Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-28 / 248. szám

Szombat, 1933. október 28. KmetiUjs&g Az anya cselédsorban, az apa kiftaszitottan az uccán Napról-napra zajos családi botrányok verik Sei egy kolozsvári ház csendjét — Egy elöregedett házaspár szivettépő tragédiája (Kolozsvár, október 27.) Ellágyul a hang, amikor kimondja, megremeg a toll, ahogy le­írja: — Édesanyáin! Kemény ökölbe merevül a kéz és lesújtani szeretne, amikor felháborodva mondta ismerő­söm: — Megdöbbentő! A harag az arcomba ker­geti a vért- Lány, aki cselédsorban tartja édes­anyját- De ha még csak ennyit csinálna- Üti, veri, hogy a szerencsétlen öregasszony jajga­tása felveri a nagy bérház csöndjét és felhá­borít minden jóizlésü embert. Ez volt az első nyom, amin elindultam- Rö­videsen épületes dolgokat tudtam meg. A sziv- telenségnek olyan ordító példája tárult fel előt­tem, hogy úgy érzem a világ valamennyi édes­anyját szerető lánya és fia nevében cselek­szem, amikor azt mondom: elrettentő például a nyilvánosság elé az egész üggyel! De minél sürgősebben. (Szordinót sem teszek toliamra.) Tehát: Főtér 13. Haas János aongorakészitő és kölcsönző lakása. Innen törtek elő egyik elmúlt éjjel a fájdalom segítségért könyörgő kiáltá­sai. Ebben a lakásban vertek szívtelenül egy öregasszonyt. Helyben vagyunk... Két öreg bevnnnl­Haasné édesapja gazdatiszt volt vidéken. A <>5 éves embert elbocsátották és akkor fele­ségével együtt beköltözött a lányához. Azzal fogadták, hogy az öregasszony, ha segít, a ház­nál maradhat, de az öregur menjen a fiához, aki többszörös milliomos, több malom tulajdo­nosa- Az öregur el is utazott, de menye formá­lisan kidobta- Haasék befogadták, de nem so­káig tartott az öreg pár nyugalma.’ Néhány hónap múlva összekoccantak a háziak az öreg­gel és kiadták az útját. Innen startol a kál­vária és kezdődik a szívtelenség füzetes rém­regénye. A dicstelen kivonulás­Kertek aljának lakója, uccák vándora lett «íz egykori délceg gazdatiszt. Azt evett, amit felesége spórolt el ebédjéből és a szomszédoktól koldult össze. Most is jószivii ismerősének ke­gyelméből lakik egy kerti kalibában. Nemrég adta cl 500 lejért ős székely nemesi levelét. És várja a bizonytalan telet... Az öregasszony meg kinlódja — a cseléd szerepét. Mert ő a mindenes- Súrol, főz, mos, fát vág és hatvankétéves reszkető karjával ci­peli fel az emeletre- Nem édesanyának, öreg cselédnek nem való munka! „Kitagadom“ — mondja a lány. És nem ül az asztalhoz, hogy ne lássák, hogy nem eszik, hanem elszakított öreg párjá­nak dugdossa az ételt. De ezt is megtudták- Azóta olyan keveset adnak enni, hogy abból ne juthasson. És Haasné kijelentette: — Cipőt sem veszek. Hogy ne mehessen ki az ueeára. Akkor majd nem visz az öregnek! Olyant is mondott, hogy „kitagadom, ha még egyszer rajtakapom, hogy ételt visz“. Nem rossz. A lány kitagadja — édesanyját, mert az édesapának juttat néhány sovány, ki­hűlt. falatot. De még ezzel sincs vége. Haasné sokat tenniszezik, férjével vasár­nap motorbiciklis weekendre megy. Teheti, van otthon „cseléd“, aki főzzön. És, ha haza­jön cs nincs megelégedve, jöhet a verés. Nem egyszer látták a szomszédok, amint liozzává­ősszel ültetett gyiimö lcsfúU9 cserjék és rúzsuk biztosan megfogamzanak. Kérjenek árjegyzéket AMBROS!, FISCHER ÉS TÁRSAI R.-T. AIUD-NA G YENYED I gott valamit — az édesanya-cselédhez. Az elmúlt éjjel meg — (ponyvaregényeim: „sikoly az éjben) — hálóingben menekült ki az öreg­asszony az ütlegek elől. Az egész ház felébredt. Megbotránkozva dörömböltek a falon és súlyos becsületsértéseket kiabáltak át. — Ha mégegyszer igy viselkedik, ki­dobjuk — és nem törődünk vele mit mond a világ — ezt mondták Haasék az épületes jele­net után. „Jó példa a gyereknek.“ Szóval: megvernek valakit és még jajgatni sem szabad. És Haas, aki dühbe gurul, ha az apósa ne­vét hallja, lepofozott a lépcsőről egy szabó­inast, csak azért, mert az öreggel egy fedél alatt lakik. És mindezt végignézi a kis 12 éves Haas. 16 éve fennálló, jól bevezetett füszerüzlethez 300.000*— lejjel társ kerestetik, esetleg átadó. Értekezhetni Márk Mór ügynöki irodával, Satumare, strada Lucaciu 11. Jó lecke... Idővel tán megtanulja... Ezzel szemben egyetlen adat: Haas villa­tulajdonos, a zongorák kölcsönzése is hajt. Nem lehetne tehát azt mondani, hogy a két öregről való minimális gondoskodás súlyos megterhelés lenne. De ez már, pardon, családi ügy. Az ő dolga. Mondhatnék, hogy mindaz, amit elmondottam — a viszonyokat ismerők elbeszélése alap­ján — az is „belügy“. Kézből megkontrázom. Ez már közügy. Más, mint a nyilvánosság nem védheti meg a szerencsétlen anyát, aki ezt a jutáimat kapta a nevelésért. Hogy a tízparancsolat negyedik pontja éllen súlyosan vétő lány esete esetleg az idegi- orvos hatáskörébe tartozik — nem vagyok hi­vatott elbírálni. De a zongorakészitő és fele­sége ellen, akik harminc zongorájukon a szív­telenség, kegyetlenség és gyermeki hálátlan­ság szinfoniáját játszák „négy kézre“ — vádat emelek! Horosz Béla. Szatmár és Nagybánya harca a megyeszékhelyért Szatmár győzött a kolozsvári revíziós bizottságnál (Kolozsvár, október 27.) [ megyeszékhely kérdése még nem dőlt el Heves harc folyik a megye- * még nem lehet biztosan tudni, hogy Sz székhelyért Szatmár és Nagybánya között. Nagy bánya támad, de Szatmár sem hagyja magát. Egy­előre Szatmárnak helyzeti előnye van, mert jelenleg ott vannak a megyei hiva­talok. Hogy ezt a helyzeti előnyét továbbra is megtarthassa, elhatározta, hogy tizenkét és félmillió lejes költséggel modern vármegyeházat építtet. Már el is készíttette a terveket s a költség- vetésbe fel is vette az építkezési kölségeket. Amikor Nagybánya tanácsa erről értesült, fellebbezést jelentett be a kolozsvári revíziós bizottságnál. A fellebbezésben előadja, hogy a s ma még nem leüet biztosan tuani, nogy Szatmár vagy Nagybánya kerül ki győztesen ebből a harcból, tehát addig a reviziós bizottság ne hagyja jóvá Szatmár költségvetését és épitési terveit. Nagybánya fellebbezésével ma foglalkozott a reviziós bizottság és azzal az indokolással utasította eí a kérést, hogy jelenleg a megyeszékhely Szatmáron van, tehát semmi akadálya sines annak, hogy uj megyeházat épít­tessen. Nagybánya a határozat ellen a központi reviziós bizottsághoz fellebbezést jelentett be, de Szatmár a birtokon kivül beadott fellebbe­zéssel nem törődik s nemsokára megkezdi az építkezéseket. Vécjrelaajfliafó-e £t mezőgaíc!asá<ífi adós adósságáért ? A dévai járásbíróság szerint* nem (Déva, október 27.) Országos érdekességig az az ítélet, amely a napokban a dévai járás­bíróságon hangzott el s amelynek érdekes in­dokolása joggal tarthat számot a legáltaláno­sabb érdeklődésre. Frauenhoffer Mátyás piskii községi pénztárnok ellen a dévai Societatea Bancara Română fiókja árverést kért házára és beltelkére az április 14-én a 88. számú Moni­torul Oficialban megjelent konverziós tör­vényre való hivatkozással. A dévai járásbíró­ság az árverést 1933 november 30-ára ki is tűzte. Frauenhoffer azonban az árverés felfüg­gesztését kérte azon a címen, hogy ő, mint köz­ségi pénztárnok, jog szerint mezőgazdasági adós és mint ilyen, a törvény alapján öteszten­dős moratóriumot élvez- A törvény 2- A- a. pa­ragrafusa alapján hangsúlyozta, hogy ez a pont kategorikusan előírja, hogy mezőgazda- sági adósoknak tekintendők azok a földmunká­sok, akiknek 20 holdnál kevesebb földjük van, továbbá papok, tanítók, kisiparosok, falusi ma­lomtulajdonosok, községi tisztviselők és nyug­díjasok­A végrehajtást kérő bank ennek a bead­ványnak visszautasítását kérte azon az alapon, hogy Frauenhoffer Mátyás a hitelt fakereske­dői minőségében még 1927. és 1928- években vette fel. Ennélfogva az adósság kereskedő ke­reskedelmi adóssága és hivatkozik a törvény 12-ik paragrafusára, amely kimondja, hogy a moratórium nem vonatkozik az i) pont alatt felsorolt kereskedők, iparosok kereskedelmi és ipari adósságaira. Ezek után a dévai járásbíróság kimondotta az árverés felfüggesztését azzal az indokkal, hogy Frauenhoffer Mátyás községi tisztviselői minőségében jogszerint mezőgazdasági adós, mint a papok, tanítók, stb. A 2-ik törvénycikk szerint hangsúlyozva, hogy a törvényhozónak egy mai néposztálynak a megmentése volt a szándéka, illetve a földműves néposztálynak a megmentése és azoknak, akiket a törvény ere­jénél fogva azoknak minősít, mint amilyenek a papok, tanítók, községi tisztviselők és mások. Az érdekelt bank az árverés felfüggesztésé­nek az elrendelését természetesen megfelleb­bezte s most mindenki érdeklődéssel tekint a felsőbb bíróságok döntése elé. — Uj könyv a snrozásl tudnivalókról. A désl had­kiegészítő parancsnokság parancsnokának Caba alez­redesnek és Iíauscber alezredesnek tollából rendkí­vül hasznos könyv jelent meg román nyelven. A könyv magában foglalja mindazokat a tudnivalókat, amelyek a sor alá kerülő ifjakat érdeklik, vagy pedig, amelyek katonai szolgálat közben felmerülhetnek. A könyv részletesen ismerteti azokat a könnyítéseket és kedvezményeket, amelyeket a katonaköteles ifjak csa­ládi, anyagi, tanulmányi vagy más okok miatt elnyer­hetnek. Nagy értéke a könyvnek, hogy a különböző eljárásokat nemcsak ismerteti, hanem a sokféle kér­vényt mintában is közli úgy, hogy aki a könyvet meg­veszi, ponots utbaigazitást talál arra vonatkozólag, hogy miképpen jáijon el katonaügyeiben? A könyv jegyzők, papok, tanítók és egyáltalában a nép vezetői számára nélkülözhetetlen.

Next

/
Thumbnails
Contents