Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-27 / 221. szám

Szerda, 1933. szeptember 27, KUETlUjsm ■^müSBRH ü A költő utolsó szava Lope de Vega Carpio haldoklóit. Kct kon. Tár sebész eltályogositotta sebét s már senki se bizakodott fölépülésében. Ekkor a királp elküldte hozzá udvari or­vosát. Ez megvizsgálta s azt tanácsolta, hogy vegye föl az utolsó kenetet. A költőfejemmm a hír hallatán nem riadt meg. Még egyszer megkérdezte az udvari or­vost, hogy nem'kţbed-e. Miután pedig az biz­tosította, hogy legföljebb még néhány órája van hátra, körültekintett, mélyet sóhajtott s maradék-erejével, melyben hosszú életének minden tapasztalata, csömöre, dühe ott lap­pangott, majdnem harsány hangon ezt kiál­totta: — „Unom Dante-t.“ Aztán lehunyta szemét és meghalt. Ott, a halál küszöbén tehát semmi más közölnivalója nem akadt, mint ez a vallomása, melyet eladdig gondosan rejtegetett, hogy az Isteni Komédia skolasztilcus adatokkal terhelt szövegét nem bírta olvasni. Addig csak alakos- kodott. Hallgatólag dicsőítette azt, akit nem szeretett. Be amikor értesült, hogy végkép el kell mennie erről a földgolyóról, föllázadt, nem bánt semmit, odavetette az utókornak a kesztyűt. Bizony, van ebben sok megrázó, sok nevet­séges és sok megindító is. Vegyük figyelembe, hogy ő népének és századának legbámultabb írója volt, erősen túlértékelve, fölt etilen tekin­tély és hatalom, a nép bálványa, akitől tiszta löi köntösének foszlányát térdenáUva kérték, mint ereklyét, a király barátja és VIII. Orbán pápa bizalmasa, aki világi volta ellenére is hit­tudományi doktornak nevezte ki őt, csodagyer­mek, aki már tizenkétéves korában kitanulta t> humanista tudományokat, aztán hetvenkét éves koráig szakadatlanul irt, viharos és tob­zódó termékenységgel, remeket és smmefet ve­gyest, „Fcnix de Los Ingeniosa költők köl­tője akit saját közlése szerint „a nap huszon­négy órájában százszor látogattak meg a, mú­zsák", „a természet szörnyeaki gyakran egy nap alatt sütött nyélbe egy verses színdarabot s" számtalan hőskölteményén, pásztor-id Híjén Elvül kerek 2Z00_ színdarabot hagyott hátra. Aztán dúsgazdag ember, aki hercegi kénye­lemben és pompában élt, emellett életmüvc.sz isi vkí izzó szerelmekben jetrcugeti, a magcK előítéletekkel teljes korában kétszer nősült, majd világi pap lett a „Szent. Inkvizíció Kém­je“ és fenkölten önzetlen besúgója, aki az erei' nekeket már csak gyöngédségből és irgalom­ból is a tulvilági üdvösségük érdelvében, szi­tásén juttatta máglyára s péátekénkint egy készülő szonettje és egy készülő drámai jele­nete között úgy megkorbácsolta bűnös testé', hogy vére kiserkedt és szobája mennyezetért* fröccsent: de ennyi vakbuzgóság, őrület, élet­erő, elvakultság, hév, tehetség, népszerűség, befolyás még mindig nem volt elegendő arra, hogy kortársaival szemben ki merje mondani különvéleményét, az olvasónak azt a szerény megállapítását, melyhez joga van akkor is, ha téved, hogy ő egyénileg unja Hantét,ezzel várt a haláláig s csak a megsemmisülés biztos tuda­tában merte közölni. ügy látszik az irodalmi zsarnokságok rém­uralma mindenütt, minden időben egyforma. Ma is sok remekírót ununk, egyértelmiUeg, de ezt csak sötétben, bizalmasan, eskü pecsétje alatt, titkos telefonon merjük megsúgni egy­másnak, ki nyíltan hirdet ilyesmit, nem a hal­dokló ágyán, hányni az élete derekán, azt hmint a közclmutban láttam — a gúny, a rö- hej oly vihara fogadja, azt úgy lehurrogják és összevisszarugdossák, hogy szegény feje azt képzeli, az élete utolsó pillanata következett el. Gyakran a szó szoros értelmében agyon is bunkózzák az ilyen vakmerőt a bálványimá­dók. Az irodalomnak is inkább van szüksége bálványokra, mint értékekre és igazságokra. Sovány vigasz, Jiggy azután a különvéleményt — többnyire mţnăen átmenet és magyarázat veikül — tavává hirdetik azok, akik annak­idején fölháborodva utasították vissza. A spanyol aggastyán tudta ezt s bölcsen cselekedett, amikor csak haldokolva,, mintegy „az utolsó szó jogán“ vallott. Hogy gyávn volt-e? Azt hiszem, hogy még gyávaságában, is bátor volt. Megannyi könyvbiráló, akinek mestersége az, hogy igazat mondjon a költők­ről, még a, halálos ágyéin is hallgat, akkor is átall szembeszállni a tömeg elfogultságával cs sírba viszi titkát hogyan gondolkozott a hiva­talos vagy nem-hivatalos nagyságokról. Kosztolányi Dezső. Álmeneti elmezararoLai idézett elő Mócs vidékén a busa közé keveredett mérges növény magva Egész családok betegedtek meg az uj búzából sütött kenyértől — A kolozsvári mezőgazdasági hivatal Is ana­lizálta a „bolond huzat’‘ (Mócs, szeptember 26.) Néhány nappal ez­előtt a Mécstől pár kilométerre elrejtett Bot­háza községből megdöbbentő hírek érkeztek. Hogy az emberek egymásután súlyosan meg­betegednek még pedig különös . körülmények között. Ki két, ki három napra. Egyesek alusz­nak, gyomorgörcsökben fetrengenek, mások a legkülönbözőbb furcsaságokat viszik végbe. És mindez a kenyérért. A helyszínre siettem. A falu bírójánál ott voltak a csendőrök is, éppen inspekciós szol­gálatukat végezték. Mikor a helységben elő­forduló eseteket megemlítettem, legnagyobb csodálkozásomra, semmit sem tudtak a dolog­ról. Kivéve a falu bíróját. Hogyne, hiszen az ő fia is aludt vagy két napot. Mindenesetre jellemző, hogy a csendőrség ilyen súlyos eset­ről tudomást sem szerzett. Pedig már több mint két hete, hogy az első ember elvesztette öntudatát. A biró útmutatására sorra járom a falut. Fclbenmaradt cséplés. Az egyik falusi meséli: — Ezelőtt öt-hat héttel jómódú gazdáná csépeltek. Délben az első zsák búzából kenye­ret sütöttek és abból adtak ebédre a dolgozók-; nak. A munka megkezdésénél, látják az embe-! rek, hogy a gépész hanyatvágódik. Majd fel ugrik és uborkát akar a tűzre rakni. Másik a cséplőbe búza helyett hagymát dobott... Utá­nuk a többiek. Voltak, kik egymásra zuhanva mélyen elaludtak, egymásnak rohantak. Egyik elszaladt. Kis idő múlva sikoltozó kislányt hurcolva tért vissza. Fojtogatni kezdte. Alig tudták az odarohanó „józanok“ a biztos ha­láltól megszabadítani. Kenyérszegés. Muresan J oan cs S a b ă-u J oan szom szádok. Rendesen megebédeltek. Uj búzából sütött kenyeret szegtek meg és mindkét csa­lád tagjai meglehetősen jóllaktak. Utána a két szomszéd férfi a kertben beszélgetni kezdett. Alig pár mondatot válthattak, mikor tehetet­lenül zuhantak egymás mellé. Mozdulatlanul, olyanok voltak, mintha mélyen aludnának. Csak arcuk esett be és néha vibrált át rajtuk egy-egy rángás. Muresan kisfia közéjük bo­torkált és transz állapotában nyöszörögni, majd sikoltozni kezdett. Borzasztó volt hal­lani — mondják — amint különös zagyva hangon énekelt. Édesanyja a ház küszöbén el- kékiilt arccal, egész testében reszketett. Mint­ha idegsokkja volna. Meg sem tudott moc- cani... lábai összeverődtek. Testét kiverte a hi­deg verejték. így kínlódott, vergődött más­napig. Hideg kenyér, meleg étel Ciolbea Sándor okult az előbbiek esetén Hagyta kihűlni a kenyeret — úgy próbálta enni. És tényleg, könnyebb szédülésen kívül élig érzett valamit. Mintha a kenyérnek is jobb ize lett volna. Azonban, mihelyt meleg ételt is evett vele, rajta is teljes mértékben hatni kezdett a kenyérben levő ismeretlen méreg... Kutatni kezdték a még ki nem csépelt búzát. Eleinte alig vették észre, hogy a kévén tömve vannak a búzához, teljesen hasonló ide­gen növénnyel. Akkorára nő, mint a buza. Szalmáján azonban csak egy bőg van, mig ka­lászában a magvak csomósán helyezkednek el. Egy csomóban tiz-tizenkét szem. Csépléskor a gép kiszedi a magvakat — de nem hámozza meg. Szürke magháza megmarad, miáltal csak alaposabb megvizsgálással lehet a huzától megkülönböztetni. Ezt a trier is, csak ha első­rangú, ejti el. Ebben a tekintetben azonban itt még a teljes primitívség uralkodik. Trierezés helyett mossák a búzát. A mag külső héja barnás fekete, félborsó nagyságú. Belseje krémsárga. Ize erősen savanykás. Egyik legény tamáskodott. Jó marókkal gyűjtött össze a „bolond búzából(így nevez­ték el a falusiak), amit a legény egyszerre megevett. Utána három napig aludt. Menyecske jön hozzám. Pár perce evett a „bolond búzás“ kenyérből és azóta nagyon fáj a szive, gyomorgörcsei vannak- és mintha be lenne rúgva, tántorog. Még beszélgetek vele, mikor kezd álmos lenni. Különben ez a fő jei- •lemvonása. Ahogy az emberi szervezetbe tel- szivódik, mély, halálszerü alvást idéz elő. A bolondbuza nedves talajban, vagy esős évben sűrűn lepi el a földeket. A már meg­csépelt búzából nehéz, szinte lehetetlenség ki­választani. És most — hacsak kenyérnélküi nem akarnak maradni, kénytelenek enni ezt a mérget. És eszik is. A hatóságoknak lenne elsőrangú érdekük valamilyen uton-módon a gazdákon segiteni, nehogy a méreg az állandó fogyasztástól a szervezetet annyira kikezdje, hogy súlyos tragédiák következzenek be. Lolium. Különben ezt alátámasztja a kolozsvári mezőgazdasági hivatal megállapítása is. Ugyanis a mócsi jegyzőség a „bolond búzát“ felküldte analízis véget, ahonnan hétfőn érke­zett meg a válasz. A falusiaktól „bolond búzá­nak“ keresztelt növény a lolium család egyik mérges tagja. Fogyasztása a szervezetre káros hatású és bizonyos ideig tartó elmezavarokat idéz elő. Lager Károly. A ROMÁNIAI KÖNYVPIAC SZENZÁCIÓJA KÖ^mES^VY FERENC világhírű 1000 angolfonttal díjazott regényének, a l OAPI Vn KALAND-nak olcsó propaganda kiadása. c/lz 500 oldalas díszes kiállítású könyv kapható a Keleti Újság kiádóhívatalában Cluj-Kolozsvár, strada Baron L, Rop (volt Brassai u.) 5. Ára 44 lej. ‘Vidékiek­nek 54 lej beküldése ellenében azonnal szállítjuk

Next

/
Thumbnails
Contents