Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-17 / 213. szám
Vasárnap, 1533. szeptember 17. twmmtmmKmmmmmmmamamBmmsa KElETlUjSm 15 sHBEnBRsmnMKannmNi A fejedelemasszony rájuk citálta: — Aszongya a rigmus, hallgassátok csak!... — és meleg, koinolyzengésü, bársonyos mély hangján szavalta: — Közpéldában szokta fehérnép mondani, Kedden, szerdán, két nap soha nem jó fonni — Sőt azon napokon nem jó motollálni, Mert az olyan fonal nem fog jól meghalni. Ha hétfőre kelvén kendermunkát teszesz, Egész esztendeig mind csak beteg leszesz, Aprólék marhában igen sok kárt veszesz. Elveszik tehened, hasznot azon vesztesz. Csütörtökön ilyen magyarázat vagyon, Hogy ha este fonnak, ördög örül azon — Ott sok üres orsót hány be az ablakon, Rettenetes zörgést támaszt a padláson; Pénteken kenderre nem jó igen nézni, Keze-lába ki fony, meg fog sugorodni. Sátoros ünnepen szösz ha marad rokkán, Szörnyű csuda leszen embernek a házán — Korpa-hurka leszen ünnepre ő rudján, Ne szánd hát, jó tüzet rakj belőle konyhán... A fejedelemasszony mosolyogva szavalta el a vers sorait s a leányok könyökkel lökdösték egymást és csöndben vihogtak. — Ugy-e, furcsa rigmus? Azoknak találták ki, akik nem szeretnek dolgozni, — mondta a fejedelemné és kedvtelve nézett végig a leány- seregen, amely úgy dugta össze szőke, arany, kék-fekete és barnahaju fejét, mint szélfuvallatra a virágos rétek jószagu füvei. — Hát ti csak ne fogadjátok meg a rigmust, legyetek dolgosak, hogy jó feleségei lehessetek majd az uratoknak, jó anyák és becsületes asszonyai szép Erdélyországunknak. A fejedelemasszony ekkor intett a hopmes- térnék, aki átment a fejedelem palotájába és botjával a pádimentumot háromszor megütve, jelentette, hogy nagyságos és méltóságos Apafi Mikályné Bornemissza Anna fejedelemasszony már indul asszonyi kíséretével a majestat-te- rembe- Az urak is felkerekedtek hát, élükön a fejedelemmel s egyidőben léptek be a tróntc- rcmbe az egyik ajtón, ugyanabban a pillanatban, amikor a fejedelemné a fehér szűz hajadé- nők és színes, tarkamentés, csillogó fejkötős asszonyokkal bevonult a másik ajtón. A férfiak kucsmáikat, süvegjeiket lengetve kiabálták a nagyasszony felé: — Vivat nostra mrincipessa, Bornemissza Anna! ' Apafi feleségéhez sietett és kézenfogva vitte fel a trónusra s egymás mellé ülve, főhajtással köszönték meg a lelkes ünneplést. Ezután a fejedelem és a fejedelemné leszálltak a majestásról s ez jel volt arra, hogy nők, férfiak összekeveredhetnek. Apafi és Bornemissza Anna most már kölcsönösen szólították meg a fehérnépet és a férfinépet s megindult a fesztelen, bizalmas társalgás. A fejedelem asszony7 előtt egyszerre megállt egy alacsony, szélesvállu, lobogó tekintetű ifjú, Egyszerű fekete posztódolmány feszült domború, izmos mellén s a fekete nyakkendőjén is csak fekete selyembojt csüngött és nem arany- paszománt. Az ifjú meghajtotta kemény fejét. A fejedelemasszony megismerte: — Kegyelmed az, rektor uram? Haliám az énekét a templomban, nagyon szép volt. — Kösznöm gráciáját, kegyelmes nagyasz- szonyom! — De ki volt az a csodaszépkangu fehérnép, akinek hangja a kórusból különváltan csengett, mintha csak gilicemadár énekelt volna? Miklós fürkészőn nézett végig a termen. — Az, kegyelmes nagyasszony... — felelt Miklós lángvörösen és tévetegen kutatott tekintetével a íehérruhás hajadonok közt — az nemes Kiss Juliánná, a. városi szenátor uram leánya. Valahol itt kell lennie. — No ha itt van, — rondotta a fejedelemasszony el nem titkolható mosollyal — akkor hozza kegyelmed elém. Miklós akkorát ugrott, mint egy bakkeeske, hogy teljesítse a fejedelemné parancsát. Boldog volt, hogy mint a nagyasszony követe jelent- kezhetik a leány előtt. — Juliánná, — dadogta lázasan, amikor rátalált a hidegszemü, gunyosmosolyu leányra — a fejedelemasszony őnagysága szolgálatára hivatja. Ne unatkozKon! Válasszon és vásároljon ezekből az olcsó könyvekből: Móricz: Bor, szerelem 30'— Kemény: Zord idők 60Mikszáth:N.os7Ai fiú esete 90'Markovics: Sánta farsang 36'— Móricz: Forró mezők 36'— „ Kerek Ferkó 36'— Szitnyai: Aranykarika 36'Bibó: Kétlelkű szerelem 36'Heltai; Almok háza 36'— Krúdy: Boldogult urii koromba 36’— Körmendy: Ind. 715 via Bodenbach 30'— Szederkényi Felszabadultak 30'Móricz: .Barbárok 30'— Babits: Gólyakalifa 57'Móricz : Forr a bor 60'„ Rokonok 60'Földy: Isten országa felé 60'— Szitnyai: Nincs föltárnád is 60'Bródy: Manci 60'— „ Felesége tartja el 60'Szomory: Gyuri 60'— Földi: Szahara I, II, III kötet 180'— Vándor : Andrea arcát nap felé fordítja 90Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítja a Kelet Újság1 kiadóhivatala Ciu|—Kolozsvár, Strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5 szám alatt. — Engem? — csodálkozott a szenátorkisasszony. — Vagyigen. — Kegyelmed által? — így volna! A leány dobo.gó szívvel állt a nagyasszony elé. Ez jóságosán mustrálta végig. — Bene. Nagyon jól van, leánykám. Szépen énekeltél ma az Ur hajlékában. Szivemnek kedves hangon. Ki tanitott rá? A leány elvont szájjal, de szemlesütve felelte: — A rektor uram! — Úgy? Annál szebb! őkegyelme hangja is nagyon szép. Érces, erős, mig a tied lágy, odaadó, olvadékony vékonyka. Úgy fonódott a rektor uram hangja köré mint a futókavirág a kemény ámbitusoszlopra. Tetszelgően nézte a fiatalokat. Éles szem* már meglátta az ifjú prédikátor szenvedelmét a leány iránt s valami asszonyi gondolata támadt. Miért ne lehetnének ezek egy páx? Bornemissza Anna szerette az ájtatos, ifjú lelkek frigyét, nem egyet ő maga bogozott ősz- sze. Hadd legyenek erős fiai és leányai Erdélynek, minél több. Legyen szapora ez a kemény fajta. A leány leikébe azonban nem tudott még belelátni. Megfogta hát két ujjal a szenátorkisasszony finom állacskáját és felemelte az arcát. — Nézz a szemembe, gyermekem! Juliánná kinyitotta a szemét. Mikor hosszú, dús szempillái, mint egy selymes sátorlap, fel- lebbentek csillogó szeméről, Bornemissza Anna tekintete belemélyedt a fiatal leány kékesfeke- te szemének hűvös csillogásába. Merően nézte. A leány remegve állta a nézést. A fejedelemasz- szony elengedte a leány állát. Fürkészően kérdezte: — Gondolkoztál-e már arról, hogy egyszer férjhez mész? — Igen. — És kire gondoltál? — Még csak úgy? — Nincs senki, akiről álmodoztál? — Nem ösmérek még olyat. — De azért fonás közben már kifestetted magad előtt, hogy milyen legyen? Juliánná lesütötte a szemét. — Szóval igen, Hát milyen legyen? A leány zavartan hallgatott A nagyasszony szánó pillantást vetett az oldalt álló Miklósra, akinek olyan sóváran égett a két fekete szeme, mint a karbunkulus és türelmetlenül szólt rá a leányra: — Felelj hát! — Daliás, délceg legyen, — suttogta remegve a leány, — ur legyen, harcos ember, fejedelem urunk vitéze ... Bornemissza Anna felkacagott: — Nétené, a kis fuszujkavirág! A szenátorkisasszony! Mért nem mindjárt egy fejedelem- fira vágyói? Ha Mihályka fiam nem volna még csak kétéves, talán bizony rávetnéd a szemed? A leány hol sápadt, hol pirult az évődésre. A fejedelemné most Miklóshoz fordult: — Bekor uram, sok jót hallék kegyelmedről. Jóakarója, Pápai Pariz Ferenc udvari orvosunk beszélte, hogy minő nagytudományu és nemestörekvésü. Bizony többre tartom én is a hitnek és tudásnak ilyen derék harcosát, mint sok kardos, buzogányos, török- és németverő, de üresfejü urfi-félét. Ha szüksége lesz egy s másra, forduljon csak bizalommal fejedelemurunkhoz és Teleki Mihály őkegyeiméhez, én majd szólok nékiek. Most ismét a leány felé fordult: — Te pedig, leánykám, ne fuss ludvércfény után . . . Kezét csókra nyújtotta és másfelé ment. Juliánná utána bámult s amikor észrevette, hogy Miklós szeme perzselően keresi az övét, fitymálón fordította el gyönyörű fejét és viss- szament a többi hajadon közé. Azokat már körülrajzották a kardos, kikent bajuszu fiatal urak. (Folytatjuk).
