Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-08 / 231. szám

2 HELETIÜJSßCG Vasárnap, 1933. október 8. Ahol a szeretet elfelejteti a nyomort... Látogatás a reformátusok Benedek Elek gyermek-otthonában — Tizüekás nap (Kolozsvár, ság, mely nem október 7.) A nagy nyomoru- kogy szűnni kezdene, hanem napról-napra veszedelmesebben terjed s egyre több embert húz le a nélkülözések hínárjába, arra készteti a társadalmat, hogy jótékony- egyesületek keretein belül, amennyire csali lehet, enyhítse a szenvedéseket. Kolozsváron már minden felekezet állított fel napközi- otthont, a téli hónapokra népkonyhát s fárad­ságot nem kímélő utánjárással munkálkodnak az egyletek vezetői a nemes cél érdekében. A nyár elején beszámoltunk a római kathoiikus nőszövetség és a missziótársulat ruchesuccai napközi-otthonának működéséről. A napokban a magyaruccai Református Aggmenház udva­rán lévő, Benedek Elekről elnevezett gyermek- otthont látogattuk meg, mely tudvalevőleg két év óta gondoskodik számos szegény ember gyermekéről. Rozália testvér, aki a gyermekeket gondozza, kö­rülvezet az otthonban és megmutat mindent. Megle­hetősen kis lakás áll a gyermekek rendelkezésére, amelyet azonban egy nemes adomány folytán a közel jövőben nagy teremmel és fürdőszobával kibővítenék. A napokban meg is kezdik az épitésl munkálatokat s előreláthatólag, a télen már az uj helyiség lesz az apró­ságok állandó tanyahelye. Csinos kis konyhán át belépünk egy hófehér pa- fyolat-szobába. Rozália testvér tulajdona ez, ide szo­kott visszavonulni esténkint, mikor a gyermekek ha­zamentek s az otthonra csend ereszkedik. A szobák előtt tágas terrasz áll, a melegebb hónapokban itt ét­keznek a gyermekek. A kertet is megtekintjük, melyben a virágágyak után hosszú sorban következnek a különböző vete- mények, közben szétszórtan pedig gyümölcsfák álla­nak. A gyermekek paradicsoma ez s ilyenkor ősszel, különös örömet okoz nekik a szilva- és a dió-szüret. „Én itt jobban szeretem, mint otthon.. Ahogy kilépünk a kertből a homokkal behintett udvarra, egyszerre megrohannak a gyermekek. Min­denkinek van Rozália testvérhez adresszált panasza: Pista nem akar leszálln! a bicikliről... Bözsi már egy órája hintázik és nem adja át nekem... Agnes elvette az autót... stb. stb. csak győzze szegény nővér hall­gatni és főként tudjon igazságot tenni közöttük. De azonnal eltereli figyelmüket a sérelmes ügyekről, énekelni hivja őket. Szeretnek énekelni. Pillanat alatt deka teát, kávét, vajat, lekvárt, kását, bármit, amiből éhségcsillapitó ételt készíthetnek. Csak tiz dekát kér­nek tőlünk. Bármilyen szegények vagyunk is, ennyit csak kibírunk? Csali magunk elé kell képzelni azt a sok kicsi gyermekst, akik mitsem tudnak a világról, akik nem okai semminek és mégis nélkülöznek, szen­vednek, csupán azért, mert megszülettek. Ugye nem sajnáljuk tőlük azt a tiz dekát? Az adományok a következő elmekre adhatók le: Református Aggmenház, Magyar ucca 67 sz., Radó Andrásné, Arany János ucca 11 sz., Fodor Antal (fod­rász-üzlet) Kossuth Lajos ut 2., Lörinczi Ferencné, Monostori ut, Ref. iskola, Kcresztessy Kálmánné, Far­kas ucca 23, Vidovszky Ferencné, Ferenc József ut 67 (földszint). Ne feledjük el a dátumot, október 12. és 15-a a gyűjtés napja. Es azután is, máskor is gondoljunk egy ZSÍROS, PATTANÁSOS ARCBŐRHÖZ PUDER HELYETT SllFAÚVi. te ÉJVPUDEfa Megszünteti az arc pattanásait, mittesszereft. Szaküzletekben kapható. kicsit néha a Benedek Elek napközi otthonra, ezekre a játékos szegény gyermekekre, akik Itt az otthon falai között ismerték meg a mese csodálatos birodalmát. S amig az egyenkötényes sok kis nyomoruság-virág áhí­tattal, ragyogó szemekkel hallgatja Rozália testvér elbeszélését a tündérkirály leányról, Elek apó szelleme ott lebeg fölöttük s végtelen szeretettel meleg szivére öleli a sok didergő, apró életet... B. E. Meţfliali a lövöldöző asífaítlieíyár áldozata Éjszakai kaland, amelynek tragikus -rége leit (Kolozsvár, október 7.) Kínos ás súlyos kimenetelű incidens színhelye volt csütörtök­ről péntekre virradó éjszaka a kolozsvári állo­más közelében lévő vasúti híd- Egy fiatal vidéki lány érkezett az egyik éjszakai vonat­tal Kolozsvárra és a Dermata gyárhoz közei - lakó ismerőseihez indult, hogy ott töltse az éj­szakát. Amikor elhaladt a vasúti állomás épülete előtt és lépteit a Vasút ucca felé irá­nyította, a nyomaiba szegődött egy fiatal­ember, aki kitartóan követte a sötét aceákon és közben többször is megszólította. A vasúti hid közelében a védtelen lány két veie szembe jövő uccai járókelőt kért meg arra, nogy vé­delmezzék meg az aszfaltbetyár ostromától- Ezek, két munkás, Pacurar Gheorghe és Rá- Izosi Márton, azonnal a molesztált leány segil ségére siettek és felszólították a fiatalembert, hogy tolakodó közeledését szüntesse be. Szó szót követett s egyszer csak a fiatalember revolvert rántott elő, a revolver agyával előbb Rákosi arcába sújtott, azután pedig közvet­len közelből Pacurarra sütötte a fegyverét A golyó talált és közvetlenül a váll fölött a nyak alsó részén hatolt be- Pacurar eszmélet­lenül zuhant a megvédelmezett lány lábai cié- A merénylő fiatalember ezután futásban keresett menedéket, Rövid hajsza után azon­ban a megsebesült Pacurar társa elfogta a menekülő merénylőt és beszállította a vasúti rendőrség őrszobájába. A súlyosan sebesült Pacurart a Rákkutató intézet kórházába vit ték, ahol dacára a szorgos orvosi ápolásnak, ma reggelre kiszenvedett. A hatósági vizsga­lat során megállapítást nyert, hogy a golyó átszakitotta a főütőeret, Pacurar rengeteg vért vesztett, azonkívül pedig_ súlyosan meg­sértette a nyakcsigolyákat is. A gyilkos aszfaltbetyárt, akit Bodea Dariusnak hívnak, átszállították az ügyészség fogházába, ahol Barbateiu vizsgálóbíró már meg is kezdte ki hallgatását. A halálba akarta követni öngyilkos udvariólát a szép zilahi urileány Megrázó tragédia két zilahi családban körbeállják a nővért, csak egy kis fekete fiúcska nem vesz tudomást a rendelkezésről, egy asztal alá beülve szűri, szitálja a homokot valami játékszürövel. A töb­biek tágranyilt szemekkel nézik egymást, teli-torok­kal énekelnek: „Fel barátaim drága Jézus zászlója alatt...“ Azután szavalnak, mindenki bemutatja a tudo­mányát. Egy lenszöke kislány azzal dicsekszik, hogy amikor tavaly nyáron idekerült az otthonba, még nem tudott beszélni. Itt tanult meg. Egy másik anélkül, hogy kérdeznénk, a testvérhez simulva, nevetve mondja: — En Itt jobban szeretem, mint otthon... Annyi kedvesség van ezekben az apró teremtések­ben, hogy nem is gondolná az ember, amikor a kül­város uccái felé látogat és látja kint ülni közönyös koravén arcokkal a kapukban őket. Otthon a nagy nyomorúság láttán képtelen kibontakozni belőlük a gyermekség, de ahogy átlépnek a napközi-ott­hon kapuján, mintha uj világba lépnének. Vidámak, boldogok, gyermekek. Az ember érzi, hogy igy nevelni őket, ilyen oda- adóan foglalkozni velük képtelen lenne egy érdekszer­vezet. Ennek a munkának, amit a napközi otthonban kifejtenek, szülönyja csak a humanizmus, csak a sze­retet lehet. Tiz-dekás nap. Rozália testvértől megtudom, hogy reggelire tejet és kenyeret kapnak, délben levest és főzeléket, vacso­rára legtöbbször tejet, 'lekváros, vagy vajas kenyérrel. A hóstátiak gyakran megajándékozzák az otthont zöld­ségfélével, a kereskedők néha fűszer-félét küldenek s igy közadakozásból valahogy biztosítani tudják az éhes szájak részére a kenyeret. Most azonban már minden készlet kifogyóban van, ezért október 12-én és 13-án megrendezik a szokásos évi tizdekás napot. Ez annyit tesz, hogy azon a két napon, aki csak teheti, leadja adományát az alant felsorolt cimekre. Nem kérnek nagy dolgokat, csupán azt, hogy, akinek van, juttasson ezeknek a gyermekeknek tiz deka cukrot, tiz Zilah, október 7. Még ma is csak találgatás: az okát senki sem tudja, hogy miért is lett öngyilkos távol szülőföldjétől Balogh Tibor, aki Bukarestben teljesített katonai szolgálatot. Bátyja, aki leutazott temetésére, nem tudott semmi bizo­nyos adatot hazahozni a szülők megnyugtatá­sára. Az örökké vidám fiú, aki a katonaság nehézségei között sem vesztette el humorát és jókedvét, öngyilkosságának indító okát magával vitte a sírba, hogy örök titok marad­jon. Néhány nappal ezelőtt még levelet irt, amelyben még csak nyoma sincs az elkesere­désnek. A szülők tanácstalanul állanak s az időtől várják a titok i'ellebenésct. Az öngyilkosság titkát nem tudta megfej­teni a szép Nagy Olga sem, aki türelmetlenül várta a katonai évek lassú múlását. A fiúval állandó levelezésben volt s a bizonyosság tuda­taival színezte ki fiatal lány-fantáziájával a jövőt. A szülők nem ellenezték a fiatalok egy­bekelését. Az ismerősök pedig valósággal egy­másnak szánták őket. A 18 éves Nagy Olga. gyermek-lellce nem birta el azt a fájdalmat, amit udvarlója titok­zatos öngyilkossága szerzett neki. Eleinte csak a búskomorság jelei mutatkoztak rajta. Ké­sőbb azonban már táplálékot sem akart magá­hoz venni- Ezért — amint a városban hírlik — mostoha apja meg fedette. Az érzékeny leány- lélek nem tudta elviselni a mind jobban rá­nehezedő fájdalmat s a tegnap délbün 1 óra­kor megmérgezte magát. A szülők azonnal orvoshoz folyamodtak. Nagy Olga, aki még öntudatánál volt, nem akarta megmondani a bevett méreg nevét és mennyiségét és minden még meglévő erejével védekezett az ellen, hogy gyomormosást alkal­mazzanak. Nagy Olgát azonnal beszállították a zilahi vármegyei kórházba, ahol aztán sikerült gyo­mormosást alkalmazni s igy minden remény meg van arra, hogy életben marad. Még mindezideig nem lehetett megtudni, honnan szerezte Nagy Olga a mérget. Egyik feltevés szerint egyik orvos-nagybátyja hagyta nála a nyár folyamán. Ez viszont arra enged következtetni, hogy a lány már régebb idő óta gondol az öngyil­kosságra s az elhatározásra szükséges erőt udvarlójának tragikus halála adta meg. Ügyvédi határidőnapló —-1934 Lepage-fif nyomban 300 lej és portó, később 360 lej utánvéttel vagy előfizetve frankó —HirT-ürimnnTnn-Tmii in ..........

Next

/
Thumbnails
Contents