Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-09 / 180. szám
Szerda, 1933. augusztus 9. KeietiUjsrg s KÜLÖNVÉLEMÉNY Nagyszebentőí—Gödöllőig Ä Gödöllőn táborozó román cserkészek parancsnokának nyilatkozatai jelentek meg az erdélyi 'lapokban. Ezekben a nyilatkozatokban a vendéglátóknak mindig mindenütt kijáró sablonos elismerésen és hálanyilvánitáson túl őszinte szavak hangzottak el arról a vendégtisztelő fogadtatásról, felkarolásról, amiben a kis román csapatnak Magyarországon része van. Aki ismeri a magyarokat, soha egy pillanatig sem gondolta, hogy ez másképpen is lehetséges. Aki ismeri a cserkészetet, aminek olyan lélekből felkarolt hatalmas kultusza van Magyarországon, annak eszébe sem juthatott, hogy a legkisebb mérvű gyűlölet nyilatkozhas- sék meg egy gyereksereggel szemben, amely vendégcsoportként lépte át annak az országnak a kapuját, amely ősi lovagiasságának erényeit látja a cserkészetben ápolhatónak, s amely nemzeti presztízsét adja, hogy minden idegen a, lehető legjobban érezze magát. Bizonyos lehetett mindenki arról, hogy az előzékenységnek, a szívélyességnek nem fogják a legkisebb hiányát érezni azok a román gyermekek, akiknek a kis csapata csak piciny teret foglal el az óriási világtáborban. Ebben a hatalmas, nagy, színes gyermekseregben, ahol kontinensek jövő embernemzedékei sorakoztak fel, a nagy nemzetek magas létszámú csapatai mellett még csak megfeledkezésből sem hanyagolják el a szomszédok iránti vendégszerető figyelmességet. Gondjuk van arra, hogy ne csak a vendég- szeretet általános melegét érezzék, hanem külön cserkészünneplésben is legyen részük. Mindenkinek. S ezt a kötelességet nemcsak a cserkészrendezőség, nemcsak a rendőrség, nemesek a hivatalos közegek tudják, hanem átérzi minden polgár, akivel a magyar főváros uccáin a cserkészek szembetalálkoznak. S bizonyára ezzel a kötelességtudattal találkozik Budapesten minden román cserkész. Az a sajnálatos szellem, amely tavaly, éppen most egy esztendeje, nem ilyen előzékenységgel fogadott egy kis véndég magyar cserkészcsapatot Nagyszebenben, ki kell hogy tisztuljon. Emlékezünk arra, hogy a meghívott magyar cserkészet nagyszebeni táborozása olyan incidenssel végződött, ami a cserkészet szellemével és lényegével sehogyan sem volt összeegyeztethető. Ezért az incidensért hivatalos román tényezők is — úgy emlékszünk — sajnálatukat fejezték ki. De megtörtént. Megtörtént az is, hogy a kolozsvári magyar közönség előtt nem volt szabad annak a magyarországi kis csapatnak mutatkoznia, mert rendőrség, közigazgatás, vasút mind veszedelmesnek gondolta a gyermekekkel való érintkezést. Pedig éppen a'világdzsembori mutatja, hogy a cserkészet célja olyan nemzedéknek a nevelése, mely a határok és földrészek fölötti emberi ölelkezésre készíti elő a lelkeket. Mi, erdélyi magyarok, nem tagadjuk, büszkék vagyunk az őszinte elismerésnek a szavaira, amit a román csapat minden gyermekétől hallani fognak a hozzátartozóik, amikor hazaérkeznek. S amint egészen bizonyos, hogy Gödöllőn egyetlen magyar cserkész nem fog a nagyszebeni incidensre gondolni, úgy nekünk is csak azért jut eszünkbe, mert le akarunk szögezni valamit- Azt az örömet, hogy a magyarországi táborozás alatt a román fiuk jól érzik magukat. S kár, hogy csak kétszázötven cserkészt vittek ki Romániából és nem kétezer- ötszázat, vagy tízezerét. Mert a nagyszebeni incidensnek is az volt az oka, hogy nem ismerik a magyarokat. A megismerésnek a lehetőségét a gyülöletszitó sajnálatos szellem zárta el előlük. A gyermek, a serdülő nemzedék nem tehet arról, ártatlan abban, ha az elfogultságok lehetetlen meséivel, valótlanságaival vezetik félre. Kétségtelen, hogy azok az erdélyi románok, akik velünk együtt éltek a múltban, nagy mulasztást követtek el akkor, amikor a rólunk faragott rosszindulatú valótlanság kétes értékű képeit nem igyekeztek átformálni őszinte tanuságtevéseikkel az igazság színeinek megfelelően. Sőt sokan éppen az ellenkező irányban való működésűkkel akartak s akarnak érvényesülési talajt biztosítani maguknak. Igyekeznek az ókirálysági közvélemény előtt állandóan fenntartani ezeket a faragott képeket s nem éreznek lelkiismereti fur- dalást azért, mert tulajdonképpen azoknak ártanak, akiket félrevezetnek. A sajnálatos szellemért nem az az ifjúság felelős, amely tiszta lélekkel áll az élet kemény útja előtt,_ hanem az a nemzedék, mely nem gondoskodik az ifjak tisztánlátása előtti mesterséges homály eltakarításáról, örülünk, hogy legalább párszáz román gyermeknek alkalma nyílt belelátni a magyar cserkészlélekbe, amit ismernie kell. Az egymás megismerése az első feltétele annak, hogy az egymás szomszédsá(Kolozsvár, augusztus 8.) Dóczy Imre biharpüspökii malombérlő — akivel a román- magyar határon kíméletlen futballmeccset játszanak — megdöbbentő kálvária járásáról tegnapi számunkban számoltunk be. Dóczy Imre és kétségbeesett családja azóta is várja a belügyminisztérium döntését. Megírtuk, hogy Tarnóczy Lajos református esperes, Dóczy Imrének az unokabátyja memorandumot akart átnyújtani Vaida miniszterelnöknek. Időközben a kolozsvári direktorátuson és a főszigu- rancán is interveniált, ahol azt az információt kapta, hogy ennek az ominózus ügynek az elintézésére egyedül dr. Pop János alminiszter illetékes. Tarnóczy Lajos esperes tehát, mielőtt Lutazott volna Bukarestbe, előbb Gyulafehérvárra utazott ki, mert úgy értesült, hogy Pop államtitkár odahaza van rokoni látogatáson. Gyulafehérváron arról értesült, hogy Pop államtitkár már autón elutazott és csak a tövisi állomáson érhette utol. Pop államtitkár éppen a szalonkocsijába szállott be, mikor Tarnóczy Lajos esperes rátalált. A szalonkocsiba invitálta Tarnóczyt, aki ismertette vele Dóczy Imre kálváriáját. Pop államtitkár nagy figyelemmel hallgatta végig Tarnóczy esperes előadását. — Esperes ur, a legjobb utón jár, mert éppen én voltam az, aki ezt az aktát elintézte és én rendeltem el, hogy Dóczy Imrét utasítsák ki az ország területéről. Tarnóczy esperes megdöbbenve állott és kijelentette: — Miért csinálta ezt, miniszter ur?! — Nincs mit csodálkozni rajta, mert a hozzánk felterjesztett iratokból megállapítottam, hogy Dóczy Imrét hamis okmányok alapján vezették be a biharpüspökii állampolgársági listára. — Miniszter ur, bocsásson meg, mondotta emelt hangon Tarnóczy esperes, de ki kell jelentenem, hogy ez nem felel meg a valóságnak. A hatóságok félrevezették önt, mert Dóczy Imre okmányai nem hamisak, ellene egy rosszindulatú és hamis adatokkal operáló feljelengában, egymásrautalt népek be tudják tölteni méltóan történelmi hivatásukat. Bár olyan szellem emelkedne itt felül, amely a kölcsönös megismerés útjait nemhogy elzárja, hanem a legnagyobb mértékben elősegíti. Hinni kell, hogy a Nagyszebenből^ Gödöllőig vezető utón nagy volt a haladás ebben az irányban. tést adtak be, a miniszter urat rutul félrevezették és a törvénytelenségeknek azóta is egész sorozatát követik el. — Mondja, esperes ur, ha ön ezt ilyen határozottan állítja, habár Dóczy Imre letartóztatásban van és a két határ közt hetek óta kényszerutazást végez, miért nem szerezte be az igazi okmányokat, miért nem mutatja fel a helyi hatóságoknak, mert akkor bizonyára már megszűnt volna ellene ez az eljárás. Csodálkozom azon is, hogy esperes ur, aki Váradon befolyásos ember, miért nem intézte el ezt az egész ügyet az ottani hatóságoknál? — A nagyváradi hatóságokkal nem intézhetek el semmit, mert éppen a helyi hatóságok indították unokaöccsém ellen ezt a hajszát. Megkíséreltem ezeknek az okmányoknak a beszerzését, de a hatóságok kijelentették, hogy az okmányokat csak Dóczy Imrének adják ki, annak a Dóczy Imrének, aki letartóztatásban van. Pop államtitkár nagy meglepetéssel és megütközéssel hallgatta Tarnóczy esperes információit és kijelentette, hogy ne utazzék tovább Bukarestbe, ne jelentkezzék audiencián Vaida miniszterelnöknél, mert ezt az ügyet ő maga fogja elintézni. — Legyen nyugodt esperes ur, ahogy Bukarestbe érkezem, azonnal telefonon bivom fel a nagyváradi hatóságokat és intézkedni fogok, hogy Dóczy Imre ellen az eljárást felfüggesz- szék és módot adjanak neki arra, hogy az ellene emelt vádak alól tisztázza magát. Tarnóczy esperes még egy ideig bizonytalanul állt az államtitkár szalonkocsijában. Pop államtitkár azonban megnyugtatólag még hozzátette: — Utazzék csak haza nyugodtan, az ügyet magam fogom elintézni. Tarnóczy esperes elbúcsúzott Pop államtitkártól, visszautazott Nagyváradra és várja, hogy a román határon folyó irtózatos futballmeccs, melynek szenvedő hőse a biharpüspökii malombérlő, megszűnjék és az ártatlanul meghurcolt embert rehabilitálják. Könyv- és papirkereskedők, könyvnyomdák 1934. ÉVI NAPTÁRSZÜKSÉGLETÜKET legolcsóbb árban szerezhetik be a Heti- és havi asztali- és fali elöjegyzönaptárak agendák, zsebnaptárak faliabroszok, kosaras-és szakmanaptárak dús választékban Minerva Irodalmi és Nyomdai M űi niézet Részvénytá rsaság reklámnaptárosztályában Cluj—Kolozsvár« J —ago—Oócüzy Imre Icálvarieája Pop alminiszler megígérte, hogy felfüggeszti az eljárási a meghurcolt malombérlő ellen Félrevezették a minisztert is
