Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-15 / 211. szám

(9)

— Nem megyek én. akkor a németekhez, majd csak az ángliusokhoz, vagy hollandusokhoz. De hiszen kegyelmed sem maradt meg Lipcsében.

— Hát ez igaz. Bizon félesztendő múlva tovább vederedtem. Jártam Drezdában, Mar- burgban, Heidelbergben, majd Bázelben állapodtam meg, ahol is végeztem.

— Isten dicséretére és hazánk dicsőségére nagy sükerrel.

Az ifjú tudós megölelte Miklós vállát és szivbeli melegséggel mondta:

— Kegyelmedet sem féltem.

— De én féltem magamat... — merengett maga elé az ifjú hirtelen komorsággal.

— Miért?

— Mert Mózes V. könyvének 16-ik verse illik rám: „Átkozott leszesz a városban és átkozott a mezőn!“

— Hej, Tótfalusi Kis Miklós, micsoda beszéd ez! —* rótta meg az ifjút az orvos. — Kegyelmed hallgat az Ur szavára és teljesiti rendeléseit, ez a jövendölés tehát nem tartozik rá.

— Én félek ... én félek..» — borzongott össze az ifjú és különös tekintettel nézett maga elé a levegőbe.

\ fejedelem lánca

Erős, kemény tél zúgott végig az erdélyi hegyeken s a hó magas, szűz fehér bástyák közé temette az utakat és falvakat. A Maros befagyott jegén szekerekkel jártak át s csőr- gős szánok repültek a hóba vágott és kitaposott utakon Fogaras felé. Nagy mulatság készült a fejedelmi udvarban. Mintha áldomásra jöttek volna össze, merthogy az Ur 167S-ik esztendejének januárjában a fejedelmi seregek, Bethlen Gergelynek, Udvarhelyszék főkapitányának vezetése alatt a várőrségek és maros- széki székelyek segítségével szétverték a haragos főurnak, Bóldi Pálnak, a székelyek generálisának csapatait, aki is' több pártoskodó úrral a portára futott menedéket találni.

Teleki Mihály uramnak volt nagy ellenfele és versenyző társa Béldi Pál, ezért kellett pusztulnia. De közrejátszott az asszonyi hiúság is. A fejedelemasszony, 'Bornemissza Anna, nem szívelhette Béldi Pál gőgös és cifrálkodó feleségét, Vitéz Zsuzsánnát. Bóldiné hires szépasszony volt és kedvelte a piperét. A francia mánia hódított ekkortájt a főúri és nemesi házakban, XIV. Lajos udvarának fényűző élete, a francia udvari dámák öltözködése, szépitő- szerei elterjedtek egész Európában s minthogy Apafit az erdélyi bujdosók védelme szövetségbe hozta a napkirállyal, az ide-oda járó követek utján a divat is elkerült az erdélyi főúri várakba és kastélyokba. A francia küldöttek feleségei szolgáltatták a mintát s a rideg, szigorú elvű fejedelemné bosszúsan látta, hogy udvari mulatságokon milyen ujmódi, piperéi» öltözékekben jelennek meg az országnagyok asszonyai. Ezek közt leginkább a szép Béldiné, aki, mintha tüntetett volna az egyszerű, nemes méltóságú Bornemissza Anna mellett, n maga csillogó gúnyáival.

Teleki Mihály éles szeme megfigyelte a fejedelemasszony indulatát s jól felhasználta azt a fejedelemnél Béldi ellen,

A február eleji nagy fejedelmi mulatság a fogarasi váriján nemcsak arra szolgált, hogy az ország urai, a consilariusok és más nemes urak bemutassák felserdült leányaikat a fejedelemnek s hogy Apafi sűrűbben üritgethesse a kupákat, hanem komoly országos ügyek clő- kószitője is volt. Április tizenkilencedikére a fejedelem országgyűlést hívott egybe Fogarasba, ahol is nótáztatni kívánta a portára menekült Béldi Pált és társait, Csáki Lászlót, Paskó Kristófot, Apor Lázárt, Domokos Tamást és a többi pártütőt. Mert ez uraknak az volt a politikai bünük, hogy az Erdélybe menekült protestánsokért nem kívántak fejjel nekimenni a falnak s óvatosságot ajánlottak a császárral szemben való megmozdulásban. Teleki Mihály uram pedig türelmetlen volt.

A fogarasi vár ormán hevesen csapkodta a havasi szél a fejedelmi zászlót, amelyet a szánokon érkező vendégek már messziről megláttak. Az emelős kaput éjszakán át is nyitva tartották, hogy a nemes urak, asszonyok és leányok egy szempercig se fagyoskodjanak a vársánc előtt.

A fejedelem szobáiban nagy volt a vigasság. Bár csak a következő napon kezdődnek az udvari mulatságok, Apafi Mihály már sűrűn üritgette a kupákat és kanosokat. Különös jókedve volt. A drágakőgombos fekete selyem- posztó-mellényét is ledobta és bőszáju varrol- tas ingujjban ült ott a lakomateremben az emelt széken és biztatta az urakat:

— No csak rajta, az árgyélusát! In vino veritas. Igyunk! Teleki Mihály uram most az ágyasházában fordul bé a másik oldalára. Bizonyosan huzza a medvebőrt a jegén. Igyunk, urak!

Az urak kacagtak és hajtogatták a nehéz- veretü arany- és ezüstkupákat.

— De Teleki őkegyelme nem az igazak álmát alussza! — jegyezte meg csufondárosan az egyik ifjabb nemes ur.-— Már miért nem? — kérdezte a fejedelem jókedvűen.

— Merthogy borban vagyon az igazság 5 Teleki uram nem szereti a bortA fejedelem jókedvűen ütött az ifjú vállára.

— Ha volna egy szabad váram, ezt most te kapnád ezért a mondásért! — kacagott fel harsányan.

Valaki az asztal végén félszájjal belemorogta a boroskancsójába:

— Ha ugyan a fejedelemné Öméltósága megengedné.

A szomszédságában ülök összenevettek.

— Hát kegyelmed miért nem iszik ebből a jóféle rizlingből, kancellár uram? — szólt rá a fejedelem egy idősebb, fáradtareu, csimbó. koshaj u nemes urra, aki közvetlen mellette ült, a jobboldalán.

Bethlen János, a kancellár, csüggedten felelte:

— Valami fájás lódult a fejembe! Úgy nyom, mintha egy tele hordót tettek volna rá.

—- Majd könnyebb lesz, ha kiissza kegyelmed a hordóból a bort.

— Vivát! Vivát! — ordítoztak a mulato- zók és csengtek a kupák.

Bethlen János is fölhajtott egyet.

— Vájjon mit csinál most Béldi Fái aram? — gúnyolódott hirtelen Apafi.

— Csókolja a szultán őfelsége papucsát Isztambulban, hogy segitené meg nagyságod ellen, — vélte az egyik ur.

— De hiszen majd teszünk ellene.

— Már nem árt az senkinek.

— Még a szúnyog is bánthatja az oroszlánt, ha eltanálja, hogy hova szálljon.

összevissza beszéltek már.

A fejedelem az asztalra csapta a kupáját:

— Aki ellenünk támad, annak mindene, vára, jószága a porral tétetik egyenlővé.

— Vagy peniglen Teleki Mihály uram birtokába vándorol! — súgta az egyik elázott no mes ur a szomszédjának.

— Igyunk!

Apafi elmélázott:

— Nehéz sor... nehéz sor... — dadogta.

— Micsoda nagyságos urunk?

— Tüteket kormányozni!

— Márhogy miért?

— Merthogy nem isztok!

Nagy kacagás mellett üritették újra a kait- csókát.

— Ihattok, ami csak a bendőbe fér, — folytatta a fejedelem, — gondoskodik rólunk a mi nemes, jó, takarékos fejedelemasszonyunk. Badnóthról, Porumbákról, Borberekből, Foga- rasból csakúgy adminisztrálják a sok jóféle bort a számtartók. Hé, töltsétek!

A pohárnokinasok sűrűn öntögettók tele a kupákat.

Egyszerre a fejedelem felugrott. Kirúgta maga alól a széket és parancsolt:

— Ide egy csimpolyást! Ki járja velem a csürdöngölőst?

Kögtön akadtak többen is.

A sok bor majd szétfeszítette a mellkast. Lekerültek a dolmányok, menték, sőt a mellények is s ingujjban láttak neki a táncnak.

„Folytatjuk*,

Könyv- és papirkereskedők, könyvnyomdák

1934. ÉVI NAPTÁR- SZÜKSÉGLETÜKET

legolcsóbb árban szerezhetik be a

i

M

Heti- és havi asztali- és fali

elöjegyzőnaptárak

_________

agendák, zsebnaptárak faliabroszok, kosaras- és szakmanaptárak dús választékban

Minerva Irodalmi és Nyomdai" Mű intézet Részvénytársaság

reklámnaptárosztályában Cluj—Kolozsvár,