Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-06 / 203. szám
Szerda, 1933. szeptember 6. KtlETI'UjS&G Kiforgatták yagyonából, azután eluzielc Isazulrnl Mafoiii Änna tisztviselőnőt, aki egy vasnti szerelvény elé ugrott i Labak neSîsnI. sraakacstal lezárt szempillákka! feleszik ágyára és megígéri, Saa felgyógyul ismét öiagyillcos lesz (Kolozsvár, szeptember 5.) Vasárnapi számunkban rövid hir keretében számoltunk be arról a megrenditő öngyilkossági kísérletről, amely alig valamivel bét óra előtt történt a kolozsvári állomáson. Amint ismeretes, Raţoiu Anna 22 éves kisküküllőmegyei illetőségű magántisztviselőnő öngyilkossági szándékból az egyik tolató mozdony elé vetette magát, amely mindkét lábát térden felül lemetszette. A tra gikus öngyilkossági kísérletről azonnal értesítették a mentőállomást, ahonnan dr. Popoviciu szolgálatos orvos szállott ki a helyszínre és részesítette első segélyben a súlyosan sebesült nőt. Ezzel egyidejűleg a rendőrség bűnügyi osztálya is megindította a vizsgálatot annak megállapítására, hogy a tragikus végű öngyil- . kossági kísérletnek mi is volt a tulajdonkép- ’ peni inditó oka. A hatósági vizsgálat folyamán megáílapitást nyert, hogy az öngyilkos leány szülei a kisküküllőmegyei Longodar községben laknak és gazdálkodással foglalkoznak. Maros» vásárhelyen az egyik vendéglős nagybátyja még kis korában örökbe fogadta és iskoláztatta, majd a hét évvel ezelőtt bekövetkezett halálakor végrendeietileg minden vagyonát, amely meglehetősen nagy kiterjedésű földbirtokból állott, minden jövedékével a 15 éves kis Annára hagyta. Emiatt természetesen az özvegyen maradt feleség állandó szemrehányásokkal illette a leányt, majd furfangos fondorlatokkal kiforgatta a leányt a vagyonából és elűzte házából. Raţoiu Anna mintegy két évvel ezelőtt Kolozsvárra jött át és itt mint magántisztviselőnő talált elhelyezkedést. Néhány hónappal ezelőtt azonban a gazdasági válság vele is éreztette hatását és leépítették. Állástalanul ismerőseinél és rokonainál húzódott meg. Néhány nappal ezelőtt átment Marosvásárhelyre is, azonban a család körében nem tudott megmaradni és vissza jött Kolozsvárra, ahol azután napokon keresztül vivődött azzal, hogy tettét elkövesse-e vagy sem. „Bocsássatok meg, nem bírom tovább.“ Kis fekete bőrretikül fekszik a rideg rendőrőrszoba asztalán, egymásután kerülnek elő belőle a féltett értékek, női titkok, melynek szentségét nem respektálja a mindenre kiváncsi és mindent kikutató rendőri szem és turkáló kéz. Egymásután hullanak ki a fényképek, amelyek a feltűnő szépségű leányt ábrázolják. A puderes pamacs és a doboz mellől púder- poros zsebkendő közül négy, — közöttük egy ceruzával címzett,, — boríték hull ki, bennük a bucsusorok, amely mögött egy 22 éves leány minden tragédiája húzódik meg. A levelek stílusából és hangjából kiviláglik a rendkívül érzékeny nő egész lelki világa. Időrendi sorrendben minden valószínűség szerint előbb a kolozsvári jóismerőseinek, Craciuncseuéknak irta meg buesusorait. Drága Craciunescu asszony! Eltávoztam hazulról, anélkül, hogy egy szóval is említettem volna szándékomat. Már sok esetben beszéltem erről a végzetes elhatározásomról, de most ebben a pillanatban ügy látom, nincs más megoldás. Részemre már nincs semmi öröm ezen a világon, jobb, ha boldogan halok meg és nyugszom drága nagybátyám mellett. Köszönök mindent, amit érettem tettek. Most megvallom, sokszor jöttem el hazulról úgy, hogy végzek magammal, de sohasem volt erőm hozzá. Sokat szenvedtem az életben, de. már nem bírom tovább. Leveleimben mindenkinek megírom óhajaimat és kérek mindenkit, hogy méltányolják egy összetört léleknek a sir széléről küldött üzenetét. Anula. Második levelében, amit szüleihez intéz, bo, esánatot kér tőlük, amiért bánatot és szomorúságot okoz nekik. „... Ne legyetek szomorúak, veletek még három lány marad, akik mindenkor közelebb állottak hozzátok. Jobb nekem meghalni és egyúttal megszabadulni az élet nehézségeitől, küzdelmektől, amik mióta a szegény nagybátyám meghalt, esőstől szakadtak rám...“ A harmadik levelét a marosvásárhelyi rokonaihoz intézi, amiből még inkább kiviláglik a szerencsétlen életunt nő utolsó óráinak vívódásai. Drága Luci! Még szerdán eljöttem tőletek és ma péntek van. Még nem voltam itteni lakásomon. Eddig egy nöismerösömnél laktam, mert nem akartam annál a lánynál megszállni, akiről olyan sokat beszéltem nektek. Most a vasúti étteremben ülök, előttem fekete kávé és írok csendben, senki sem zavar. Ot óra van. Még van néhány óra addig, amíg meghalok. Kérlek benneteket, hlgyjétek el nekem, hogy sokkal jobb Így. Most ugyan egy kissé ideges és elfogódott vagyok, az Írásom is ideges, remeg a . . kezem is, de a fekete kávénak megnyugtató hatása van. A harmadik levelemet írom és önkéntelenül is eszembe jut az én drága nagybátyám, aki mikor a végrendeletét irta és érezte közeledni a véget, égjük cigarettát a másik után gyújtotta. Nagyon rosszul érzem magam, alig állok a lábamon és mégis boldog vagyok, hogy nemsokára nagybátyám mellé kerülök. Az élet nagyon tövises és sokkal jobb, ha most meghalok, mint később, amikor esetleg átszenvedtem egy keserves életet. Nagyon szeretlek benneteket, amit talán a szó legteljesebb értelmében csak most érzek át és talán egy kicsit bánom is, hogy nem hallgattam tanácsaitokra. Drága Luci, utolsó kívánságom, holttestem égessétek el és a hamvaimat helyezzétek a szeretett nagybácsim lábainál el örök nyugalomra. Drága egyetlen nővérkém, bocsáss meg te is és a többiek Is, amiért nem hallgattam rátok. Anuţa. A negyedik levél pársoros ceruzás, amelyben csak ennyi van: „Bocsássatok meg, nem bírom tovább“. A levelek mellé jegyzőkönyvek kerülnek, majd az egészet összefűzik és felkerül a doszár egy polcra és a végtelen mélységű tragédiából egy szám lesz. „Megpróbálom negyedszer is., 66 Fehér, olajfestóses kórterem. Fehérköpenyes orvosok és fehér íokötős apácák járkálnak a kőkockás teremben. Fehérhuzatos ágy, sebláztól pirosra gyűlt.arccal, benne Raţoiu Anna, Teljesen mozdulatlanul fekszjk a megnyugtató szinüre festett mennyezet alatt. A színes takaró minden ráncnélkül takarja be testét, aminek körvonalai szabályszerűen haladnak lefelé, kidomborítva minden hajlásúval a szerencsétlen lány csinos alakját. Az ágy közepe táján hatalmas domb — a kötések halmaza és azután... azután semmi. A pokróc szorosan hozzá sirpul az ágy lepedőjéhez és közötte nincs semmi, semmi, — csak a nagy lapoöság. A takarón kivid szorosan melíé simulva két feltűnő fehérségű kar, alig látszik, hogy vér keringene benne. A szerencsétlenség alkalmával rengeteg vért veszített. Lecsukott szempillái az alvó benyomását kelti, a kedves testvér azonban megnyugtat, hogy nem alszik, csak igy fekszik egész nap és nem nyitja ki mélyül zü fekete szemeit, nem mer velük lenézni az ágya végébe, majd könnytől csillogó szempilláit lecsukja a nővér és inti, hogy lépjünk közelebb. A sok szomorúsággal és megindító eseményekkel megszokott apácák sem birják ezt a borzalmas tragédiát. Halkan, alig hallhatóan kérdezzük, hogy érzi magát. Szemét most sem nyitja ki, csak úgy feleli, mély filozófiával: — Testileg jobban, de lelkileg már nem sokáig bírom. Ez már a harmadik kísérletem, a negyedik biztosan sikerülni fog. Az apáca, aki eddig az ágy lábánál állott, közelebb lép hozzá és meleg testvéri szeretettel fogja meg kezét és próbálja jobb belátásra birni isten végtelen gondosságára hivatkozva. — Úgysem nyugszom bele, — teszi hozzá, elhaló hangon. Két ép lábbal is keserves volt az élet számomra, azért akartam megválni tőle, de igy... igy már kibirhatatlan. A kedves testvér félre fordítja fejét, látszik, hogy titkolni akarja azt a vihart, ami az ő lelkében is végig hullámzik, niájd ismét hatni akar megnyugtató szavaival a lányra. Talán sikerült, mert látszik, hogy a lány elkeseredése feloszlik az apáca szeretetteljes szavainak özöne alatt és hálaadóan enyhén megszorítja a kezét. Két fényes esik indul el a makacsul lecsukott hosszú szempillák alól végig fut a lázrózsás arcon, majd csöndesen lefut a két gyöngyszem az arc két oldalán és nyomtalanul eltűnik a hosszúkás arcot keretező sötét hajtincsek között. Csöndesen, minden zaj nélkül lépünk el az ágytól, fejbólintással véve búcsút a kedves testvértől. Száraz szemmel nem lehet kibírni az itt elibénk táruló látványt és az ágy lábánál kajánul meghúzódó kiáltó ürességet. b. a. «fEGERKEZTEK A T ÜL afe őszi Mezon divatlap újdonságai Női ruha, kabát lapok Grande Revue des Modes Lej 130’Revuo Párisién 120-— inyiniiyiiii rar Elite 115’MmimÉsM Saison Párisién 100’Star 145 — Mode de Paris (szabásmintával) 75’— ’ mrnmSm Bijou de la Mode (szabásmintával) 70’— mmmsmmäm Smart 125Stella 90’— mmmMüs La Párisién 85’Catalogues des Modes 50Fehérnemű lap Lingeries Modern 105-— Női kosztüna, kabát lapok Confection _____________________ Mante aux et Costpmes London Stiles Gyermekruha, kabát lapok Ullstein Kinder Album (szab.mint.) L'enfant elegante Enfant Chic Parfait Silhuettes Enfantines Nos Enfants Ruha, kabát lapok férfiaknak La Mode Francaise Officielle Tailoring Newe Lej 100-— 175'— 240-— 45’— 10080-75 — 50-40’— 60’— Kaphatóka MINERVA könyv- és papirkereskedésében Cluj—Kolozsvár, Strada Regina Maria (v. Deák Ferenc u.) 1. sz.
