Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-17 / 238. szám
Kedd, 1933. október 17. KELETlUjSm 7 IZ«£K Nem eloltani, hanem hőenergiu aítiUjúban hasznosítani kell a medgyesi égő földgdzhutat Bányai János geológus figyelemreméltó ötlete, aki az oltási kisér- teleket hiábavalóknak Iái ja a terület geológiai alakulata miatt (Székely udvar hely, október 16.) TJgy hallom, hogy a medgyesi, helyesebben mikeszászai íöldgáztüznek is kezd „rosszul menni“. Megcsappant a látogatók száma, már elveszítette a szenzációját, a vonatok utasai is csak futó pillantást vetnek feléje és hetek kellenek hozzá, inig sikerül Udvarhelyen a százlejcs alapon egy autóbusznyi kiváncsit összeszedni, hogy egy éjszakát eltöltsenek a „tűz mellett“. Én is, más is arra számítunk, hogy ráérünk megnézni a tüzet majd, ha egy arra való fölösleges száz lejünk lesz- A mai viszonyok mellett száz lej egy kicsit sok egy éjszakáért Tehát rosszul megy a medgyesi tűznek. Maholnap égnie sem érdemes. Attól se kell félnünk, hogy eloltják. Nem olyan tűz az, hogy engedje magát eloltani. Mint élelmes ember, szakértőktől megkérdeztem és ők megnyugtattak, hogy „a geológiai viszonyok alkalmatlanok az eloltásra“. Egyszóval kár egy lyukas fityinget is költeni az oltásra, pedig úgy tudom, hogy eddig is milliókat költöttek rá. Szóval előreláthatólag megmarad „örök tűznek“, afféle fiók-pokolnak, mint a bakul és perzsiai gázkutak, amelyek emberemlékezet óta égnek és ennek a félelmetes erőnek a hatására alakult ki a perzsák tüz- imádó szektája, amint ismeretes. Zoroaszter hívei a VI. században templomot is emeltek, melyet Ueraklius császár 624-ben leromboltatott, de a buzgó tüzimádók újból felépítették tüzi- ol táraikat. A bakui „szent“ tüzekhez még a mult század hetvenes éveiben is búcsúra jártak a tüzimádók. Szeretjük az analógiákat, de a mi földgáz tüzünk mégsem hasonlítható kaukázusi rokonaihoz. Mi mindössze még csak bodegát tudtunk berendezni a hasznosítására és Medgyes látja némi hasznát az idegenforgalom révén. Egyébként erre a városra is ráfér némi pénz. Tüzimádó szektát se érdemes alapítani a mai világban. A többinek is rosszul megy. Valamit mégis kellene csinálni ezzel a tűzzel, mert igazán halálos vétek felhasználatlanul a levegőbe engedni ezt az elképzelhetetlenül hatalmas energiát. Ezt mondja az u. n. „józan ész“. (Ami szintén elég ritka korunkban.) Valamit csinálni, de mit? Nem kell eloltani a födgáz tüzet. Arra gondoltam, hogy ezzel a kérdéssel megnyomorítom Bányai Jánost, a kiváló geológust, de nem jött zavarba, hanem olyan választ adott, amitől én .látottam el a számat. — Nem kell az eloltással vesződni, ami úgyis kétséges, nagyon kétséges eredménnyel jár — mondotta —, hanem mint tüzet, mint kalóriát kell hasznosítani. Hát ez egyszerű, mint a Kolumbus tojása és meglepő, mert mindenkinek a gondolkodása arra van berendezve, hogy a tüzet el kell oltani, kevés embernek juthat eszébe, hogy ellenkezőleg, nem kell eloltani, hanem jelen alakjában kell felhasználni. Erre kellene költeni a milliókat. Bányai mindjárt példákat is mond: — így pid. legközelebb hozzánk, Olaszországban, Toscana tartományban régente a vulkáni gőzök erejét használták fel a gyárak hajtóerejéül, ma pedig ott tartanak, hogy direkt fúrásokkal tárják fel a gáz és gőz leeveréket, a föld melegét s valósággal csapra verik as öreg föld gyomrát. Hasonlóképpen Sanfran- ciskó környékén költséges fúrásokkal csináltak hőenergia telepeket 1021-ben, Japánban pedig a föld megcsapolt melegét virágházak melegítésére használják fel. Hála klasszikus műveltségünknek, azt tudtam, hogy az olaszországi égő földgázkutakat már Plinius leírja Krisztus után 990-ben, s ezek a források ma is égnek, de arra még csak nem is gondoltam, hogy a tűz egyébre is jó, minthogy eloltsák. Vigasztaló, hogy ezzel maga a tulajdonos foldgáztársaság is úgy van, mert ig5rekszik mindenképpen eloltani— De miért? — kérdeztem én. — Azért — feleli Bányai János —, mert a kész dolog elrontása benne van az emberi tér mészetben. Ezt látjuk kicsiben a székelyföld borvizek eltemetésében. A forrásra járók le tapossák a füvet s ezért a kicsinyes kárért a gazda eltünteti az értékes vizet, mely összességében mégis csak a székelyföldi gazdasági viszonyok megoldója lesz. Ugyanígy tömték el a sóskutakat, takarták le a felszínire került sósziklákat, s drága pénzért őriztették, nehogy a lakosságnak valami kicsi haszna legyen belőle. Szörnyűség még rá is gondolni, hogy az osztrák világban hány székely atyánkfiának az életébe került a letiltott só bányászata. — Akkor, amikor minden természeti energiának a kihasználása jellemzi a mai modern törekvéseket; még a mindig keresett és utánzásra méltó külföldi példák sem elegendők, hogy a medgyesi kitört és meggyulladt erőforrást is igyekeznénk kihasználni, ellenkezőleg el akarjuk pusztítani és erre a jövedelmi forrást jelentő műveletre már eddig hatalmas összegeket elköltötték. — Miért nem gondolnak arra, hogy a bizonytalan (s talán lehetetlennek is nevezhető) munka költségeivel micsoda olyan érték- kihasználó helyzetet lehetne létesíteni, amelyek esetleg eddig nálunk ismeretlen cikkek előállítására volnának felhasználhatók; hiszen ez az óriási meleg-tömeg rettenetes és ezidő- szerint kiszámíthatatlan kalóriát képvisel. Érdemes gondolkodni fölötte. Arra nem tért ki Bányai János, hogy mi mindenre lehet felhasználni égő alakjában a medgyesi földgáz-energiát, de ha első tekintetre talán szokatlannak is hangzik ötlete többek előtt, mindenesetre olyannak látszik, a mi fölött érdemes gondolkodni. Mérnökök és más szakemberek dolga, hogy a gondolat kiviteli üehetőségét megvizsgálják. Hogy nem lehetetlen, ezt mutatják a külföldi példák. Ezerszerte lehetetlenebbnek látszó problémákat oldott meg és valósított meg máris a tudomány és itt mindössze technikai feladatokról volna szó. Nincs ebben megítélésünk szerint semmi fantasztikum. Sokkal fantasztikusabb tervek merültek fel a földgáz eloltására irányuló elképzeléseknél és terveknél. Az égő gázkut a vasút fővonalától alig két kilométerre van. Nem lehetne-e esetleg olyan hőerő-telepre gondolni, aminek talán elsősorban a vasút elektrifíkálá- sánál lehetne hasznát venni? Az igába fogott tűz nagyhatalom és hozzáértők számos felhasználási lehetőséget ismernek. Koncepció és tudás dolga az egész. Az ötlet megvan. Tessék gondolkodni fölötte, vagy — külföldi szakértőket meghallgatni, ha talán magunk nem bízunk magunkban. Nyirő József. — Kommunista csoport tüntetése a kolozsvári német konzulátus előtt. Vasárnap este mintegy 8—10 főből álló csoport vonult fel ismét a német konzulátus elé és kövekkel bezúzták a konzulátus földszinti helyiségében lévő Hamsa szövetség irodáinak uccára néző ablakait. A tüntetés éle kétségtelenül a német kormányrendszer ellen irányult és kommunisták voltak az elkövetői. Kauntz kolozsvári német konzul telefonon jelentette az esetet a bukaresti követségnek. A negyedik kerületi rendőrség széleskörű nyomozást vezetett be a vakmerő tüntetők kézrekeritésére, akik a vasárnap esti forgalomban azonban nyomtalanul eltűntek. minőségileg L01AA7 utánozhatatlan, teljes garanciát jjáaL GUM..? nyújt. — Merza Gyula ezredik turista túrája. A Merza Gyula népszerű egyénisége Kolozsvár leglöbb kulturális és társadalmi megmozdulásából mindig ki vette a részét, most azonban mint turista jubiláns olyan sok oldalról részesült figyelemben, ami a turistaság jelentőségének különös fontosságot ad és az EKE-nek a közhasznú tevékenységét is igazolja. Annakidején hirt adtunk Merza Gyula „ezredik túrájáról“, azóta ennek a hire Erdélyszerte, sőí tovább is elterjedt. Ezúttal csak két hírlapi közleményre hivatkozunk, u. m. a helybeli „Patria“ és a nagyszebeni „Tageblatt“ cikkeire, melyek a legmelegebb elismerés hangján emlékeznek meg a jubilánsról és saját turistaköreik rokonérzésének a tolmácsolásáról. Pl. a „S. I). Tageblatt“ többek közt igy ir okt. 13-ról: Merza Gyula példás kitartása és természetszeretete az ókirályságbeli turistakörök érdeklődését is magára vonta, melyek az ő jubileumát, mint kiváló eredményt tüntetik fel. így a Craiovában megjelenő „Presa“ is a jubilánsnak méltató sorokat szentel. Végül a szebeni újság megjegyzi, hogy Merza Gyulát a szász tűi isták osztatlan elismeréséről is biztosíthatja. Ezek a hírlap: szemelvények a legszebb bizonyítékokat szolgáltatják arról az EKE- ben uralkodó testvéri ségi hagyományos küz- szellemről, amely a Merza-jubileummal kapcsolatban nemzetiségi különbség nélkül megnyilvánul és amely a turistaságnak nálunk Erdélyben nemes hivatást kölcsönöz és fokozottabb pártoiá- :- érdemel. — Jubilál Sven Hédin, a világhírű svéd kutató. Stockholmból jelentik: Ritka jubileumot ült október 16-án dr. Sven Hédin, a világhírű ázsia-kutató. Negyven évvel ezelőtt, tékái 1893 október 16-án indult el a svéd fővárosból első nagy ázsiai kutató útjára Sven Hédin, amelynek be végezi ével egy csapásra a világ legelső kutatói közé emelkedett. Sven ITedin e hires útja a Pamir fénsikon át vezetett és az ut folyamán gyakran került a halál torkába a bátor tudós és expedíciója. Igazi északi szivósággal haladt előre tél közepén karavánjával Sven Hédin a Pamir fénsikon, amelyet a világ tetejének neveznek. Négyszer kísérelte meg, hogy feljusson a „Havasok atyjának“ csúcsára: a Muus-tag-atára, amely háromezer méterrel magasabb, mint Mond- blanc. Épp ily izgalmas és érdekes volt az az útja, amely a világ legnagyobb hegyvidékén, Tibeten vezetett keresztül, amely alkalommal a nagy tudós megismerkedett a tibeti rablókkal is. Kínában is igen érdekes adatokat gyűjtött össze- Sven Hédin tibeti utján 23 ezer kilométert- tett meg, amely megfelel az Északi és Déli-sark közötti távolságnak. A ritka jubileumot ülő tudóst nagy ünneplésekben fogják részesíteni nemcsak hazájában, hanem az egész világon. * A szegénységtől villámgyorsan csak az szabadul meg, aki Állami Osztálysorsjegyet vásárol. — Két és múlva került meg a hét lejért elkövetett gyilkosság tettese. Csíkszeredából jelentik: 1931. novemberében Strul Fáig mára- marosi famunkást Csikszentdomokos mellett az erdőben meggyilkolva találták. A szerencsétlen munkással több késszurással végzett a kegyetlen gyilkosa. Zsebeit kikutatta, cipőit lehúzta az áldozatnak. Az akkor megindult nyomozás eredménytelenül végződött. Most két esztendő múlva érdekes fordulat állott be az ügyben. Mihuta, a esikszeredai törvényszék ügyésze egyik igazságügyi folyóiratban hasonló gyilkossági ügyről olvasott- Egy Rák Demeter nevű egyén Szatmármegyében teljesen a csikszentdomokosihos hasonló módon meggyilkolt 1932-ben egy munkást. A szatmári törvényszék Rák Demetert 15 évre ítélte és büntetése letöltésére a nagyenyedi fogházba utalta. Mihuta ügyész azonnal felelevenítette a szentdomokosi ügy iratait és Rák Demetert kihallgatás végett átkérte a nagyenyedi fogháztól. A kihallgatás meglepő eredménnyel végződötf Rák Demeter beismerte, hogy 1931-ben ő gyilkolta meg Strul Faigot is Csikszentdomokos határában. A több késszurással kivégzett áldozatánál 7 lej készpénzt talált. Majd lehúzta cipőit is és vérében fagyva ott hagyta a nyomorult szegény munkás'. A kegyetlen gyilkos a esikszeredai törvényszék előtt felel majd állatias tettéért.
