Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-01 / 199. szám
<9 Kurtt-BfSKG Péntek, 1333. szeptember î. pap vera me-zg ás művész e ti i s koláj a cale« rictoriei (Voll kossaih la jogi«.) 3t1. — telefon 4—13. beiratkozások: szeptember 4-t6l naponta délelőtt 12—1 és délután 3-6-ig. mérsékelt tandíj, felnőtt és gyermektanfolyamok, tisztviselőnőknek esti kurzusok. — magánórák, fogyasztó, erősítő és vyégrytorna. tanerőképzés, egyéni és együttes táncszámok betanítása. Új Cim: calea •victoriei (volt kossmth lajoSM.) 8?. — felefon 4-—13. — Lord Grey állapota aggasztó. Londonból jelentik: Lord Grey, volt külügyminiszter állapota továbbra is aggasztó. Gyomorbaja súlyosbodott és egyéb komplikációk is felléptek. Orvosai a legrosszabbtól tartanak. A most 71 éves politikus northumberlandi kastélyában fekszik. — Móra Ferencet megoperálták. Budapestről jelentik: Móra Ferenlet epebántalmai miatt műtétnek vetették alá. Az iró a Grümvald- szanatóriumban fekszik s az operáció után állapota kedvezőbb. A nagybeteg iró âLapota iránt széleskörű az érdeklődés. — Parasztlázadás tört ki egy jugoszláviai községben. Belgrádból jelentik: A Valjevo környéki Katsma községben formális parasztlázadás történt a tagositási munkálatokkal kapcsolatosan. Százötven paraszt kapával, kaszával felfegyverkezve megtámadta a bizottságot, majd amikor a bizottság a csendőrscg védelmét kérte, a csendőrséggel is összeütközött. Két csendőr súlyosan megsebesült, egy paraszt meghalt. — Meglincselték a tolvajt, ki megölt egy leányt. Giurgiuból jelentik: Bacu községben Pavel loan gazda és nővére, Elena, arra ébredtek tegnap éjjel, hogy valaki jár az udvaron. Mindketten kiszaladtak és üldözőbe vették az ismeretlen tolvajt, aki revolvert rántott és fe léjük lőtt. A golyó a leányt találta, aki hottan rogyott össze. Fivére kiáltozásaira a szomszédok elfogták a "gyilkost, akiben Stancu György többszörösen büntetett tolvajt ismerték ícl. MI kor látták, hogy a szerencsétlen leány meghalt, a gyilkost agyba-főbe verték, úgy, hogy élet- veszélyes sérülésekkel szállították a kórházba. — Egy község kálváriája a jugoszláv-ma- gyar határon. Kaposvárról jelentik: A jugo- szláv-magyar határon levő Dolho községet a trianoni szerződés oly szerencsétlenül osztotta meg, hogy az egész magyar falu magyar területen, de az összas szántóföldek jugoszláv területen vannak. A falu lakossága most be akarta hozni a földekről a búzatermését, amikor megjelentek a jugoszlávok és minden termést adóban lefoglaltak. Később, nagy könyörgésre megengedték, hogy 48 prán belül a földművé lök eladhassák terméseiket és ebből fizessék ki az adót. Nagyon természetes, a sietség miatt, mindent el kellett kótyavetyélniük. * Hirdetmény. No. 19240—1933. Kolozsvár város polgármesteri hivatala fenti szám alatt árlejtést hirdet zárt és lepecsételt ajánlatokkal 05.000 kgr. (hatvanöt- ezerlcgr.) zab beszerzésére, saját lovai részére 1933 okt. 1.—1934 szeptember 30-ig szóló időre. -— Az árverés 1933 szeptember 15-én d. u. 5 órakor az ülésteremben az állami számviteli törvény és a 127—1931. számú Monitorul Oficial-ban megjelent árlejtési szabályzat értelmében lesz megtartva. Az ajánlatok benyújtásával egyidejűleg az ajánlattevők külön borítékban a bizottság elnökénél a felajánlott összegnek 5%-át, mint törvényes ideiglenes garanciát, kötelesek letétbe helyezni. A teherfüzet a gazdasági hivatalban tekinthető meg. Primăria Municipiului Cluj. tEUUmiOMjÉsNÜVÉMEr Visszaemlékezés Sipos Domokosra, akinek a szellemével ma a kolozsvári Magyar Színházban találkozunk Az az alkalmi színházi konzorcium, amelynek az élén Fekete Mihály és Ihász Aladár állanak, kissé rap- szódikusan, de sok jóakarattal, szeretettel megpróbál mindent, hogy a színházi tradíciókban mindig az élen haladó kolozsvári színházi közönség érdeklődését felkeltse. Pénteken estére három erdélyi szerzőnek az egyfelvonásosát tűzte műsorra. Tamási Áronnak, a többszörös Baumgarten-dijas fiatal és nagytehetségii Írónak „Népszakörtök“ cimü humoros egyfelvonásosát, Sipos Domokosnak, a fiatalon elhalt, tehetséges erdélyi írónak egyik posthumus alkotását, amelynek a elme „Zokog a porszem“ és Szenttmrei Jenőnek egy már bemutatott „Siratóban“ cimü ugyancsak humoros egy- íelvonásosát. Kétségtelen, hogy az erdélyi szerzőkkel való kísérletezés kissé merész játék, mert az utolsó évtizedben az erdélyi színpadi szerzők nem sok babért arattak a kolozsvári színpadon. Sietünk hozzátenni, hogy ebben nemcsak az erdélyi szerzők a hibásak, sőt megkockáztatjuk azt az állítást, hogy a Magyar Színház inkább a felelős, amely nem a legszerencsésebb módon válogatta meg az erdélyi szerzőket, azoknak a darabjait, különösen nem azzal az elánnal és gondossággal készült a darabok előadására, amelyet a helyi szerzők megérdemeltek. Minderre csattanó példa, hogy néhány erdélyi Író a;: t többi években olyan elementáris sikereket ért el Budapesten, a magyar fővárosban, hogy a legelőkelőbb budapesti színházak igazgatói tekintetükkel és figyelmükkel Erdély felé fordulnak és innen várják a magyar sztnpadirás reneszánszát. Mindezt csak azért mondjuk el most, hogy Fekete Mihály igazgató kísérletezésének a jelentőségét aláhúzzuk. A három színpadi szerző közül a kegyelet Is azt parancsolja, hogy néhány sorban megemlékezzünk Sipos Domokosról. Mindjárt hat esztendeje annak, hogy a fiatal iró tüdővészben meghalt. Akkor az újságok elparentáJták, később a Szépmives Céh kiadta a verseit. kassánként azonban az erdélyi élet szürke és küzdelmes taposómalmában megfeledkeztek Sípos Domokosról. Néhány hónappal ezelőtt megható riportot olvastam, amelyből kiderült, hogy az lró sirja még ma is jeltelen, a sírhatnia is besüppedt s amint utóbb hallott tam, most folyik egy akció, hogy legalább az erdélyi magyar társadalom egy sirkövet állítson fel jeles halottjának, Tompa Sándor mesélte, hogy a mostani egyfelvo- násosa nemcsak az ö megérzése, hanem hozzáértők szerint is valóságos színpadi remek. Az erdélyi közélet tragikus hősét, a felekezeti tanítót rajzolja meg művészi eszközökkel és olyan reális erővel, hogy ez a színpadi alak örökké élni tog. Zokog a porszem, zokog az erdélyi felekezeti néptanító, mert mindenki elhagyta, mert éhezik, rongyos a ruhája, lyukas a cipője, gyerekei vadon nőnek fel, mezítláb szaladgálnak és a néptanítónak nincs más választása, mint az öngyilkosság. Ekkor az uccán a falusi gyerekek csengő énekszava hallatszik fel: „Búj, búj zöld ág, zöld a levelecske“. A nap a drága magyar gyerekek pufók arcára süt és akkor a „Zokogó porszem“, a népkisebbsógi tanító égre emeli tekintetét: Ha mindenki elhagy, éhesen, rongyosan, de mégis tanítani fogom ezeket a drága gyermekeket a magyar szóra és a magyar dalra. 1926-ban Szovátán együtt nyaraltam Sípos Domokossal. En az Olga villában ábrándoztam és ő mellette, egy kis családi villában. Mindennap kiültünk a forraszra és a halálos kórt magábanhordó fiatal művész, arccal a Nap felé fordulva, feküdt a heverő díványon és folyton beszélt az erdélyi magyar közéletről. Szőke, gyerpkarcu ember volt. Úgy nézett M, mint egy fiatal szerzetes, akit csak az eszmék és az események érdekelnek. Folyton tervczgelett. szőtte az álmait: — Milyen szép az élet és milyen csúf az erdélyi közélet, — mondogatta nekem. Mennyi gyomlálni való van itt. Milyen széppé lehetne a szenvedések tüzében csiszolni közéletünket. Nekünk íróknak és művészeknek volna a hivatásunk, hogy finom eszközökkel hívjuk fel a figyelmet Erdély igazi, szenvedő hőseire. Nem a fórumon ágáló emberekre gondolok, hanem a néptanítóra,. a falusi papra, az elbocsátott állásnélküli tisztviselőre és arra a kallódó magyar középosztályra, amelynek a lába alól kiesett a föld, széímállott az élet és kicsúszott. az. egzisztencia. Finoman, halkan beszelt, mintha önmagával vívódna és vitatkozna. A nyári napsütésben játszadozott fiacskája, egy szőke, angyali gyerek. Ha sokáig beszélt, odament hozzá, megsimogatta az apja magas homlokát és esdeltelve a fülébe súgta: — Apuka édes, nem szabad beszélni. Megtiltotta aa orvos. Sipos Domokos Ilyenkor mindig valami komiaadöt bízott a gyerekre, — hozd ld a sálamat, a plédet a lábamra. Magam Is hiába könyörögtem neki, csak beszélt, beszélt, mint egy szent és beteg prédikátor. — Ha a jóságos Úristen nekem egy kis egészséget adna, erőt adna, volna egy kis pénzem és azok a kolozsvári lapkiadók jobban fizetnének, megírnám az erdélyi közélet hősét, a néptanítót. Annyit foglalkozom ezzel a gondolattal és úgy érzem, ha egy ilyen alkotás sikerülne, akkor fel lehetne hívni az erdélyi magyar közélet tehetősebbjeinek a figyelmét arra, hogy a világon a legnagyobb kincs, a leggyönyörűbb áldás a gyerek. A szülőkön kívül ki volna más a gyermek gondozója, nevelője, ha nem a felekezeti néptanító? Másnap már felolvasta a vázlatot. Jő ez a jelenet? Vájjon, hogy fog hatni a színpadon? — kérdezgette tőlem. Egy hét múlva már elkészült az egyíetvonásos, de amidőn kértem tőle, hogy adja át nekem, valami benső, nemes szerénységgel szabadkozott. Még érni kell a dolognak. Itt-ott javítgatnom kell rajta. Ez 1927. nyarán volt. Mikor elutaztam Szovátáról, az ágyból kelt lei es nagy erőfeszítéssel kísért az utón néhány lépésig. Búcsúzáénál átölelt és azt mondotta: Vájjon látjuk-e még egymást? En rosszat sejtek. Es ha jól emlékszem, még az év decemberében Sípos Domokos, az egyik legszebben Induló Írói karrier derékban kettétöri. A pusztító kór kíméletlenül diadalmaskodott fölötte. Akkor nem merte megmutatni „Zokogó porszem“ cimü egyfelvonáscsat, de most nem tiltakozhatni ellene. Nemcsak én, hanem Kolozsvár város sztnházbedvelő közönsége is meggyőződhetik arról, hogy Sípos Domokosban egyik legkiválóbb és legtehetségesebb iró veszett el. De csak a gyönge földi porhüvelye távozott el közülünk, mert szellemével pénteken este találkozunk a Magyar Színházban. ,jós.) A MAGYAR SZÍNHÁZ HETI MŰSOR Af Péntek este félkilenckor: Erdélyi Írók első estje. I. Zokog a porszem (Sipos Domokos), II. Siratóban (Szentimrei Jenő), III. Népszakőrtök (Tamási Áron). Helyárak: 30, 20 és 10 lej. Szombat este félkilenckor: Operettrevü bemutató! Bolond óra. Szenzációs mulattató látványos revü Attrakciók, táncok. Uj díszletek! Helyárak: 30, 20 és 10 lej. Vasárnap délután félhatkor: Hamburgi menyasszony. (Nagy operett uj betanulással. Helyárak: 30, 20 és 10 lej.) Vasárnap este félkilenckor: Bolond óra. (Szenzációs operettrevü másodszor. Helyáxak: 30, 20 és 10 lej.)! EDISON MOZGö MŰSORA. I.Szegény leányt nem lehet elvenni. Zágon István, Abraham Pá’ operettje, filmen. Főszereplők: Renata Miller, Szőke Szakáll, Hermann Tiemig. H. Buenos Alres-i éjszakák. Spanyol rendkívül mulattató vígjáték. Főszereplők: Sofia Bozan, Carlos Gardel, Gloria Guzman. Szeptember 3-án, vasárnap d. e. 11 órakor matiné. Fái uceal fiuk. Molnár Ferenc világhírű regénye nyomán Verebes Ernővel. 5 lejes helyárak. OPERA MOZGÖ MŰSORA. Péntek: Különleges újdonság: Tuniszi kaland. Főszerepben: Huszár Puffy, Ellen Richter, Julius Falkenstein, Theo Schall. Jön: Nevető főhadnagy, Maurice Chevalier. Kalandos atazdsofe: Wassermann: Bula Matari (Stanley élete) .. .. Lei GO*— Nansen: Utazás az úszó jégen Lei 144-— Greehorn: Három világrész csavargója ............. Lei 55’— A legérdekesebb és amellett tanulságos könyvek Kaphatók a Minervánál, Cluj—Kvár