Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-10 / 207. szám

« KUETlUjSXG Vasárnap, 1923. szeptember 10. a Székelyföldi színfoltod Visszatért a szőttes — Séta a népművészeti diáidfáson Találkozás Színi ßajos özvegyével és gyermekeivel (Gyergyószentmiklós, szept. 9.) A katholikus nagy­gyűlés alkalmával felvonult székelységen Jól esett ez alkalommal végignézni. Ahogy ott haladt a vasárnapi körmenetben a külnöböző falvak népa saját zászlója alatt, keresve sem lehetett találni egyetlen leányt, le­gényt, asszonyt, vagy öregembert, aki más ruhában lett volna, mint a hagyományos székely viselet. S ezt öröm volt látni nekünk, akik jól tudjuk, hogy néhány évvel ezelőtt mennyire veszendőben volt a szőt­tes. A férfiak még nem annyira, ellenben a nők, külö­nösen a fiatalabbja selyem, bársony, meg grenadin ru­hákban járt, filckalapot és áttört harisnyát hordott, tel­jesen megfeledkezve az ősi népviseletről. Aztán 1925-26 körül, mikor beköszöntött a gazda­sági válság előhírnöke, mikor egymásután álltak le a fűrésztelepek, megcsappant a jövedelem és megkezdő­dött a nyomorúságos élet, egy néhány vezetőember ész­bekapott a a lejtőn lefelé rohanó nép elé dobbantotta: megállani! Elég volt a sok idegen holmiból, a sok cif­raságból, vissza a magunk gyártotta ruhához, ami ol­csóbb is, szebb is, méltóbb is hozzánk. És elindították a szőttes-akciót. „Ezer székelyleánynap“-ot rendeztek, felvonult először az intelligencia a háziszőtt kosztümök­ben s divatot esmált a régi viseletből. És mert minden divat hódit, hát hódított, győzött ez is. Divatos lett újra az elhanyagolt, megvetett gyönyörű népviselet. Egy darabig csak divatból hordták, most azonban meggyőződésből, büszkeséggel, faji öntudattal. Morális szempontból is óriási jelentőséggel bir a halódni kezdeti vlsélet feltámasztása, újjáéledése. A selyemruha, városi lincercájg, diszes cafrangok hamar elszakadtak. Más kellett; otthon nem volt pénzszerzési lehetőség, elmentek tehát a székely gazdák leányai a Regátba szolgálni. Aki pedig egyszer kitette a lábát az ősi földről, az ritkán tért haza, ha pedig visszajött, már nem az volt, mint aki elment. A mult vasárnapi körmenetet nagy lelkimegnyug- vás volt nézni. Talán az ezer sorscsapás váltotta ki ebből a sokat szenvedett népből, hogy újból visszatérjen önmagához... Séta a népművészeti kiállításon A székelység számos esetben tanúbizonyságát adta már leleményességének, kézügyességének s annak a körülménynek, hogy nagy adag egyéniség, eredetiség és erő van minden munkájában. Aki a katholikus napok alatt rendezett népművé­szeti kiállítást alaposan megfigyelte, ismételten meg­győződhetett arról, hogy ez a nép egyik monumentális oszlopa a magyar nemzetnek. A különböző falvak külön-külön szobákban állítot­ták ki tárgyaikat. Mindenütt nagy számmal voltak há- ziszött szövetek, asztalnemüek, falvédök, függönyök. Rendkívül ügyesek a tiszafatárgyak: papirvágó, Író­készlet, dohánytartó, szivarszipkák, levélnyomó stb. apró találékonyságok. A legjelentéktelenebbnek látszó kézimunkában is annyi szin és annyi hangulat van, hogy az ember csak csodálkozik, miként lehet azokba az öl­tésekbe, vagy faragásokba' akkora lelket belevinni. A folyosókon büffét állítottak fel a nők s nagy szeretettel, barátsággal kinálgatják a csörögét, kürtös kalácsot s más székely specialitást. A „Szárhegyi szoba“ Amint elhaladok a folyosón a szobák nyitott ajtó? előtt, egyik helyiségből muzsikáló hangú óraütést hal­lok. Felnézek s meglátom a táblát az ajtó fölött: „Szár- hegyi-szoba“. Itt Színi Lajosné fogad, a közelmúltban tragikusan elhunyt hírneves székely iró özvegye. Alig ismerem meg. Én láttam öt egészségesen, szé­pen, fiatalon mosollyal az ajkán, boldogan. S most, a feketeruha, az örökké könnyes, beesett szemek, a szomorú vonások a sápadt arcon olyan idegenek. Ne­hezen megy a beszélgetés, látszólag bármennyire is érdeklődöm a kiállított tárgyak iránt. Nem hallom amit magyaráz, nem látom amiket mutat, pedig nagyon ked­vesen, készséggel tárja fel a szoba minden szépségét Félórai nézelődés, beszélgetés eredményeképpen csupár egy 200 éves faliórára emlékszem, amelyet egy szárhe­gyi ember csinált s amelynek a szerkezete is teljesen fa, de mindennek, valamint korának dacára, olyan pon­tosan jár, mint akár egy Omega. (Kolozsvár, szeptember 9.) Ezelőtt mintegy három hónappal a romániai rendőrség hóna­pokon keresztül tartó nyomozás után nagyobb szabású nemzetközi bélyeghamisitó banda nyo­mára jött rá. Mint ismeretes, a romániai határ- rendőrség egy bizalmas feljelentés alapján arról szerzett értesülést, hogy három romániai egyén hatalmas hamis 5Ö lejes román okmány­bélyeg küldeménnyel szándékszik átlépni a ro­mán határt. Hatalmas felkészültséggel várta már a határrendőrség a három hamisbélye­gekkel felpakkolt egyént, akiket azonnal le­tartóztattak, majd átszállítottak Kolozsvárra. A kolozsvári kihallgatásuk során kiderült, hogy itteni vezetőjüket Heilpert Eliásnak hív­ják és tulajdonképpen budapesti illetőségű, a másik két társa Glancz Márton tordai keres­kedő és Dragomir Vasile kolozsvári lakos vol­tak. A kolozsvári ügyészség részéről a vizsgá­latot Barbateiu vizsgálóbíró vezette le, aki már nagyjában el is készült úgy a letartóztatott egyének, mint az ügyben beidézett tanuk val­lomásainak a jegyzőkönyvbe vételével. A ki­hallgatások során kiderült, hogy Dragomir Vasile kolozsvári illetőségű egyén, tulajdonképpen a rendőrség bi­zalmas informátora volt, akinek segítségével azután sikerült a nagy­szabású hamisbélyeg terjesztő bandát lelep­„Nem Ágnes vagyok, hanem Agnis“ A szoba jobb sarkában faragott asztalkán Színi Lajos munkái fekszenek. Az asztal előtt két kisleány és egy fiú. A nagyobbik leányka úgy tiz éves lehet. — Nézze, ott vannak a gyermekeim — mondja Színi Lajosné és odamegyünk. Csendesek, szótlanul állanak a könyvek körül. A négyéves Anikó arasznyi kis szőttes ruhájában majdnem belevész a szomszédos kézimunka­halmazba. A fiú az őzollót lapozgatja. Megkérdem a nagyobbik leánykától, hogy hívják?. — Agnis. — Ágnes — ismétlem halkan s ő kijavítja: • — Nem Ágnes vagyok, hanem Ágnis, — Az nem mindegy? — Nem, mert Apuka mindig Ágnisnak hivott és én csak igy szeretem ... Az „apuka" szót különös puhán, féltve ejti ki s egy árnyalattal színesebb lesz az arca. A fiú pedig, a tizenkétéves Színi András hirtelen az ablakhoz lép. Úgy tesz, mintha a zuhogó záporesőt nézné. Lopva rápillantok s látom a visszatükröződő ab­laküvegben az arcán végigfolyó könnyeket. Anikó kicsi vékony ujjait szórakozottan húzogatja végig egy fali-himzés ősrégi mintáin. Hosszú fekete szempilláit leereszti és olyan bánatos, mintha érezné már mit jelent az, hogy az apja kint fekszik a szárhe­gyi temetőben... A kétszázéves székely óra lassan újból ütni kezd., Bajkó Erzsébet. lezni. A kihallgatások során Hasonló értelem­ben vallott Glancz Márton is, de tekintettel arra, hogy az államrendőrséggel összekötteté­se csak Dragomiron keresztül volt, igy az ő vallomását nem fogadták el teljes egészében és igy nem is helyezték szabadlábra. A megejtett tanúkihallgatások során felmerült a gyanú, hogy Romániában egy egész hatalmas szer­vezet működik, amely csak hamis bé­lyegek terjesztésével foglalkozik. Nevek is merültek fel, de tekintettel arra, hogy a nevek tulajdonosai nem kerültek a rendőrség kezére, azok nem is kerültek ki a nyilvánosság elé. Néhány héttel ezelőtt a nagyváradi rend­őrségnek az állomáson sikerült letartóztatni egy gyanúsan viselkedő egyént, aki éppen ak­kor szállott le a Máramarossziget felől befutó gyorsvonatról, amikor a nagyváradi rendőrség bizalmas utón nyert értesülései szerint egy nagyobb arányú sacharin csempészbanda ér­kezését várta. A kocsiból leszálló hatalmas kof­ferrel felszerelt egyén, amikor meglátta a ki­járatokat elálló rendőröket és detektiveket, az egyik oldalajtón igyekezett az állomás épüle­téből az uccára kimenni. Ez természetesen még gya-nusabb szinben tüntette fel a koffere9 egyént és igazolásra szólították fel, majd be­kísérték az állomási rendőrség őrszobájába. Kihallgatása során kiderült, hogy Davidovits- nak hívják és máramarosszigeti illetőségű, kofferje pedig 50 lejes hamis román okmány- bélyegekkel van tele. Davidovitsot letartóztat­ták, majd átszállították a máramarosszigeti rendőrségre, hogy ügyében ott vezessék le a vizsgálatot. Heteken keresztül tartó nyomozás után megállapítást nyert, hogy Bavidovitsnak a bűntársai nem Mára­marosszigeten, hanem Kolozsváron vannak. így tehát a további vizsgálat sikerének érde­kében erős fedezet mellett átszállították Ko­lozsvárra, ahova csak néhány nappal ezelőtt érkezett meg. Megérkezését követő napon Davidovits már Barbateiu vizsgálóbíró szobájában dik­tálta jegyzőkönyvbe vallomását, majd ennek befejezte után megtörténtek a szembesítések is, aminek eredményeképpen Barbateiu azon­nal el is rendelte ellene a 30 napos vizsgálati fogságot. A kiszivárgott hirek szerint Davido- vitsnak a kihallgatása, valamint a már élőbbén letartóztatott Heilpert és Glanczman szembe­sítése uj neveket dobott a nyomozás anyagába és ezeknek az alapján remény van arra, hogy közelebbről újabb feltünéstkeltő letartóztatá­sok lesznek Mint mindig az őszi divatujdonságok legnagyobb választéka a 99 GÓL YA“ ăruhăxban ! Minőség, választék, ár, utolérhetetlen ! Elfogták a romániai hamisbélyeg kereskedők vezérét Nagyváradon Barbateiu vizsgálóbiró elrendelte a 30 napi vizsgálati fogságot Davidovits ellen

Next

/
Thumbnails
Contents