Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-22 / 243. szám

■ ms Vasárnap, 1533. október 22. KEL E TlulSSG (41) A neheztelés, a sértettség már gyűlöletté fokozódott az izgága ember ellen. És minél töb­bet dolgozott, minél több sikere volt, annál mé­lyebbé vált ez :: gyűlölet­Miklós a legnagyobb feladatokra vállalko­zott. A kormányzótanácsot felszólította, hogy Verbőczi Triyartitumát, amelynek latin és magyar kiadása szintén tele van hibával, jog­ban járatos, incós emberekkel ex offo javíttas­sa ki- Más bajaik voltak akkor azonban az or- szágnagyoknak Miklós tehát megint maga vé­gezte el a munkát s a könyvet kinyomatta. Munkái egymásután jelentek meg. Bővített abe-t adott ki régi, népszerű könyvekből javí­tott kiadásokat készített s maga is különböző munkákat irt. amelyekben a kor eszméivel fog­lalkozott, feddett, ostorozott és erkölcsi taní­tásokat adott Az ifjúság előtt népszerűsége olyan nag* lett, hogy a leghíresebb professzorokét túlszár­nyalta. De a fiatalabb tanárok közül is soka­kat meghódított. így Enyedi István nagyenye- di teológiai professzor lelkes jó barátjává szegődött. Ezek a barátságok, Pápai Pariz Ferenci, Pataki Istváné, Enyedié, és az ifjúság rajon­gása Miklóst tovább lelkesítették. Jobban érez­te, mint valaha, hogy küldetése van. És minél inkább megszaporodtak ellenfelei, annál több kedvet talált a munkájában. És mindig uj esz­mékkel állt e'.ö. A consistorium kénytelen volt állandóan javaslataival, terveivel foglalkozni. — Csináljunk papirosmalmot! — indítvá­nyozta többek közt. — Boldogult nagy urunk­nak, Teleki Mihálynak még Amsterdamból megírtam e plánumomat nagyon helyeslé. Ide­genből, legjobb esetben Felső-Magyarországbéi kell hozatnunk a különféle papirosokat, hoiott vannak hegyifolyóink, amelyek mellett nem is egy malom állíttathatnék fel. A kancellária, a hivatalok, az eeclesiák és oskolák is sok papi­rost fogyasztanak. Olcsóbb is voTna s könyve­inket is olcsóbban nyomathatnánk. Mindig uj es uj nyugtalanító tervek, gon­dolatok, amelyek gondot okoztak s zavarták a tanácsurak kényelmét. Ellenfelei kicsinyes bosszút vettek e sok alkalmatlanságért. Miklós érdeklődése min­denre kiterjedi, olyan volt, mint az élő, lobogó lelkiismeret. Consistoriumi tag lévén, eljárhatott az is­kolákba, hogy ellenőrizze a tanítást. Esztendő­végi vizsgákon figyelte, hogy milyen ered­ményt értek e> a professzorok. Egy ilyen vizs­gán az egyik diák Miklós javított tankönyvé­ből felelt. Nagyon jól, szabatosan. Némethi Sámuel megkérdezte: — Milyen könyvből tanultad ezt fiam? — Az újból, amelyet Tótfalusi Kis Miklós uram adott ki. — Ezentúl — rivalt rá Némethi Sámuel - csak használd a régit s abból felelj! Miklós jelenlétében hangzott el a rossz­indulatú megjegyzés és a szenvedélyes, hirte- lenindulatu embert csak a diákok jelenléte tar- to^talvissza a haragos kitöréstől. ‘Önakaza feleségének feldúlt lélekkel pana­szolta el legújabb megbántását: — Már a nemzetem előtt való reputátióm- tól is meg akarnak fosfctani. Gonosz Hámánok ezek, akik gyűlölnek és sárba tápodnak ... A felesége nem tudott szavakat találni megvigasztalására. Ehelyett fogta két kis leánykájukat és odatette az elkomorult ember térdeire. Miklós elnevette magát és megköny- nyebbiilten mondta: — Az Ur mégis velem vagyon! Adott ne­kem két kis fehér szárnyat, nem kerülhetek soha a sárba!... Ar isSdflsxoSf fcSetlelwrn vad Az osztrák uralom mohón rendezkedett be a megszállott Erdélyben s a levegő emiatt ne­hézzé, fojtotta vált a lakosság körében- A né­pet büszke és hajlithatatltn nemzeti érzésében mélyen felháborította minden intézkedés, amely a fejedelmi alkotmányosságot csorbí­totta. A gubernium csak a bécsi politika esz­közének számított s a gubernátor, a katholikus Bánfi György, sok fortéllyal igyekezett ki­egyenlíteni az ellentéteket és enyhíteni a lel­kek feszültségét. Bánfi eszes, erőszakos ember volt, magyar­ságában ép olyan rendíthetetlen, mint a többi főur, akár protestáns, akár katholikus, de lát­ta, hogy Csak megalkuvással lehet az ország al­kotmányából megmenteni valamit. A nép azonban nem diplomatizált, csupán az érzésén át ítélte meg az eseményeket. Visel­te a nehéz közterheket, tűrnie kellett az osztrák katonák féktelenségét és sóvárogva gondolt vissza a fejedelmek fényes, véres korára, amely a török protektorátus ellenére is mégis csak önállóságot, függetlenséget jelentett­II. Apafit, az ifjú fejedelmet úgy tekintet­ték, mint a régi szép idők köztük járó álomké­pét. Szerették, körülrajongták és szőtték a liiu álmot, hogy a bécsi udvar talán mégis megerő­síti a fejedelemnek még gyermekkorában tör­tént megválasztását. Legendák szálltak a szép, daliás ifjúról s a Maros-parti kúriákon, a székely házakban elérzékenyülten beszéltek sok jeles és szép tu­lajdonairól. Tudták azt is, hogy az udvar fel akarja vinni Bécsbe, bele akarja házasítani valame­lyik uralkodó hercegi családba, katholikussá óhajtja tenni, hogy igy az erdélyi fejedelmek utolsó sarja is engedelmes eszköze legyen az osztrák központositó politikának. Kő-evangelium. Szikla. Döbbentőn tornyosodik föl. Csak tekintetem kúszik föl reá Függőleges falon. És visszahull. Alul Szeszélyes rajz cifrázza a követ, Rúnák, rovások, hieroglifek: K6-evang!eium. A föld történetéből Egy ősi, titokzatos fejezet. Felírva találjátok ezeket A Nagykőhavason, írták az áradó és apadó S lassan visszavonuló tengerek Anno egyben, Ama első napon. Az Embernek előtte. Mikor csak Isten volt és a hegyek. Brassó—Nagykőhavas, 1933 augusztus. REMÉNYIK SÁNDOR SZEMEIMET A HEGYEKRE EMELEM ti» BUDAPEST Svábhegyi Szanatórium Subalpin 430 m Diétás gyógyintézet Már napi P-tól iissa. 1R V E6IDEÁLISAHB ŐMzi-téli Klimatikus iidftlőhely. iMtenseiv majrasíati insolatitf. Páratlan Kilátás a fővárosra- f etfelsfirendü szanatóriumi «Hálást nyújt 5—e.sxori diétás étkezőssel, vízkárával együtt. Keserűség és dae áradt el a szivekben. És főúri kastélyokban és faragott kapus székely házakban sötét, nyomott kedvvel tárgyalták az ifjú fejedelem dolgát, amely az ország jöven­dőjének kérdése is volt. És egész Erdély felujjongott, amikor a% ifjú fejedelem maga vágott elébe a bécsi udvar szándékainak, hirtelen házasságával. Felesé­gül vette az ország generálisának, Bethlen Gergelynek leányát, a gyönyörű Katát, aki testvére volt Bánfi Györgynének, a guberná­torainak. Bécs neheztelt s most már még kevésbé le- hetett szó a fejedelemválasztás megerősítéséről. Az udvar később e házasság ellenére is ke­resztülvitte aztán akaratát. II. Apafinak nagy­korúsága elérkeztével, húszéves korában, akár­hogy is protestált ellene, Bécsbe kellett men­nie. Radnótiiról indult el lovasfedezet mellett. Gyönyörű, ifjú feleségétől érzékenyen vált el. — Visszajövök én, ha minden osztrák csá­szári címernek kormos sasai is belémkapasz- kodnak! — vigasztalta Bethlen Katát. De többet nem jött vissza s a fejedelemség szép álma elfoszlott. Erdély, mint a legnagyobb csapást, agy, viselte ifjú, szeretett fejedelmétől való meg­fosztását. Most már nyílt lett mindenki előtt a bécsi politika iránya. És a lelkek keserűsége és daca egyre nőtt-. A lefojtott indulat kereste az utat, hogy kitörjön. A hatalom vasökle azonban úgy leszorította, hogy azzal szemben csak a tehe télén düh lappanghatott a lelkek mélyén. így aztán egymás ellen háborogtak. Főurak régi, elfeledett családi ellentétei újul­tak ki. Prostánsok, katholikusok egymásban látták a bajok okozóit. A viszály elterjedt a nép minden rétegében, nem kiméit meg senkit. Az ecclesiákban is pártok támadtak, a profesz- szori kathedrákon is egymás ellen hadakoz­tak s ebben a nagy szeretetlenségben ott küz­dött, harcolt a maga eszményeiért, merész ál­maiért a nemes, önzetlen, szenvedelmes és meg­sebzett lélek: Miklós. Érzékeny szivén mind átzajlottak a meg­bomlott idők e viharai. Fájt neki látni az el­fajult állapotokat, küzdeni próbált ellenük, os­torozta korának uj erkölcseit s ezzel csak még jobban maga felé zúdította irigyelnek és el­lenségeinek alattomos haragját. Ez a harag már egyre szabadabban és nyíl­tabban tört ki ellene. Bántóan viselkedtek irá­nyában, bepanaszolták a püspökségnél, sőt a guberniumnál is. Bánfi György hajlott a pa­naszra, különben is Miklós a felesége örökségé­nek elhúzódó birtokperében többször járt már nála és szokott önérzetével kért igazságos vé­delmet. A gubernátor meg is Ígérte, de semmit sem tett. Miklós emiatt egy ízben kifakadt is­merősei előtt: — Kegyelmes urunk azt hiszi, hogy udvari bolondja vagyok! Ezt besúgták a gubernátornak, aki nagyon felingerlődött. A nagy ur ugyanis csakugyan tartott udvari bolondot s minden kedvtelésé­ben Erdély fejedelmeit utánozta. Éivhajhászo ember volt, fényes vadászatokat rendezett » az öreg Apafi módjára gyakran tivornyázott. Egy ilyen vidám, zajos vacsorán történt a gubernátor asztalánál, hogy Bethlen Elek or­szágos elnök lefordult a székéről. Mire felemel­ték volna, már halott volt. A hirtelen halál nagy részvétet keltett, mert Bethlen Elekben a reformátusok kiváló vezérüket vesztették el, a kolozsvári egyház éppen főenratorát, mindenképen jeles embert, aki tagja volt a különböző vallások vezetőfér- fiaiból alakult bizottságnak is, amely a val­lási ellentétek és követelések elintézésére kül­detett ki. ;; (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents