Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-06 / 178. szám

Vasárnap, '1933. augusztus 6. KeietiOjsxg s Vasárnapi krónika "" ' 1 lt£'KlllW ■ «i Mosoly országa Ezt a nevet Gömbös magyar miniszter­elnök adta a dsemborinak. Találóbb jelzőt le hitetlen elképzelni ennél. Egy miniatűr kis ország negyven-ötven fajtájú népe rendezke dett be a gödöllői királyi kastély gyönyörű parkjában, talán annak demonstrálására is, hogy a fajta, a nyelv és a vallás különböző­sége nemcsak szétválaszthat, hanem egyesít­het is. Szinte hallom a gúnyos ellenérvet: könnyű mosolyogni, könnyű gondtalanul át­adni magukat a vidámságnak, könnyű ba­ráti kézfogással közeledni egymáshoz azoknak akik legnagyobb részben a szülői ház bőségé bői, telt pénztárcával indultak el Gödöllőre akiket nincs, ami egymás ellen uszítsa, hiszen a létért való küzdelmet még hírből sem isme­rik. Ezek a fiuk otthon is a mosoly birodalmá ban éltek s ezt a territóriumot rövid időre ki­terjesztették Gödöllőre, a cserkészvárost an- nektálták a mosoly otthoni hajlékához, a bol­dog gyermekkor első állomásához. Ez csakugyan mind igaz. Nem látom be azonban, hogy mit használ az általános em­beri jólétnek és mit javit borús emberi sorso­kon a gyűlölet patakzása 1 Hiszen a saját bőrünkön tapasztaljuk hosszú évek óta, hogy a türelmetlenség, az egymás elleni fenekedós az elfogultság nem ismer rangot, vagyoni cen zust és nagyon sokszor éppen azok hordozzák körül az uszitás véres kardját, akik'minden nap a bőség terített asztalához ülhetnek. Az elferdült világ beteges, hisztériás beidegzé*lött ségévé vált, hogy a megkisebbedett kenyeret minden nép és minden ember csak úgy tudja ideig óráig megóvni, hogy a másik népet, a szomszédot elrúgja magától. Zsugorian őrzi mindenki a száraz kenyérdarabkát, elfelejtvén hogy a gazdasági élet rendje századakon ke­resztül úgy alakult ki, hogy nemcsak mi ki náltuk a saját áruinkat, hanem elfogadtuk az idegenét is. Bárcsak úgy volna, hogy a gödöllői dsem. bori megfordítaná az értelem nélküli ellensé­geskedést s a királyi parkba zarándokolt ^esei’ készek, az „öreg“-ek és a farkasfiuk minden­féle impresszió befogadására hajlamos lelke egymás megbecsülésének és egymás szeretőié­nek hasznát és tanulságát vinnék magukkal És bárcsak az történhetett volna meg, hogy Gö­döllőre ne csak a szerencsések, a kiváltságosak, a ma is boldogak fiai és leányai utazhattak volna el messzi országokból, távoli világró székből. A mai vigasztalan korszak egyik jel lemzö tünete, hogy már a serdületlen gyerme­kek is szembetalálják magukat a politikának leggyávább fajtájával, a más vallásnak- és más nemzetiségűek lekicsinyítésével, az elle­nük való gyülöletszitással. A gyermeki lélek érzékeny lemezébe majdnem kitörölhetetlenül belevésik, hogy vannak nemzetek, amelyek csak megvetést érdemelnek- amelyek barbár hordák, amelyeket utálni hazafias kötelesség. Magukat kiváló pedagógusoknak mondó tan­férfiak tanítják ezt szóban és Írásban, minisz­teri aprobációval ellátott iskolakönyvekben Ezeknek a rombolóhatásu, gyalázkodó tan könyveknek élő cáfolata a gödöllői dsembori A kastélykert árnyas utjain, virágerdejében szerb és olasz fiuk, lányok ismerkednek meg egymással, magyar, cseh és román cserkész fiuk kötnek barátságot, győződnek meg arról hogy az iskolakönyveknek nincs mindig iga zuk, a szeretetnek hatalmasabb az igazsága, mint a ferdítő, konok átkozódásnak. Ezért lett volna jó, hogyha a gyerekek mosolyországa a legnépesebb birodalma lehetett volna a világ­nak, hacsak hetekre is. Huszonötezer cserkész helyett a béke sok százezer őrszemének kellett volna szétmennie a világ minden részébe, hadd állítsák fel azt a hadsereget, amelynek vezény­szavai ne a háborúra, hanem az öldöklés ellen mozgósítsák öt világrész minden nemzetét. Szerettük volna azt is, hogyha Románia soknyelvű-delegációja nem kétszázötven hír­mondóból, hanem sokezer, minden szépre és jóra kész cserkészfiuból tevődött volna össze. Hogyha a román cserkészcsapat hűen tükrözte volna vissza azt, hogy Romániában, a három­szorosra megnőtt országban nagy számmal élnek kisebbségek is. Azt olvasom ugyanis, hogy Románia cserkészküldöttségében a fel- ismerhetetlenségig vegyültek el egymás között a román, német, magyar és zsidó cserkészek, szerbben például a Csehszlovákiát képviselő csoporttal, ahol pozsonyi és kassai cserkész- kohorszok saját zászlóik alatt, külön magyar nevükkel vonultak fel. A hibát én nemcsak abban látom, hogy a romániai cserkészek ke­vesen voltak, hanem abban is, hogy nem egy átfogó erejű, lelkesedő és lelkesítő cserkészet­nek a képviselői, hanem mellékesen félváll­ról kezelt, a látszat szerint csupán szemszurás- ból megalkotott csenevész cserkész-keretek­nek. Mindössze a keretet reprezentálják, nem pedig a nemes mozgalom eleven életét, energia- készletének izmosságát. Miből áll nálunk a cserkészet? Egy-egy időnkénti felvonulásból, immel-ámmal elvégzett iskolai jellegű gyakor­latozásból, hivatalos parancs kedvetlen végre­hajtásából. A kisebbségi cserkészeket pedig belekényszeritik saját iskoláik zárt falai közé, holott ha teret engednének az egymással való nemes versenyre, hogyha az ambíció szár­nyaira bocsátanak őket, a romániai cserkészet is egészen másként festene. A cserkészet érthetetlen elhanyagolásának egyik lehangoló következményét látom abban, hogy az egyetemre felkerült fiatalság már az elsjő éven is — ott a leginkább — beleveti ma­gát a céltalan politizálás terméketlen szenve­délyébe. Nálunk minden politikai pártnak megvan a maga ifjúsági szervezete, amely lehet, hogy jó korteseket nevel, de nélkülözi a humanisztikus nevelésnek kezdetleges csiráit is. Nem csoda, hogy mifelénk nem a cserké­szet lelkesíti az ifjúságot, hanem a vasgárdista frazeológia*. A többségieknél a politikai frak ciókr a való szétforgácsol ó d ás, — a kisebbse geknél a teljes háttérbe szorítás. A politika edig minden, — csak nem a mosoly országa Szász Endre. Strassburtfban proklamálták a vasúti sztrájkot is (Páris, augusztus 5.) Strassburgban a vá­góhíd alkalmazottai is csatlakoztak a sztrájk­hoz. A mozgalom egyre általánosabbá válik. Mára proklamálták a vasutassztrájkot is. A közlekedési üzemek a városban harmadik napja szünetelnek­A fontosabb sztratégiai pontokat min­denütt erős katonai és rendőri karhatalom tartja megszállva. Az éjszaka folyamán az egész karhatalom riadókészültségben volt. Ál­talános gyűlés- és felvonulási tilalmat prokla- máltak a hatóságok­Egyelőre alig van kilátás a megegyezésre. Az adókivetésnél jobban védheti az érde­keit, ha ismeri az uj adótörvényt. Magyar for­dítása kapható Dr. Mandel Fordító Irodában, luj, Memorandului 24. Ára 60, vidékre 70 lej. ■! A forrőság napjaiban semmi sem ízl^tesebb, i és egészségesebb, mint 1 hogy szomju'nkat egy alkalikus itallal oltsuk, áíhely a szájat igen két í Iemesen hűsíti. ,, Dr. Gusíin felfedezései, óta elegendő egy liter rendes, avagy felforrt < vízben egy csomagocska ,t LITHINÉS D’ GUSTIN feloldani, hogy egy ás­ványos, emészthető, kel­lemes, nagyon hüsitö italt nyerjünk, amely mindennemű itallal jól vegyül, különösen a bor­ral, a melynek kiválóan jó zamatot ad. Vezérképviselet: A. G. F. R. Bucureşti I. Str. Vasile Lăscar SS. Leányszöktetés ügyében r/?**?o~ a rendőrség (Kolozsvár, aug’vztus 5.) Rendkívül érde­kes és egyben rejtélyes feljelentés ügyében vezetett be nyomozást a kolozsvári rendőrség bűnügyi osztálya. Megjelent ma délelőtt a rendőrségen Szász Jenő marosmegyei illető­ségű, jelenleg Kolozsváron tartózkodó szolga­legény és elmondotta, hogy ismeretlen egyé­nek megszöktették unokatestvérét Szász Lilát fürdőuccai lakásáról. Szász Lilái néhány hó­nappal ezelőtt jött Kolozsvárra és itt az egyik fürdőuccai házban talált háztartásbeli alkal­mazást. Székely szokás szerint minden héten elmentek a székely bálba, ahol néhány héttel ezelőtt megismerkedett txnokahuga egy Veres György nevű ajtoni gazdalegénnyel. Veres György foglalkozni kezdett a lánnyal. A lány eleinte hallani sem akart a széptevő fiú sza­vaira, pedig Veres György azzal fenyegette, hogy abban az esetben, ha kérése nem talál meghallgatásra, tragédia lesz a dologból. Az elmúlt vasárnapon együtt voltak egy táncmu­latságon, ahonnan a késő éjjeli órákban tértek haza. Szász Jenő elvált unokanővérétől, akit Veressel együtt kisért haza. Szász Jenő azzal vált el nővérétől, hogy csütörtökön találkoz­nak. Legnagyobb meglepetésére csütörtökön, amikor testvéréért ment, azzal fogadták, hogy a szép Lila még hétfőn eltávozott és azóta nem tért vissza. A megrémült és rosszat sejtő legény erre a rendőrség közbelépését kérte, hogy eltűnt unokahugát, akinek hollétét még csak nem is sejti, előkeritsék. A rendőrség be­vezette a nyomozást a különös leányszöktetés részleteinek felderítésére. Erzsébet Királyné szálló Budapest IV,9 Egyetem ncea 5. 60 éve a fővárosi és vidéki úri középosztály találkozóhelye. 100 modern, kényelmes szoba. — Leszállított árak ! Az étteremben és kávéítázban cigány zene. - Az ERZSÉBET-PINCE a főváros legszebb sörözője. SZABÓ IMRE, tulajdonos

Next

/
Thumbnails
Contents