Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-29 / 249. szám
4 KELETíüfSm Vasárnap, 1933. október 29. A Aki „kikezdett“ a huszonnégyen hordárral, — Illa U» akinek „nem jött ki“, — comblövés az orosz fronton, — a „majdnem-szenzáció“ hőse, — a sav- tultengős és a gumibocskor, — a harmadik osztályon, ahol dühöng a demokrácia (Kolozsvár és KocsArd között a gyorsvonaton-) Tökéletes „állomás-zaj“. Jobb, mint a hangos filmen, vagy a rádió helyszíni közvetítésekor. A zűrzavaros, lármás rohanásba éles, türelmetlen hang sivit bele: — 2i-es! Hu-szon-négy-gye-es! A harmadosztályú kocsi ablakában két kézzel integet egy olyan jóltáplált asszonyság, hogy az az érzésem: beledagadt az ablakkeretbe és úgy beszorult, hogy segítség nélkül bajosan kerül ki onnan. — Na, ide felszállók, — gondolom cs már fenn is vagyok. Az elhelyezkedés láza ömlik cl a kocsin. Az ablak — élsötétedve. Aztán nagy- nehezen visszafordul a soványnak legnagyobb jóakarattal sem nevezhető hölgy és rákvörösen dühöngi mindenki felé: — Csak hordárokkal ne kezdjen ki az ember. Kérem, segítsenek! Az asszonyi s. o. s.-re öblös férfihang hajol ki szolgálatkészen az ablakon: — 24-es! Ebben a pillanatban felpattan az ajtó és csomaggal hátán begörnyed ama bizonyos 24-es, akivel „kikezdett“ a darázsdereku hölgy. — Ugye megmondtam? Csak férfi lépjen közbe, mindjárt van eredménye — harsogja nevetve a segítségére siető. íme: ez a III. o. • De már gördül is a vonat- És megkezdődik a III- o. külön élete, aijiely minden állomáson uj fejezettel gyarapodik és sohasem végződően zajlik. A harmadosztály sokkal közvetlenebb, mint a második. Már csak azért is, mert itt nincsenek fiilke-elválasztó falak. A sokatemle- getett társadalmi osztályokat elválasztó falak nélkül egy síkban összeolvadva látom a harmadik osztály „vad idegeneket“ összehozó érdekes életét. íme: két óra története a III. osztályon, foto- montázsra fotogr^fálva. _— Nem jött ki... Minden férfi aljas... — sirja zsebkendőjébe a szőke húszévesnek látszó tényleg csúfokat mondtam volna reá, azt megmondom a szemébe is. De erre úgy elfutott a düh, hogy kaptam a dlcznóölő kést s ha ki nem szalad, úgy felapritor.i, mint egy malacot. Berzenkedik bennem az újságíró: liü, de nagy szenzáció lett volna! Most már csak ennek az elmaradt szenzációnak a „majdnem- hőse“ — az utitársam... Elfordítom a lencsét: A szódabikarbóna és a srket-ncma. Tőlem „srégen jobbra“ középkorú ur ül. Azzal vonja magára a figyelmet, hogy állandóan táplálkozik. Még pedig ilyen recept szerint: „Egy késhegy szódabikarbóna... öt perc evés... egy késhegy bikarbóna... öt perc evés“ és igy tovább. Ugylátszik: túlteng gyomrában a savA kolozsi alagutban némi sivalkodás támad. Pirosra gyűlt arcra világosodik rá. És a baka elrebben a jóképű falusi menyecskétől- Minden van itt. Ki mit akar. Még idill is... Újságot olvasok. Valaki papírlapot tesz rá a francia kormánybukásra. Felnézek- Riadt szemek. Remegő ujj mutat rá az elémtett papirosra, ahonnan ezt olvasom: „Süket-néma regáti vagyok- Azt hittem, hogy Erdélyben munkát találok- Tévedtem. Most szeretnék hazamenni. Segítségét kérem!“ Adtam- És eszembe jutott: ez a fiatalember a regáti szellem élőszobra. Az Ó-királyság is sokszor süket és néma Erdély fájdalmai előtt. És azt hiszi, hogy itt Eldorádó van-.. Hány éves? Szőkehaju asszony kacag fel hangosan: — A fiamat látogattam meg váratlanul. Fatelepen tisztviselő. A fiatalemberek általában nem szeretik az anyai betoppanásokat. A faluban képzeljék azt beszélték, hogy nem is anyja, hanem a kedvese vagyok — beszéli ki családi titkait. Egy ur sandán ránézett és hangos „kacajra fakadt“. Kinos hangulat áradt szét. Amit DIVAT 1933-1934 Selyem bársonyok, Selyem ottomanok Kifogá sta Ia n választék csak a GALLIA gyári lerakatában: Cluj.srt.Gen.Neculcea 2 (Renner palota) csak az űzött el, hogy befutottunk Gyéresre. Választékos elegánciával öltözött anya száll fel leányával. Véletlenül egy évvel ezelőtt fültanuja voltam, amikor mondotta: — Ha már elsőn nem tudunk, másodikon utazunk- De alább nem adjuk! Adták... A bocskor filozófiája. Uj szomszédot kaptam. Cári kétfejű sas a mellény gombján. Orosz hadifogoly-zubbonyáról kerülhetett hozzá. Parasztruhája bocskor- ban végződik. — Mibe kerül ma az autógumimból készült bocskor? — tájékozódom. — Hatvan lej és két évig tart. A Gogakormánytól kaptuk — céloz arra, hogy a költőpolitikus kormánya alatt engedték meg a gum- mibocskor viseletét- így folytatja: — Legközelebb csak arra a kormányra szavazunk, amelyik jó bőrbocskort ad, — neveti. De miudenikünknek a faluban, nem úgy, mint eddig: választáson egy kapott szép summa pénzt és — a többi szavazott. Éppen a konverzióról kezd beszélni, érdekelne is, hogy mit, de megérkezünk Kocsárdra. A süket-néma busán álldogál a lépcsőn, amikor visszanézek a szakaszba. Éppen akkor lendítette be szájába a savtültengős a huszadik bikarbóna adagot. Horosz Béla. lány. — Nem érdemes hinni a férfiaknak — vigasztalja courthsmahlerí aforizmával a mellette ülő barna és úgy szagol bele a friss rózsa- csokorba, hogy látom: ő viszont hisz és — neki kijöttBelesajog a comblövésbe. Ez az első fülke egyik padja. Szemben veUtolsó határidő a rokkant ügyek elintézésére lük két férfi ül. ötvenesnek becsülöm őket. Azonnal összemelegednek: — Melyik fronton volt? Én az oroszon... November 8-ig jelentkezhetnek azok a rokkantak, akiknek eddig még nem ismerték el jogaikat — Az olaszon voltam Boberdőnál! — A fene a rázós rónaiját. Ahányszor ráülök, mindig belesajog a comblövésembe. Lucs- kánál lőttek a lábamba. Amikor vittek a kórházvonaton, úgy döcögött, hogy üvöltöttem a fájdalomtól- Azóta mindég fáj, ha csak vonatot is látok. Bólongatnak. A kerekek két évszámot kattognak ütemesen: 1914/1918. Szeretnék kiordi- tani a sárgult kukoricatáblák felé: — Hát sohasem lesz vége? Mikor felejtik már el?! ApahidaA katonaszökevény cigány majdnem szenzációt csinál. összekötözött kezű cigányt hoz he szuro- nyos katona. Leülteti és hiuszomekkel figyelve, le sem veszi róla tekintetét- Katonaszökevény. Csodára kényelmetlen lehet a szoros „karperec“. Pillanatok alatt a közsajnálkozás középpontja. Cigarettát tesz a szájába egy férfi és udvariasan meg is gyújtja. A könnyes szemű lány kenyeret tesz le a padra. (Had’ egyen az „aljas“.) — Háromszor meglógtam. De nem bírom már a reszketést, bujkálást, többé nem szököm meg- Legalább lesz mit enni három évig, mert annyit biztosan kapok, — mondja hangosan a cigány, nagy borjuszemeit körülsétáltatva. — Hol fogták el? — kíváncsiskodik áthajolva egy asszony. — Ha nem lettem volna olyan nagy gavallér, (igy mondja: gáválér) most nem ülök itt. R azzal már mondja is: — Azzal állít be a szomszéd, hogy a lányát szidtam. Hál vagyok én olyan gavallér, hogyha (Kolozsvár, október 28.) A Monitorul Oficial május hó 9-iki 105-ik számában kihirdetett törvény az erdélyi rokkantakat egyenjogositotta a regáti és besszarábiai rokkantakkal. Ez a törvény a volt rokkant tisztek, tovább szolgáló altisztek és azok özvegyeinek nyugdíjigényére nézve kiterjesztette a regát- ban és Besszarábiában eddig érvényben volt rendelkezéseket. A törvény értelmében mindazok a tisztek, tovább szolgáló altisztek, vagy ezeknek özvegyei, akiknek eddig igényeit nem ismerték el, hathónapi határidőt kaptak ügyeik rendezésére. A hat hónapi határidő november hó 8-án jár ie. Mindenki rendezze tehát addig ügyeit, mert bizonyos, hogy később nem fog alkalma nyílni rokkantsági ügyének rendezésére. Megjegyezzük, hogy a nyugdíjra a rokkant tisztek és tovább szolgáló altisztek hátramaradottjainak is joguk van. Senki se hanyagolja el tehát rokkantsági ügyét, akinek a legkisebb igénye van s reménye lehet arra, hogy jogait elismerik, tegye meg sürgősen a szükséges lépéseket jogainak elismerésére. Az alábbiakban pontos fordításban közöljük a Mo n i to r u 1 O l'i c i a 1 május 9-én megjelent 105-ik számában kihirdetett törvényt. Eunek alapján bárki megállapíthatja, hogy esetében mit kei! tennie? I. „Az 1929.v évi törvény és végrehajtási utasítás hatálya kiterjesztedk mindazon volt oszt rák-magyar hadseregbeli rokkant tisztekre és továbbszolgáló altisztekre, akik a nemzeti egységért vívott háborúban részt vettek, amennyiben román állampolgárok és akik a katonai orvosi felülvizsgálatok alkalmával rokkantságuk következtében szolgá- latképteleneknek nyilváníttattak. II. A katonai orvosi bizottság által kiadott iratok és a rokkantságra, vagy elhalálozásra vonatkozó megállapítások csak azon esetben vétetnek figyelembe, ha ezek a háború tartama alatt eszközöltettek. ITT. Az osztrák-magyar hadseregben töltött háborús időtartam 1914. év julius 28-tól 1918. november 1-éig szól. IV. Mindazon rokkant tisztek és továbbszolgáló altisztek, akik az I-ső bekezdésben körülirt feltételeknek nem felelnek meg, amennyiben nem lettek orvosilag megvizsgálva, vagy el lettek utasítva, avagy kérésük még elintézve nem lett, a hadügyminiszterhez címzett kérésükkel és a törvény kihirdetésétől számított 6 hónapi időn belül (1933. november hó 8-ig) kérheti!, hogy katonai orvosi bizottság által fogyatkozásuk megállapittassék. V. A7. orvosi vizsgálat és a fogyatékosság megállapítása, a kérés beadásától számított 3 hónap alatt eszközöltetik. VT. Az alapnyugdij 1931. január 1-től visszamenőleg fizettetik. VII. A nyugdíjigény megállapítása a törvény által megnevezett hatóság és az abban körülírt eljárás mellett eszközöltetik. VIII. A elhunyt tisztek és továbbszolgáló altisztek hátramaradottjai ezen törvény életbelépte után ugyanazon jogokat élvezik.
