Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-07 / 204. szám
n KE L £ TlUjSKG Csütörtök, 1933. szeptember 7. u A sorban ki következik ? Kisebbségi életünk művészi fórumán csaknem az impérium átvételétől kezdve mélyüli és élesedett egy ismeretlen falu neve: Alsó- kosály- Jelentőségét az adta, hogy idehuzódott vissza a modern magyar Ura egyik legérdekesebb és legeredetibb póétája, Bartális János A költőből erdélyi költő lett, a faluból Elysium, a nemzeti katasztrófa ideges akkordja' közt sziget, az élet ősi törvényeiben bukolikálc és pásztorszinfóniák hazája. Édes fészek, mezők és dombok, erdők és kertek nyugalma, mely mögött a szántóvető sorsra rendelt póéLi /■"fharzisza a naturalizmus őszinteségén át szűrt neobarokk költészetben terjeszkedett ki Nekem kettőzött örömöt jelentett Bartalis János, hisz anyai őseim az ő földjén éltek, azon a vidéken álmodták át a magyarság kusza századait, az uj idők poétája szimboln mot jelentett, egy elherdált nemzeti nagyság és gazdagság titokzatos folytatását a szellem oly törvényei közt, melyek után hiába kutattam cifra nemesi levelek és családi ócskaságok s zo mszédságában ■ Alsókosály a Lászlóffyak fészke volt. V ál ■- melyik ősöm sikeresen forgatta kardját, fitt) máivá nézte le a halált, úgy tudta: törökökéi ölni Krisztusnak kedves cselekedet s mikor valamelyik félelmetes basa fejel kardja végén nyújtotta át a császárnak, mindez be is bizo nyosodott, Miniumot és ultramarint keveri a diák s a császár jókedvűen kanyarilott egyet Belső-Szolnok-Doboka sarkában. Az első Lász lóffy földesur lett, a magyar nemesség minden jogával felruházva s ha fiai haragosan gondoltak a császéirra, mitsem számított. A mezők és erdők hatalmassal lettek. Éltek, parancsoltak, házasodtak és meghaltak anélkül, hogy mélyebben bele néztek volna a világba- Ez a nagy birtok — mely dédapám idejében háromezernyolcszáz holdnyira fogyott, Alsókosály. Felsőkosály, Guga, Pecsétszeg, Szelecske, Kapjon, Csicsóhagymás, Felőr és Kisdoboka határaiban terjedt el, sok területén falvak teremtek azóta —, nagyapám testvérei között sza kadt szét először. Azóta egyre fogyóit. Édes anyám száz holdas erdeje tiz éve ment el. Nem is tudom hogyan. Eltűnt, mint vala^.i álom; helyén romám falu nő azóta- Nagyapám nő testvérének leszármazottjai, Bartalis Jánosáé és húgai hatszáz holdat kaptak hárman. Ezen a birtokon, melynek legnagyobb része erdő, kezdte el erőfeszítését Bartalis János Nem akarom családi okiratok alapján fejtegetni ezt a tragikus pusztulást. Szegyeiéin. Mint ahogy szégyelek visszagondolni a magyar gentry osztály történetére is. Itt nem mentség az, hogy a nagy vagyon legnagyobb része erdő volt, mely mellett nem lehetett mamut jövedelmekre szert tenni. A törvény másutt is ugyanez volt: Főurak gesztusaival tini végig az életet anélkül, hogy sok erdélyi főur kultur- szenvedélyét is utánozták volna. Hiába kutatok könyvtárak után. Hiába keresgélek a családi levéltárban- Periratok, szerződések, okmányok, más semmi. Nagyapám szellemi hagyatéka egy Petőfi- kötet, hat évfolyam „Vasárnapi Újság“, két évfolyam „Ország Világ“, néhány „Magyar Szalon“, Gracza György szabadságharctörté nete, Kossuth Lajos emlékiratai és egy csomó haszontalan ponyvaregény volt, mélyekéi az akkori idők nemesi udvarában oly szégyenletes szomjúsággal olvastak. Még Kossuth emlékiratai jelenthették volna itt a kultúrát■ De azt hiszem ez a sorozat inkább tüntetés, inkább gesztus volt, egy negyvennyolcas romantika dacos dekóruma, melyből nem lehetett politikai és gazdasági okosságot szerezni. Ez a sorozik szent volt, mint ahogy szent volt maga a, tori női remete is, nem volt szabad hozzányúlni és nem lehetett kiismerni■ Csak azok a jellegzetességek éltek belőle itthon, melyek a hazai gesztusokat hizlalták: milyen jó volt a negyvennyolcas legendák' emlékétől pirosán és borosán gyalázni Ferenc Jóskát, gazembernek minősíteni Beák Ferencet és a Tiszánkat, pénzt, időt és egészséget szentelni választások idején. kerteshadjáratokra a negyvennyolca-: párt érdekében- Borozni a vadszőlös verandán, nemzeti gondokon keseredni, bámulva a tejutat és örülni a pecsenyeillatnak, mely az óriási kemencéből útnak indult, mi»t vala,-.i végzetes szatíra eleven allegóriát;. Az istállókban lovak voltak. Nyolc, tiz. Mari a gazda sze rette a lovakat. Négyessel vágtatott át az országúton, vagy sorra lovagolta okéi- A lovakat kímélni kellett. Kényesek voltak és csino sak■ Minden takarmányt felettek anélkül, hogy a gyönyörűségen kívül egyéb hasznot szereztek volna gazdájuknak- A maim A elvitte a Szamos. A molnárt is magával vtito fele d gével és kisgyermekével- Nem jutott idő sajnálni a malmot, az embereket kelleti sajnálni. Kelengyék szövődtek és varr adtak, a menyasszonyok szétosztották az ezüstöt, földek változtak városi házakká, erdőket taroltak, nyájat ritkítottak. A gazdagság és az élet fogyott Nem törődött vele senki. Magyaros derűvel éltél; le életüket, nagyapámmal kihűli a család utolsó férfi tagja. Azután minden mindegy volt■ Török Gyula és Kaffka Margit tudták csak ennek a derűs pusztulásnak lélektanát megrajzolni. Senki más. Nem lett volna szabad oly kitartóan nézni szembe a halállal. Veszedelmes és végzetes bátorság volt az ő bátorságuk, a magyar nemzet immanens világszemléletének jellegzetessége. Valami keleti nyugalom, mely az egyén élettartalmára függesztett szemmel inti le a nemzedékek életére berendezkedő tevékenységet. Arról a vidékről mind Így indultak utnali a nemesi kúriák- Még irmagjuk is alig maradt. Szervezni ás tanítani kellett volna őket- Nemzeti és gazdasági problémákkal kellett volna, kioktatni valamennyit. A síkság felé kellett volna terjeszkedniök, ahol évenkint ismétlődik az áldás, el kellett volna szakadni a hegyektől, legendáktól és mithoszok- tól, egy modern vallás kátéja kellett volna, a praktikusabb gazdaságtan evangéliuma. Valamikor lehetett bírni ezt a játékot. A fejlődő magyar városok befogadták az elpusztult kúriáik fiait, ma nincs kiül. A kisbirtokos útja csak a külvárosok nyomortanyáiba vezethet. Innen a temetőbe. Az erdélyi agrár 'cform elmúlt, tiz év alatt a kisbirtokosság megtalálta a maga keserves életlehetőségét. Akkor rázúdult a gazdasági válság- És az a józanabb réteg, amely megvetette lábát, ingadozni kezdett, fáradni és halódni. Uj, kegyetlenebb törvények korszaka jött■ A régi /álmodozóknak mégcauk irmagja sem maradt meg. Nem generációs fáradságok betegsége ez, hanem kor jelenség és politika együttes ostroma- Nem baktériumok uralma, hanem mechanikus csapások, melyek a legépebb erőt is összeroppantják. És Bartalis János is felpakol. Azt hallom, nem birja tovább, elmegy, ott hagyja Alsókosályt. A világ egy másik sarkában keresett fészket magának s kenyér után imádkozó monotonsággul akar ja felejteni kosályi prófétaságát, lemond mindenről, nem akar többé szimbólum sem lenni, csak megélni akar, a cserben hagyott föllektől tá vol, behunyt szemmel még tiz, húsz, harminc évig ... Oly jó volt ülni Kosályban nyári délutánokon a szilvafák alatt. Versekről beszélgettünk és nehéz szelistyei bort ittunk. Bartalis portájáról nagyszerűen látszott nagyapám elhagyott kertjének dacos, varjufészkes nagy körtefája és a fenyő, mely megcsufólva, egyeJült állt már a roskadt ház előtt. Sirfája a népnek, amely elköltözött, mint egy szatíra az eposzok után... Egy verset is őrizek ebből a bus világból Hatvány Lajos szerint egyik legszebb Bartalis vers. AZ ŐSI HAZBAN. Isten. Terein tő ír.. Atya. Ezerfélekép próbálom. Forgatom. Nagy az én magányom. Érzem jelenléted az ősi házban, mint levendula s zsálya illatot, mit bus szivemre szivolc. Betöltőd a füstös gerendák közét. Ifi ház mindig suttogás és ima helye volt, a szent Istenfélelemé, írva vagyon: „Itt élt és halt Xaszléffy Miklós, ki e lakot épité Kosályon“. A nagy ös. „Szerette az Istent". Majd utána egy táDLabíró következett. Murát Sándor. Hl visszajött egy komor élet álmával az ősökhöz meghalni. Pár bus évet élt Itt. ‘ Járkált a temetőben ibolyát szedni. Mint bus fáklya kilobbant: „sokat Imádkozott." Utána Bartalis János következett. (Halvány csillag élete párja.) Röltösors... Bus vihar... Kálvária... S az ősi házban szép virág nyílott. S most nem tudom, —■ / ha én elmegyek, utánam ki jö, a sorban ki következik? A nagy világégés kivetett ide, mint falevelet. S én megakadtam a régi hajlékban, ez istendicsérö szikla árbocban. Es most próbálom, ezerfélekép próbálom, torgstom. „Isten". „Teremtő“. „Atya“. Most százszoros jelentőségre emelkedett ez a vers. Több lett, mint modern litánia. Nemcsak irodalomtörténeti remek, hanem nemzet- történeti kérdőjel. Igen ... Ha ő elmegy, a sorban ki következik? K. J. zösszes iskolák tankönyvei LEPAGE ?£ Minden vevő ajándékot kap Ezenkívül ingyen sor jegyet és további ajándékokra jogosító betétkön - vet. Menjen és kérje! Minden Lepage-vevő jól jár! Könyv- és papirkereskedők, könyvnyomdák 1034. ÉVI NAPTÁR- 1 SZÜKSÉGLETÜKET legolcsóbb árban szerezhetik be a 1! Hetj- és havi asztali- és fali elöjegyzönaptárak agendák, zsebnaptárak faíiabroszok, kosaras- és szakmanaptárak dús választékban Minerva Irodalmi és Nyomdai' Műintézet Részvénytársaság reklám naptárosztályában Cluj—Kolozsvár,
