Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-17 / 238. szám
'Kedd, 1933. október 17. KuETinjsm mi m wiwii ii iwi wiiiHi S msa Bizonyos idő alafi elérhef néhány óra BUKAREST — BECS — AMSTERDAM — LONDON — BERLIN — hat város, egymástól sok ezer kilométerre. Még a leggyorsabb vonattal is egy hétnél hosszabb ideig tartana az utazás. De a kereskedőnek sokszor szüksége van arra, hogy mindegyik helyen még ugyanazon nap legyen. Lehet, hogy rendelést kel! adnia Bécsben, valakivel találkoznia kell Londonban financiális ügyek elintézése miatt, Berlinben exportüzletet kell tárgyalnia, esetleg Manchesterben is. Ami alafi sok ezer kilométerre fekvő helyekkel beszélhe1 lehetetlennek látszik, ma a legkönnyebb! Mindegyik várossal beszélhet, kényelmesen íróasztala előtt ülve — hála a nemzetközi telefonszolgálatnak. Tény, hogy üzleteit mindezen városokban három óránál rövidebb idő alatt bonyolíthatja le. A KÖLTSÉGEK? Ha Bukarestből három percig beszél: BECCSEL Lei 330 AMSTERDAM »lom* n 510 LONDON 1*2« .M T«T* I * j. «0 •: • // 750 BERLIN i.: .r> ——í»_í. ' .r.i*: *:..•>“•-*' . 1•» • „ 435 Összesen lei 2025 Ne feledje el, hogy 21 óra ulárt 40%-os kedvezményt élvez. ■«SSoi if l|| Is'la S« KJ PW fei § S-2-i SOCIETATEA ANONIMĂ ROMÂNĂ DE .TELEFOANE, KaloittSSZecj iraamepsi sa sípjaira találkozót adott a mult és jelen népművészete \ báromnapos gazdakiállitás solESzinűségében tnu* falj£9 be Kalotaszeg icépeinelc afltoló erejét — Äz erdélyi magyarság vezetőinek: széles érdeklődése mellett kezdődlek meg a bánffybunyadi gazdanapok (Bánffyhunyad, október 16.) Nemrégiben Sepsiszentgyórgyön rendeztek nagyszabású mezőgazdasági kiállítást, amelyen a Székelyföld hordotta össze minden java-termését. Ezúttal Bánffyhunyadon Kalotaszeg népe adott életrevalóságáról ékes bizonyítékot az erdélyi magyarság színe előtt. Bánffyhunyadon vasárnap délelőtt vette kezdetét a háromnapos nép- rpuvészeti és gazdasági kiállítás. Örömmel kell megállapítani, hogy ez a kiállítás öntudatos megnyilatkozása volt a kalotaszegi magyarság törhetetlen életerejének. Ennek a kiállításnak is meg kell győznie a magyarságot, hogy hasonló kiállítások rendezése más magyar nyelv- területeken is rendkívül fontos, mert ez a szép erőfeszítés, amely koncentrál minden tudást, minden akaratot, magának a magyarság szellemi és anyagi továbbfejlődésének egyetlen záloga. Az Erdélyi Gazdasági Egyesület bánffyku- nyadi gazdanapjainak programja már vasárnap reggel 7 órakor vette kezdetót. Szines népviseletekben, úgyszólván az összes kalotaszegi falvak képviselték magukat. A Baromvásái- téren állatdijazással vette kezdetét a program, majd délelőtt 10 órakor ünnepélyesen megnyitották a mezőgazdasági, ipari és kisállat kiállítást, amelyen igen sokan jelentek meg Kolozsvárról is. Ott láttuk gróf Bethlen Györgyöt, a Magyar Párt elnökét, dr. Inczédy-Joksman Ödönt, a Magyar Párt ügyvezető alelnökét, az Erdélyi Kárpát Egyesület küldöttségét, Fctke alispánt és a vezető román hatóságokat, továbbá a nőegyesületek vezéregyéniségét, gróf Bethlen Györgynét is. A kiállítást ünnepélyes szavak kíséretében dr. Gabányi Imre nyitotta meg. Délelőtt 11 órakor megkezdődött a gazdasági kiállítás, amelynek során dr. Szász Ferenc, a Magyar Nép szerkesztője, „Mit termeljen a kisgazda“ címmel, Zolnai Dezső, a Minerva Biztositó Intézet igazgatója pedig a biztosítások jelentőségéről tartottak népszerű előadásokat. Délelőtt 12 órakor fogatverseny volt, félegy órakor pedig közebéd a Tigris-szállóbanMeg kell állapítani, hogy a kiállítást a legjobb impressziókat váltotta ki a szemlélőből. A kiállítás látnivalóiba valósággal beszédült a látogató, nem győz betelni a szebbnél szebb varrottasok, hímzések, ágyteritők, cserépedények, faragásos asztalosmunkák, ala- bástrom dísztárgyak szépségeitől. Különösképpen megragadó volt a kiállításon elhelyezett körösfői szoba, amelyben összpontosul mindaz az ösztönös művészi érzék, amely benne él évszázadok óta a körösfői asszonyok ujjabegyé- beu. A muzeum megnyitása. Az első kiállítási nap kimagasló eseménye azonban nyilvánvalóan a kalotaszegi muzeum megnyitása volt. A református egyházmegye hat hónappal ezelőtt megbízta dr. Bibó Béla, Tőkés Tibor és Czirják Károly lelkészeket, valamint Kós Károlyt, hogy létesítsenek egy múzeumot, amely összegyűjti és hiánytalanul bemutatja Kalotaszeg népművészetét. A bizottság tevékenységéhez csatlakozott Albrecht Dezső is, dr. Albrecht Lajosnak, Kalotaszeg nagy patriótájának fia, aki agilis tevékenysége után megítélve, nyilvánvalóan atyjának nyomdokaiba lépett. A „muzeum“ külseje e pillanatban még primitiv. Egy magánház három kis szobájában van elhelyezve, — ideiglenesen. Bizonyára a kalotaszegi nép és az erdélyi magyarság akaratereje belátnató időn belül méltó köntöst ad az összehordott anyagnak. A muzeumavató közönség az egyházközség épületének nagytermében helyezkedik el. A gazdasági kiállításra érkezett vendégeken és hivatalos megbízottakon kívül itt látjuk a kormány képviseletében Isac Emil művészeti felügyelőt, továbbá Csutak Vilmost, a Székely Nemzeti Mnzeurn igazgatóját, az Erdélyi Kárpátegyesület muzeum- őrét, Orosz Endrét, a kolozsvári és nagyváradi sajtó kiküldöttjeit, kolozsvári Írókat, festőművészeket és széplelkü magánosokat, akik kizárólagosan a muzeum megnyitására érkeztek ide. -------A kiküldött bizottság nevében Albrecht Dezső ismertette a bizottság eddig végzett munkáját. A bizottság tagjai egyetlen fillér támogatás nélkül tizenhét községet kétszer is bejártak, de volt község, amelyikben háromszor is megfordultak. Valóban, ezt a kiállítást „a lelkek kalákája“ hordotta össze és Albrecht Dezső szines szavakkal mondotta el, hogy a nép mennyire megértette az anyag összehordásának jelentőségét, mennyire szivén viselte. Egyes kalotaszegi földművelők jóvoltából a muzeum ideiglenes vezetősége máris olyan értékeknek jutott a birtokába, amelyek ritkaság értékűek és akármelyik nagy muzeum büszkeségére válnának. Miután Albrecht Dezső üdvözölte a Magyar Párt és különböző egyesületek képviselőit, Tőkés Tibor felolvasta az üdvözlő levelet, amelyet a Kalotaszegről elszármazott dr. Ravasz László dunamelléki református püspök küldött a muzeum megnyitására. Ravasz László üdvözlése. Ravasz László levele, bármilyen egyszerű szellemi megnyilatkozás a zseniális püspök részéről, melegségében, szárnyalásában, remeke a magyar szép-prózának. A művelődés egyformásit, Írja, közös kaptafára formál mindent, s a nép helyét állampolgárok, kisebbségek vagy többségek, gazdasági és politikai pártok, osztályok foglalják ei. Amint a népviselet eltűnik s helyébe nemzetközi forma-ruha lép, amint a népdalokat fenyegeti a gépmüvészet, amint a lakás külső képe és belső képe elveszíti néprajzi egyéniségét és közös mintára épül mindenütt, úgy szegényül meg a nép lelke, veszíti el egyéniségét, hull le minden művészi elem átöiöklött életformáiról s lesz a népből proletár tömeg. Miután pedig az emberi szellem kollektiv műalkotásai közül azok a legérdekesebbek, amelyeket maga a nép teremtett, akár költészetben, zenében, Iparművészeiben, akár életformákban: kétségtelen dolog, hogy a muzeálisnak legsürgősebb feladata ezt a roppant kincset megmenteni addig, amíg el nem vész. A nagy át- vedlésböl ki kell ragadni azokat a dokumentumokat, amelyekért érdemes volt valaha népnek lenni. Mennyivel fontosabb és sürgősebb az ilyen néprajzi műemlékek megőrzése olyan helyen, ahol a népi jelleget nemcsak a kor általános elszíntelenítő törekvése veszélyezteti, hanem kisebbségi sorsa lévén, nagyon komoly politikai erők is, akár mint impondera- bilek, akár mint kormányzati program, halálosan fenyegetik. De ha ezt a szempontot figyelmen kivül hagyjuk is, még mindig van két döntő indok, amely előtt mindenkinek meg kell hajolni. Az egyik az, hogy minden néprajzi tárgy egyszersmind művészi alkotás is. Akármilyen egyszerű, akármilyen gyermeteg, egy patkó, vagy egy kalapácsnyél legyen is, élő darabja egy olyan kollektiv műtárgynak, amelyben egy nép ihlete és lelke yalósul meg.
