Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-16 / 212. szám

Szombat, 1033. szeptember 16. IsJcolált! Minden könyv, iskolaszer, iskolai és fali térkép Lepagenál, Cluj— Kvár. Gyors szállítás, olcsó árak! Postán utánvéttel. Kérjen árjegyzéket. KnznüisSG Séta a monostori Kălvăridn Ahol még a halo nyughatnak hékén Far nappal «előtt dolgom volt a Monostoron. Ha már Itt vagyok, gondoltam magamban, megnézem a Kálváriát is. tegalább húsz éve nem voltam arra felé, biztosan nagy változások történtek azóta. Valóban nagy változások történtek arra felé. A Monostor végéig még csak néhány uj ház, korcsma és egy-két nemrég nyitott uj ucca jelzi ezt a változást, amely a Kálvárián már teljes képében bontakozik ki. Csakhogy, amíg a Monostori utón ez a változás bizo­nyos kultui ális fejlődésre vallhat, egy Ids városiaso­dásra, addig a Kálvárián pont az ellenkezőjét találja az ember. Itt a legjellegzetesebb falusi kép várja a ki­váncsit. Tehenek legelésznek az oltár felé vezető utón, aztán még több tehén, pásztorfiuk s kis libapásztor leány, körös-körül- mindenfelé ott maradt marha-nyo­mokkal, amikét az ember a leggondosabb óvatossággal is alig tud kikerülni. Kissé meglepi az embert ez a csalhatatlan falusi genre-kép, de még Inkább meglepi az a barbár elhangolt ság, amiben a Káivária-templom körüli sirkert s részben a barbár elhanyagoltság, ami­ben maga a templom van. Mintha még mindig tartana a nagy háború, mintha tegnap még eUenséges haderő dúlt volna ezen a területen, úgy néz ki minden, sirhant, sírkövek, templom, az egész környezet. Ez a háborús tünet még jobban feícsiklandozza kí­váncsiságomat. Vájjon miért keU szenvednie ennek »z ártatlan templom keltnek most, a háború után tizenöt évvel s éppen egy templomkertnek, amelyet még a há­ború legféktelenebb zajlásakor Is véd az emberelsség szelleme, a vereskeresztes egyezmény, vagy mit tudom én, más micsoda papiroson oly szépen hangzó huma­num? Ahogy beljebb és beljebb jutok a templomkert területén, lépésröl-lépésre állapítom meg, hogy mind­ezek a humánus jelszavak tényleg csak papiroson le­hetnek meg, s valahol nagyon el vannak zárva, mert akiknek a keze itt működött, azok egy betűnyit se tudhatnak belőle, úgy szétdultak mindent. Ez a vandalizmus felbujtotta érdeklődésem, apró­lékossá tett s minden egyes sirköhöz, sirhanthoz el­mentem és próbáltam megállapítani, hogy vájjon mit véthettek ezek a szegény kegyelet-maradványok, pusz­títóiknak? De a legaprólékosabb kutatásom dacára sem tudtam semmi olyan okot megállapítani, ami elfogad­hatóvá tette volna előttem a kolozsmonostori Kálvária tempi omkertjenek indokolatlan ostromát. Mindössze ennyit állapítottam meg: A meglévő sírkő és sirhant maradványokból kö­vetkeztetve körülbelül negyven-ötven sir- lehet a tem­plomkertben. Ezek közül husz-huszonöt hant még va­lamennyire megőrizte egykori formájának némi ha­sonlatosságát, de tlz-tlzenöt hantot már majdnem a földdel egyenlővé lapositott az Idők és a legelésző te­henek mostoha bánásmódja. Megnéztem a sírköveket is egyenként. A sírkövek mindig és mindenhol beszélnek. A kolozsmonostori Kál­vária templomáért jelien Is tudnak beszélni. Kálváriás történetüket a következőkben ismétlem el: van körül­belül huszonöt sirkó, amelyik ugy-ahogy még lábon áll. Hol a saját gazdája örök tálcásának szűk Ids terü­letén, hol valami más idegen területein, esetleg éppen a kerítés szomszédságában. A következő nevek figyel­meztetnek minden földi halandót az idők elmúlására: Velitska Juliánná, dr. Cziera Ferenc, Dizinszky Antal, i Bójáid Imre, Máté Gergely, Plcsz Leopold, l’ál Mária. Van közöttük egy uj márványkő is, s van egy sírbolt is, köböl építve, de viszont ennek a felírását az idő vagy mások kezei lekaparták. Ugyancsak megsemmi­sítették a többi, még álló sirkő felírását. Körülbelül tizenöt ledöntött sírkő is van ezeken kí­vül. Ezeket hol derékba törték ketté, mint valamikor élő gazdájukat a halál súlyos ökle, de van olyan is, amelyeknek a tetejét metszették le, másoknak pedig a közepébe vágott bele a csákány. Mintha élő szimbó­lumok lennének ezek a holt sírkövek: akiket takar­nak, talán azok is így járhattak annak idején, amig ezen a hitvány földön, felül a színén jártak. E letag­lózott slkvövekről is kibetüztem néhány töredékes ne­vet, azok dacára, hogy az itt járt háborús ellenfelek még a nevüket is ki akarták törölni a jövő emlékeze­téből. Ezek a következők: Muhay, P. Cseke József, Fönákl, Deák-család, Dálnoky, Buday, Fejér. Nevek és nevek. Megjegyeztem magamnak. Na­gyon sok ismerős uév van közöttük, olyanok, amilye­neknek hordozói ma Is vannak Kolozsvárt. Egyíkük- másikuk bizonjára közös családi eredetből való. A há­borús ellenfeleken kivií] őket is illeti bizonyos rész abból, hogy a monostori templomkert sírjai ilyen álla­potban vannak. Azokat a neveket, amiket a lehanyat­lott nap árnyékában feltudtam fedezni, feljegyeztem. Jó volna, ha az illetők esetleg még élő családtagjai utánanéznének és gondjaikba vennék ezeket az elha­nyagolt sirokat. De az illetékes egyházi szervek is több gondot for­díthatnának erre az ősi elődöktől szentelt helyre. Egy templomkert talán mégsem nézhet úgy ki, ahogy ez a hely néz ki. Azután: tehenek s bivalyok legelésző helye sem lehet. A Donát úti kertek alól behajtják a lege­lésző teheneket a városmajorba, hát a halottak kertjé­ben szabad a legfíészés és más barom-neveletlenség? A halottak nem érdemelnek annyi figyelmet, mint az élők? Az ő házuk táján minden szabad? Itt semmi sem tilos és nem lehet cscndháboritást, szeméremsértést el­követni? Jámbor faluhelyen gondot viselnek a teme­tekre, Kolozsvár pedig ilyen rossz példát mutat a te­mető elhanyagolásai«'. Egy kis gonddal, egy kis jó­akarattal mindezen könnyen lehetne segíteni s nem hagynák teljes pusztulásba veszni ennek az ezeréves templomnak a temetkező helyét. (Arad, szeptember 15. J! Aradon már hosszabb ideje működik a Magyar Zene­konzervatórium — egyetlen hasonló jellegű intézménye a városnak. A város vezető­sége belátva az intézmény fontosságát, elhatározta, hogy segitségére siet a ne­hézségekkel küzdő iskolának s a kultúrpalo­tában bocsát rendelkezésére helyiségeket. Az elvi elhatározás hivatalos leszögzését a leg­utóbbi városi tanácsülésen kellett volna meg­csinálni. Arad soviniszta románsága rossz szemmel nézte a városi tanács álláspontját s különösen azt kifogásolta, hogy éppen egy ma­gyar nyelven tanító zeneiskolának sietnek t» megsegítésére. Mielőtt a tanács összeülhetett volna, az ellenakció megkezdte működését s az aradmegyei román dalárdák és zenekarok egye­sületének elnöke Athanasia Lipo van tanár be­advánnyal fordult a városi tanácshoz, kérvs, hogy ne engedje he a magyar konzervatóriu­mot a kultúrpalotába. A beadványból a követ­kező részleteket közöljük: „Megyénknek majdnem minden községé­ben létezik egy-egy dalárda, vagy zenekar, amelyek igen könnyen felülemelkedhetnének nívóban a hasonló kisebbségi egyesületeken, ha a jelenlegi vezetőközegek erkölcsi és anyagi IEGSZEBB SÄ^Ü n AJANDÜK AKOI&WS unSBBSB N Egyetlen egy könyvtárból CD sem hiányozhatnak Ifi PETŐFI ÖSSZES D KÖLTEMÉNYEI < co co Díszes vászonkötésben ára < q; 120*— lej. Vidékieknek is CD a pénz és 10 lej portó eiőze­> tes beküldése esetén azon­V-/ nal szállítja a KELETI CL o ÚJSÁG kiadóhivatala ü­CLUJ-KOLOZSVÁR Strada Baron L. Mert ezt a szempontot se felejtsük el, noha ez már csak másodlagos tényező a kegyelet örök sérthetetlen­sége mellett: a monostori kápolna közel ezer évvel ez­előtt emelkedett ég felé ezen a dombon s egyike azok­nak a ritka becsű műemlékeknek, amelyet még a ro­mán műemlék bizottság Is védencei közé sorol. £v- száma szerint 1059-ben épült fel ezen a helyen a tem­plom s ha másért nem, ezért a mütörténelmi emlékért is több ügyeimet és gondosságot érdemelne meg ez a hely. Sajnos, maga a templom is újabb reparálást igé­nyelne. mert amint láttam, ablakai deszkával vannak beszegezve, ajtója is elhanyagolt állapotban van. Per­sze csak kivülről láttam, de kívülről úgy néz ki, mint egy vén ember, akinek se fia, se borja s nincs aki gon­dozza. Ráncos, redős, fogai kihulltak, szemén rossz ókuláré, de félig az Is üres, rakoncátlan gyerekek ki­verték az egyik szemét. Jő volna jobban megbecsülni ezt a vén embert, ezt az ezeréves műemléket. (snl.) támogatással segítenék, legalább olyan mérték­ben, amilyenben a kisebbségek részesültek ma­gyar rabságunk idejében. Egy zeneértő generá­ciót kell neveljünk magunknak. Az iskolákban a zenetanitás mindössze annyiból áll, hogy mi­nimális zenei tudást biztosit a tanulóknak. Ezekből az általános zenei tudásu tanulókból nem állíthatjuk össze azt az muzsikus gárdát, amely megfelelne a mai idők követelményeinek. Az aradi középiskolákból kikerülő román ta­nulók és általában azok, akik tovább akarják képezni magukat a zene valamelyik ágában, ma is tizennégy évvel az-egyesülés után arra kény­szerülnek, hogy kisebbségi iskolába iratkozza­nak be, olyanba, amely a város segítségével van fenntartva. Elég szép számmal vannak ugyan Aradon magánzenetanárok, ezek azonban nem tudják ellátni a román elem tanítását abból a* egyszerű okból kifolyólag, mivel nem bírják város szubvenciójából élő magyar iskola kon- kurrenciáját. Tehát egy román konzervatóriumot kell fel- állitani. Tudomásunkra jutott, hogy magyar zenekonzervatóriumot a kultúrpalotába akarja a város áthelyezni. Egyesületünk nem kívánja ugyan ennek az intézménynek a megszünteté­sét, de követeli, hogy a román Arad városi ta­nácsa a románságnak is adjon egy román zene­iskolát. Románia nyugati határszélén a Kul­túrpalotában nem tartható fenn segélyezhető és szubvencionálható Arad városi tanácsa részéről csak román iskola. Mik lennének a város anyagi terhei? Semmi, mivel 1. meg van a he­lyiség az, amelyet a magyar konzervatórium nak szántak. 2. A fűtés központi. 3. A hangsze­rek, zongorák és harmoniumok a megszűnt vá­rosi mozi volt tulajdonai ahelyett, hogy árve­résre bocsátanák őket, átadhatók a román kon­zervatóriumnak. 4. A tanárok fizetéseit fedez­nék, mint a kisebbségi iskolánál is a tanulók dijai azzal a különbséggel, hogy mindegyik ta­nár vállalkozna arra, hogy ingyen készítené elő, egy-egy városházi román tisztviselő gyermekét, nem úgy, mint a magyar konzervatórium, amely mindössze négy tisztviselő hozzátartozó díjtalan tanitását vállalta. Tekintve, hogy egy szükséges román intéz­mény felállításáról van szó, nem kételkedünk benne, hogy kérésünk teljesítése nem fog aka­dályokba ütközni.“ Ezek után valószínű, hogy a magyar zene- konzervatórium, nem fog bejutni a kulturpalo tába. A magyar konzervatórim vezetősége még megköszönheti az aradmegyei dalárdák és zene­karok egyesületének, hogy nem kéri „megszün­tetését“ s csupán annyit kiván, hogy a város vonja meg tőle a segélyezést, mivel a kisebbsé­gek nem érdemlik meg azt, hegy egy városi ta­nács szubvencionálja valamely intézményüket. Soviniszta hajsza az aradi magyar konzervatórium városi segélyezése ellen IVe adjanak helyet a kultúrpalotában a konzerváló* riumnak — követelik a román dalárdák és zenekarok

Next

/
Thumbnails
Contents