Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-08 / 205. szám
"Péntek, 1933, szeptember 8, KElETfü/SAG a IVyilffclIcozilc Moila Zakariás Miért adta mos! lei a röpiraiol ? — Számított rá, hogy a pártboS kizárják — Valószínű, lemond a mandátumáról és — „Szikrája sincs bennem, az anfidinasztikus érzelmeknek“ (Kolozsvár, szeptember 7) Csak szerdán reggel terjedt el Kolozsváron hire annak, hogy dr. Boila Zakariást és néhány társát a nemzeti parasztpárt központi végrehajtó bizottsága a pártból kizárta. Boila is csak reggel tudta meg és délelőtt 11 órakor nyugodtan, mosolyogva jelent meg a Newyork kávéházban. Pillanatok alatt a kávéház közönsége, román politikusok, ujságirók körülvették és az volt az első kérdés hozzá: mit fog most csinálni? — Pincér, cigarettát! — kiáltotta Boila Zakariás — előbb rágyújtott, melyen leszívta a füstöt és az volt az impressziónk, hogy minden látszólagos külső nyugalma ellenére valami belső idegesség és izgalom füti. — Ha megengedik az urak, tartsunk sorrendet. Bizonyára érdekelni fogja önöket, hogy miért éppen most adtam ki a röpiratot. Mert ugyebár hónapokkal ezelőtt is megírhattam volna? — Elsősorban az ország és a kormány érdekeit tartottam szem előtt. Tudtam azt, hogy a röpirat megjelenése nagy visszhangot fog kelteni és az egész országban nagy kavarodást idéz elő. Úgy az országnak, valamint a kormánynak nyugalomra volt szüksége. Ezekben a hónapokban voltak a külföldi tárgyalások most volt a londoni konferencia, Titulescu a külfölddel rendkívül fontos, az egész országot érdeklő tanácskozásokat folytatott, tehát nem tartottam opportunusnak, hogy a röpirattal kijöjjek. Régi dolgok ezek. — Tudtam azt is, hogy a röpiratom nen magánvélemény lesz és az a párton belül is nagy visszhangot fog kelteni. Most a bukaresti lapok nagy dolgot csinálnak abból, hogy Maniu Gyula azonosította magát a röpirattal és a világ legtermészetesebb hangján jelentette ki: „Nem értem miért ez a nagy ribillió? Az írnoka öcsém röpiratában semmi uj nincs, erről már hosszú idő óta politikai körökben tudtak és beszéltek.“ Ezt mondotta Maniu Gyula. — Sokan rosszul kommentálják a röpiratot, mert én most is hangsúlyozom, hogy szikrája sincs bennem az antidinasztikus érzéseknek és mindaz, amit írtam, csak egy politikai klikk ellen irányult. — Ami a röpiratban van, arra én már a Pátriában, amikor még a lapnak főszerkesztője voltam, célzásokat tettem. Három olyan cikkem jelent meg, amelyek, ha nem is olyan határozottan és kifejezetten, de diplomatiku- sabban és burkoltabban rámutattak ezekre az aggodalmakra. — Gondolta előre, hogy ki fogják a pártból zárni? — kérdeztük Boila Zakariást, Egy érdekes párbeszéd. — Mi az, hogy gondoltam? Tudtam biztosan. Engem ebben az ügyben meglepetések nem érhettek. Midőn Vaida miniszterelnök Kolozsváron magához hivatott, akkor szóba keni’ hogy ellenem a legszigorúbb eljárás fog dúlni. „Mint kormányelnök, ön ellen a lege lyesebb intézkedéseket fogom tenni,“ — mm dotta nekem Vaida miniszterelnök. Sőt egye nesen felszólított arra, hogy lépjek ki a párt ból. Én erre azt válaszoltam, hogy a Patria főszerkesztői állásáról lemondottam, de nem vagyok hajlandó a pártból kilépni. Viszont a miniszterelnök ur magatartásából már akkor következtethettem arra, hogy ki fognak zára: a párt kebeléből. Döntsenek a szavazók. — És mit fog most csinálni? — kérdeztük tőle. — A központi végrehajtó bizottság határo zatát a pártkongresszushoz fogom megfellebbezni. Döntsön a kongresszus és határozzon a nép. Sőt, nagyon valószínű, hogy még a mandátumomról is le fogok mondani és azt akarom, hogy Huuyadme- gyében uj választás legyen, auii után el fog dőlni, hogy « választók akarják-e továbbra is, hogy én legyek a képviselőjük. — Ami pedig a pártból való kizárásomat illeti, — mondotta tovább Boila Zakariás, — azt megértem, hogy engem kizártak a pártból, de azt, hogy miért zárták ki Leucuţat és Lazar Iliét, rejtély előttem. Félórát ültek a nyomdászok. — Hol nyomatta ki a röpiratot? — Nehéz volt a röpirat kinyomatása, több nyomdával kísérleteztem, de nem tudtam megállapodni, — folytatta Boila Zakariás. A röp- iratot Diesőszentmártonban Roman és Pus kás nevezetű nyomdászok nyomták ki A röpirat elkobzása után mindkettőjüket letartóztatták. Nekik fogalmuk sem volt, hogy m.i van a röpiratban, ők csak azt látták, hogy !> megye volt prefektusa, Maniunak az unokaöccse és a Patria főszerkesztője ad nekik munkát, nem gondolhattak arra, hogy abból nekik kellemetlenségük lehet. Vaida miniszterelnök dicséretére legyen mondva, a nyomdászokat félórai letartóztatás után elengedték és remélem, a jövőben sem lesz semmi bántódásuk. — Tudtam előre, hogy a röpiratnak nagy visszhangja támad, tudtam azt is, hogy kellemetlenségeim lesznek. De ez a politika. Ekkor Boila Zakariás mosolygó arccal felállott és elbúcsúzott az asztaltársaságtól: — Ne haragudjanak az urak, nekem Pop Jonel képviselő úrral randevúm van, el kell mennem, a viszontlátásra!... Agyba-főbe vert egy hetvennyolc éves embert és feleségét egy Codescu nevű jegyző, mert nem viseltettek tisztelettel a kutyájával szemben (Marosvásárhely, szeptember 7.) Kinos incidens színhelye volt a közeli Nyárádszereuu község. Szakács Lajos 78 ées gazdálkodó néhány hónappal ezelőtt kiadta albérletbe egyik lakását egy Codescu Gheorghe nevű já- rásbirósági jegyzőnek. A hátulsó szobában meghúzódott öregek és az agresszív módon fellépő lakó között szinte napirenden voltak a veszekedések cs nézeteltérések, amelyek nagyon sok esetben végződtek a két öreg súlyos meg- veretésével- A legutóbbi események azonban túl tesznek minden eddigin is és feltétlenül megtorlást követelnek a felettesek részé ről. Vasárnap délelőtt Szakács Lajos 68 éves felesége ebédfőzés közben ki- és bejárt lakásának ajtaján. Az első lakásban lakó Codescu- nak a kutyája kényelmesen elterpeszkedett az öregasszony küszöbén. Minthogy Szasács La- josné nem akart a kutyára rálépni, csupán el Kön$wnsif>i kiadványokkal olcsó áron azdagitsa könyvtárát! gr Révész: Ady Endre élete, versei, Lei jelleme. Nagyalak, fűzve 60*— Móricz Zz:. Bor, szerelem—-------------30*— Kemény Zs: Zord idők. Fűzve — — 60*— Markovics: Sánta farsang (A szibériai garnizon méltó párja, fűz. 36*— Kötve — — —-----------60*— Körmendy: Indul 715 via Bodenbach 30*— Szederkényi: Felszabadultak — — — 30*— Móricz Zs: Barbárok-----------------— 30*— Babits: Gólyakalifa —--------— 57*— Bródy: Felesége tartja el — — 60*— . Manci — — —-----— 60*— ®fe$$en megvenni mig a készlet tart. — Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállitia a KELETI UJSÁCJ Kiadóhivatala Cluj-Kolozsvár, Sír. Baron L. Pop (volt Brassai ucea) 5. 'tüj akarta zavarni az ajtóból- Ebből keletkezett a baj, mert a járásbirósági jegyző rossz néven vette az öregasszonytól, hogy nagyrabecsült kutyájával tiszteletlen hangon _ viselkedett. Ezért kérdőre vonta Szakács Lajosnét, majd berontva lakásába agyba-főbe kezdte verni. A tehetetlen öregasszony kiabálni kezdett, amire a kertben foglalatoskodó férje elösietett és súlyosan bántalmazott feleségének védelmére kelt. A magával tehetetlen öreget a fiatal alig 27 éves jegyző teljes erejéből^ lelökte a lépcsőkről, aminek következményeképpen az öreg Szakács összetört tagokkal terült el az udvar kövezetén. A feldühödi jegyző erre felkapta az asztalon heverő kést és azzal támadt a szerencsétlen megrémült asszonyra, aki vé- dőleg emelte maga elé kezét. Ez volt azonban a szerencséje, mert az esetleges súlyosabb következményekkel is végződhető szúrás csak a balkarján hasitott mély sebet. Orvos részesítette első segélyben a megszűrt öregasszonyt és készítette el a sebesülésről a látletet, több mint 20 napon túl gyógyuló sebesülést állapítva meg. A járásbirósági jegyző azonban még mindig nem elégedett meg a sebéből vérző asszony súlyos megverésével, hanem a késsel egyint rátámadt az időközben feltápászkodo Szakács Lajosra és talán ha a sikoltozásra elő nem siető szomszédok védelmet nem nyújtanak az elaggott házaspárnak, megrendítő vérengzés lett volna a házigazda és a lakó között felmerült közelharcnak. Az aííólíonoka! még nem jegyzik a liukaresfi tőzsdén, árfolyamuk magánforgalomban 60—65 százalék Bukaresti tudósítónk jelenti: Az újonnan kibocsátott adóbonokat, amelyeket a belföldi értéktőzsdéken is jegyezni fognak, még nem vezették be a bukaresti tőzsdére. Magánforgalomban az adóbonok árfolyama 60—65 százalék között alakult ki.
