Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-12 / 234. szám
i Csütörtök, 1933. október 12. HElETtOfSKS Bä MAI DIÁK VÁNDORLÁSA Irta: DOMAHIDY SÁNDOR. (4.) Az állomástól lementem a Bahnhofstrassen a tópartra. Hihetetlen forgalom volt. Rengeteg ember nyüzsgött az uccán, alig tudtam utat törni a hátizsákommal. Megcéloztam a rendőrt, s miután két autó el akart titnd, szerencsésen eljutottam a kék pingvinhez. Itt kék a rendőr, meg a villanyos is. St. Galeriben zöld. A villanyos meg a rendőr adják meg az ucca alapszínét. — Merre kell menni Luzern felé? Dirigált fehér keztyüjében, mint a szélmalom, s közben magyarázott. — A sihl-völgyén menjen, jobbra a tópartján, kövesse a villanyost. Azon az utón több autó jár, meg közelebb is van. Jő utat. Leültem a tópartra. Bámultam az utat, meg a tavat. Néhány szenvedélyes vitorlázó hajőkázott, dacára a borult időnek. A hegyek nem látszottak. Eső közeledett. A partot csak egy darabon lehetett látni. Sirályok szerte röpködtek és rikácsoltak. A padokon sok ember ült, akik ide menekültek az ucca forgalmától. Egyik most hozzám közeledett s jónapot kivánt. — O bocsánat, most összetévesztettem valakivel. — Kérem ... Tanácstalanul kacagtunk, aztán megkérdeztem, hogy lesz-e eső? 1 Kinézett a tóra. — Lesz, — mondta határozottan, __öt perc múlva esni fog, jó lesz, ha tető alá huzza magát akkorára. — Na köszönöm. Térképet vettem ki a hátizsákomból és orientálódtam. Zug még messze van ide. Talán csak kapok autót. Elindultam. Elmentem a szép Tonhalle előtt. Unalmas uccui részletek következtek. Fel kellett Volna ülni egy villanyosra. Na már mindegy. Tovább vándoroltam s kiértem nemsokára a luzerni országutra. Egy átjáró hídon stoppoltam a legközelebbi autót. Nem állt meg. A harmadik végre kötélnek állt. Fiatalember ült benne. Úgy 35 körüli Melléültem. — Szép kis autója van. Mercedes. Mikor vette? — Tavaly. Meg vagyok vele elégedve. Kifogástalanul megy. — Na Jgen, d? nem csoda ezeken az utakon. Ezen mehet. — Igen, meg kell adni, jő útjaink vannak. Mindenütt aszfalt, vagy bitumen, vagy ez a kocka kő, ami Itt is van. Ea a legtartósabb ut, drágább, mint az aszfalt. Megkérdeztem, szokott-e máskor la magamfajta vándorló diákokat felvenni az autójára? — 0, hogyne, sokszor. Ritkán megy haza egyedül Zü rtchből délben. Mindig akad vándor, akit elvisz Zugig. De bezzeg reggel hatkor nem látni egyet sem az uccán. Akkor még alusznak. Na ott van ni! Nézzek csak előre, ott szállt ki egy most, a másik autóból és máris szeretne az enyémre felülni. Na, azért ennyire mégsem visszük a dolgot. Cigarettázom? Igen? Tessék. Ez nagyón erős cigaretta, viszont aromás. ízlés dolga. De egy jóbanácsot adhat nekem mégis. — Na? Mindig valami kanyarodéban, vagy útkereszteződésnél állítsam meg az autókat és ne egyenes országúton, mert ott nem szokott ő sem megáUanl, soha. A bidon, ahol én megállítottam, az jó hely volt, mert ott úgy is lassan kellett hajtania. Megköszöntem neki a tanácsát. Nem mondtam meg, hogy én ezt már régen tudom, örülnék az emberek, ha tanácsolhatnak. Gyönyörű utón mentünk. Balra Sihl kanyargóit, erdők mindkét oldalon. Aztán egyszerre elibénk tárult a Zugertó. Vize szürkés-kéken hullámzott. Szemben már nagyobb hegjek emelkedtek. — Az ott elöl a Rigi, mondta utitársam. Kicsit jobbra tőle, látja, az a hármas, na az a Pilátus. Tisztelettel szemléltem a két hegyóriást. Úti társain stoppolt. — Na jó utat kívánok, meg sóit autószerencsét. En Itthon vagyok. Leszálltam. Kettős gesztenyefasor alatt találtam padot közvetlenül a víz mellett. Minden nedves volt, az eső Is szemetelt még. Letérhettem a kabátomat a podra, ráültem és megebédeltem a hátizsákomból. Most úgy Is uborkaszezon volt az autók terén. Mindenki ebédelt. Sokáig ültem a parton. Szemben kis falu feküdt, egy templomtoronnyal. Halra, a Rigi oldalán, nagy vi- j les, szürke felhők és ködök úszkáltak. A Pilátus is ködben. Jobbra, a szelnííénlévó' dombok erdői egész a vízbe nyúltak be. Megindultam aztán az országúton. Hagyományos autószerencsém cserenhagyni látszott. Már a harmadik autót stoppoltam __eredménytelenül. A negyedik meg (32) — Én tekegyelmednek nem vagyok Juliánná! — emelte fel gőgösen szép fejét az egykori szenátorkisasszony. — Kegyelmes grófné vagyok: falvak, jószágok, sok ezer jobbágyok úrnője, aminthogy megmondtam egyszer, hogy az leszek. Miklós szomorúan horgasztotta le a fejét. — Nem irigylem kegyelmességedet, sőt minden jót kívánok. A fején ott látom a tündökletes koronát, de a szivében elhalványodott már minden érzelmek koronája, a mi hitünk szeretete... — Ez nem a fogarasi kathedra, Kis Miklós uram, ne fárassza magát a prédikálással. Miklós fájdalmas lélekkel nézte egykori imádottját. Aztán komor méltósággal mondta: — Kegyelmes asszonyom, 'én királyokkal váltottam már arlieulusokat. De Pál apostollal mondom: „Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok és az ö kegyelme énhozzám nem volt hiábavaló, hanem többet munkálkodtam, mint mindnyájan azok; de nem én, hanem az Isten kegyelme, amely énvelem vagyon.“ Nem kérek most mást kegyelmedtől, mint hogy világosítsa fel férjeurát, hogy nem vagyok pogány eretnek s bibliáimat engedje szabadon. Juliánná vállat vont. — Férjem azt cselekszi, amit jónak lát. Miklósból kitört a régi, sok fájdalom, keserűség, amit ez a hideg teremtés szivében támasztott. És szenvedélyesen, forró indulattal kezdett beszélni: — Kegyelmes asszonyom... Juliánná... hát még az emlékezés sem olvasztja fel tekegyed szivéről a jeget, mely vastagabb, mint télen a béfagyott Maroson?... Hát nem jut eszébe a sok szép vasárnap a fogarasi templomban, a gyönyörű zsoltárok éneklése a kórusban ... Nera látja-é már a híveket, amint imádkoznak az Úrhoz? Magyarok, székelyek, édes egy testvéreink azok... Jó nép, jámbor nép, vitézek és dolgosak, istenesek és okosak... A mi fajtánk, Juliánná, mind nemes... az egyszerű góbé is nemes ember... a bocsko- ros, a tutajos... mindnyája... Hadba megy, ha kell, de békességet, jámborságot hord az ő szivében Mindezekre nem emlékszik? Nem büszke, ha rágondol, mondván: ez az én fajtám. Idegen, cifra gtinya vagyon most a szép testén, de talán a lelki gúnyáját mégsem dobhatta el. Ez nem megy olyan könnyen. Gondoljon csak vissza tekegyed gyermekesztenmár messziről integetett, hogy pusztuljak az útból hátizsákostól együtt. Elrobogott meUettem. Teherautókkal Is kísérleteztem, de hiába. Egyik-másik autóban fiatal párocskák ültek. Az egyik Intett, hogy nincs hely, a másik csak mosolygott. Ebben a mosolyban benne volt: „felvennénk, de ketten vagyunk.“ Hát édes Istenem... Igazuk volt. Megint jött egy autó. Unintelligens mészáros ülhetett benne. Undorító pofát rágott, ami azt jelettette: „Szaladj szamár, ha előre akarsz jutni.“ Még le is spriccolt egy keveset. Eszembe jutott az Arany verse: Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral, Nem pöröltem, félreálltam, Letöröltem. Ezt tettem én Is. (Folytatjuk). Turistanaptár: AURORA SPORTKLUB: okt. 15-én autóskirándulás a Jára-völgybe az Andrássy kastélyig. Indulás reggel 6-kor a klubhelyiségtől, (Str. Iorga 5.) Részvételi díj tagoknak 65, vendégeknek 70 lej. Jelentkezés a Migdeire, amikor virágot- szedett a fogarasi sánc alatt... Annak a virágnak az illata még mindig a lelkében vagyon. Odahaza most nagy ínség, szomorúság giz-gaza vert gyökeret. Menynyire kell a mi árva nemzetünknek az istenes vigasztalás ... Hadd vigyem le az aranyos bibliáimat... hadd teljék meg testvéreink szive vallásos bizodalommal... hadd erősödjenek meg az Ur által... Juliánná, nemes nagyasszonyom ... legyen patronam... Forró indulat fűtötte szavait, de alázatosan esdekelt. És nemes Kiss Juliánná Mladoniczky Casimir grófné fitymálón nézett le egykori imádója lehajtott, csapzotthaju és alázatosságában is büszke fejére és hidegcsengésii hangján, amelyről Tótfalusi Kiss Miklós azt mondta valamikor, hogy olyan az, mint a pengő érc és zengő cimbalom, odaszólt az urának: — Jer reggelizni Casimir, ez a sok beszéd már egészen kiéheztetett! Az ebálhegyi álok. Miklós ott állt a zárt kastélykapu előtt, amelynek hidját csufolódva, kacagva húzták fel a háta mögött Mladoniczky gróf kapuőrei. Tehát vége mindennek. Tizesztendős álmok fellegvára dőlt romba e pillanatban. Idegen kézben van a bibliája, háromezerötszáz aranyos könyv és a sok ezer Psalterium és Uj- Testamentum. Oh, te átkozott kényur és te szívtelen asszony! És Jób átkainak verssorai sirtak fel a szivében: - _ -i — „Vesszen el az a nap, amelyen születtem és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott... — Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül és világosság no fényljék azon... — Tortsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka: a felhő lakozzék rajta, nappali borúlátók tegyék rettenetessé... — Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom és sóhajtásaim ömölnek, mint a habok... — Mert amitől remegve remegtem, az jőve rám és amitől rettegtem, az esék rajtam... — Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt ream-..“ SÍ oly tatjuk.) ERDÉLYI KARPATEGYESÜLET: okt. 15-én autóval 1. Gergely havasra. Indulás reggel háromnegyed 5-kor. Részvételi díj 70, illetve 75 lej. 2. Marosvásárhelyre a fotókiállításra. Indulás vasárnap reggel 5-kor. Útirány: Marosludas, Radnót (Rákóczy-kas- tély), Marosvásárhely, Sármás, Mócs. Részvételi dij tagoknak 100, vendégeknek 110 lej. 3. Bánffyhunyad- ra a kalotaszegi Muzeum megnyitására. Indulás reggel fél 8-kor. Részvételi dij tagoknak 60, vendégeknek 65 lej. 4. Az EKE forráshoz. Indulás reggel 8-kor Szellcse községig. Innen gyalogtúra: Hidegvölgy, Arpádcsucs, Pát.er-forrás, Kis Magúra, EKE forrás. Részvételi dij 30 lej. 5. Tordai hasadékhoz. Indulás reggel 8-kor. Részvételi dij 45, illetve 50 lej. Vendégeket minden túránál szivesen látunk. Minden esetben indulás az EKE székhazától. Jelentkezés minden túrára az EKE irodájában. ROLPING LEGENYEGYLET: folyó hó 15-én flekken- sütéssel egybekötött sétakirándulás a Majláth- kuthoz és környékére. Indulás reggel 8-kor a legényegylet Brassai ucca 3. szám alatti helyiségéből. Egy adag flekken 15 lej. Vezető; Kohn Béla. Jelentkezés péntek este 10 óráig, j..................................................mm»............................................................ non cukrászdában és este a klubhelyiségben (Str. Iorga 5.) Gyalogtúra: Gorbó-völgy—Bükk. Indulás
