Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-21 / 216. szám
Csütörtök, 1933. szeptember 21 KutnUism (14) \ különös, félelmetes ifjú... A habozó, a tétovázó Miklós attól a naptól fogva, hogy nemes Kiss Juliánnával számadást csinált, nagyon megváltozott. A türel rnetlenség szinte üszköt dobott a vérébe, hogy mentül előbb útra kerekedjék Hollandia feleolyan volt, mint a zabos paripa, nem fért a bőrébe s nem kisebb emberrel, mint n fejedelemmel akart szót váltani küldetése dolgában. Miért net A fogarasi vár fejedelmi ünnepségén maga a nagyasszony hatalmazta fel erre És Teleki Mihály urammal is beszélni fog. l'ls tisztelendő Tofeus Mihály püspök nramma1 is. Már úgy érezte, hogy neki jussa van, akár királyokkal is articulusokat váltani. Irt iá Pápai Pariz Ferencnek, hogy szeretne a fejedelem elé kerülni. A tudós orvos, aki nagy- enyedi professzorsúgát csak alig, hogy félig tudta ellátni, mert gyakran hívták a fejedelmi udvarba, ahol is a sok országos zenebona miatt süni, fejfájással vesződő fejedelem urat kúrálta, a legközelebbi alkalommal szóvá is tette Apafi előtt: — Talán emlékezik-e Nagyságod bizonyos Tótfalusi Kis Miklós prédikátorra, nagytisz- teletii Horti István lelkész uram helyettesére, aki is igen foglalkozik bibliánk kinyomatásá- nak kérdésével? — Már többen ajánlották őt a mii figyel műnkbe. — őkegyelme szeretne némely javaslatokat tenni Nagyságod előtt. A fejedelem éppen rosszkedvű volt. — Ej, most nem fogadhatjuk. Éppen imént vevém a hirt a somlyó-csehi török-mészárlásról- Amig ezt eligazítjuk, meglesz a magunk dolga-baja. Teleki Mihály lépett be komoran. — Hogy állnak a circumstanciák? — kérdezte a fejedelem türelmetlenül miniszterétől— Abizon rosszul. A porta erőst haragszik- Hogy, aszongya az üzenetében, a portyázáson ért török csapat megöléséért lakolili kell a bűnösöknek. — De már azt nem! — csapott széke karfájára dühösen a fejedelem. •— Nem ontom az én derék vitézeim vérét ilyen hitvány kontyosokért. Mért jártak tilosban! — Csakhogy a levágottak közt van a vá- radi basa fia is. A fejedelem megrendültén ugrott fel. — Mit csináljunk? — kérdezte tanácstalanul. Teleki pergamentszinü arcán mind összeszaladtak a ráncok. Hosszú ujjaival a szakállát fésülte s aztán ravasz, hideg nevetéssel mondta: — Megvagyon már! Kegyelmességed elrendeli Barcsai Mihály uramnak, hogy néhány gonosztevőt, akik most úgyis elegen tanyáznak az országutakon és az erdőkben, fogasson össze. Öltöztesse őket vitézeknek s nehéz láncban vigye Váradra. Jelentse osztán a váradi basának, hogy ime, a somlyó-csehi katonák, akik lekaszabolták a fia csapatát. És ott a tetthelyben, a basa szemeláttára fejeztesse is le őket, a különben is akasztófára érett zsiványokatA fejedelem nagyot kacagott az ideán— Nagyon jól van, Teleki uram, megtesszük. Egyszerre elmúlt a fejfájása és jókedvvel fordult Pápai Pariz Ferenchez: —* Lám, őnagysúga jobb doktor, mint kegyelmed. Most osztán megmondhatja a prédikátornak, hogy a jövendő hét csütörtökjén jelen tkezhetik nálunk! Miklós a mondott napon már ott parádézott Apafi előtt. A fejedelem kegyes beszélgetésbe elegyedett vele hitbeli dolgokról, teológiai kérdésekről. Miklós elmondotta tervét: — Amsterdamban kiváló teológiai intézet vagyon. Ott kívánnám folytatni tudományos mivelésemet. Praeter propria studia valamelyik könyvnyomtató intézetnél megtanulnám a typographus mesterséget. Mogösmervén, hogy a betűket hogyan kell metszeni, önteni és matricát csinálni, a Nagyságod és az ccclesia által kinyomatandó uj Károli-biblia munkáját felügyelném- A hibákat, amiket a hollandus nyomtatók csinálnának benne, kiigazi tanúm. A fejedelem nagyon helyeselte a tervet. — És hány tallérokat kivárnia kegyelmed e munkára? Miklós büszkén felvetette a fejét. — A magam pénzén megyek ki, kegyelmes Me unatkozzon 2 ¥álass25®Ei és vásároljon ezekből az olcsó könyvekből: Móricz: Bor, szerelem 30 — Kemény: Zord idők 60Mikszáth:Noszti fi« esete 90 — Markovtcs: Sánta farsang 36‘Móricz: Forró mezők 36 — . Kerek Ferkó 36Szitnyai: Aranykarika 36‘Bibó: Kétlelkű szerelem 36Heltai: Almok háza 36-Krúdy: Boldogult urfi koromba 36 — Körmenöy lad. 713 via Bodenbach 30 — Szederkényi Felszabadultak 30Móricz: Barbárok a 30 — Babits: Gólyakalifa 57Móricz : Forr a bor 60„ Rokonok 60Földy: Isten országa felé 60 — Szitnyai : Nincs föltárnád is 60-Bródy: Manci 60-„ Felesége tartja el 60'— Szomory: Gyuri 60'— Földi: Szahara I, II, III kötet 180’— Vándor : Andrea arcát nap felé fordítja 90'— Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítja a Keleti Újság kiadóhivatala C’uí—Kolozsvár, Strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5 szám alatt. 9 uram. összekuporgaték' annyit, amennyi elégséges lészen. Apafinak felvidult az arca. Ezt már szerette. — Nagyon helyeseljük és helybenhagyjuk, prédikátor uram. A felhatalmazást megadjuk. Tofeus püspök uramnak ugyan vagyon e célra pénze, de az a kinyomatásra proventus. És mikor indulna kegyelmed? — Már most az őszön. — Bene. Néhány hét múlva követséget küldünk a francia király őfelségéhez. Abso- lon uram megy egynémely megbízással. Kegyelmed csatlakozzék hozzá, mert jó darabon ő is arra vészén útirányt. — Parancsolatjára, kegyelmes uram! Miklós nagy és lelkes bizodalommal hagyta el a fejedelmi udvartNagytiszteletii Horti István uram örömmel nézte az ifjúi lelkességet, amikor beszámolt a fejedelemmel történt diskurzusáról. Igyekezett még magasabbra szítani a lelkesedés lángját. — A magam pénzéből is adok hatszáz tallért az útra, — mondotta — csak jól végezd istenes munkádat. — Megköszönöm szívesen, de nem fogadhatnám el. Vagyon megtakarított háromszázötven tallérom, ez elég. Úgy érezte, hogy értékét vesztené küldetése, ha mások segítségére támaszkodnék. És magyarázólag hozzá is tette: — Nagytiszteletii atyám, én kegyes patró- nusom! Én soha magam érdekét nem nézem sem ezen, sem más ügyekben. Az istenes cél, a közjó a fő, én magam nem számi tok. Püblica privatis anteferanda bonis!... És ősszel Miklós elindult nagy útjára. Ä francia követségben járó Absolonhoz társult s egyenest Amsterdamba tartott. Furcsa, idegen világ volt az az erdélyi hegyek közt nevelkedett if júnak. A csatornákká? keresztül-kasul szelt kis ország, a cölöpökre épített házak, a puha, lágy, érthetetlen zengésű nyelv, a sok uj benyomás egyszerre zúdultak rá. Egyedül állt, ismeretlenül, idegen fajú emberek között s szivében egy nagy álmot hordott- Innen lopja el, innen ragadja el a tudomány terjesztésének egyik legnagyobb titkát, hogy nemzetének adja. Mint Prometheus a tüzet az égből, úgy fogja elrabolni. Ha bármi történik is. Inas lesz, utolsó senki, hallgatagon, némán fog tűrni, szenvedni, de végül is ismerni fogja minden eltitkolt módját a szép betűmetszésnek, öntésnek, matrica- készitésnek. És csudát fog mivelni. Lázasan járt fel-alá Amsterdam utcáin. A tervek csak úgy rajzottak a fejében. Néhány esztendeig ez lesz az ő otthona, ez az ország a hazája. Most még nem ösméri senki- Az az eb, amelyik épp egy kis kordét húz el most mellette az utcán, még rávicsoritja a fogát, de ha majd egyszer elmegy innen és visszatér Erdélybe, az ő igazi, drága hazájába, a füzes- partu Maros mellé, a székely hegyek alá, ezek az idegenek itt mind tudni fogják, hogy ki Ő és talán marasztani is szeretnékSzéles melle csak úgy feszült a nagy elszántságtól, a sóba jós, türelmetlen, emésztő vágyaktól. Majd megmutatja mindeneknek. És megmutatja a büszke, rátartós, gunyos- száju Juliannának is. Az első napok ilyen álmodozások közt múltak. És Amsterdamból elment Leydenbe, Ut- rechtbe is. Bizonyos megsajduló ösztönök vezették. Be kellene iratkoznia az univerzitásra. De visszafordult, önmagát azzal csillapította: — Doktorok vannak sokan, teológiai és bölcsészeti professzorok százával, egyede? egyedül hozzáértő, tudós typographus nincs. Végül elhatározta, hogy istenes, nagy célja érdekében semmi mással nem fog foglalkozni, mint a betűmetszés és könyvnyomtatás tudományának elsajátításával. És szivdobogva állított be a legnagyobb, leghíresebb hollandus nyomtató intézethez. Hires, régi cég volt a Blaeu-féle nyomtató-intézet. Nagy palotát foglalt el a Blcemgrach- ton, a harmadik hídnál. (Folytatjuk:.)
