Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-23 / 218. szám

mm KumUjsKG Szombat, 1933 szeptember 23. Éhínség fenyegeti Székelyföld egy részét az abnormis gazdasági esztendő miatt Áz élelmiszer árak ugrásszerűen emelkednek A lakosság legnagyobb része képtelen beszerezni a télire valót (Széhelyudvarhely, szeptember 22.) Az agrár­államok legfőbb és legigazabb közmondása: „Az idő a gazda.“ Van egy másik is: „Ki mint vet, úgy arat“, de ez csak az agrárreformig volt igaz, mert a kényszerbérletek révén megtörtént, hogy én vetettem s te arattál. Azóta nem igen lehet bízni a közmondásokban, amelyeket egyébként már Wilde Oszkár is megpróbált korrigálni. Sehogy se tudott kibékülni pl. ezzel az „aranymondás“-sal: „Ki korán kel, aranyat Lel“, tehát megigazította a modern időknek meg­felelően igy: „Ki korán kel, egész nap álmos.“ Az elhanyagolt, vagy lenézett és korrigált köz­mondások azonban úgy látszik, mégis megbosz- szulják magukat. Az idő pl. mindannyiunkra nézve keservesen bebizonyította, hogy mégis csak ő a gazda a modern tőzsdei, kereskedelmi és gazdasági rendszerek ellenére is. Ha az idő akarja, bizony mindenféle gazdasági konferen­cia ellenére, éhezni is fogunk, ahogy eddig is tízmilliós tömegekben éheztek az emberek a világon. Kár, hogy rajtunk, Erdélyben és kü­lönösképpen Székelyföldön kezdi az idő a bizo­nyítást. „A legöregebb emberek se emlékeznek...“ Ez a rendes sablonja az újságírásnak az időjárás abnormitására. Rajtunk azonban ki­csit segít, hogy emlékeznek-e, nem-e a „legöre­gebb emberek“ ilyen lehetetlen időjárásra. Két­ségtelen, hogy becsapott még az aneroid is, mint a szél az ajtót. Mikor a legörvendcteseb- ben felfelé haladt, javában esett az eső, ötször hatszor kiöntötték az árvizek, a jég elverte a határt és nem befolyásoltatta magát az időjárás semmiféle barométertől. Errefelénk pl. mind­össze két-három hétig volt tűrhető idő, mióta az elmúlt téltől nagynoliezen sikerült megsza­badulni. Eredmény: Egész Székely földön a szénatermés nem ér pénzt, alig lehetett az eső elől hazalopni, a sarjuval szintén igy vagyunk. A kalászosok még sikerültek, de egyéb termé­nyünknek nem sok hasznát vesszük. A gazdál­kodás az idén legalább négy héttel megkésett Szinte hallatlan, hogy a buza, árpa, rozs, zab jó- része még kinn fekszik keresztekben a mezőn Harminc-negyven százaléka kicsirázott. A <*•. vaszi terményekben már alig reménykedik a gazda. Különösen katasztrofális a kukorica termés. Az időjárás miatt csak szórványosan tudott fejlődni, ott áll zöden-sárgán, betegen a földeken. Ami kifejlődött, abban sem lehet biz- ni, hogy beérik. Hogyan érjék be, mikor a Kár­pátokat nem is számítva, a Hargita fehéren néz le Székelyföldre, rodlizni, sizni lehet rajta, Oláhfaluban több centiméteres hó esett és sen­kit sem lep meg, hogy reggelre fehér-ezüstös a táj a dértől, hóharmattól. Ezenkívül alig van nap, hogy ne hullana az eső, ami pedig kiveri a kenyeret az emberek szájából. A szőlőre gyen­gék a kilátások, puskából ki lehet lőni a szőlő­szemeket, a gyümölcs, az a kevés is, ami ter­mett, fejletlen, piacképtelen, silány, a leg­nagyobbat is messziről át lehet hajítani az osztályozó karikán. No az idén ugyan nem fog­ják selyempapirba csomagolni darabonkint a vendéglősök, kereskedők az erdélyi almát. A krumpli a. földben rothad el, az is, ami eddig el nem rothadt és ezzel megdőlt egy másik köz­mondás, hogy: a legbutább parasztnak lesz a legnagyobb pityókája. Hát nem lesz. Csakazért- sem. A paszuly hervadtan lóg és levedzik a karón, bokron, a vetemény levelei feketén szó- raorkodnak, a káposzta emeletet épít magából, s ami Isten csjudájára össze is borult, az is liasa- dozik. A székely mindenre egyhén szólva károm­kodik és sötéten igyekszik menteni a menthe­tőt, az amúgy is teljesen leszegényedett Szé­kelyföld egy részét, mondhatni éhínség fe­nyegeti. Mcgbőviil a nadrág az urakon. — Az idén megbővül a nadrág az urakon — igy vigasztal öreg Süketes István bátyám Keserűségében és igaza lehet. Az abnormis idő­járás máris súlyosan érezteti hatását a piaco­kon. Hirtelen, ugrászerüen megdrágult min­den. A fizetések — már akinek van — nem emelkednek, hanem inkább „ugrásszerűen“ le­esnek. Az áremelkedés pedig pl. az udvarhelyi piacon majdnem száz százalékos. A bajt pedig betetőzi, hogy szeptemberben vagyunk. A szep­tember és október az a két hónap, amely nem hasonlítható a többihez. A gyermekek iskoláz­tatása, az ezzel járó nagy kiadások teljesen ki­merítették és kimerítik a lakosságot. Ma már a földet, házat eladják a szülők, hogy gyerme­keiket „még egy esztendeig“ iskoláztatni tud­ják. Ma már valóság a legtöbb szülőre nézve, ami egyik falusi székely emberrel történt, aki joghallgató fiát behozta az állomásra s mikor elutazott, keserűen panaszolta: „Egy szép hat­köblös főd a zsebiben, de ingemet, az édesapját annyira sem méltatott, hogy húsz lejt adjon, T. J. kisebbségi tanító 25.000 lejért adta oda a belsőségét, amiért mult évben 80.000-et Ígértek, hogy három leá­nyát behozhassa az iskolába és ebből a mult évi 40.000 lej es kon viktusi hátraléknak legalább egy részét megfizethesse. És ilyen célda sok van. . Ilyen előzmények után következik az élel­miszerek, fa és egyéb cikkek drágulása. A fa még az udvarhelyi piacon is éppen a duplájára emelkedett. Pontosan két annyi pénz kell hozzá, mint ezelőtt két hónappal, hogy a téli szükség­letet az ember beszerezhesse. A fa áremelkedése különben csak egyidejg tart Ma szezoncikk és bár igy sincs megfizetve az eladó tulajdonos székely gazdának; a vevőnek, a nem tulajdonos rétegnek súlyos gondot okoz. Hiába. Kénytele­nek az emberek egymás bőrén élni. A kamara és pince gondja tehát súlyosan nehezedik a lakosság eddig is alaposan meg­próbált fejére, pedig nincs akkora teherbíró képessége, hogy legaább egyidőre a gyomot problémáját biztosíthassa. Mindezek tetejébe ott van a nagy pénz és kereset hiány, a családok százezrei aggódva néznek a közeledő tél szemébe. A Hargitán fekvő hó fehér tükrébe még sápadtabb arcok tekintenek, ajkukon a komor kérdéssel: — MI lesz velünk. Egyelőre nehéz erre a fekete kérdésre meg­nyugtató feleletet adni. •— rő. legalább egy liter borra.“ A bíró véresre verette a magyar gazdát, akit a csendőrök vettek „kezelésbe44 (Feketelak, szeptember 22.) Megdöbbentő csendőrbrutalitás tartja izgalomban a község lakosságát. A falu biroja, Butur Joan inszce- nálta a kínos ügyet. A dolog ott kezdődött, hogy Butur bíró 14 éves fia jobbnak látta, ha marhái a Balla József sarjuját eszik meg, ami ellen Balla háromszori felszólítása is hiába­valónak bizonyult. Végül is a fiú erélyes fel­lépését egy pofonnal igyekezett lecsillapítani, hogy sarjuját megmentse a legeltetéstől. A fiú apjának tudomására hozta a kapott pofont, mire a biró azonnal csendőrökért küldött, hogy ellássa a vagyonát védő Balla József ba­ját, amiért „pofon merte ütni a biró fiát“. Este 9 órakor meg is jelenik két csendőr a strázsa kíséretében Balla házánál, azzal, hogy azonnal kövesse őket a bí­róhoz, mert egy reá vonatkozó rendele­tet alá kell írjon. Balla mit sem sejtve, követte a csendőröket. A biró házához érve, kérte az aláírandó ren­deletet, melynek hire-hamva sem volt. A biró elküldte a strázsát, aki magyar ember — hogy hozza el a rendeletet, természetesen azért, hogy ne legyen tanúja az esetnek. Ez időt használta fel a biró, hogy elégtételt ve­gyen fia megveréséért. Első szava az volt Baliához; „megmutatom neked büdös magyarja, hogy hogy kell megverni a biró fiát“ s elküldte Magyarországra a legtrágárább szavak közepette, mert mint mondta, nem tűri, hogy egy román biró fiát egy magyar meg­verjen. Balla tiltakozott e kijelentés ellen és hiába replikázott, hogy nem megy, mert ő is olyan adófizetője az államnak, mint más vele egy sorsú ember s ő is olyan katonai szolgá­latot teljesített, mint egy román, hanem in­kább adja ide az aláírni való rendeletet, mert őt azért hozták ide. Erre a biró ott hagyta Ballát a két csendőr társaságában, kik meg­mutatták neki a „rendeletet“. Egy-kettőre ke­zelésbe vették a szerencsétlen embert s olyan ütlegelést mértek reá, hogy per­cek alatt elöntötte a vér az arcát s mindaddig ütötték, amig kiabálni nem kezdett segítségért s bal szemével nem látott, melyet kevés hijján ki nem ütöttek. Megkékült arccal a felismerhetetlenségig és feldagadt fejjel, félig eszméletlen állapot­ban tántorgott ki a házból Balla József, ki megtette feljelentését a basáskodó biró és köz­reműködő csendőrök ellen. minőségileg utánozhatatlant teljes garanciát nyújt. A ROMÁNIAI KÖNYVPIAC SZENZÁCIÓJA K Ö % <M E ZNL *D Y FERENC világhírű 1000 angolfonttal díjazott regényének, a MIIíWbM I Budapesti kaland ffigj >• -nak olcsó propaganda kiadása. cAz 500 oldalas díszes kiállítású könyv kapható a Keleti Újság kiádóhívatalában Cluj-Kolozsvár, strada Baron L. Pop (volt Brassaí a.) 5. Ára 44 lej. 'Vidékiek­nek 54 lej beküldése ellenében azonnal szállítjuk

Next

/
Thumbnails
Contents