Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-21 / 242. szám
X&pvi seiőház l'DAPEST V. &&omnat 1933 október 21. Ara 3 fel Hfifteefcési árak belioldön: Egész évre 800, félévre 400, e egyed évre 200, egyhóra Î0 lej. Magyarországon: Egy évre 'fittj-vtólévre' 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 650 pengóZ^- Egyes: számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP, XYI. ÉVFOLYAM - 242. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: dnj-Koloas- vár, Strada Baron L. Fop (volt Brassal ucca) 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Sarc a magyar kultúrán A magyarországi sajtótermékek behozatalával valami uj üzlet készül, ami súlyosan belevág a mi emberi és politikai szabadság- jogainkba. Sőt arra a dísztelen alapelvre épül fel, hogy ha a magyarországi kultúrából, kulturális sajtótermékekből hozzájutunk itt valamihez, azért nagy árt kell fizetnünk valakinek az üzleti alapjába, üzleti hasznára. Ezt az üzleti alapot, ezt a zsírosnak tudott üzletet a kormány odaadományozza valakinek. Erről rendeletet adott ki a kormány s abban a pillanatban, amint ilyen rendeletet aláírtak, amint ilyen koncessziót adtak, már monopóliumot faragtak a magyarnyelvű kultúra üzlesitéséből. Megjelent, illetőleg aláirődott egy belügyminiszteri rendelet, amely a magyar- országi könyvek behozatalának és terjesztésének a jogát az Astra kulturális román egyletnek, az időszaki lapok behozatalának és terjesztésének jogát pedig egy rokkant egyesületnek adta ki. Az Astra kulturális egyesületet valamennyien jól ismerjük a múltból és jelenből. Egy kicsit csodálkozunk azon, hogy ez az egyesület a maga céljaival és feladataival összeférhetőnek tartja a magyar- országi magyar kultúrának a kizárólagos terjesztését, hogy abból üzleti hasznot húzzon. Ennél groteszkebb kulturiizletet el sem lehet képzelni. A magyar könyvek terjesztését Erdélyben a román kulturegylet vállalja. Ha valami különös nagy rokonérzésből, valami csodálatos kulturközeledési tiszteletből és hódolatból tenné, akkor másképpen hatna ez a vállalkozás. De pusztán csak azért, mert kinézték jó üzletnek, ez elég ók arra, hogy előtétbe kerüljön az erkölcsi nézőpont. — Â másik moncpólisztikus koncessziót pedig egy olyan rokkantnevü egyesülés kapta, amelyről bukaresti lapok méterszámra Írnak leleplezéseket. Nem hivatalos társulásról van szó, hanem magáuegyesülésről. Ennek az egyesületnek a nevét s magát az alkalmi egyesületet ebben az ügyben kapzsi üzletemberek tolják előtérbe. Attól félünk, hogy az Astránál is ilyen eset következik be, mert hiszen egy komoly kulturegyesület aligha árulja a könyveket. Vannak, akik árulni akarnak s erre a célra felhasználják, vagy talán kibérlik az egyesületi neveket. Mindezek csak a monopólizálás visszás színeit adják,, amelyek elég rikitóak, elég feltűnőek s eléggé ordítanak. Nekünk azonban bele kell vágnunk abba a lényegbe, amihez nagyon sok közünk van s ami bennünket igen érzékenyen érint. Nincsen joga senkinek, sem államnak, sem magánosnak, sem testületnek, sem kapzsi üzleti kalandornak ahhoz, hogy monopol, vagy kizárólagos- sági jogot adjon és szerezzen a magyar .kultúra megsarcolására, vámszedésére. Ha a legfelsőbb román biróság a konverzióval kapcsolatosan a román törvényhozással, befejezett törvényalkotás tényével szemben is megtudja állapítani a magántulajdon sérthetetlenségét, akkor hogyan vághat bele az ilyen alkotmányban biztosított magántulajdonba a kormány egyik, vagy másik minisztere. Az a jog, hogy az államérdek szempontjából nem kifogásolt könyvet, vagy újságot behozni és terjeszteni, venni és eladni lehet, mindenikiinknek a polgári tulajdona. Ezt odaadni nem lehet senkinek. Ebből mono- pólszerii koncessziót csinálni nincsen joga semmiféle kormánynak és senkinek. Az álFranciaország állítólag ismét szállni katonailag is a vidéket Anglia Közvéleménye is lemon flott a leszerelési Konferencia folytatásáról — Uj felfegyverKezésl programot terjeszteneK az alsóhúz elé — TitoKban tárgyalásoK folynaK, hogy Németországot ismét a zöláasztalhoz illtesséh Belpolitikai nehézségek miatt a Daladier-kormány előreláthatólag lemond (Páris, október 20.) Saarbrückern jelentés szerint Németországnak a Népszövetségből történő kilépése éta a Saar-vidéken nagyon feszült a helyzet és a legkülönbözőbb, fantasztikus hirek vannak forgalomban. így egye.' körökben tudni vélik, hogy Franciaország legközelebb isméi megszállja katonailag a Saar- vidéket. Amim, ismert !f& 1935-ben dönteni kell afölött, hogy a Népszövetség védelme alatt álló Saar-vidck hova tartozzék. A népszavazás három lehetőséget dönthet cl: A Saar-vidéket Franciaországhoz csatolják, a Saar-vidék visz- szakerül Németországhoz, vagy külön szeparatista állam alakul. Mind a három eshetőség egyformán fennáll és mindhárom irányban a legmesszebbmenő propaganda történik. A német nemzeti szocialisták társadalmi bojkott alá vesznek mindenkit, aki a szeparatista törekvésekhez húz. A német kormány ígéretet tett, hogy a Saar-vidéken tartózkodó kommunisták és szocialisták szabadságlevelet kapnak, ha nem rontják a Németországhoz való csatla- iiozás esélyeit. A Saar-vidék e pillanatban a német emigráció egyik felvonulási területe- Az emigránsoknak hét napilapjuk van, amelyek a legszenvedélyesebben a Saar-vidék önállósága mellett harcolnak. A Saar-vidékért való harc nemcsak politikai, hanem gazdasági jelentőségű is. Tudni kell, hogy a franciák az elmúlt évben is 12 millió tonna szenet bányásztak e vidéken A franciák 300 millió márka értékű invesztálást vittek keresztül, amelyet a németeknek teljes egészében meg kell fizetniük, amennyiben a népszavazás mellettük dönt. Általában véve megállapítható, hogy Németországnak és a szövetségeseknek egymás- közötti helyzete rosszabbodott. Ma már az angol sajtó is azon a véleményen van, hogy a leszerelési konferencia végérvényesen megbukott, az október 26-án történő összeillés csak formális lesz- Mialatt az angol sajtó posszi- misztikusan tárgyalja a leszerelési konferencia esélyeit, az angol kormány újabb nagyarányú ílottaépitési programmot akar a törvényhozás utján elfogadtatni. Feltünéstkeltö beszédet mondott lord Beatting, az angol flotta volt világháborús főparancsnoka a flottaszövetség ülésén, hangoztatva, hogy Angliának elsőrendű érdeke az újabb fegyverkezés, mert különben megszűnik politikai tényező lenni és mint értékes szövetséges társ, nem jön figyelembe. A lapok közlései szerint a tengerészeti minisztérium és a tengernagyi hivatal kidolgozta az uj flottafejlesztési programot, amely teljes mértékben kihasználja a flottaegyezményben engedélyezett keretet. Anglia 25 elsőrendű cirkálóval rendelkezik s mivel a flottaegyezmény ötven cirkálót tart Anglia számára megengedhetőnek, meg akarják sürgősen építtetni a még hiányzó 25 elsőrendű cirkálót, hogy az egyezmény lejártakor a keret ki legyen töltve. Az angol politikusok közül egyedül Lloyd George nyilatkozott ismét hevesen a német ügyek védelmében, hangoztatva, hogy Németországot becsapták. Németország az utolsó betűig eleget tett a békeszerződés követelményeinek, a nagyhatalmak többször megígérték, hogy leszerelnek, de ezt ismét elodázták. Még abban az esetben is, ha történetesen Németország nem lépett volna ki, a leszerelésből alig lett volna valami az egyes szerződő felek közötti ellentét miatt. Válságban a francia kormány. Genfből érkezett jeüentések azonban arról számolnak be, hogy diplomáciai tárgyalások vannak folyamatban, az egyes nagykövetek ! és a kormányok között ngy Parisban, mint Berlinben. Az előkészítő eszmecserét titokban tartják, mert nem akarnak elébe vágni az eseményeknek. Kérdéses azonban, hogy a francia kormány helyén lesz-e még akkor, amikor e tárgyalások befejeződtek. Párisban ugyanis mind erőteljesebb formát öltenek a kormány lamhaíalom felállította azt a cenzúrát és felállította a behozatalnak a formaságait, amelyeknek módszere és rendszere is eléggé kifogás alá esik az általános emberi kulturköze- ledés szempontjából. Aki ezeknek a feltételeknek megfelel, az hozhat, terjeszthet, adhat és vehet, bárki legyen is az. A fontos csak az, hogy meg tudja venni ott, ahonnan hozni akarja. Az általános polgári jog nem tűrheti meg a monopólizálást és kizárólagos koncessziókat. A magyar kulturtermékek, szellemi termékek, ujságsajtótermékek mégis csak jók lehetnek, ha a legkapzsibb üzleti számítások ezekre igyekeznek rávetni magukat. De az erdélyi magyarság kulturális szükséglete, kulturszomja, tudásvágya, ihtelligenciája olyan érték, amire a konjunkturahalászok üzleti manővereket épitenek fel. Pedig éppen a kultúra tűrhetné meg legkevésbé a kizsákmányoló sarcot, a kapzsi vámszedést. Ezért drágítják meg a leszegényedett magyarság számára a magyarországi nyomtatott hetiit, mert harmadikok számára juttatnak nagy hasznot. Aki hozzájut a sajtótermékek tei- jeszíésének kiváltságához, olyan üzletel csinál, amely az erkölcsi mérlegen nem állja meg a helyét.
