Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-04 / 176. szám
ffeimmsAe Trága — magyar szemmel nézüe htízasun épül a cseh, főváros, Középearópa szláv centruma Kevés a magyar Prágában Találkozás Kovács György urammal\ a világjáró körösfői emberrel, aki Európa majdnem minden fővárosában megfordult 'Péntek, 1933, augusztus 4. Svájc kutyaszorítóban Most már riasztó hírek jönnek Svájcból is. Eddig is tudtuk, hogy Svájcban sem mennek rendben a dolgok. A gazdasági válság Svájcban is pusztít, az óraipar, a csokoládé- ipar stagnál. A szállodák üresek. A megingathatatlannak hitt frank már rég nem a régi. A külországok defláeiós, inflációs, önellátásos politikája megzavarta e kis ország termelési egyensúlyát. Egyszóval: Svájcra rossz napok virradtak. Most azután hozzá jön a politika is. Svájcnak jó négymillió lakosa van, ebből kétmillióhétszázötvenezer a német. Svájc német törzslakossága eddig nagyon jól megfért a többi itt lakó népekkel, olaszokkal, franciákkal, rétorománokkal. Hogy a lakosságának tiz százaléka idegen volt, a kis Svájcot ez sem zavarta. Azaz sokkal több idegen volt Svájcban, mint négyszázezer. Ezek azonban csak elköltötték a pénzt, megtekintették a megtekinten- dőket, felvitették magukat a Pilátusra vagy a Jungfraura és egy kellemes séjour emlékével hazajöttek. De négyszázezer idegen állampolgár állandó jelleggel telepedett be Svájcba. Emigránsok, tőkések, akik közel akarnak lenni bank- betéteikhez, nyugdíjas nagyvállalkozók. Azután meg olyanok, akik keresni akartak Svájcban, be akartak kapcsolódni Svájc gazdasági életébe. Az idegeneket most egyszerre görbe szemmel nézi a türelmes köztársasági polgár. A politika és a gazdaság egytestvér. Ha a gazdasági élet pang, akkor a politikát tartják ludasnak. Nincs csodálkozni való azon sem, hogy a svájciak, akiknek néhány évszázadon keresztül jó volt az eddigi demokratikus alkotmány, rájönnek, hogy nem is olyan jó. Először a baloldaliak kezdték feszegetni. Emlékezzünk csak mi történt mult év november kilencedikén Genfbea. Formális kis forradalom volt, amelyet elcsitították ugyan, de a mélyben tovább érik a bolsevizmus. Azután a jobboldaliak kezdték feszegetni, ügy találták, hogy a választójog nem alkalmas kifejezésre juttatni a svájci nép alkotmányos kívánságait. Az a demokrácia, amelyet oly szívesen idézgetnek vagy idézgettek Európa tankönyveiben, nem alkalmazkodik a ina. követelményeihez. Korporációs népképvise let. Proporcionális választójog. Führertum. Külön svájci nemzeti öntudat, azaz ki az ide génekkel. Nemzeti eszme. Mennyi kikölcsönzött ötlet, amelyet egy hitében megingatott nép máról-holnapra a testéhez akar szabni. És most itt van a nemzeti szocialista-párt eszmeáramlatának kisugárzása is. A svájci két és félmilliós német a német összefüggések hajszálszövessége révén ellenállhatatlan vonzalmat érez, hogy ezt az ujjásziiletési mozgalmat odahaza is kipróbálja. Egyelőre nincs szó Anschlussról, de a svájci németek kitűzik a horogkeresztet. Horogkeresztes lobogók még nem lengenek ugyan, csak a gomblyukban virít a kis jelvény szerényen, de jelentősen. A svájci rádióban még nem hangzottak el propagandabeszédek, de a bázeli, zürichi professzor urak a katedrán már pengetik az uj jövendőt. Hirek vannak forgalomban, hogy esetleg Ausztria csatlakozik Svájchoz. Még csak az kellene — mondják Svájc latinjai. Egy hét- nyolcmilliós németség ülne be alkotmányunk sáncai mögé és most már ez az egyesült németség sodródna ellenállhatatlanul a német birodalom felé. Az ujjáébredő svájci német öntudat kikényszeríti, hogy a franciák, olaszok is a maguk nemzeti, faji különbözőségüket még fokozottabban kihangoztassák. A nemzeti kultúrák, ameddig az otthon melegében gyarapodtak, békésen megfértek egymás mellett. De ha kikerülnek az uccára, megszűnnek magánügy lenni, vetélkedés tárgyaivá válnak, úgy kétségtelen, hogy szembe is kerülnek egymással. Svájcnak már volt egy erőpróbája: a világháború. Egyik oldalon a németek, másik oldalon a franciák állottak harcban egymással. A német Svájc és a francia Svájc azonban fütyült vértestvéreik háborúságára és szilárd volt, mint egy sziget az óceán közepén. A világháborúban Svájc politikai érettsége kiállotta a vizsgát, a világbéke uj korszakában Svájc recseg-ropog. Vájjon mi az oka ennekl A háborús Svájc gazdag volt és minél jobban verekedtek az emberek, Svájc annál jobban gazdagodott. Ma azonban koldus. Ugylátszik a koldus országok Íratlan törvénye, hogy nemcsak a pénzüket veszítik el, de az eszüket is. (Prága, augusztus 3.) Talán Jókai irta, hogy Bécs egy világbazár, Prága egy nagy nemzeti muzeum. A múzeumban ma nemcsak a letűnt korszak emlékei vannak felhalmozva, hanem megtalálhatók benne a technika minden újabb vívmánya. A legelső, ami szembetűnik, hogy milyen gyors tempóban halad az építkezés. A külvárosban gombamódra nőnek fel a hatalmas fehér házfalak, de bent a központban is ott van már mindenfelé a román, gót és barokk stilusu épületek között egy-egy amerikai méretű, modern betonépítmény. Az élet vérkeringése olyan élénk, amihez csak egy frissen felpezsdülő amerikai várost lehetne hozzámérni, — természetesen a gazdasági válság előtti időkben. Prágában olcsó az élet. A cseh fővárosban alig hagyott nyomokat a gazdasági krizis. A Panska uccában óriási uj épületet húztak fel a tavasszal — egy uj bankpalotát. A bankkrizis itt sem ismeretlen, de minden jel arra mutat, hogy korántsem olyan nagyméretű, mint például Romániában. És olcsó az élet. Olcsó a lakás, ismeretlen a lakásínség, hiszen az újonnan épült hatalmas bérházakban ezer és ezer ember talált otthont. Az utóbbi tiz évben, 1920 óta a hivatalos kimutatás szerint 27 ezer uj bérház épült 200.000 lakás számára. Dr. Baxa Bohumil főpolgármester és Rotnágl mérnök, az uj Prága megteremtői tiz éve dolgoznak, épitenek és politikai pártok versengései nem zavarják társadalmi munkájukat. A közintézménynek valamennyié uj épületekben kaptak elhelyezést. Itt van a földművelésügyi, nemzetvédelmi, pénzügyi, népjóléti, stb. minisztériumok uj épülete, a legmodernebb épitészi technika szerint, nem is szólva az egyetemekről, hatalmas könyvtárakról, a légmentes cseh régi levéltárról, Bata üvegpalotájáról, a Skoda-müvek komor épületeiről. Magyarok Prágában. Bukarestet és Prágát össze sem lehet hasonlítani abból a szempontból, hogy az országban kisebbségben élő magyarok milyen arányban laknak bennük. Mig a román fővárosban a 100.000-et jóval meghaladja a magyar lakosok száma, addig Prágában a magyar diákokkal együtt mindössze, ha ötezeren lehetnek. A Klementinumban közel háromezer kötetes magyar könyvosztály van, a szinházak műsorán igen gyakran szerepelnek magyar szerzők darabjai, a Vigadó hangversenyein pedig nem egyszer csendül fel Kodály, Hubay, Erkel, vagy Bartók melódiája. Különben Prága a szláv törekvések központja. Itt őrzik a világ legnagyobb szláv könyvtárát a külügyminisztérium felügyelete alatt és a szláv kérdést kétségtelenül csak itt lehet tudományos kritériumok alapján tanulmányozni. _ A színházaknak meglehetősen jól megy. Négy nagy rendes színház játszik állandóan, emellett három kabaré is van. Az uj rádióle- adót ezelőtt hat évvel adták át a használatnak s most állandó polémia folyik az orosz és központi cseh leadok között- íme, rádió utján is lehet harcot vivni, szerencse, hogy ez nem jár emberáldozatokkal. A körősfői kézmüiparos és szellem- idcző asztalkái. Ha kevés is a magyar ember, annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor az egyik kávéház feljárója előtt egy körösfői embert pillantottam meg, amint egy szellemidézőasztalkát tolt maga előtt. Nyomban megszólítottam és nagy volt az öröme, amikor magyar szót hallott. Rövidesen már a legközvetlenebbül beszélgettünk. — Bizony erdélyi vagyok. Körősfőről kerültem el, a nevem Kovács György. Kézmüiparos mesterséget tanultam, de a kenyér miatt ott kellett hagynom szülőföldemet. Egy ideig jártunk a regátban munkát keresni, de eredménytelenül, mig négy évvel ezelőtt aztán nyolc társammal együtt elhatároztuk, hogy nekiindulunk a, világnak szerencsét próbálni. — Halminál léptük át Csehszlovákia határát és az első időkben nagyszerűen is ment minden. Beregszászon letelepedtünk és gyártottuk az árut, amely errefelé igen kapós volt A hatóságok nem zavartak és dűlt a pénz, egyszer azonban azt vettük észre, hogy baj van. A kereset csappan s a végén sehogy sem megy semmi. Néhány év alatt ugyanis a beregszásziak is eltanulták a mesterségünket, amely jövedelmezőnek tetszett előttük s most ők is faragnak és vésnek. Az ősz folyamán aztán fogtam magam és felmentem Berlinbe. Itt a helyzet sehogy sem kedvezett az én asztalkáimnak, mert olyan uccai háborúságok voltak, hogy a gyalogos közlekedés is veszélyes volt. A tüntetőtömeg úgy forgatta fel a villamoskocsikat, mintha játékszerek lettek volna. Elhallgat s keserűen vallja be: — Még a sakkasztalkáimat is összetörték... Ezekután Genfbe utaztam, ahol csendesebb élet van s a művészi dolgok iránt is inkább van érzékük az uccai járókelőknek. Aztán büszkén jelenti ki: —■ Az egyik népszövetségi ur is vásárolt tőlem. Kétszer annyit fizetett a kis assta- lamért, mint amennyit kértem. Demeter Béla.
