Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-21 / 216. szám
KuetiUjsxg s Csütörtök, 1933, szeptember 21. A magyar állami tagozatokban ezentúl románul tanítanak Hegedűs Nándor képviselő sürgős interpellációt jegyzett be a kamara elnökségéhez A tiz éves tövöU faöztuvsusúg Most az ősz folyamán lesz tiz esztendeje annak, hogy a török köztársaság létre jött. Ez az Időpont véletlenül egybeesik a török-görög barátsági szerződés megkötésével. Mindkét esemény megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. A török köztársaság, Kanal pasa hatalomra kerülte nemcsak rezsímváltozást, nemcsak dinasztia- változást, de a világ tökéletes megváltozását is jelentette a török nép számára. Attól a pillanattól kezdve, hogy Kemal elhatározta, hogy erőszakkal lép szembe a nagyhatalmak területszabályoző akaratával és merész badmozdulattal visszaszerzi a görögöktől Kisázsiát, a török nép gondolkodás módjában lényeges változás történt. Kemal katonai sikerei lehetővé tették, hogy a polgári életet is megrendszabályozza. Kemal nem hasonlítható össze Napóleonnal, egyáltalában: egyik politikus sem hasonlítható össze a másikkal. De életük külső kereteiben, pályájuk vonalvezetésében van egyezés. Kemal is, mint Napoleon hadvezéri tényekkel vezette be uralmát és mint hadvezér a maga képére akarta átfesteni az országot. Ez a jubileumi tíz év azt a látszatot ébreszti fel, hogy a gáhzinak sikerült is az, amit akart. Mit akart Kemal? Erős, nemzeti érzésen nyugvó, önálló, modem török birodalmat. Nyugati országot akart, be akarta léptetni népét az európai civilizált államok sorába. Ugyanakkor szakítva a túlságosan nyugati izü Konstantinápollyal, mint fővárossal, birodalmának székhelyét Ankarába, egy egészen apró anatóliai városba tette át, mintha jelezni akarta volna: mi nyugatiak akarunk lenni, de nyugati kultúránk erőssége Keleten van. Európaiak akarunk maradni, de egyben minden vércseppünkbe törökök. Ueon Pierre Quint a Des nouvellos litteraires-ben cikksorozatban számol be a modern Törökországról. Leírja Ankarát, az uj fővárost, ahol a szárazság minden növényzetet megöl. Ankara 1920-ban nyomorúságos falu volt a sivatagban, néhány kalyibával. Kemal ide hivatta le Jansen német építészt, hogy tervezzen neki modem fővárost, hatalmas épületekkel, közutakkal, városterekkel. Csodák nem történtek. Ankara nem nőtt ki máról holnapra nagyvárossá, mint az amerikai pionirek alapításai. Van ugyan egy szép, monumentális épületekkel szegélyezett körútja, de látványosságai nincsenek, színháza sincs, a „kultúrát“ egy nyomorúságos mozi jelenti. A követségek ide, a halálos unalom fővárosába kényszerültek, ahol éveken keresztül lakás hijján, vasúti kocsikban kellett lakni ok és egyéb szórakozás hijján a bridge-kártyát kellett elö- kotorászniok. Egy üres város, egy európai szemnek „erőszakolt“ város, amelyet csak a „szürke farkas“ akarata rögzít meg, hogy egy ázsiai forgószél el ne seperjen. De ez a város, ez a város szélén megtorpanó citadella különös nagyhatalmi álmodozásnak ad hajlékot. Kemal hivel szentül meg vannak győződve arról, hogy a török géniusz túl sugározza majd a jelenlegi országhatárokat. Törökország a törökökké — ez a jelszó, de törökök élnek Törökország határán kívül is. Mustapha Kemal egyik balkánkenferencia alkalmával a következő kijelentést tette: Minden balkáni népet vérrokonsági kötelék köt össze és valamennyien Kisázsia egyetlen fajából származnak. Testvér-népek. Kissé homályos kijelentés ez, nem lellet tudni, hogy' Kemal azt akarja-e mondani ezzel, hogy7 a balkán % népek fölött ismét a töröknek kell a hegemóniát átvenni — mint hajdanán, de más eszközökkel, avagy, hogy egy olyan szellemi áramlatnak kell gyökeret vernie a Balkánon, mint amilyet Moszkvából dirigáltak annak idején a „pánszlávizmus“ jelszavává!, vagy csak annyit akar mondani, hogy a balkáni népek azért érthetik meg könnyen egymást, mert rokon-népek, tehát ö is — mint Napoleon __ alapjában a pacifizmust véli megteremteni általános jelszavak emlegetésével a Balkánon. Akárhogy is van, Kemal egyik legjobb szószólója ma a balkáni szövetségnek. Es hogy nemcsak frázisokból él, bizonysága ez a török-görög i'zodés, amely oly sok visszavonás, háborús keserűség, tömegnyomorokat jelentő torzsalkodás után mégis csak létre jött. A török-görög szerződés létrejötte, hogy egy példával éljünk, olyan nagyjelentőségű, mintha egy éjszaka Magyarország békült volna ki a legteljesebb mértékben szomszédaival. De hagyjuk egyelőre a külpolitikát. A tízéves Törökország belső átalakulását ünnepli és ez a belső átalakulás tekintetbe véve a mozlim alkotmány elmaradottságát, merev vallási formák közé való guzsbakö- töttségét, a török népi véralkat hagyományos tunyaságát, valóban forradalmi, oly mértékben, hogy csak az orosz társadalom átalakításával vethető egybe. A (Nagyvárad, szeptember 20). A nagyváradi elemi iskolák igazgatói az utóbbi napokban utasítást kaptak, hogy a magyar tagozatokban is az egész vonalon román legyen az előadási nyelv és csupán magát a magyar nyelvet szabad heti két órán tanitani. E rendkívül sérelmes intézkedéssel kapcsolatosan, amelyet fájdalom, egy egész sereg erdélyi magyar tagozattal közöltek, Hegedűs Nándor képviselő sürgős interpellációt jegyzett be. Interpellációjában a következőket mondja többek között: Az állami elemi iskolákról szóló törvény 7. szakaszának 2. bekezdése igy szól: „Olyan községekben, ahol nemromán nyelvű nép lakik, a közoktatásügyi minisztérium az illető nép nyelvén való előadási nyelvvel elemi iskolákat fog létesíteni ugyanolyan arányban, mint a román községekben. Ezekben az iskolákban a román nyelv tanulmányozása kötelező a végrehajtási utasításban megállapított óraszámban A végrehajtási utasítás is hasonló értelemben rendelkezik. Világos tehát Miniszter ur, hogy a magyar tagozatok megszüntetése — mert a magyar előadási nyelv eltörlése egyértelmű e tagozatok megszüntetésével — a törvénybe ütközik. A kormány köteles Nagyváradon magyarnyelvű elemi iskolákat fenntartani, még pedig a törvény 65. szakaszában előirt rendelkezés szerint, vagyis annyi iskolát, a hányszor 40— 60 tanuló egy-egy osztályra jelentkezik. Miniszter ur! Az utóbbi időben több oldalról hangzottak el támadások a felekezeti kisebbségi iskolák fennállása ellen. Román politikusok és politizáló pedagógusok azt hirdették, hogy nincs MffMMMMfffMMtflMtMMMMMMIM (Szatmár, szeptember 20-) Egész Szatmár- megye magyarsága nagy érdeklődéssel kiséri azt a pert, amelyet a felsőbányái román intelligencia indított a szatmári törvényszéken, kérve a Felsőbányái Katholikus Legényegylet bírói Ítélettel való megszüntetését- Hajsza ez, melyet néhány elvakult, sov.én román ur folytat a felsőbányái magyarság ellen, de főként annak szellemi vezére, Czumbel Lajos dr. római katholikus plébános ellen. Az eset előzményeihez tartozik, hogy Anca Joan felsőbányái görög katholikus esperes-plébános tiz társával együtt feljelentést adtak be és elmondják, hogy a Katholikus Legényegyletet védnöke, Czumbel dr. plébános és elnöke, Feigi Antal segédlelkész irredenta szellemben vezetik és fölhozzák, hogy 1932 május 10-én a legényegyletben a magyar himnuszt énekelték. A tegnap megtartott tárgyalást Popu Alexandru dr. törvényszéki tanácselnök vezette. Az egylet képviseletében Czumbel Lajos dr- és Feigi Antal jelentek meg, mig a feljelentők között' Anca Joan esperes vezetésével Felsőbánya csaknem egész román intelligenciája felvonult. Popu dr. elnök kérdésére Czumbel Lajos dr. elmondta, hogy 1932 május 10-én éjszaka, mai Törökországban, az uj nemzedék elötörésével természetessé vált az európaizálódás fogalma. A török nő felszabaditása adta meg e csodálatos változásokhoz a lökő erőt és a török no uj gondolkodási formája fogja eldönteni a köztársaság újabb deeenniumait is. Természetesen egy pillanatig sem hihetjük azt, hogy a régi Törökország végérvényesen meghalt. Hosszú századok hagyományát megváltoztatni nem lehet és a szintézis az uj és a régi között eimaradhatatszükség ezekre a kisebbségi iskolákra, amikot az állami iskolai törvény 7. szakasza garantálja, hogy az állam annyi kisebbségi iskolái létesit, amennyire szükség van. Vájjon el lehet-e kivánni a kisebbségi társadalomtól, hogy feladja saját iskoláit, a mikor — minden egyéb fontos szemponton kívül — azt látja, hogy ezáltal a kisebbségi társadalom teljesen iskola nélkül maradna, mert hiszen ez a sokat emlegetett 7. szakasz immár csak papirosán van meg, de a gyakorlatban a kormány nem respektálja. A magyar tagozatok kisebbségi oktatási nyelvének eltörlése is igazolja a kisebbségi kultur-autonómia követelésének jogosultságát. Majd lejjebb Hegedűs képviselő ezeket jelenti ki: Nagyvárad magyar lakossága annál is inkább elvárja és megkívánja a magyar tannyelvű előadás visszaállítását, mert Nagyvárad városa tartja fenn, füti, világítja, tatarozza a mi adónkból ezeket az iskolákat és Nagyvárad városa adta át ingyen az államnak a saját tulajdonába levő iskolaépületeket. A városi akkori vezetői — akik nem a lakosság akaratából, hanem kormánykegyből — vezették a várost, elmulasztották a^t a kötelességüket, hogy az iskolák átadásakor biztosítsák, nemcsak a magyar előadási nyelvet, hanem azt is, hogy a város vezetőségének állandó beleszólási joga legyen az iskolák vezetésébe, irányításába és szellemébe. De, ha ez nem is történt meg, a magyar lakosság pénzéből évenként kifizetett többmilliós fenntartási költség is jogcímet ad arra, hogy a magyar anyanyelvit gyermekek számára- akármilyen valla - suak vagy fajuak legyenek, a magyar előadási nyelv érvényben maradjon. »MMMMMMMMffrfrHlUf MMMIMMMH a záróra közeledtével, a Legényegyletben tizenöt tagból álló társaság tartózkodott, amelyben csak két-három legényegyleti tag volt, a többi pedig vendég. A jókedvű társaság nóta közben szórakozott és elénekelték a magyar, olasz és lengyel himnuszt- Az elnök megkérdezte, hogy a román himnuszt is énekelték-e, mire Czumbel dr. kijelentette, hogy azt azért nem énekelték, mert a román himnusz szöv&- gét ugyan megtanulták, de annak dallamára senkisem tanította őket. Azt is kijelentette Czumbel dr. plébánosT'hogy ez nem ütközik sem a közrendbe, sem a jó erkölcsökbe, sem semmiféle törvénybe és igy semmi ok sincs arra, hogy a bíróság a Legényegylet megszűnését kimondja- Különben is nincs olyan törvény Romániában, amely eltiltaná a magyar himnusz éneklését. Egyébként sem lehet felelőssé tenni valamely egyesület vezetőségét azért, mert a négy fal között egy vendégül látott társaság szórakozás közben elénekelte a Romániával barátságban, sőt szövetségben lévő államok himnuszait. Hasonló értelmit vallomást tett Feigi segédlelkész, egyesületi elnök is. A törvényszék mielőtt az ügy érdemében határozott volna, elrendelte, hogy idézzék meg tárgyalásra azokat, akik akkor este a himnusz éneklésében résztvettek. lan. A török köztársaság első tiz eve azonban bebizonyítja, hogy a török faj életképes, nem „beteg ember“, ahogyan a történelemirás eiparentálta. Tele van az élet friss lendületeivel, amelyek alkalmazkodni tudnak a kor követelményeihez és szelleméhez. Komái volt az a csodálatos varázsló, aki uj színeket hozott ki népéből. Egyébként változatlanul áll a tétel: nének sohasem öregednek el, csak legtöbbször politikusaik öregek. »I. e.) Himnusz-pör a szatmári törvényszéken A felsőbányái göf. keleti esperes feljelentette állítólagos irredentizmus miatt Czumbel Lajos róni. kath. plébánost
