Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-06 / 203. szám
Ktimnjsxs © Szerda, 1933. szeptember 6, I^KSSEnnHUE5^S9BSnB< ES (1) Őrlálló fák alatt — Kis Miklós! Kis Miklós! Vivát! — kiabálták össze-vissza az enyedi kollégium diákjai, de senioruk Pápai Pariz Ferenc csendet parancsolt. — Silentium! A praebitor-választásnak megvannak a maga reglementumai. Halljuk a lelépő praebitort! A diákság cipó-kiosztója komoly méltósággal állt fel. Mellette, az asztal mellé támasztva hatalmának jelvénye, a négyszögletes, rovás-irásos bot. Körülnézett a gyülekezeten s aztán mély, ünnepélyes hangon kezdte: — Tisztelt választógyülés! Utódomnak ajánlom Tótfalusi Kis Miklóst. Kollégiumunknak ő jeles alumnusa, aki Istenurunknak tetsző módon végzi kötelességeit. — Vivát! Vivát, Kis Miklós! A senior újra csendet intett és egy ala- csonytermetü, szélesvállu, kerek, kemény- koponyáju, tógás ifjúhoz fordult, aki lelkes, tüzes szemmel állt a diákság tömegében— Tótfalusi Kis Miklós, állj elő! Az ifjú a terem közepére ment— Candidatus, — folytatta a senior — felelj kérdéseimre! Mikor kerültél kollégiumunkba1? A jelölt meghajolt, aztán bozontos* kemény fejét sok öntudattal felemelte. Hangja mély zengéssel áradt végig a boltíves termen, amint kezdte: — Hét esztendővel ennekelőtte léptem át dicső kollégiumunk küszöbét, 1666-ban. A syn- taxisi, poeticái és oratori osztályokat Nagybányán végeztem s aztán nagytiszteletü Horti István uram jóakaratából beiratkoztam ide, ahol is Újonnan az etimológiára vétettem fel magam. — Bene! — jelentette ki a senior méltósá- gosan. — A többit tudjuk. Jó diáknak bizonyultál. 1670-ben subscribáltál s bölésészetet és theológiát hallgatsz. A fegyelmi parantíso- latok ellen soha nem vétettél. Most a választógyüléshez intézte szavait Pápai Pariz Ferenc: — Tud-é valaki társunkról olyan casust, amely őt szégyenbe ejthetné? — Semmit! Semmit! — kiáltotta egyhangúan a tógás diákok gyülekezete— Valami olyasat, amivel hibázott hagyományaink, a baráti szellem és a jó erkölcs ellen? — Semmit! Semmit! — Akkor én ezennel lelépő praebitortár- sunk candidatioját elfogadottnak nyilvánítom! Legibus acadetnicus conformes exhibuit. Az ifjak örömteljesen zsongtak fel. A senior most felállt elnöki székéből és megkérdezte az üléstől: — Megválasztjuk-é Tótfalusi Kis Miklóst praebi tornak? — Vivát! Vivát! Megválasztjuk! Pápai Pariz Ferenc ünnepélyesen rendelkezett: — A szavazást tehát megkezdjük, Mindenki egyenként szavaz. Az előadó olvassa a listát. A lelépő praebitor belefogott a névsor olvasásába: — Apafi Gergely! A fejedelem egyik kis diák-rokona jelentkezett: — Tótfalusi Kis Miklós! — mondta be harsányan a jelölt nevét. És igy tovább. MiEdenki egyformán szavazott. A praebitor-jelölt népszerű volt a diákság körében. Most, hogy ott állt diáktársai ujjongó tömegében, eszébe jutott szülőföldje, Misz- tótfalu s a szegény szülei ház. E percben árva gyermekkorának álmai kisértették, amint két kis húgának rajongva beszélt az enyedi kollégiumról, ahová gyermekszíve minden mohóságával vágyakozott. A rudimentát tanulta még a falusi kis iskolában, de már a Bethlen Gábor-kollégium diáktógáját érezte magán. Mikor I. Apafi Mihály fejedelem 1662-ben kiadta rendeletét, hogy a kollégium az ostromlott Kolozsvárról a biztonságosabb Nagyenyedre tegye át székhelyét, ő éppen akkor került a nagybányai felsőbb oskolába. Itt tűnt fel nagy- tiszteletű Horti István lelkész uramnak is, aki aztán megnyitotta előtte'az álmok kapuját. És az álmok kapuján imé, most ismét beljebb jutott. Mert a cipókiosztó tisztség nagy tisztesség volt a diákság körében. Ennél már csak a coatrascriba és a senior tiszte jelentett nagyobb rangot és méltóságot. A senior már a diákok vezérének számítódott. Miklós aznap este. boldogan újságolta is a nagy eseményt a szép ispán-leánynak. Asztalos Zsuzsikának. Mint cipókiosztó, most amolyan gazdasági intézője is lett a diákságnak s igy ebben a minőségében hivatalosan is gyakran ki kellett mennie a kollégium birtokára, amelyen a Zsuzsika apja Asztalos Gerő uram ispánkodott. Kellő időben is jött a praebitorság, mivelhogy már nagyon kifelé állt Miklós szekere rudja az Asztalos-portán. Katharina asszony, Asztalos felesége, német származású katho- likus nő volt, aki nem szerette a protestáns diákot s rossz szemmel nézte, hogy Zsuzsika sápadt virágarca olyan pirosra gyűl, amikor Miklós tógája felsötétlik az ispáui hajlók ám- bitusán. Elő is vette néha a leányát: — Mit bújsz össze azzal a paraszttal? — kérdezte élesen. — Ki nem állhatom. A hangja is olyan mélyen kong, mint egy református harang s olyan szónokiasan beszél, mintha mindig szószékről prédikálna. — Pap is lesz belőle! — felelte lelkesen Zsuzsika. — Hires pap. Talán püspök is. Katharina asszony dühösen fakadt ki: — Utálatos népség. Gyűlölöm ezeket a protestánsokat. Igaza van I. Leopold császárnak odaát Magyarországon, hogy elvette birtokaikat és lerombolta a templomaikat. — De anyám, — riadt fel Zsuzsika — az apám is református. — Olyan, mint a többi! — tört ki haraggal Asztalosné. Zsuzsika lehajtotta lenszőke fejét és halványkék szemét könnyek harmatozták. Gyönge, törékeny, érzelgős gyermek volt a kis Zsuzsika s egy-egy ilyen beszélgetés után titokban napokig elsirdogált magában. Miklós praebitorsága mégis jó fordulatot jelentett a fiatalok életében. Miklós napi vendég lehetett. Maga Asztalos uram úgy tárgyalt, tanácskozott vele, mint egy hivatalbelijével. Tetszett neki a fiü és annál jobban kitüntette becsülésével, minél jobban haragudott miatta az asszony. Titkos hármasszövetség támadt az apa, leány és fiú között. Asztalos uram befelé nevető érzéssel nézte, hogy gyönge, akaratnélküli leáüya hogyan csüng ezen a kemény, elszánt elhatározásu lelkes ifjún. Mag|iban már el is intézte jövendő sorsukat. A fiúból praeceptor, majd, rektor, végül lelkész lesz s akkor hozzáadja Zsuzsikát. Éppen ilyen erős férfi kell az ő gyönge leánykája mellé. Tölgy a folyondár mellé- Aki majd egy egész életen át dédelgeti, óvja, vezeti- Mert a leány, hiába, egy kicsit német fajta. Olyan sápkórosan néz ki, mint a holdvilág s olyan érzékeny, mint egy kis macska. Az Istennek szentelt vasárnapon Miklós ott vacsorázott az Asztalos-kúrián. Az ispán uram invitálta meg Katharina asszony nagy bosszúságára- Asztalos nagyon szeretett politizálni, kemény, dühös református volt, nagy hive a fejedelemnek, aki éppen sok hányattatás után most erősödött meg trónján. Egész Erdélyt a Magyarhonból menekült protestáns magyarok ügye érdekelte. Az üldözött protestánsok még Erdélybe menekülésük előtt ősz- szcköttetósben állottak Apafival, követeik, megbízottaik fegyveres segítséget is kértek I. Leopold ellen, sőt kísérletet tettek XIV, Lajos francia királynál is. {Folytatjuk.); Könyv- és papirkereskedők, könyvnyomdák 1034. ÉVI NAPTÁRSZÜKSÉGLETÜKET legolcsóbb árban szerezhetik be a Heti- és havi asztali- és fali elöjegyzönaptárak agendák, zsebnaptárak faHabmszokjJ<osaras- és szakmanaptárak dús választékban Minerva irodalmi és Nyomdai Műintézet Részvénytársaság reklámnaptárosztályában Cluj—Kolozsvár,
