudunk. Dolgozni és élni akarunk, hogy ne legyünk kénytelenek megszökni iparengedélyeinktől. A közterhek nagyrészét reánk rakták, iparosokra. Nem akarunk kitérni az igazságos hányad viselésekből, de egyenlő és igazságos elbánást kérünk, mert mi is vagyunk olyan oszlopai és jó polgárai az országnak, mint gazda-testvéreink, akikről gondoskodtak“ — mondotta többek között, nagy hatást keltve.

Szabó Béni képviselő nyitotta meg azután

a gyűlést:

—A legutolsó órában jöttünk össze, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy

az egyetemes nyomor mellett a Székelyföld iparostársadalmának nyomora minden képzeletet meghalad.

Tudjuk, hogy ennek a gyűlésnek keretében a súlyos problémákat megoldani nem lehet- De kétségbeesett jajkiáltásunkat talán meghallják az arra hivatottak és emberségesen bírálják el a teherviselő képességet, mert akkor megmenekülnénk és hamarosan kedvezőbb viszonyok közé kerülnénk. Mi, kisiparosok, az államélet erős oszlopai, dolgozni tudunk és dolgozni készek vagyunk. Minket semmi más nem vezet, mint a becsületes munka mellett a kötelesség- teljesítés érzése.

Az üdvözlő táviratokat olvassák fel, melyeket a királyhoz, Vaida miniszterelnökhöz és dr. Joanitescu ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez intézett a nagygyűlés vezetősége.

Pacurariu polgármester magyar nyelven köszönti a gyűlést és kíván jó munkát. „Jól ismerem a helyzetet, a kisiparosok ma már nem iparosok, hanem koldusok- A kormánynak kötelessége, hogy ne tegyen különbséget a társadalmi osztályok között, mert előtte mindenki egyformán polgár. Biztositom önöket, hogy a kormány így fog cselekedni“ — mondotta nagy érdeklődés közben. Vlasa György, a marosvásárhelyi munkakamara nevében bejelentette, hogy közelebbről Gyergyószentmiklóson munkakamarai fiókot állítanak fel. Benkö László a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara nevében sajnálkozását fejezte ki, hogy az iparosságot leszakították az iparkamara testéről, Ferenczy Zsigmond dr. a magyar parlamenti csoport odaadó segítségét Ígérte meg.

Az iparossá? nagy sérelmei

Az első előadó Sükösd József brassói ipartársulati elnök volt. Határozati javaslatban kérte kimondani, hogy: 1. az adók összegét arányosan osszák szét: 2. az egyes kisipari szakmák adóját csoportosan, cf delegáltak véleményének meghallgatása alapján, vessék ki; 3. a patenta fixa lejáratát egy évvel rövidítsék meg; 4. adassák teljes adóhátralék-törlés, I csökkentés és fizetési haladék az 1932 decemberéig fennálló hátralékokra; 5. az adóba lefoglalt szerszámok, bútorok és anyagok oldassanak fel a foglalás alól; 6. a forgalmi adó- mentességet terjesszék ki a pékiparosokra és a kist i már okra is; 7. a husiparosok taxáit szállítsák le; 8. töröljék el az összes községi és városi taxákat és helyette állítsák vissza a régi községi pótadó-rendszert.

Simonis dr. (Szászrégen) a társadalombiztosító törvény módosításáról beszél, mert a legutóbbi munkásbiztositó törvény nem volt tekintettél a kisiparosság érdekeire és több intézkedése a legérzékenyebben sújtja őket.

A munkaszerződési törvény módosítását Kovács Árpád (Székelykeresztur) kéri. Javao

<

CD

2!

o

O

3

>

>

Z

Q

*

magyar könyvnap legnagyobb eseménye! ECKHARDT

egyetemi ny. r. tanár:

' Magyarország

TÖRTÉNETE

324 oldal, hófehér papíron. - Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában Kolozsvár, strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5 sz. alatt. Vidékre 1Ü0-— lej beküldése ellenében azonnal szállítjuk.

♦

Ara egész vászon kötésé én 90- lej \

solja, hogy ne legyen kötelező a fizetett szabadság megadása és a felmondás legyen szabadegyezkedés tárgya.

Kisiparos-kamarát kérek.

A kisiparos-kamara felállítására tesz javaslatot Schuller Károly (Gyergyószentmiklós). A kisiparos-kamara felállítása sürgősen szükséges, utasítsák a huszonkét munkakamara kisiparos tagozatait, hogy indítsanak erélyes akciót ennek érdekében. Gyárfás Elemér dr. megjegyzi, hogy a kisiparos-kamarák felállítása alkotmányváltoztatást kíván s éppen ezért addig is keressék a belső megoldást.

A kisiparosok kötelező könyvvezetéséről Tamási Károly (Gyergyószentmiklós) azt javasolja, hogy forduljanak a semmitőszékhez, mondassák ki, hogy a kisiparosok könyvvezetését elrendelő pénzügyminiszteri rendelet törvénybe ütközik.

A konverziós törvény kiterjesztéséről beszélt dr. Várhelyi Ödön (Kézdivásárhely). Kifogásolja, hogy csak a: földművesek és háztulajdonosok részesülnek a konverzió előnyeiből, holott az iparosságnak éppen olyan szüksége van rá*

Az állam, mint konkurrens.

Nagy elkeseredéssel tárja fel a közintézmények ipari műhelyeinek határtalan kon- luirrenciáját Csákány Balázs (Brassó). A kisipar lezüÚesztéséhez a korlátlan szabadsággal dolgozó állami intézmények műhelyei is hozzájárulnak törvényellenes működésükkel. A fegyházak, tanonciskolák embereinek és a hadsereg iparosainak ingyenes munkaerejével, az adókkal és üzemköltségekkel terhelt iparosok nem rendelkezhetnek. Kéri, hogy

a közintézmények műhelyeit olyan keretek közé szorítsák, hogy ne veszélyeztesse az iparosok létét.

Sándor István hozzáfűzi, hogy a vasút má.r semmiféle vállalkozást nem ad ki, mindent saját rezsiben, napszámosokkal dolgoztat.

Gyarmathy István (Székelyudvarhely) az iparosság rákfenéjének nevezi a kontárkérdést. Az erdélyi kisipar romjain tobzódik a kontárság.

Termelő- és értékesitőszövetkezetet,

Biró József (Csíkszereda) a szövetkezeti eszme feltétlen szüksége mellett nyilatkozik. Javaslatára a gyűlés egyhangú lelkesedéssel mondja ki, hogy

sürgősnek látják iparos termelő-értéke-