Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-26 / 246. szám

Csütörtök, 1933. október 26. Knmnrssc, ■ MIMI I—III II IUI I III I Sem a törvényszék, sem a tábla nem osztotta a belügyminisztérium különös állás* pontját a magyar diáksegélyezésről A belügyi kormány szerint a diáksegályezésnek politikai céljai vannak, az objektiv biróság a:onban más vélemé­nyen volt a kérdésről (Kolozsvár, október 25.) A mult év decem­ber 17-én jelentős esemény történt a magyar diáksegélyzés mind szélesebb rétegeket össze­fogó ügyében. Egyesületi alakult, amely az eredeti tervek szerint azt a hivatást tűzte ki céljául, hogy egyöntetűen, egységes módon fogja kezelni a diáksegélyezés fontos problé­máját és összesíti az eddigi, ezzel a céllal mű­ködő alakulatokat. Az alakuló gyűlés dr. Péterffy Jenő ügyvédet bízta meg, hogy a kolozsvári tör­vényszéken megtegye a lépéseket a jogi sze­mélyiségek megszerzése érdekében, amelynek hiányában az egyesület nem kezdhet hozzá a munkához. Péterffy Jenő dr. beadta a törvény­székhez a szükséges Írásokat s kérte a jogi személyiség megadását. A kérvény aláirói a következők voltak: Balogh Artur, dr. Bartha Ignác, dr. Balázs András, dr. Boross György, dr. Biró Vencel, Csifó Salamon, Deák Ferenc, Gönczi László, Gyallay Domokos, dr. György Lajos, Hexner Béla, dr. Imre Lajos, dr. Inczédy- Joksmann Ödön, dn Jelen Gyula, Kovács Kál­mán, dr. Mikó Lőrinc, dr. Péterffy Jenő, dr. Rössler Viktor, dr. Tavaszy Sándor, Török Bálint, A törvényszék a jogi személyiségekről szóló törvény előírása szerint, mielőtt tárgya­lásra tűzte volna ki az ügyet, bekérte a kom­petens minisztérium, jelen esetben a belügy­minisztérium véleményét az egyesület meg­alakulásáról. A belügyminisztérium kedvezőtlenül véleményezte a diáksegélyző egyesület működésének engedélyezését, leiratá­ban azt hangsúlyozva, hogy a működési engedély megadása nem ajánlatos az állam „magasabb szempontjaiból.“ A kedvezőtlen véleményezés ellenére a törvényszék, amely nincs kötve a bel« ügyminiszjtérium álláspontjához, meg* adta a jogi személyiséget a diáksegélyző egyesületnek. A törvényszék végzése ellen a belügyminisz­térium fellebbezéssel élt a kolozsvári táblához, azt adván elő felülvizsgálati kérelmében, hogy a jogi személyiségekről szóló törvény szerint a törvényszéknek tartania kell magát vélemé­nyéhez s ha az kedvezőtlen, illetve a jogi sze­mélyiség meg nem adása ellen szól, úgy a tör­vényszéknek respektálnia kell a minisztériumi álláspontot. A belügyminisztérium fellebbezésére dr. Péterffy Jenő beadványban fejtette ki a tábla- nál. hogy mennyire alaptalan és helytelen a minisztérium álláspontja. A fellebbezés elleni beadványban az ügyvéd kifejtette, hogy a tör­vényszék mint bírói fórum saját belátása sze­rint határozhat a jogi személyiség megadása felett és függetlenül a minisztérium vélemé­nyétől, ha úgy llátja, hogy a joigi személyisé­get kérő egyesület megfelel a törvényes kere­keknek, minden más szempontot félretéve, megadhatja az engedélyt. A törvényszék sze­repe jogi személyiségi kérdésekben nem szo- ritkozhatik arra, hogy egyszerűen csatlakoz­zék a minisztérium véleményéhez s ha az ked­vezőtlen, úgy minden további nélkül eluta­sítsa a kérést, hanem a minisztériumtól füg­getlenül kell megvizsgálnia, hogy a kérés meg­felel-e a törvényes követeüményeknek s ha ezeknek eleget tesz, úgy meg kell adnia a jogi személyiséget. Ha aggályai vannak az egye­sületet illetőleg, úgy próbaidőre, egy évre is engedélyezheti az egyesület működését, s az alatt az idő alatt aztán megállapíthatja, hogy méltó-e a jogi személyiségre? A beadvány kifejtette azt is, hogy a bel­ügyminisztériumnak meg kellett volna indo­kolnia az állambiztonság szempontjából azokat az okokat, amelyek miatt nem ajánlja a jogi személyiséget. Jelen esetben mindössze annyi történt, hogy a belügyminisztérium kérte azt, hogy ne adjanak jogi személyiséget a diákse­gélyző egyesületnek, de hogy miért, azt csak sejtetni engedte. Beadványban kérte a fellebbezés elutasí­tását s a törvényszék végzésinek helybenha­gyását, mint amelyet a törvényes előírások helyes figyelembevételével hoztak meg. A tábla Mănescu-tanácsa szerdán foglal­kozott a fellebbezés ügyével. A belügyminisz­térium részéről dr. Rusu Octavian ügyvéd je­lent meg a tárgyaláson, az ügyészség képvise­letében pedig dr. Ilea főügyész szólalt fel a jogi személyiség megsemmisítését kérve. Ilea főügyész szerint a diáksegélyző egye­sület tulajdonképpen nem azzal a céllal ala­kult meg, hogy a magyar diákság főiskolai tanulmányainak anyagi oldaláról gondoskod­(Kolozsvár, október 25.) Kedden este már Kolozsváron is beszélni kezdtek Dajka Margit­nak, a nagynevű budapesti szinésznőnek eltű­néséről, válóperéről és romantikus szerelmé­ről. Sőt arról is suttogtak, hotgy Dajka mű­vésznő viharos jelenet utáh. otthagyta férjét, Kovács Károlyt, a Vígszínház művészét és Kovács Györgygyel, egy fiatal kolozsvári szí­nésszel Erdély fővárosába érkezett. Az újságírók valóságos detektivregénybe illő hajszát indítottak Dajka Margit után, aki érthető módon elrejtőzött Kolozsváron a nyil­vánosság elől. Tegnap a délutáni órákban mégis sikerült a kedves pesti szökevényt el­csípni. Egy csukott taxiban ült és alighogy megláttuk, néhány perc múlva már vendégei is voltunk a — taxiban. Összegubbaszkodva, kissé rejtélyes és sáppadt arccal, de rakoncát­lan müvészgyermek csintalanságával a szemé­ben fogadott. Jobbkeze mutatóujját a szájához emelte és édesen mosolygott: — Pszt! Nem vagyok itt. Én egyáltalában nem vagyok Kolozsváron, nem is létezem. Hát vagyok egyáltalában? Légy szives csípjél meg. (Alaposan belecsipek a karjába.) — Ez fáj. — Brávó, tehát én létezek, sőt... — Sőt ez a baj, hogy vagyok — mondja kissé ellérzékenyii'lve —, hogy létezem, nemcsak művésznő vagyok, hanem Dajka Margit, a régi érző, hús és vér Dajka, akinek szive is van. Baj az kérlek, ha valakinek szive is van? — Tehát váltok — mondom az újságíró jó­zanságával. Még jobban összegubbaszkodik és hűvösen j mondja: — Pardon szerkesztő ur, ez magánügy. Vegye tudomásul, hogy én inkognitóban va­gyok itt... — Erről van szó művésznő, ön inkognitó­ban az a bizonyos „Válóperes hölgy“. Emlék­szik a színdarabra? Mihelyt színdarabról van szó, felderül az arca: — Képzelheted, miket beszélnek most ró­lam Pesten. Nagyszerű csemege és pompás jék, hanem amint az az alapítók névsorából is látható, az a hátsó gondolat rejlik mögötte, hogy a Magyar Párt részére szervezze meg a fiatalságot, hogy ennek segítségével szélesebb alapokra fektesse a párt propagandáját. — Ilyenformán az állam belső biztonságá­nak érdekében — mondotta az ügyész — nem tanácsos, hogy az egyesületnek a tábla meg­adja a jogi személyiséget, illetve a működési engedélyt. Dr. Rusu Octavian azt hangsúlyozta, hogy a főcél nem a diákok segélyezése, hanem ennek leple alatt politikai akciók megszervezése. Dr. Péterffy Jenő rámutatott arra, hogy mennyire labilis alapokon nyugszik a belügyminisztérium érvelése és kijelentette, hogy az egyesületnek egyáltalában nincsenek politikai céljai, teljesen távol áll ettől s egyet­len célja, ami tulajdonképpen életre hívta, hogy úgy anyagi, mint erkölcsi téren támo­gassa a magyar diákságot, amely nagymérték­ben rászorul arra, hogy kellőleg megszervezett segélyezési akció álljon megette. A táblai tanács rövid tanácskozás után hozta meg döntését. A tábla helybenhagyta a törvényszék végzését s biztosították a jogi személyi­séget, az egyesület részére. A tábla határozata után a diáksegélyző egyesület megkezdheti működését. A határozat ellen a belügyminisztérium csak birtokon kí­vül fellebbbezhet. A fellebbezés beadására 15 napi idő áll rendelkezésére. pletykatéma. Vájjon árt ez nekem, a szinész­nőnek? — Nem, — mondom hűvös nyugalommal. Továbbra is Kovácsné, Dajka Margit maradsz. Csak a családi becézőnév fog megváltozni. — Szemtelen vagy. Beszéljünk másról, mit csinálnak a fiuk és a kollégák? — El vannak képedve a vakmerőségeden. — Vakmerőség? Nem, ennek igy kellett történnie. — És most mi lesz? Valóban elválsz első férjedtől? — Egyelőre pihenek. Megpróbálom, hogy felejtsem el és töröljem ki az emlékezetemből az utolsó napokban történteket. Nincs és nem is lehet jelen pillanatban semmiféle progra­mom. Csupán az elveszett nyugalmamat ke resem. — Beszélnek arról, hogy a kolozsvári Ma­gyar Színházhoz fogsz leszerződni. Együtt fogtok játszani a Gyurkával. — Ne bántsátok. Itt etgy kissé megáll, magába mélyed és azután egész halkan azt mondja: — Pedig szép volna itt élni, itt játszani, elfelejteni mindent, ami az utóbbi években történt. De vissza kell mennem. Filmeznem kell tovább. A „Rákóczi-induló“-t még nem fejeztük be, nagy penálót kellene fizetnem, ha nem folytatnám a megkezdett filmet. Külön­ben játszási engedélyem sincs. — Még vendégszereplésről sem lehet szó? — Nem- Visszamegyek. Vissza kell men­nem. Egyelőre. Talán később, midőn a nesti dolgaimat likvidálom, talán akkor... A szemeiben könny jélenik meg. i— Most menj. Hagyj magamra. Ne tudja meg senki, hogy hol ültem taxiba és hova me­gyek. Szeretném, ha senkisem foglalkozna ve­lem, nem vennének észre és mindenki elhanya­golna- Hidd el, hogy ez a legnehezebb szere­pem, amit az életben játszottam. Nagyon, de nagyon félek a bukástól... —- A viszontlátásra. Három, vagy négy nap múlva... (—s.) Válóperes hölgy vagyok ? Lehet. De csak inkognitóban, — mondja Dajka Margit, aki Budapestről Kolozsvárra jött nehány napi pihenésre Nem akar a színházban fellépni, nem akar a nyilvánosság előtt szerepelni és visszamegy Budapestre — Szokatlan interviu egy csukott taxiban —

Next

/
Thumbnails
Contents