Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-28 / 248. szám
Szombat. 1933. október 28. KeletíUjs&g BT* Szeretjük egymást A levelet egyik régi, már-már elfeledett „fiam“ Írja a faluból. Hegyek oldalához vert, sáros, szegény, haldokló, apró székely faluból: „Szeretjük egymás Jóska bácsi — hiszen ismeri Mariskát. Esztendeje már, hogy eljegyeztem, hogy senki ne mondhasson semmit, ha együtt lát sokszor és komoly a szándékom, Isten, ember előtt mondom. Bíztam benne, hogy kenyeret kapok, amire el is vehetem. Bíztam benne, hogy nem tanultam, dolgoztam hiába. Mindent megpróbáltam, száz felé írtam, minden összeköttetést felhajszoltam. Sehol semmi. Itt ülök az édesapáiméit nyakán. Ök is nyomorognak — jól tudja Jóska bácsi. — Öreg napjaikra a legprimitívebb kenyérgondokkal küzdenek és a szégyen miatt nem merek emberek szeme elé kerülni, hogy felnőtt, diplomás ember létemre nem segíthetek rajtuk. Ide nem hozhatom feleségül a leányt és hiába tiltják édesapámék, nem tudok lemondani róla, mert szeretjük egymást __ Ila valamiképpen tud, segítsen rajtunk Jóska bácsi, minden tisztességes munkára vállalkozom, ajánljon legalább valamit, hogy mihez kezdjek. Mariska is kész minden becsületes munkára, csakhogy a kenyerünket megszerezhessük. Nem félünk az élettől, mert szeretjük egymást...“ Bosszankodva dobtam le a levelet. Nem elég a magam baja, még ilyen életbevágóan fontos sorsok terhét is én hordozzam! Segitehi úgy se tudok rajtuk. Önmagán se bir ma segíteni az ember, ha megfeszül, akkor se. Mi is a reményből elünk, hátha, talán jobbra fordul a sorsunk és kenyér helyett önmagunkat fogyasztjuk. Olyan kilátástalan egzisztencia tekintetében a helyzet, hogy egyenesen udvariatlanság állásért bárkihez fordulni. Földmögötti naivitás ilyenre gondolni is. Ott tartunk, hogy az embernek a szeme közé kacagnak, lm kenyeret kér valakitől... És hozzá házasodni? Ebben a mái világban? Családot alapítani? Arra gondolni, hogy az erdélyi magyar fiatalság sorsa nemcsak probléma (Eleget irtunk róla, hogy mindenki tudja), hanem történelmi kötelesség is? Arra gondolni, hogy a megnem kötött házasságok miatt jobban pusztul n nemzet, mint a harctereken? Az embernek végig fut a hátán a hideg. Fáj arra gondolni is, bogy ez a ragyogó, felkészült, izmos, szép ifjúság halálra van itclw, meddőségre és lassú el züllésre, mert ma nem fegyverrel, hanem politikával lődözik le őket az egész világon. Problémának ez a kérdés olsran régi, hogy már unalmas is, legfeljebb egyénenkint, a saját esetünkben érezzük kinzóan, de mint közösség, mint „magyarság“, mint „nép“ már- már cl vagyunk fásulva iránta, annyira sötét és kilátástalan. Idegileg és lelkileg amúgy is annyira betegek vagyunk, hogy a legszenteé- gesc-bb fogalom sem hat ránk huszonnégy órán túl. Tudjuk, hogy ez már-már aljasság, de állandó lelki gránátnyomásban szenvedünk. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ezerszámra hányódnak a magyar intellcktucl fiuk állás, kilátások, kenyér nélkül és túlságosan kiesi százalékuk szerencsés és azoknak a kezéből is szeretnék kimarni a kenyeret; de ezt a legsúlyosabb problémánkat is úgy hordozzuk másfél évtized óta, mint egy gyógyíthatatlan sebet. Az élet reálitásainak lehetősége nem áll módunkban, saját sorsunknak alig lehetünk gazdái kisebbségi helyzetünk miatt legfőképpen; — de ennél nagyobb baj. hogy a lelki összetartozandóság érzete is kiveszőiéiben van. Te felfordulhatsz tőlem az utszólen, én felfordulhatok tőled az ut szélen. Pár évvel ezelőtt, ha segíteni nem is tudtunk volna egymáson, legalább megrendültünk volna egymás sorsa felett. Ma legfeljebb a szájunk jár és ilyen szavakkal álszenteskedünk a legjobb esetben: „S zegény, igazán kár érte“; de a belsőnk, a szivünk, a lelkiismeretünk ritkán rezonál hozzá. Minden elpusztult ember egy lehetőséggel többet jelent a inegmaradottuk számára. Irigy, aljas, piszkos az „élet“. Tehát nem segítünk egymáson. Effélét azonban nem irhatok annak a szegény fiúnak. Nem onthatom össze lelke szép álmait. Nem Mondhatom neki cinikusan, hogy a szerelem ma szamárság, — mert nem szamárság — és nem röhöghetek romantikus körülmények közt kisarjadt „ósdi“ módszerü Könyvszenzációk H. G. Wells: Ml lese holnap (A jövö regénye) Lei 431 oldal kötve 144.— Tamási Áron: Ábel az országban 210 oldal íve. 100.— Makkal Sándor: Harc a szobor ellen fűzve 100.— Sigrid Undsed: Kristin Lavransdatter: Asszony 384 oldal fűzve 144-— Sigrid Undsed: Kristin Lavransdatter: Asszony diszkötésben 384 oldal 174,— Fannie Hurst: Asszony a vonaton 391 old. kötve 60.— Sinclair Lewis: Szegény leány pénzt keres 288 oldal fűzve 27. Sinclair Lewis: Szegény leány pénzt keres 288 oldal kötve 57.— H. G. Carlisle: Vér a veremből 248 oldal fűzve 27.— Axel Mun the: San Michele regénye 423 oldal prop. kötve 108.— Baradlai László: A változott viszonyok miatt 213 oldal fűzve 60.— Julien Green: Adrienne 319 oldal fűzve 15.— Sommerset Maugham: Az ördög sarkantyúja 291 oldal fűzve 15.— Smeljov Iván: A pincér 305 oldal fűzve 15.— Burroughs: Tarzan fia 131 oldal fűzve 57.— Keltái Jenő: A lll-es 243 oldal kötve 66.— F.óth László: Az uj fotografia (sok képpel fve 100.— házassági szándékán, hogy egy hasonlóan „idealista“ szegény leányt akar elvenni s kettőjüknek sincs annyi pénze, hogy nászutjukra gyalog kimehessenek vele az állomásra. Eléggé ismerem a modern „életnézet“-et, világfelfogást, modern „stílust“, „felvilágosodott, mai européer“ s más buta címkék alatt terjesztett szerelmi életet, a házasság ezerféle változatát, a „férfi és a nő problémáját“, a hozzá kiagyalt szociológiai és irodalmi szellemességeket, aforizmáé hülyeségeket cs etikátíanságokat; de mikor egy csuda módra, tiszta llelkünek megmaradt székely fiú piruló arccal bevallja, hogy „szeretjük egymást“ és a jó öreg módszer szerint „Mariskát el akarja venni feleségül“; — ílcm utasíthatom őket a házasság-kérdés mai „modern“ formáihoz megöl]dúsképpen és kenyér helyett nem ajánlhatom a „'legújabb“ irodalom, vagy szociológia idegzsongitó „törvényeit“, megállapításait és narkotikumát. Ennél sokkal becsületesebb volna, ha azt mon- I danám, hogy inkább csatlakozzék ahhoz a tízmillió emberhez, akik 1901 január 1-től 1931 január 1-ig öngyilkosok lettek. Vagyunk még néhány ah, kik tudjuk, mit jelent magyarul és a magyaroknak a „szeretjük egymást“ és ismerjük „Mariskát“ is, aki nem azt ígéri', hogy megelégszik egy gyengébb márkájú autóval és a Riviérával, külön hálószobával, néhány irodalmi zsurral, férjének minél több pénzével, teljes egyéni szabadsággal, tetszés szerint váltogatható „barátokkal!“, a legújabb toalettekkel, igazán mérsékelt szerelmi rafíinementekkeH, enyhe hisztériával és nem esik kétségbe, ha „az uramat letartóztatták“; hanem minden becsületes munkát vállal, csakhogy a kenyér meglegyen, hajlandó gyermekkel megajándékozni férjét, akármilyen nehéz is az élet és akármennyire nem is divat, nem rágja az ura máját a „karrier hiánya miatt“, liancm az utszélen is összetudnak bújni, koldussorban is, mint két boldog madárka cs nem riadnak meg az élet nehézségeitől, ha éhezniük kell is. Az Hebet, hogy elpusztulnak, de legalább boldogok voltak, ha pillanatig is és azt hiszom, hogy megéri. Azzal is i biztathatnám, hogy gyönyörű ddlog a fájdalom és nagy, nagy dolgok nőnek tőle az erős lélekben, de erre amugyis, maguktól rájönnek. Tanácsot nem tudok adni, jövendőjükért, sorsukért, — melyet csak félteni tudok — nem vállalhatom a felelősséget; — de akármekkora is legyen jövőjük kilátástalansága, nem féltem, mert fiatalok és romlatlanok. A fiú is, Mariska is, akik szeretik egymást. Állást, kenyeret, életlehetőséget nem tudok se nyújtani nektek kedves fiam, becsületes tanácsot is csak egyet adhatok: Ne féljetek senkitől és semmitől, csak szeressétek egymást!... „ Nyiro József. LEPÄGE-nál Postán utánvét tel. — , Kérje az olcsó konysVP&lT \eí jegyzékét. Szíria miniszterelnökének unokaöccse budapesti táncosnőt vesz feleségül (Budapest, október 27.) A magyar főváros egyik legszegényebb városrészének, a Tripolisznak nagy szenzációja van. Itt lakik Olajos József nyugalmazott Máv. tisztviselő, akinek Amália nevű leánya, miután elvégezte a tánckurzust, szerződést kapott a messzi keletre, Szíria fővárosába, Bcirut-ba. A Lia néven szereplő magyar táncosnő nemcsak művészeti téren aratott nagy sikereket, hanem máskép is. A magyar táncosnőbe beleszeretett Szíria egyik legelőkelőbb családjának tagja, Faja AU Arm Mo- í-ayad, akinek nagybátyja Szíria miniszterelnöke. AU Monayad leghívebb hódolója volt a szép magyar táncosnőnek, amíg az Szíriában tartózkodott. A leány nemrég levelet irt haza szüleihez, akikkel közölte, hogy hódolója megkérte a kezét. A nyugalmazott vasúti tisztviselő levélben informálódott jövendőbeli vejéröl es megtudta, hogy az dúsgazdag ember, Parisban "gy nagy ipari vállalatnál dolgozott, mint mérnök. Jelentős érdekeltségei vannak különböző ázsiai üzemeknél, azonkívül pedig ismert és keresett festőművész. Olajos Amália és völegényjeiöltje nemrég repülőgépen meg is érkeztek Budapestre, ahol a fiatalember szülőitől is megkérte a leány kezét. A szülök természetesen örömmel mondták ki a boldogító igent. Az esküvőt a közeli hetekben meg is tartják. A dúsgazdag szir fiatalembernek egyébként annyira megtetszett Budapest, hogy itt szándékszik letelepedni és üzleti ügyeit innen fogja intézni. , Gafencu nyilatkozik a kontingentálás- ról. Bukarestből jelentik: Gafencu alminisz- ter ma nyilatkozott az újságíróknak a kontin- gentálási kérdésről. Rámutatott arra, hogy miután ez az intézmény korlátozásokat * eszközölt, természetes, hogy minden oldalról támadjak. A minisztérium azonban igyekszik javítani a helyzeten. Ami az eddig bevezetett rendszert illeti, rövidesen szabályozni fogják azokat a részeket, melyek módosításra szorulnak. Ami azon vádakat illeti, melyek a kon- tingentálási hivatal egyes személyzete ellen felmerültek, a minisztérium szigorú szankciót foganatosított a bűnösök megtorlása érdekében. — A reformáció emlékünnepe. A református egyházban a reformáció évfordulati napjához: október 31-hez legközelebb eső vasárnapon a reformáció emlékét ünnepelik. Az idén október 29-én, vasárnap d. e. 10 órakor lesznek az ünnepi istentiszteletek a reformátusok templomaiban. Mivel ez a nap egybeesik őfelsége Mária királyné születésnapjával, ez alkalommal hálaadó könyörgések is tartatnak. Ezenkívül az évforduló napján: október 31-én d. e. 10 órakor is tartatnak ünnepi istentiszteletek, a tanuló ifjúság részt- vételével, az összes református templomokban. — Kerestetik egy pártvezér. Déváról jelentik: A „Frontul Plugarilor“, amely hunyad- megyei földműves szervezet s amelynek a közönség tudomása szerint dr. Groza Péter a vezére, a közelmúltban általános meglepetéssel szolgált1. l)r. Groza Péter ugyanis az egyik megyei bizottsági ülésen a földműves vezetők előtt felolvasta Averescu marsall levelét, amelyben azt írja, hogy mivel a frontnak eltér a véleménye a konverziós kérdésben az övétől, Grozára bizza, hogy továbbra is a néppártnak marad-e a tagja. Groza kijelentette, hogy a földművesek érdekeit fogja szolgálni, azonban, amikor felajánlották a front vezetői tisztét, nem fogadta el, hanem ragaszkodott ahhoz, hogy pályázat utján töltsék he a párt- vezetőséget. Ezekután a front hivatalos lapjában a Déván megjelenő Horia c. újságban meg is jelent a felhívás, amelyben vezért keresnek. Ezt a felhívást megküldték az összes pártvezéreknek személyre szóló levél kíséretével, azonban eddig még egyetlen pártvezér sem jelentkezett. így valószínűleg továbbra is Groza marad a Frontul Plugarilor vezére. — Fütik a földet Angliában. Londonból jelentik: Egy newcastlei cég különleges földalatti villamos vezetéket készít, amelynek segélyével a talajt1 fűteni lehet, úgyhogy télen is tudnak gyümölcsöt és főzeléket termelni a szabadban. Az uj berendezéssel kitűnő eredményeket értek el Northhumberland gyümölcsös főzelék kertjeiben a legkedvezőtlenebb időjárási viszonyok között is.
