Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-19 / 240. szám

Csütörtök, 1933. október Î9. f( ElETí'U/SMO A fjemfFi német I©péss wţj fejezetet nyitott meg « vllácjföriénslenílíen A november 12-ilsi népszavazás ea német nemietet az nfolsó emberig Hitler mögé él lit ja — Németország számolt azzal, bogy « népe?« nagy vásárán Európa nagy részével találja szemben magát A birodalmi kormány hirtelen és az első pillanatban teljesen érthetetlen elhatározása o!yan óriási és tökéletes zűrzavart okozott a világpolitikában, hogy ma, a történelmi neve­zetességű bejelentés ötödik napján is, csak halvány körvonalai bontakoznak ki a legköze­lebbi eseményeknek. A különböző államok mi­nisztertanácsai egymást érik, nyilatkozatok és jelentések hihetetlen tömege lát napvilágot a világsajtóban, kommentárokat tesznek közzé és vonnak vissza és a távirati ügynökségek szédületes tempóban ontják a híreket. Ebből az óriási véleménymennyiségből azonban alig lehet kihámozni a gondolatnak azt a minimu­mát-, ami egyrészt indokolja a Német Biroda­lom elhatározását, másrészt legalább pislákoló mécset gyújtana a legközelebbbi jövő ködébe, ha már nem lehet arról szó, hogy reflektor- fénnyel világítsa meg oly végzetesnek látszó holnapunkat. Valóban a Népszövetség tulajdonképpen két nagy eseményt könyvelhet el eddigi mű­ködésében, azokon a dodonai határozatokon kivíil, amelyeket nemzetközi parlamentariz­musának kérdéses rendszerével eddig ki tudott termelni. Az egyik nagy esemény az volt, ami­kor Németország Stresemann vezetésé­vel hét évvel ezelőtt belépett a Nem­zetek Szövetségébe, a másik pedig az, amikor néhány nappal ezelőtt a hitleri Németország hét meddő és megalázó esztendő után otthagyta azt a helyet, ahová Stresemann, a békének ez a nagy és felejthetetlen harcosa Erfüllungspolitik-jának elvei alapján azért viHe be, hogy a jog és igaz­ság fegyvereivel harcolja ki magának a népek sorában a német népet megillető helyet, Neuiath külügyminiszter a nemzetközi sajtónak adóit nyilatkozatában Németország lépését a csalódottsággal indokolja meg, mely a német birodalmat azokon a tárgyalásokon érte, amelyek a nyilvánosság kizárásával foly­tak le. Neurath báró szerint a diplomatákat és államférfiakat nem lepte meg a német elhatá­rozás. De ha Neurath kijelentései ilyenformán igazolják is a német eljárást, mégis nehéz el­képzelni egy olyan helyzetet, amelyre Német­ország ne találhatott volna kevésbé veszélyes megoldást. Mi vezethette tehát a harmadik birodalmat arra, hogy igy csapja arcul a nem­zetek legmagasabb fórumát a háború utáni konfereneiális rendszert és annak valamennyi képviselőjét és hívét, hogy ilyen hihetetlen káoszt okozzon, amelyből a kibontakozás telje­sen bizonytalan és elsősorban bizonytalan rá nézve. A háború szele még soha nem csapta meg ennyire közelről másfélévtized óta Európát, amely háborúért ismét ez az épülő és fellen­dülő Németország lenne felelős. Igen nagy lehetett tehát az ok amiért Hitlerék, a neurathi indokoláson kívül erre az elhatározásra jutot­tak. És ha mélyebben igyekszünk bepillantani az uj birodalom titkaiba, ott némi igazolását találjuk ennek az elhatározásnak. Némi igazo­lását csak, mert nyilt kérdés marad, hogy az igy szerzett belpolitikai előnyök felmérhetők-e a külpolitikai hátrányokkal. A hitleri Németországra nézve döntő jelen­tőségű lesz a november 12-i választás. Egyrészt szinte észrevétlenül kapcsolja ki a tar­tományi rendszert a német alkot­mányból. tekintettel arra, hogy a tartomángy gyűléseket eddig külön kezelték és azokat nem oszlatták fel, — másrészt népszavazás keretébe iktatva a birodalomgyülési választásokat, precedenst teremtett arra, hogy a választásokon csupán egy párt listája futhasson és igy. egyszersmin­denkorra biztosította a nemzeti szocialista párt uralmát akkora is, ha ellene egyébként más, leküzdhetetlen erők léppének fel. A november 12-i választás tekintettel arra, hogy junktim- ban van a külpolitikai plebiscitummal, min­den kétséget kizáróan a német nemzetet az utolsó emberig Hitler mögé állítja­Ez szinte felmérhetetlen értékű megnyilatko­zást jelent a küszöbön álló tél előtt, amikor a nemzeti szocialista kormány minden erőfeszí­tése ellenére még mindig milliónyi német munkanélküli fog küzdeni a hideggel és az éhséggel. Ennek az előreláthatóan óriási lelke­sedéssel megadott mandátumnak a birtokában a nemzeti szocializmusnak módjában fog állani bármilyen eszközök igénybevételével harcolni | a téli Ínség során vele szemben megnyilatkozó hitetlenséggel és ellenfelekkel. November 12-e után tehát egy újból egybe­kovácsolt és eszméjében egységes Németország­gal fogunk szemben állni, amely befelé talán soha eddig nem volt erősebb és hatalmasabb. Ez az egységes és hatalmas birodalom azonban szemben fogja magát találni a népek nagy vásárán Európa nagy részével és azon a vásáron alighanem az ő bőrére fog folyni az alku. Ennyit kétségtelenül meg lehet állapítani azokból a nyilatkozatokból és ^ég- nyilatkozásokból is, amelyek eddig napvilágot láttak. Hogy iesz-e háború vagy sem, azt nem lehet tudni, bár alig hihető, hogy különösebb incidens nélkül bárki is belefogjon egy uj háborúba. Ma a helyzet még jogilag sem tisz­tázódott teljesen és a kormányok tartózkodó magatartása miatt még csak sejteni is alig le­het, hogy ki merre fog lecsatlakozni akár fegy­veres, akár békés megoldás esetén. Annyi bizo­nyos, hogy Németország mellé igen kevesen állanak, történjék ez a melléállás a hadszín­téren, vagy a zöld asztal mellett. A hitleri Németország magasra dobta a százarcu igazság kockáját. Ki tudja melyik marad felül? A háború vagy a béke, a szeretet vagy a hatalom, a megbocsátás vagy az el­it élés igazsága? De annyi bizonyos, hogy ez az erőteljes német mozdulat uj fejezetet nyitott meg a világtörténelemben. Hogy mi van annak ’apjaira Írva, nem tudja senki sem megmon­dani. És ugyanazzal a mozdulattal zárta le a potsdami Németország a világtörténelem med­dő és hiábavaló alkudozásainak hét sovány esztendejét. Vájjon a bibliai hét bő esztendő következik ezután ebben a kiforgatott világ- car? A kocka még nem ért földet és a világ népei lélekzetvisszafojtva lesik, hogy az igaz­ság melyik arca marad számukra felül. Zathureezky Gyula. STANIOL RAKTÁM 1' 17* W? Kvár.—Kérjen MjJOJ i üMl Bűi mintát, árlapot HlatUd-Borviz és az Előpat&ki-Ilorwiz Romániának két legjobb lúgos ásványvize. Kérje mindenütt csakis ezeket a termé­szetes ásványvizeket Főlerakat Kolozsvár és vidékére: Mamiét József, strada Maris 33. Kutkezelőség: Fleischer György, Brassó — A király a lengyel repülők tiszteletére adott diszebéden. Bukarestből jelentik: Ma délben Bukarestben a piperai repülőtéren a lengyel repülőraj akrobatikus mutatványokat és katonai gyakorlatokat végzett. Jelen volt Károly király is, ki Szinajából erre az alka­lomra jött Bukarestbe. Az uralkodón kivíil megjelentek a kormány tagjai, Vaida minisz­terelnökkel az élükön, a diplomáciai^ kar, élén c pápai nunciussal. Gyakorlatozás után a gépe­ket felsorakoztatták, a raj tagjait pedig be­mutatták az uralkodónak, aki minden egyes tiszttel kezet fogott. Délben a katonai kaszinó­ban diszebéd volt tiszteletükre, melyen részt- vett Károly király is, azután külÖnvonattal Szinajába visszautazott. — Nyugalomba vonul Pál István apát- kanonok, székely udvarhelyi plébános. Székely- udvarhelyről jelentik: A vasárnap tartott egy­háztanácsi gyűlésen bejelentette Pál István e.pátkonoLok főesperes, székelyudvarhelyi plé­bános, hogy nyugalomba vonul. A nyolcvan éves főpap, ki pár éve tartotta aranymiséjét, húsz esztendőn keresztül, a legnehezebb időben vezette az ősi székelyudvarhelyi parochiát és ernyedctlen energiával, kiváló képességgel egy emberöltőn át dolgozott az egyház és a ma­gyarság érdekében. Korábban a rém. kath. Státusnak volt előadója évtizedeken keresztül és az erdélyi oktatás ügy rendkívül sokat kö­szönhet kiválóságának. Nyugalomba vonulá­sánál hívei és az erdélyi magyarság becsülése, tisztelete és elismerése kiséri, a kitűnő papot és a magyarság egyik vezető egyéniségét. Ér­tesülésünk szerint szándékát a vasárnap tar­tandó egyházközségi közgyűlésen jelenti be híveinek. — Sósavas merénylet az aradi korzón. Aradról jelentik: Szerdán délben az aradi kor­zón sétáló közönséget kétségbeesett sikoltozás riasztotta meg. A közönség egy jajveszékelő anya köré csoportosult, aki gyerekkocsiban kis gyermeket vitt ki a korzóra. Krieger Sándor- né 5 és félhónapos kisfiával sétált a gyalog­járón s közelükbe érkezett egy negyven év körüli férfi, ki egyik kezével biciklit vezetett, a másik kezében pedig egy folyadékkal telt nagy üveget tartott. Fatális véletlen következ­tében a dugó az üvegből éppen akkor repült ki, amikor a férfi a gyermekkocsi közelébe került. Az üvegben sósav volt, ami kilőtte a dugót. A maró sav bepreckelt a gyermekkocsi­ba és a kis gyereknek az arcára is. A nagy sikoltozásra az odasereglettek kikapták a gyer­meket a kocsiból, beszaladtak vele a közeli gyógyszertárba, ahol olajjal lemosták, majd orvoshoz vitték. A gyereknek az arca és egyik keze súlyos égést szenvedett, az egyik szemét is megsértette a sósav, azonban remény van arra, hogy uem vesziti el szemevilágát. A nagy tumultusban a biciklis férfi eltűnt. A rendőr­ség .nyomozást indított felkutatására s eltűné­séből arra is következtetnek, hogy esetleg nem véletlenről, hanem valamilyen titokzatos me­rényletről lenne szó. Ennek azonban nincsen semmi valószínűsége, az ismeretlen férfi félel­mében menekülhetett el. — Hitlerista németországi diákok Erdély­ben. Bukarestből jelentik: Németországból két diók érkezett Bukarestbe, akik a hitlerista diákszervezetek kiküldöttjeiként jelentkeztek a hatóságoknál. A neveik: Hagert Werner és Kraus Sickert. Elmondották, hogy Erdélybe utaznak, ahol Fabricius volt alezredessel, a szász nemzeti szocialisták vezérével veszik fel az érintkezést. A diákok a szász ifjúsági munkarendszer beszervezése ügyében tárgyal­nak. — A kaszárnya udvarán az őrszem lelőtt egy katonát. Aradról jeleentik: Az aradi lo­vas-tüzér kaszárnyában.az éjjel szolgálatot tel­jesítő egyik őrszem lelőtt egy tüzérkatonát.. Sofron István tüzérnek kimenője volt tegnap este s éjfélkor tért vissza a kaszárnyába. Ami­kor az udvaron a szénakazalak mellett haladt el, az ott szolgálatot teljesítő Niclean György őrszem felszólította, hogy álljon meg. Sofron valósziniileg ittas állapotban volt s a felszólí­tásnak nem engedelmeskedett. Az őrszem öt lépés távolságból rásütötte fegyverét. A golyó a gyomrán ment keresztül Sofronnak, aki nyomban összeesett. Kórházba szállították s megoperálták, életbenmaradásákoz kevés a remény.

Next

/
Thumbnails
Contents