Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-26 / 220. szám
Kedd, Î23S. szeptember 26. KSÍETIŰfSJÍG s ■iin»»-TMwrvi »uhuiul mmwmmmmmmmx^m^mmjtamtummmmmmm „Most măr nem vágyóié sehogy!66 .;— mofitlju Ueseriiem Vára fii MiUlós, ti legöregebb enlélgi színész Egy év óta nem hupt a meg a fizetését a Magyar Színház örökös tagja — Ötezer lej gyorssegélyt kapott e cikk megírása után (Kolozsvr, szeptember 25.) Igazi vénasszo- nyok nyara, táncolnak az őszi napsugarak. S ebben az őszi napsütésben a Jókai uccábJn dél? eegen, fiatalosan jön velem szemben Váradi Miklós a kolozsvári Magyar Szinliáz örökÖ3 tagja, aki valamikor ennek a városnak hóditó és ünnepelt bonvivánja volt. Szürke legényes kalapja elől letürve, nyakán L‘Avallier nyakkendő, zsebéből hetykén kandikál elő a hófehér zsebkendő és a jobbkezében Keleti Újságot és egy sárgadinnyét tart- Messziről üdvözljük egymást. Megkérdezem, hogy vagy Miklós bátyám? Kissé késlekedik a válasszal, tehát ml mondjuk a már ismert választ, amit ilyenkor Váradi Miklós mondani szokott: Ember már jobban nem lehet. Megváltozott a mottó.-- Édes vagy, de már nem gilt a regi szólás- mondás. Megváltoztattam. Nem mondhatom többé, hogy ember már jobban nem lehet. Fiacskám az idők megváltoztak. Ma már uj mottót választottam és ha a hogylétem felől érdeklődnek, azt mondom: — Most nem vagyok már — sehogy! Mindezt kedélyesen mondja, arcán most is az örökké vig mosolygás és derű ül. De acél- kék szemeinek fiatalos mosolygása mögött mintha szomorúság szólalna meg. — Bizony, nem vagyok már — sehogy. Sokáig viaskodtam magammal, ismertek engem, tudjátok rólam, hogy sohasem szoktam panaszkodni. De már nem biro mtovább. Kicsordul a telkemből a sok keserűség és az emberekben való csalódás. Megrendülve állunk a veterán művésszel szemben, érezzük, hogy valóban nagy bajban lehet, mert tudjuk róla, hogy a múltban hónapokig feküdt betegen egy krajcár nélkül, támasz és segítség nélkül, nem szólt senkinek s emberfeletti erővel viselte a késő öregség' napjait s mikor gyűjtést rendeztünk a részért, csak a legnagyobb erőfészitéssel, rábeszéléssel és „kegyes csalással“ tudtuk rávenni, hogy a& összegyűjtött segélyt elfogadja. — Mond el Miklós bátyám őszintén, mi a bajod, .megpróbálunk mindent, hogy a jól megérdemelt nyugalmadat biztosítani tudjuk. A jó aranyvaluta. — Hát hallgassál ide fiacskám. Engem 1908-ban neveztek ki a kolozsvári Magyar Színház örökös tagjává. Tiz esztendő múlva, tehát 1918- ban állapították meg a nyugdijamat. Ez a nyugdíj akkor tekintélyes összeg volt, három- ezerhatszáz arany korona, amit mindig pontosan megkaptam, később a Janovics-rezsim alatt havi 1500 lejt vettem fel a kolozsvári Magyar Színház pénztárából. — És azután? — Azután is megkaptam. Mikor a Színpár- toló volt a gazda és később is, mindig gondoltak rám. Nem feledkeztek meg rólam soha. Mert kisigényű ember vagyok. Ha nem is fizettek pontosan, én vártam. Tudtam, éreztem, hogy válság van. A nadrúgszijjamat összébb húztam, szorosabbra fogtam, mert megnyugvás volt reám nézve, hogy nyilvántartanak engem: Hála Istennek, hogy meg tudtam valahogyan élni, mert nagy dolog ma, ha az olyan öreg embernek, mint én, van hová lehajtania a fejét és van betevő falatja. Nem igaz? Na látod. Én mindig vígan kacagva jártam az emberek között... Rólam megfeledkeztek.-- Most is jól nézel ki Miklós bátyám. ■—Na ugye? Én nem hagyom magam. Nem tudom megtagadni a multam. A színész hivatása, hogy örömet szerezzen az embereknek. Még késő vénségében is, hát én tartom is magam. Kifelé . • • Érted? Csak kifelé, az emberek felé, de már nem bírom, tovább. Most már —- sehogy sem vagyok, mert rólam megfeledkeztek. — Hogyan? Mondd már el Miklós bátyám. — Látod, nagyon nehezen megy, de mégis megmondom, hogy a mult év áprilisa óta alig kaptam valamit. Egyizben 1900 lejt... Azután elakad és hosszasan számol. Látszik rajta, hogy nagyon precíz akar lenni. — És még összesen hatezer lejt juttattak el hozzám. Ebben az esztendőben pedig egyetlen egy krajcárt sem kaptam, pedig az öreg embernek is élni kell valamiből. Nem igaz? Ekkor lép hozzánk Lsövey Leó, aki Budapestről jött rokoni látogatásra Erdély fővárosába. Minden bevezetés nélkül, elkapva a végszót, kedélyesen kiáltja: — Igaza van Miklósnak, ha már ő is panaszkodik, akkor nagy bajok lehetnek! — és már tovább is megy. — Hát ezt ird meg öcsém, de óvatosan, — mondja tovább Váradi Miklós — tudod tréfásan, kis humorral, ne ijesszük meg az embereket, mert sok baj van a világon. Talán csak arról irj, hogy nem mondom többé — ember már jobban nem lehet, már uj mottóm van: Most már nem vagyok — sehogy. Ebből az illetékesek Is megértik... (Genf, szeptember 25.) A Népszövetség tizennegyedik közgyűlését féltizenegykor nyitották meg. Go lobé Is is Genf ben van. Jelenlétét azzal magyarázzák, hogy a németek hol az engedékeny Neurathot, hol pedig a harcias Göbbelset akarják szerepeltetni. A közgyűlésen hat miniszterelnök és tizenkilenc külügyminiszter van jelen. Moh win kel norvég külügyminiszter, a népszövetségi tanács ez évi elnöke, politikai izü beszéddel nyitja meg a közgyűlést. Megállapítja az eddigi nemzetközi konferenciák kudarcát, a londoni értekezlet sajnálatos negativ kimenetelét. Melegen üdvözli a négyhatalmi konferenciát: a négyhatalmi egyezmény aláírói jelölik meg azt az utat — mondja — amelyen a megértéshez, sőt esetleg a barátsághoz is el lehel jutni. A közgyűlés elnökéül egyébként Tér Wa- ter-t, a délafrikai unió főmegbizottját választották meg. Már búcsúzik is, derűsen és élénken kiáltja vissza: — Szervusz, csak humorosan!... A még mindig délceg, öreg színész mar messze jár. Viszi haza a kis sárgadinnyét. Hátha ebből áll a napi élelme? Megdöbbenve gondolunk arra, milyen gondjai lehetnek, ha már ő, aki hires volt nemes szemérmességéről, már Váradi Miklós is panaszkodik. Emlékébe idézzük Bajor Gizinek. Eszünkbe jut, hogy a mult nyáron Bajot Gizi, a budapesti Nemzeti Színház ünnepelt művésznője Kolozsváron vendégszerepeit. Váradi Miklós, a gaval'lér-szinész gyönyörű virágcsokorral lepte meg, (ki tudná megmondani, akkor is mit vont el magától?!) Akkor Bajor Gizi kijelentette, hogy még az ősz folyamán lejön ismét Kolozsvárra s fellép egy este Váradi Miklós javára. Bajor Gizi azóta bizonyára megfeledkezett erről az Ígéretről, mi azonban most emlékezetébe idézzük. Talán most — gyönyörű ősz van, ilyenkor csodaszép Kolozsvár! — lejöhetne hozzánk és az Ígéretét beválthatná. Kolozsvár közönsége ünnepelné a nagy művésznőt és örömmel áldozna Váradi Miklósnak, akiről ma mindenki megfeledkezett és aki ma nyomorog ... Akkor talán az illetékeseknek is eszükbe jutna Váradi Miklós és azok a kötelezettségek, amelyeket a legpuritánabb magyar művésznek mégis csak illene leróni... Olajos Domokos. • Ez a cikk mér megiródott, mikor a szinliáz igazgatósága, — amely talán tudomást szerzett Váradi Miklós súlyos anyagi helyzetéről, — ötezer lejt utalt ki a művésznek s ígéretet tett a hátralékos összeg további kifizetésére. A gyűlés megkezdése előtt, valamint szünetben Göbbels propagandaminiszter Sir John Simon angol külügyminiszterrel folytatott tanácskozást, Dollfnss pedig angol, francia és olasz delegátusokkal oly élénk megbeszéléseket folytatott, hogy aktivitása általános érdeklődést keltett. Olasz részről cáfolják azt a hirt, hogy a leszerelésben Olaszország csatlakoznék az angol-francia fronthoz. A Journal de Geneve szerint a franciák hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy a leszerelési egyezményt kidolgozzák annak ellenére, hogy rendelkezései csak a próbaidő letelte után fognak életbelépni. A hatalmak között még vita tárgyát képezi többek között a szankciók kérdése, miután az Egyesült Államok és Anglia nem hajlandók arra, hogV szankciókban résztvegyenek, * ha az ellenőrző bizottság meg is állapítaná Németország fegyverkezését. 0 < cn O Q ”3 > >Z O magyar könyvnap legnagyobb eseménye! .ECKffffAWIMF FEBEIC egyetemi ny. r. tanár: M AGYARORSZÁG TÖRTÉNETE • V, 3M oldal, hófehér papiron. - Kapható a Kelet Újság kiadóhivatalában Kolozsvár, strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5 sz. alatt. Vidékre 100'— lej beküldése ellenében azonnal szállítjuk. ♦ ÁRA EGÉSZ VÁSZON KÖTÉSBEN 90 - LEJ ! Hal és tizenkilenc külügyminiszter jelenlétében megnyitották a népszövetségi közgyűlést
