Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-22 / 217. szám

Péntek, 1933. szeptember 22. KlLETÍ'UjsXG t£E9 Meţffcezdocliift et lipcsei förvénysxéfcen et ReicfisratSi felnyíljfásának tianpor© J Van «Ier Luppe előéletének ísmepfeléséTel felt el az első tárgyalási délelőtt IMW.Bi'MHiaHBail'il'IIIIIIIIIWfll'JiBllilCailWBEH——I Átstilizált népművészet A népművészet ősi mintáit, színeit meg­változtatnunk nem szabad. Azért nem szabad, mert azok csak úgy kifejezői az illető vidék sok száz év előtti érzésének, gondokozásának, egyé­niségének. Csak úgy, eredeti minemüségükben megőrzendők ősi értékeink. Aki behatóbban foglalkozik ezzel a kérdéssel, tudja pl. azt ts, hogy az egyes színeknek jelentősége van a nép-' vél én egyáltalában nem mindegy, hogy piros, avagy fekete fejtőt használnak egyik vagy má­sik szükséges ruhadarabjuknál is. A „divat“ figyelembe vétele pl. a színek használatában (zöld, sárga!) egyenesen elsik- kasztása a valódi értéknek és egyik-másik raj­zolónak az „elgondolása“ bele az eredeti mim tába, szóval az eredeti minta megvalósítása, az, az a bizonyos ökörszem, mely a sas szárnya alatt akar a magasba, az élethez jutni. Vagy nem szörnyszülöttje volna-e az ilyen egyéni teremtő törtetésnek, ha pl. valaki t* Halotti Beszéd szerkezetét nem méltányolva, ,.belejavít“ az ősi szövegbe? Vagy Arany Tol­diját bátorkodik „alakítgatni!“ És mit szóljunk pl. azokhoz a vagdalásos, szálkihuzásos munkákhoz, melyeknek nagy keletjük van, inert valóban olcsón vesztegetik Penzsi meg Borinéne. A „naccsága“ örvtend az olcsó vásárnak. Csak mikor egy szer-kétszer kimosta, botránkozik meg, hogy a „vászna“ ritka rongy; a varrásnál a néne minden for- dűlőn ál elcsikkantott egy-egy csavarást s ez által az egész darabnak nincs meg a kellő tar­tása, léha lesz; a mintát pedig Isten tudja hon­nan csencsolta a néne. Mindezeket és a következőket a sepsiszent­györgyi kiálitáson is, de máshol is tapasztal­tak alapján mondjuk el. Így nem lehet népművészetet csinálni! — Ha nekünk nincs bíráló székünk, melynek pecsétje nélkül népművészeti munka, nem jöhet forgalomba, mint pl. Svédországban, úgy leg­alább mi, egyénenként törődjünk azzal, hogy csak eredeti formák kerüljenek eredeti színe­zésben, kitűnő kivitelben eladásra és figyel­meztessük a varrókat, az eladókat arra, hogy csak mi jó. Szükségesnek tartom még felemlíteni, hogy utóbbi években az egyes vidékek nemcsak <* maguk ősi hagyományát ápolják, hanem más vidékek munkanemét is eltanulják és azzal is lepnek a vásárra. Mondhatnám, hogy idegen toliakkal ékeskednek. Mi értelme van ennek1 Elhanyagolják a magukét és igy lassan feledésbe mennek a min­ták, a helyes színezés, a helyes módja a műve­letnek és ami a legbántóbb: az, az átvett mintát saját „elgondolásuk“ szerint módosítják. Azt hiszem, az viszi rá őket erre a misztifikációra, mert kelendőbb az átvett munkafaj. Nem gon­dolják meg, hogy a most kelendő munkák azért kelendők (pl. a varrottasok). mert a pontos gyakorlás folytán művészi kivitelben kerülnek a piacra. A tanulság tehát az volna, hogy a saját vidékük eredetiségeit mutassák be tökéle­tes kiállításban. . Svédország a népművészetnek tökéletes darabjaival a világpiacra jutott ki. Énenként súlyos milliókat rak zsebre. Stockholmban a legnagyobb szálloda 500 szobája véges-végig népművészeti stílusban van berendezve és min­den szobában fel van jegyezve, hogy melyik szoba melyik vidék művészetét mutatja be a legszigorúbb hűségben. Arra nem gondolhatok, hogy mifelénk is ilyen áramlat kerekednék felül a sok gyári tömegárun, de azt elgondolom, hogy minden vidék a maga nyelvén dicsérje az Urat. * Ugyancsak a kiállításon sok úri nő sóhajtva, jajgatva dicsekedett, hogy neki is van egy kis térítője, párnája népi kivitelben s hogy bizony nem „kiadós“ munka. Nem, valóban nem as. Ha a gyakorlott kezű parasztasszony látástól vahulásig 30 lejt tud csak napjában szerezni, hogy a telet valahogy nyomorúságosán ki­húzza és a férje még ennyit sem szerezhet, akkor talán jól tenné az úri nő, ha békét hagyna a nem „kiadós“ munkának, hadd jusson a sze­gény falusi asszonynak az a kis pénzecske, amit tálán az úri nő keserves sóhajtások között megtakarított. Varrna inkább a családjának fehérneműt, vagy foltozna, mert abból ugyan soha ki nem fogyunk. Most, mikor népművészetünk női ága mint­ha nyiladozna és virulna, mindnyájunknak hozzá kell járulnunk, hogy ez a bokor valóban pompás legyen. K. D.-né. (Lipcse, szeptember 21.) Ma délelőtt vette kezdetét a lipcsei törvényszéken a Ecichsrat épülete felgyujtásának biinpere. Már jóval a tárgyalás megkezdése előtt, hatalmas tömeg hullámzott az igazságügyi palota előtti térsé­gen. A vádlottakat zárt autón hozták, erős ka­tonai felügyelet mellett, nehogy a tumultus­ban szökési kísérlet történjék. A tárgyaló te­rembe csupán a meghívottakat bocsátották be. A per iránt óriási érdeklődés mutatkozott s minden nagyobb külföldi lap elküldte a mun­katársát. A tárgyalás kezdetét reggel kilenc órára tűzték ki- Egynegyed tiz órakor Burger elnök élén bevonult a bíróság. A vádlottak köziil Wan der Luppe megtörtén ült fegyeneruhájá- ban, mögötte a többi vádlottak, Dimitrov iró, Taser Vasil cipész, egy másik bolgár diák, Torgler, volt kommunista képviselő. Az elnök a külföldi próba- tárgyalásokról. Az érdemleges tárgyalás megkezdése előtt az elnök beszédet mondott és rosszalását fe­jezte ki, hogy a nemzetközi sajtó jóval a tár­gyalás megindítása előtt már Ítélkezett a vád­lottak fölött. A bíróságot nem fogják befolyá­solni azok a hangzatos külföldi megnyilatko­zások, amelyek a pör' körül kavarognak- A vádlottak védelme szabad, a nemzetközi sajtó munkatársai itt vannak és ellenőrizhetik a tár­gyalásnak menetét. Ismétlem, mondotta az el­nök emelkedett hangon, a tárgyalóteremben csak az bír jelentőséggel, ami itt történik­A vádlottak kihallgatása következik. Fel­olvassák Wan der Luppe Írásbeli nyilatkoza­(Soborsin, szeptember 21.) Tegnap délután újabb fordulat állott be a gróf Hunyady Károly soborsini földbirtokos birtokának kisajátítása ügyében megindult eljárásban. A radnai járás- bíróság helyszíni tárgyalást tartott Soborsin- ban, hol megjelent Birtalan Aurel képviselő és Pizo János erdőigazgató is. A gróf jogi kép- , viselője tiltakozott az újabb Helyszíni tárgya­lás ellen, amennyiben az előző tárgyalásokon a szakértők kinevezését elrendelő járásbirósági határozattal szemben jogosvoslattal élt. Ennek ellenére azonban lefolytatták az eljárást. A megyei prefektus, dr. Lazar Ágoston az ura­dalmi nagy vendéglőbe ment és ott kérdőre vonta a vendéglőst, hogyan mérhet ki italt, mikor Hunyady Károly gróf meghalt, tehát nem adhatott engedélyt sem. Az uradalmi ven­déglő bérlője.felmutatta a pénzügyigazgatósá-gi engedélyt, mely hozzájárul az italmérés további folytatásához. Ennek ellenére a soborsini csen- dörség kihágást jegyzőkönyvet vett fel. Általá­ban megállapítható, hogy a hatóságok beavatko­zásának az a célja-, hogy különböző bűnvádi ügyeket zúdítsanak -az örökös nyakába. A ven­déglői incidens után a prefektus és kísérete ki­ment a parkba, melyben a világ minden részé­ből összegyűjtött növények, virágok diszlenek. Az elhunyt gróf a különféle növények között néhány erősillatu virágot is tartott. így töb­bek között dohányvirág is van, hogy erős illa­tával a pillangókat odacsalja. A virágházban tenyésző dohány virágok azonban dohány­zásra nem alkalmasak, mert a fiatal levelek hányingert okoznak. A csendőrség ennek elle­nére a virágházban jegyzőkönyvet vett fel, hogy a soborsini kastély parkjában egy idegen állampolgár, gróf Hunyady Ferenc, a birtok örököse engedély nélkül dohányt termel. Ezek tát, amelyben hangoztatja, hogy nem kér vé­dőt- Az elnök megkérdi tőle, hogy erőszakkal csikarták-e ki tőle a nyilatkozatot. Luppe ki­jelenti: nem. Lnppe előélete. Következett Luppe előéletének ismertetése. A vádirat szerint Luppe nemcsak a birodalmi ülés épületét akarta felgyújtani, ami sikerült is neki, hogy ezzel mintegy adott jelre az egész kommunista tábort ellenforradalmi ak­tusra birja, de fel akarta gyújtani a népjóléti minisztérium és a városháza épületét is^ Gyer­mekkorában jó nevelést kapott, később kézmű­ves lett. Luppe 1928—1929. években Németor­szágban tartózkodott, mint munkás, mult év­ben útlevelet váltott ki azzal a céllal, hogy gyalog járja be az egész világot. Németország­ból egyizben kiutasították, Hollandiába ment, ahol kiállítottak neki egy Európa és Ázsiára szóló útlevelet- A rendőrségen veszedelmes kommunistaként könyvelték el és nehogy az útlevéllel visszaélést kövessen el és a fényké­pet kicserélje, a fényképet jól odaerősítették. A hessingi rendőrség jelentése szerint Luppet koldulásért és csavargásért többizben elitélték. E rendőrségi jelentés azt mondja, hogy bete­gesen nagyravágyó és vezérszerepre méltónak képzelte magát. Werner államügyész indítványára több olyan okmányt olvastak fel, amelyek Luppe előéletére vonatkoznak. A tárgyalást ezután felfüggesztik, az elnök szünetet rendelt el. A tárgyalást a délutáni órákban folytatják. A törvényszéki tárgyaláson különben jelen volt Franck igazságügyminiszter is. miatt gróf Hunyady Ferenc ellen bűnvádi eh járást indítottak. , Jellemző azonban egy másik eset is. A na­pokban a grófnál néhány külföldi vendég, jó­részt franciák és angolok vadászaton jelentek meg és két szarvast ejtettek el. A gróf a két szarvas húsát olcsó, 6—8 lejes kilogramon- kénti áron a szegény nép között kiárusította-. A hatóságok részéről feljelentés történt, hogy a szarvashust a gróf engedély nélkül hozta for­galomba és engedély nélküli huskimérés címén indítottak eljárást emiatt ellene. A soborsini virágházban talált dohány­virágért eljárást indítottak Hunyady Ferenc gróf ellen A prefektus vezetésével tovább folyik a zaklató hadjárat

Next

/
Thumbnails
Contents