Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-22 / 243. szám
■ ms Vasárnap, 1533. október 22. KEL E TlulSSG (41) A neheztelés, a sértettség már gyűlöletté fokozódott az izgága ember ellen. És minél többet dolgozott, minél több sikere volt, annál mélyebbé vált ez :: gyűlöletMiklós a legnagyobb feladatokra vállalkozott. A kormányzótanácsot felszólította, hogy Verbőczi Triyartitumát, amelynek latin és magyar kiadása szintén tele van hibával, jogban járatos, incós emberekkel ex offo javíttassa ki- Más bajaik voltak akkor azonban az or- szágnagyoknak Miklós tehát megint maga végezte el a munkát s a könyvet kinyomatta. Munkái egymásután jelentek meg. Bővített abe-t adott ki régi, népszerű könyvekből javított kiadásokat készített s maga is különböző munkákat irt. amelyekben a kor eszméivel foglalkozott, feddett, ostorozott és erkölcsi tanításokat adott Az ifjúság előtt népszerűsége olyan nag* lett, hogy a leghíresebb professzorokét túlszárnyalta. De a fiatalabb tanárok közül is sokakat meghódított. így Enyedi István nagyenye- di teológiai professzor lelkes jó barátjává szegődött. Ezek a barátságok, Pápai Pariz Ferenci, Pataki Istváné, Enyedié, és az ifjúság rajongása Miklóst tovább lelkesítették. Jobban érezte, mint valaha, hogy küldetése van. És minél inkább megszaporodtak ellenfelei, annál több kedvet talált a munkájában. És mindig uj eszmékkel állt e'.ö. A consistorium kénytelen volt állandóan javaslataival, terveivel foglalkozni. — Csináljunk papirosmalmot! — indítványozta többek közt. — Boldogult nagy urunknak, Teleki Mihálynak még Amsterdamból megírtam e plánumomat nagyon helyeslé. Idegenből, legjobb esetben Felső-Magyarországbéi kell hozatnunk a különféle papirosokat, hoiott vannak hegyifolyóink, amelyek mellett nem is egy malom állíttathatnék fel. A kancellária, a hivatalok, az eeclesiák és oskolák is sok papirost fogyasztanak. Olcsóbb is voTna s könyveinket is olcsóbban nyomathatnánk. Mindig uj es uj nyugtalanító tervek, gondolatok, amelyek gondot okoztak s zavarták a tanácsurak kényelmét. Ellenfelei kicsinyes bosszút vettek e sok alkalmatlanságért. Miklós érdeklődése mindenre kiterjedi, olyan volt, mint az élő, lobogó lelkiismeret. Consistoriumi tag lévén, eljárhatott az iskolákba, hogy ellenőrizze a tanítást. Esztendővégi vizsgákon figyelte, hogy milyen eredményt értek e> a professzorok. Egy ilyen vizsgán az egyik diák Miklós javított tankönyvéből felelt. Nagyon jól, szabatosan. Némethi Sámuel megkérdezte: — Milyen könyvből tanultad ezt fiam? — Az újból, amelyet Tótfalusi Kis Miklós uram adott ki. — Ezentúl — rivalt rá Némethi Sámuel - csak használd a régit s abból felelj! Miklós jelenlétében hangzott el a rosszindulatú megjegyzés és a szenvedélyes, hirte- lenindulatu embert csak a diákok jelenléte tar- to^talvissza a haragos kitöréstől. ‘Önakaza feleségének feldúlt lélekkel panaszolta el legújabb megbántását: — Már a nemzetem előtt való reputátióm- tól is meg akarnak fosfctani. Gonosz Hámánok ezek, akik gyűlölnek és sárba tápodnak ... A felesége nem tudott szavakat találni megvigasztalására. Ehelyett fogta két kis leánykájukat és odatette az elkomorult ember térdeire. Miklós elnevette magát és megköny- nyebbiilten mondta: — Az Ur mégis velem vagyon! Adott nekem két kis fehér szárnyat, nem kerülhetek soha a sárba!... Ar isSdflsxoSf fcSetlelwrn vad Az osztrák uralom mohón rendezkedett be a megszállott Erdélyben s a levegő emiatt nehézzé, fojtotta vált a lakosság körében- A népet büszke és hajlithatatltn nemzeti érzésében mélyen felháborította minden intézkedés, amely a fejedelmi alkotmányosságot csorbította. A gubernium csak a bécsi politika eszközének számított s a gubernátor, a katholikus Bánfi György, sok fortéllyal igyekezett kiegyenlíteni az ellentéteket és enyhíteni a lelkek feszültségét. Bánfi eszes, erőszakos ember volt, magyarságában ép olyan rendíthetetlen, mint a többi főur, akár protestáns, akár katholikus, de látta, hogy Csak megalkuvással lehet az ország alkotmányából megmenteni valamit. A nép azonban nem diplomatizált, csupán az érzésén át ítélte meg az eseményeket. Viselte a nehéz közterheket, tűrnie kellett az osztrák katonák féktelenségét és sóvárogva gondolt vissza a fejedelmek fényes, véres korára, amely a török protektorátus ellenére is mégis csak önállóságot, függetlenséget jelentettII. Apafit, az ifjú fejedelmet úgy tekintették, mint a régi szép idők köztük járó álomképét. Szerették, körülrajongták és szőtték a liiu álmot, hogy a bécsi udvar talán mégis megerősíti a fejedelemnek még gyermekkorában történt megválasztását. Legendák szálltak a szép, daliás ifjúról s a Maros-parti kúriákon, a székely házakban elérzékenyülten beszéltek sok jeles és szép tulajdonairól. Tudták azt is, hogy az udvar fel akarja vinni Bécsbe, bele akarja házasítani valamelyik uralkodó hercegi családba, katholikussá óhajtja tenni, hogy igy az erdélyi fejedelmek utolsó sarja is engedelmes eszköze legyen az osztrák központositó politikának. Kő-evangelium. Szikla. Döbbentőn tornyosodik föl. Csak tekintetem kúszik föl reá Függőleges falon. És visszahull. Alul Szeszélyes rajz cifrázza a követ, Rúnák, rovások, hieroglifek: K6-evang!eium. A föld történetéből Egy ősi, titokzatos fejezet. Felírva találjátok ezeket A Nagykőhavason, írták az áradó és apadó S lassan visszavonuló tengerek Anno egyben, Ama első napon. Az Embernek előtte. Mikor csak Isten volt és a hegyek. Brassó—Nagykőhavas, 1933 augusztus. REMÉNYIK SÁNDOR SZEMEIMET A HEGYEKRE EMELEM ti» BUDAPEST Svábhegyi Szanatórium Subalpin 430 m Diétás gyógyintézet Már napi P-tól iissa. 1R V E6IDEÁLISAHB ŐMzi-téli Klimatikus iidftlőhely. iMtenseiv majrasíati insolatitf. Páratlan Kilátás a fővárosra- f etfelsfirendü szanatóriumi «Hálást nyújt 5—e.sxori diétás étkezőssel, vízkárával együtt. Keserűség és dae áradt el a szivekben. És főúri kastélyokban és faragott kapus székely házakban sötét, nyomott kedvvel tárgyalták az ifjú fejedelem dolgát, amely az ország jövendőjének kérdése is volt. És egész Erdély felujjongott, amikor a% ifjú fejedelem maga vágott elébe a bécsi udvar szándékainak, hirtelen házasságával. Feleségül vette az ország generálisának, Bethlen Gergelynek leányát, a gyönyörű Katát, aki testvére volt Bánfi Györgynének, a gubernátorainak. Bécs neheztelt s most már még kevésbé le- hetett szó a fejedelemválasztás megerősítéséről. Az udvar később e házasság ellenére is keresztülvitte aztán akaratát. II. Apafinak nagykorúsága elérkeztével, húszéves korában, akárhogy is protestált ellene, Bécsbe kellett mennie. Radnótiiról indult el lovasfedezet mellett. Gyönyörű, ifjú feleségétől érzékenyen vált el. — Visszajövök én, ha minden osztrák császári címernek kormos sasai is belémkapasz- kodnak! — vigasztalta Bethlen Katát. De többet nem jött vissza s a fejedelemség szép álma elfoszlott. Erdély, mint a legnagyobb csapást, agy, viselte ifjú, szeretett fejedelmétől való megfosztását. Most már nyílt lett mindenki előtt a bécsi politika iránya. És a lelkek keserűsége és daca egyre nőtt-. A lefojtott indulat kereste az utat, hogy kitörjön. A hatalom vasökle azonban úgy leszorította, hogy azzal szemben csak a tehe télén düh lappanghatott a lelkek mélyén. így aztán egymás ellen háborogtak. Főurak régi, elfeledett családi ellentétei újultak ki. Prostánsok, katholikusok egymásban látták a bajok okozóit. A viszály elterjedt a nép minden rétegében, nem kiméit meg senkit. Az ecclesiákban is pártok támadtak, a profesz- szori kathedrákon is egymás ellen hadakoztak s ebben a nagy szeretetlenségben ott küzdött, harcolt a maga eszményeiért, merész álmaiért a nemes, önzetlen, szenvedelmes és megsebzett lélek: Miklós. Érzékeny szivén mind átzajlottak a megbomlott idők e viharai. Fájt neki látni az elfajult állapotokat, küzdeni próbált ellenük, ostorozta korának uj erkölcseit s ezzel csak még jobban maga felé zúdította irigyelnek és ellenségeinek alattomos haragját. Ez a harag már egyre szabadabban és nyíltabban tört ki ellene. Bántóan viselkedtek irányában, bepanaszolták a püspökségnél, sőt a guberniumnál is. Bánfi György hajlott a panaszra, különben is Miklós a felesége örökségének elhúzódó birtokperében többször járt már nála és szokott önérzetével kért igazságos védelmet. A gubernátor meg is Ígérte, de semmit sem tett. Miklós emiatt egy ízben kifakadt ismerősei előtt: — Kegyelmes urunk azt hiszi, hogy udvari bolondja vagyok! Ezt besúgták a gubernátornak, aki nagyon felingerlődött. A nagy ur ugyanis csakugyan tartott udvari bolondot s minden kedvtelésében Erdély fejedelmeit utánozta. Éivhajhászo ember volt, fényes vadászatokat rendezett » az öreg Apafi módjára gyakran tivornyázott. Egy ilyen vidám, zajos vacsorán történt a gubernátor asztalánál, hogy Bethlen Elek országos elnök lefordult a székéről. Mire felemelték volna, már halott volt. A hirtelen halál nagy részvétet keltett, mert Bethlen Elekben a reformátusok kiváló vezérüket vesztették el, a kolozsvári egyház éppen főenratorát, mindenképen jeles embert, aki tagja volt a különböző vallások vezetőfér- fiaiból alakult bizottságnak is, amely a vallási ellentétek és követelések elintézésére küldetett ki. ;; (Folytatjuk.)
