Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-18 / 239. szám

Szerda, 193$. október 18. — Az Iparkamarai választások a tábla előtt. A kolozsvári Ítélő tábla harmadik szekciója ma déli 12 órára tűzte ki az itéletkihirdetést abban a perben, amelyet Iliescu bankár indí­tott az iparkamarai választással kapcsolatban. Mint ismeretes, Iliescu az első iparkamarai választások után pert tett folyamatba abból a célból, hogy a kolozsvári királyi tábla semmi­sítse meg a bukaresti kamarai szövetség ren­delkezését és jelentse ki érvényesnek az első választást. Az érdekeltek nagy számban gyűl­tek össze a királyi tábla folyosóján az itélet- kihirdeiésre. A táblai tanács azonban azt kö­zölte, hogy az ügyben döntést csak szerdán délelőtt tiz órakor fog mondani. * Gondoljon mindenki erre a nótára: „Nincsen pénzem, de majd lesz“, s mindjárt tegye is hozzá: „Ha az Osztálysors játékon hú­zás lesz“. Megtakarított filléreiből vegyen egy Osztálysors jegyet. — öngyilkos szerelmes pár. Bukarestből jelentik: Tegnap szülei lakásán öngyilkos lett egy Petculescu nevű 21 éves fiatalember, aki szerelmes volt Georgina Niţu 20 éves leányba. El alíarta venni feleségül, azonban a szülei ellenezték a házasságot s efölötti bánatában tegnap szivenlőtte magát. Mi^a leány is ön- gyilkosságot követett el, halántékon lőtte ma­gát s búcsú levelében azzal indokolja tettét, hogy nem tudott élni a fiú nélkül. A fiatalo­kat közös" sirba temetik eh IemAZOMisMttV&SmV Kós Károly — Erdély., Kultúrtörténeti vázlat, 60 színes és fekete képpel. A tudós alaposságával és a művész lelkiismeretességével megírt remekmű, egész vászonkötésben 72 lej Lepagenál, Kolozsvár. A Palladis októbert újdonságai: Wallace Afrikai Könyvel. 5. sz. Sand) rendet csinál. Wallace Afrikai Regénye. Peliadis kiadás. Másféle szerelem az, mint amely a férfit a nő után korbácsolja. Farancsolőbb, világraszólöbb érzés ez: fehér ember öröktől való vá­gya a forró és édes Dél felé. Amely még elszántabban él az angol ember lelkében és hívja a szűzi, fekete föld: Afrika felé. Sanders — a középafrikai néger fo­lyamvilág hőse, az angol világuralom helytartója — hordozza magában ezt az elmulhatatlan szerelmet, a halálveszedelmek és gyermeteg szépségek kifogyhatat­lan romantikáju világa iránt. Kormányzói szolgálati ideje már letelt és ő már végleg el is búcsúzott ettől a világtól, de mikor odalenn minden lángba borul és az egymást öldöklö feketék általános fölkelése megindul: nem tud többé aludni és egész mellel beleveti magát a hihetetlen veszedelmek és romantikus kalandok for­gatagába. Magának Wallacenak, az egykori afrikai angol katonának a szívügye ez-, a visszasodrődó ifjú­kori emlékek vallomása! csordulnak ki Wallace köny­véből. A díszesen kiállított exotikus kötet ára fűzve, « lej. “““ .. A MAGYAR SZÍNHÁZ HETI MÜSORAí'] Csütörtökön 8 órakor: Egy csók és más semmi. Ope- rettujdonság először. Péntek 8-kor: Egy csók és más semmi. Szombat d. u. 4-kor: Timosa. (Újdonság a darab ere­deti zenéjével.) Szombat este 8-kor: Egy csók és más semmi. Vasárnap d. e. 11-kor: Erik a buzakalász. (Operett- repriz.) Vasárnap d. u. 4-kor: Egy csők és más semmi. Vasárnap este'8-kor: Egy csók és más semmi. Hétfőn 8-kor: Naplemente előtt. (Újdonság először). Kedden 8-kor: Naplemente előtt. Szerdán 8-kor: Naplemente előtt. ROMÁN OPERA MŰSORA: Szerda Cigánybáró. Péntek: Biíiliás emter. Vasárnap d. u. 3 órakor: Cigánybáró. EDISON MOZOO MCSORA. Colén Moore a Joanine felejthetetlen megszemélyesí­tőjének első beszélő filmje a „Két babonás szép szemednek ...“ Fllmoperett. II. Asszony a kin pá­don. Mélyen megható dráma. Főszerepben: Corine Griíith. Minden előadás keretében fellépnek báró Wladlmirow doni kozákkcrusa. Balalajka, orosz táncok. Helyárak: 10 és 16 lej. A ROYAL MOZGÓ MŰSORA: Ma, szerdán utoljára: „Megbecstelenitve“ és utoljára a Vox csodagyerekek bámulatos akrobatikus tánc­mutatványai. Csütörtök premier: Taimenberg (Mazuri ütközet). Vi­lágsláger. Bombasiker, (c7j És Pataki professzor magával vitte Miklóst egy napon a Torda-utcai Székely-háziba, amely­nek gazdája, Székely András földbirtokos, csak nemrégen halt meg. Két felnőtt árvája maradt a nemes urnák, egy fiú és egy leány. Mária, a leány, a fiatalabb­Mikor Pataki uram bemutatta Miklóst a leánynak, ez haja tövéig elpirult. A nagy könyvnyomtató mester hire a tanult, miveit gyermekhez is eljutott. Takaros, csinos volt minden a Székely-ház­ban. Látszott rajta a jómód és a gondosság. — És ki most e háznak gondozója? — kér­dezte érdeklődéssel Máriától. — Hát bizony nagy cselédséget nem tar­tunk ... — felelte a leány szerényen — két ily árvának takarékoskodni kell. — Szóval tekegyed vezeti a házat? — Nem olyan nagy fáradság az­Miklós tudta, hogy a két árvának, ha ketté is osztják a vagyont, kinek-kinek elég marad. Ház, föld, szőlő jutott örökül rájuk és egy nagyforgalmu malom Bálványos-Váralján. Tetszett neki a leány szerénysége. És attól fogva napos látogató lett az árvák­nál. Minél többször időzött a leány társaságí>- ban, annál jobban vonzódott hozzá- A házias­sága, gondossága jóérzéssel töltötte el s komtr- lyan forgatta az eszében, hogy feleségül kéri. Miért is ne? Csakugyan szüksége volna már egy meleg, szerető, békés hajlékra, amelynek eresze alá behúzódik, ha az élet zivatarja csap­kodja. Már negyven esztendős mult, sokat kódor- gott, leteszi a tarisznyát az ajtó mellé­Elhatározását ismét csak a másokon való segítés ösztöne döntötte el. Megtudta, hogy ne­mes Székely András halála után a hagyaték egy részét perrel támadták meg néhai való feleségének rononai, érezte, hogy az árvák védelmére kemény, próbált férfiú kellene. És egy délutánon megkérdezte a leánytól: — Tudna-é szeretni egy ilyen magamfajta öreg legényt, Mária? A leány pirulva hajtotta arcát két tenye­rébe. — Ne feleljen még, Mária! Én tudom, hogy nagy attentatum az én kérdésem a maga ár­tatlan szive ellen. Gondolkozzék rajta. Ha tán mégis fiatalabbra vágyik, felejtse el, amit kérdeztem. A leány most felemelte a fejét. Tiszta szemmel nézett a férfira, aztán felállt és ki­ment a kertbe. Ott nyíltak a különböző fajta virágok. Volt ott rozmaring, nygjúrózsa, rezeda, nefeljts, bazsalikom, oroszlánszáj, muskátli. És nyílott már az őszirózsa is. Két szál virággal tért vissza a leány. Egy még bimbózó nyárirózsával és egy kinyílt őszirózsával. És piruló arccal tűzte hajába az őszirózsát, mig a piros rózsabimbót elhajította. — Ez a válaszom! — felelte csöndesen és kezét nyújtotta. Miklós boldogan ölelte át a leányt. Még aznap lelkendezve adta hirül mátka- ságát Pataki uramnak: — Lesz már párom énnékem is, a magános embernek. Nem állok már egyedes egyedül a világon... Erre az örömre szüksége is volt, mert egy szomorú esemény ismét nagyon megrendítette. Teleki Mihály, Erdély e nagy embere, a két­ségbeesett magyarok minden reménysége cs neki külön is hatalmas és kegyes jóakarója, meghalt. Erdély keleti határán, a szorosoknál ugyanis megindult a rég várt harc Thököly Imre serege és a Heisler generális által veze­tett erdélyi védő hadak között. A vakmerő Thököly furfangot eszelt ki és nem az erősen védett szorosokon át próbálta a bejutást, ha­nem titokban a székely havasokat mászta meg tizenhatezer emberrel. Minden ágyúját, podgyászát hátrahagyta, a lovak farkára fa­tönköket kötött, hogy a meredélyeken le ne csússzanak és fegyvereseivel váratlanul Törcs- vár és Zernyest között a völgybe ereszkedett. Heisler az utolsó pillanatban vette észre, hogy elcftte áll az ellenség, S a kölcsönös tá­madás megkezdődött. A harcban résztvett a íőtábornok, Teleki Mihály is. Rettenetes erejű volt az összecsapás. Thököly kurucaival, jani­csárjaival és a tatárokkal rögtön az erdélyi hadak centrumának rontott. Keresztültörte. A székelyek hősiesen harcoltak, de megzavarta őket Thököly sárganadrágos, veres magyarkás kuruc serege. Mégis csak magyarok voltak azok is. Heisler tábornokai sorra elestek, Heis­ler generális maga is tatárkézre került. Teleki Mihály lovon menekült a megbomlott csapa­tok rendetlen sorai között. A törökök üldözőbe vették s mikor egészen a nyomába értek, a nagy vágatásban lova elbotlott, mire a török lovasok közrefogták és görbe szablyáikkal összevissza vagdalták. Másnap a harctéren összegyűjtött halottak tömegében Telekinek török fogságba esett titoknoka, Komáromi János felismerte urát s a győztes Thököly Imre úgy intézkedett, hogy a holttestét vigyék Görgénybe az özvegy­hez. A megrendítő csapás hire bejárta egész Erdélyt s még nagyobb nyugtalanságba dön­tötte a lelkeket. Erdély eszének elmúltát sirat­ták a nagyurban, holottan éppen e válságos időkben lett volna szükség a furt eszü állam­férfin sok tapasztalatára és bölcsességére. Miklós a gyászolók közt is a legmélyeb­ben gyászoló volt, hiszen jövendő terveinek hatalmas támasza dőlt ki. A fekete hattyú és a fehér holló — Tempora sunt iniquia.. . Ránknehezül- fek az idők ... — mondotta Miklós a tanárok és papok körében, akikkel gyakran volt vitája az egyháztanácsi üléseken. — A mi kezünkben vagyon most Erdély jövendője. Amit az or- szágnagyok, főuraink, vitéz harcosaink el- veszejtének, azt csöndes munkával nekünk kell visszaszereznünk, ők voltak az erő, mi va­gyunk a lélek.. . — Quo modo? — kérdezte az érdemes gyü­lekezet. — Én sok .országot bejártam, sok dolgot megobserváltam és azt láttam, hogy uj esz­mék, uj gondolatok törnek rést az emberi mi- veltség kapuján. Nekünk ezeknek fegyverét kell felemelnünk és forgatnunk. Az oskolák­ban jobban kell tanítanunk magyar nyelvünk grammaticáját, régi gyönge krónikás verseink helyett, amelyeken az idegen náció csak nevet­ni tud, uj poéticát mivelni. Szavainkat meg kell gyomlálnunk az idegenségektől, A deák- nyelvet ki kell szorítanunk, hogy magyar filológiánk legyen. Miért kell még mindig deákul levelezni, deák contractusokat csinálni, hivatalainkban a diplomákban és végzésekben deák textust használni? Országunk, nemzetünk a nyelvében kell, hogy tovább éljen. A tudós gyülekezetből többen helyeseltek, mások vitába szálltak. ( ^Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents