Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-22 / 190. szám
t Kedd, 1933. augusztus 22 i-vsmmamsi. mmvm «1. KElETI'Ujsm wm $r*38m. mám E3 Hogy vitték át Kisküküllőmegye székhelyét Balázsfalvára : Irta: Gyárfás Elemér Ismeretes, hogy a liberális kormány 1925-ben az ország uj közigazgatási beosztása kapcsán Kisküküllő- megyéhez csatolta Alsöfehértől a balázsfalvl járást s ugyanebben a törvényben Balázsfalvát deklarálta az így megnagyobbított Kisküküllőmegye székhelyéül, hoz- záfüzvo azonban azt, hogy a székhely áthelyezése csak akkor fog megtörténni, ha Bálázsfalván a megyei hivatalok elhelyezésére alkalmas épületek állanak majd rendelkezésre. Bratianu Ionel ezzel a rendelkezéssel a román nemzeti párt föfészke felé közeledő lépést akart tenni, de egyidejűleg biztosította a visszavonulást is a hozzáiktatott feltétellel s igy a törvény életbeléptetése elmaradt. Mikor 1928. végén a román nemzeti-párt, Maniuval élén, uralomra jutott, a balázsfalviak nyomban megindították az akciót a székhely áthelyezése iránt. Az óvatos és körültekintő Maniu azonban tartózkodásra intette őket, egyrészt azért, mert a még mindig nagyon is falusias Balázsiéivá semmiképpen sem volt alkalmas a megyei hivatalok befogadására, másrészt azért, mert érezte, hogy e kérdésnek napirendre tűzése az addig tömören egységes és a nemzeti-párthoz hűségesen ragaszkodó küküllömegyei románságot megosztja s egymással élesen szembe állítja. Mikor a nemzeti-párt újból uralomra jutott, a ba- lázsíalviak Coltor kanonok, akkor népjóléti alminisz- ter utján a Vaida-kormánytöl 1932. október 10-én 15581. szám alatt belügyminiszteri rendeletet eszközöltek ki a székhely áthelyezés keresztülvitelére. A vármegye közönsége tudomást szerezve erről a szándékról, élesen állást foglalt ellene s a megyei tanács több tagjának kérésére 1932. október 21-ére rendkívüli megyei közgyűlés hivatott össze. A prefektus és a többi érdekelt hivatalfönökök megállapították, hogy Balázsfalván megközelítőleg sem állanak hivatalos helyiségek rendelkezésre s részletes kimutatást terjesztettek arról is elő, hogy milyen költségeket igényelne az áthelyezés. E jelentésből e helyen kiemelendő az az egyetlen tétel, hogy a hivatalfönökök előzetes és kétségtelenül inkább optimista számításai szerint pusztán csak a saját meglévő palotáikban fényesen elhelyezett hivataloknak Balázsfalván bérházakban való íegszükösebb elhelyezése évente házbőr címén mintegy 335.000 lejjel terhelné meg a megye költségvetését, midőn ugyanakkor az e célra rendelkezésre álló épületek Dicsőszentmártonban használatlanul és értékesi- tetlenül maradnának. A hosszú és izgalmas vita eredményeképpen a közgyűlés az állandó választmány javaslatára egyhangúlag kimondotta, hogy az adott körülmények között a belügyminiszternek a székhely áthelyezés tárgyában kiadott 15581— 932. száinu rendelate végrehajthatatlan, s ugyancsak egyhangúlag felkéretett a belügyminiszter, hogy helyezze hatályon kivül a kérdéses rendeletet. A fenti előzmények dacára ez év tavaszán, a parlamenti ülésszak bezárása után, ismét szállingózni kezdtek a hirek arról, hogy a balázsfalviak Bukarestben puccsszerüleg ki akarják eszközölni a megyeszékhely áthelyezését. Ennek hatása alatt junius elején Boila Romulus vezetésével küldöttség kereste föl Vaida miniszterelnököt és Mironescu belügyminisztert s tőlük azzal az Ígérettel távoztak, hogy a kormány nem fog intézkedni a székhely áthelyezése ügyében addig, mig a megyei tanács ismét állást nem foglal e kérdésben. Julius folyamán még Bukarestben dolgozván a tör- vényelökészitő-bizottságban, Julius 20-án Vaida miniszterelnököt és 21-én Mironescu belügyminisztert magam is felkerestem, hogy leszögezzem a Boila Romulus által vezetett küldöttség előtt tett nyilatkozataikat, magam is azzal a megnyugvással távoztam tőlük, hogy a megyei tanácsot a kormány nem fogja meglepetések elé állítani. Nagy meglepetéssel értesültünk pár nap múlva arról, hogy a mezőgazdasági kamara elnöke, Negruţiu inspektor, Julius 23-ra összehívta a kamara négy tagból álló igazgatóságát s ott egyéb tárgysorozati pontok között felolvasott egy még januárban kelt földmlvelési miniszteri ii atot, mely a kamarát arra utasítja, hogy a megyei hivataloknak a már idézett 15581—932. számú belügyminiszteri rendelet alapján való átköltözésére tekintettel, a kamara is tegye át székhelyét Balázsfalvára s e leirathoz semmi felszólalást sem engedélyezve, jegyzőkönyvre vétette a kamara igazgatóságának ilyen állítólagos egyhangú határozatát. Felesleges kiemelni, hogy az elnök a kérdéses leirattal megtévesztette az igazgatóságot, szabálytalanul járt cl, mikor hozzászólást nem engedett s ennek dacára „egyhangú“ határozatot vétetett jegyzőkönyvbe A legnagyobb vakmerőséggel augusztus 5-én tényleg elszállittatta a kamara egész berendezését Balázsfalvára. Az állás elveszítésével megriasztott tisztviselők vakon engedelmeskedtek a szabálytalan rendelkezésnek. Időközben, augusztus 4-én végre a prefektus ösz- szehivta a megyei tanác.s rendkívüli közgyűlését augusztus 22-ére. Nyilvánvaló volt, hogy a megyei tanács augusztus 22-ére összehívott közgyűlése nagy többséggel és teljes határozottsággal foglalt volna állást a székhely áthelyezéssel szemben s ezzel előreláthatólag véglegesen elvágta volna útját a balázsfalviak további kísérletezéseinek. E kedvezőtlen kilátások a balázsfalviakat kétség- beesett és erőszakos lépésekre indították, hogy befejezett tényeket teremthessenek s a megyei tanács állásfoglalásának elébe vágjanak. Augusztus 11-én, pénteken délelőtt hire futott, hogy a megyébe érkezett Joe Gherman belügyi inspektor azzal az utasítással, hogy a hivatalok átköltöztetését három nap alatt hajtsa végre. Ennek hallatára nagyobb küldöttség élén, melyben jelen voltak Dicsö- szentmárton polgármesterei, a subprefektus, stb. felkerestem Holom prefektust s felvilágosítást kértem, hogy ki irta alá az áthelyezést elrendelő belügyminiszteri rendeletét, mert kizártnak tartom, hogy Mironescu belügyminiszter, kivel julius 21-én tárgyaltam erről, szavának megszegésével igy elébe vágott volna a megyei tanács állásfoglalásának. A SZENT ISTVÂN-TÂRSULAT kiadásában megjelent az első, teljes latin-magyar Misszüle a Római Mi se könyv szerint. Terjedelme 1488 lap. Tartalmazza az összes szentmise szövegeket, amelyeket az egyetemes Egyház használ és mindazokat a szentmiséket, amelyeket Romániában általában mondanak, minden nap, ünnep- és vasárnap jelentőségének méltatását, minden szentnek rövid életrajzát, az ösz- szes körmeneteket, a nagyheti szertartásokat és a szentmisével kapcsolatos liturgikus imádságokat. A legfinomabb bibliapapiron készült, igy bő terjedelme mellett is zsebben könnyen hordozható. Árait a kiadó Szent István-Társulat úgy szabta meg, hogy mindenkiszámár ahózzáférhető legyen Egészvászonkötésben, vörösmetszéssel L. 210*— Egészvászonkötésben, aranymetszéssel „ 235*— Finom bőrkötésben, vörösmetszéssel.. „ 400*— Finom bőrkötésben, aranymetszéssel.. „ 450*— Megrendelhető a „Minerva“ könyvesboltban Cluj-Kvár, str. Reg. Maria 1. A prefektus a küldöttség összes tagjai előtt kijelentette, hogy írásbeli rendelet nincs, sőt nincs távirati rendelet sem s pénzt sem bocsátott a kormány rendelkezésre, ő tehát sem pénzt, sem Írásbeli rendeletet nem kapván, maga részéröl sem fog Ilyen rendeletet kiadni a tisztviselőknek, ellenben Gherman inspektor — saját kijelentése szerint — telefonon kapott volna szóbeli utasítást az átköltözés legsürgősebb keresztülvitelére s az inspektor most ez alapon saját nevében s közvetlenül fog rendelkezni a tisztviselőkkel, mire meg kellett jegyeznem, hogy meggyőződésem szerint az inspektornak erre joga nincsen s a tisztviselők, kiknek csak a belügyminiszter, vagy a prefektus jogosított rendeletet adni, nem kötelesek az inspektor utasításait teljesíteni. Mindezek dacára az inspektor szóbeli rendelkezéseire már a délután folyamán az összes megyei hivatalokban lázas csomagolás kezdődött. Egyidejűleg a dicsöszentmártoni városi tanács ülést tartott s felkért arra, hogy Boila Dániel polgár- mesterrel nyomban utazzam Bukarestbe s igyekezzem ott másnap, szombaton, aug. 12-én kormányintézkedést kieszközölni az átköltözés felfüggesztésére a megyei tanács üléséig. E megbízás alapján szombaton, augusztus 12-én, — az elég súlyos és hét sebesültet eredményező buştenii vasúti összeütközésből épen kikerülve, — négy órai késéssel Bukarestbe érkeztünk a polgármesterrel, hol megállapítottuk, hogy Vaida miniszterelnök Kolozsvárt van, Mironescu belügyminiszter a Lidón, Pop János erdélyi belügyi alminiszter a móevidéken, a belügyi tárcát ideiglenesen vezető Voicu-Niţescu földmlvelési miniszter Mangaliában, a Fekete tenger partján üdül, 50 km-re a konstancai vasúti állomástól. Calinescu államtitkárban meg lett volna a hajlandóság arra, hegy bár az erdélyi ügyek nem tartoznak hatáskörébe, a sürgősség okából az ügybe beleavatkozzék, de az államtitkár úgy informálta, hogy az inspektor kiküldéséről a belügyi tárcát ideiglenesen vezető VoicuNiţescunak is tudomása van s igy közvetlen felettesével szemben nem intézkedhetett. Megállapítottuk azonban az alminiszter és az államtitkár nyilatkozataiból is, hogy Gherman inspektorral csak ez utóbbi beszélt telefonon, írásbeli rendelet azonban a minisztériumból az átköltözésre nem adatott. Időközben Bukarestben telefonon és táviratilag értesültünk, hogy ezalatt Dicsőszentmártonban gőzerővel folyt a megyei hivatalok irattárának és bútorainak vasútra fuvarozása és vagonba rakása, akként, hogy még az esti órákban induló vonattal az egész elszállittassék. Bármilyen rendelkezést is sikerült volna tehát legkorábban, hétfőn, 14-én délelőtt kieszközölnünk és táviratilag leküldetnünk, az már a megyei hivataloknak hült helyét találta volna. Ily körülmények között kénytelenek voltunk hazatérni, annak megállapításával, hogy példátlan vakmerőséggel és a nyári szünet s az ünnepnapok fatális egybeesésének előre kiszámított kiaknázásával, puccsszerüleg s a kenyerüket féltő tisztviselők terrorizálásával valósággal átlopták a megyeszékhelyt Balázsfalvára. Itthon értesültünk arról, hogy milyen barbár módon dobálták a bútorokat s a széthulló iratokat, a tintafoltos járda mutatta meg a sietség nyomait s az üresen maradt megyeház, falbaillesztett tükreitől, fürdőkádjaitól, mosdóitól, bútoraitól, részben még faburkolatától, sőt kerti padjaitól is megfosztva, siralmasan tárta elénk a brutális sietség nyomait. A jelenlegi megyeházát egész fényes berendezésével a régi Kisküküllőmegye nagy áldozattal építette. Most idecsatoltak egy járást, mely nem vett részt ezekben az áldozatokban s amely most mégis — a megye törvényes önkormányzati szervének, a megyei tanácsnak akarata ellenére — ily felháborító módon helyezte magát a megye többi lakossága által összehordott vagyonértékek birtokába. Természetes, hogy úgy a sérelmet szenvedők, mint a tanács többségét alkotó megyei tanácsosok minden rendelkezésükre álló törvényes jogorvoslattal meg fogják támadni a sérelmes Intézkedéseket s a visszaéléseket elkövetők ellen minden fórumnál beindítják a megtorló lépéseket. Azok a kormányférfiak, akik még valamelyes súlyt helyeznek arra, hogy az országban konszolidált közállapotok legyenek, bizonyára teljes erővel támogatni fogják ezeket a törekvéseket. Az illojólis és brutális eljárás, ahogy a balásfalviak a megyei hivatalokat átlopták magukhoz, felborította az eddigi egyetértést s a közügyek intézéséhez oly szükséges harmóniát.
