Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-19 / 188. szám
Kér Vi sei Öház BUDAPEST V. rro. Szombat „„“S’» Ara 3 fei tiUjskg üóíúetó*i árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, bejedéire 300, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy "** _fi0> félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 l**DEÖ- r— Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGTARPÁRTI LAP XVI. ÉVFOLYAM — 188. SZÁM. Szerkesztéség, kiadóhivatal és nyomda: Clnj-Eolossa vár, Strada Baron L. Fop (volt Brassat ncca) B. szám. Telefon: 508. — levélcím: Cluj, postafiók 101. sgfan. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Az osztrák kormány hétezer nemzeti szocialista ellen állampolgárság és vagyon- eSkobzo eljárási indii Hiüler svájci propagandája a legnagyobb nyugtalansággal tölti el a nemzetközi politikai köröket (Becs, augusztus 18) Az osztrák kormány minisztertanácsot tartott, amelynek során elhatározták, hogy rendeletet adnak ki, amelynek értelmében mindazok, akik külföldön Ausztria-ellenes tevékenységet fejtenek ki, elveszítik osztrák állampolgárságukat. Ezek vagyonát az állampolgárságfosztó ítélet az államkincstár javára elkobzottnak fogja prokla- málniKörülbelül hétezer nemzeti szocialista ellen fog megindulni a rendelet alapján az eljárás. Üresen fordulnak a hajuk A kormány nagyon régen beharangozta már gabonakampány sikereit és a felhalmozódott termelés ott áll a brailai kikötőben. A rakodásra odaérkezett hajók visszafordulnak üresen és nem visznek magukkal terhet. Más ; kikötőkben és más határállomásokon is meg- 1 torlódtak a szállítmányok és mennyi kicsépelt ! buza van még azokban a magtárakban, amelyeket nem kezdettek meg kiüríteni az exportőrök. De milyen sok terméseredmény van azoknak a nagy- és kisgazdáknak az udvarain, akikhez nem is látogat el az exportőri ajánlat s minden szem gabonának, ami ez ország területén termett, az értéke, az ára függ attóí, hogy a határállomásokon indul-e, vagy pang továbbra is a forgalom? Nagy gazdasági katasztrófa származik abból, ha a gabonakivitel eldugult csatornáin nem tudnak utat nyitanl. Az a régi nagyhangú beharangozás, a hónapok óta folyó tanácskozás mesterségesen színezett optimista hírei azért voltak károsak, mert a bizonytalanság leplezésével a csalódásoknak vitték neki a nagy reménységekre felbiztatott közhangulatot. Pár héttel ezelőtt már azt publikálták hivatalos körökből, hogy a kivitelre váró gabonamennyiségnek hetvenöt százalékát sikerült előre eladni s mindössze egynegyed rész számára kell még csak piacot keresni. Mi értelme és mi célja lehetett az ilyen hivatalos hirterjesztésnek akkor, amikor a valóság képe olyan hamar megmutatkozik minden kommüniké cáfolatául. A széles mezők kalásztengeréből kifejtett gabona nagy hegyekbe halmozódik a kikötőkben, a határ- állomásokon és a hajók üresen fordulnak ki felszedett horgonyaikkal, leoldott köteleikkel. Félő, hogy ezek a hajók máshova mennek herakodni és akkor itt hiábavaló a várakozás visszatérésükre. A hajóút pénzbe kerül, drágítja a szállított árut s a vevő nem a minél drágább, hanem a minél olcsóbb búzát igyekszik hazaszállítani. Az üres hajóknak a to- vábbinditásában mintha a külföld válaszolna a transzfermoratóriumra, amelynek pedig éppen ellenkező lett volna a célja. Azt akarták elérni, hogy a hitelező államok kénytelenek legyenek romániai búzát venni. Azonban ha csak ebből a szempontból is nézzük azt a sakk- húzást, amelynek ellenhuzása alkalmat ad izgatottságra, akkor is az az érzésünk, hogy ezt a sakkfigurát későn fogta kezébe a kormány. A világpiacok felvevőhelyeire ömlik ma a világ több irányából a termés, az árak verődnek lefelé. Aki elkésik onnan, nagyon nehezen tud olyan kínálataival érvényesülni, amelyekben javuló árakat szeretne elérni. A hitelező államok gazdasági érdekeltségeit most kényszeríteni pénzügyi eszközökkel s éppen moratóriummal, már egy kicsit hazárd játék. A kormány tuloptimista volt, illetőleg tul- optimistának mutatta magát akkor is, amikor a külföldi hitelezőkkel a fizetési kötelezettségek mérsékléséről tárgyalt. Ha annak idején a moratórium lehetőségét odavágták volna a tárgyaló asztalra, akkor most nem mondanák, hogy azért' rontottak az ország hitelén, mert szószegés történt s mert a leghatározottabban kihangsúlyozott kormányállásponton esett száznyolcvanfokos fordulat. Az ország népe pedig csalódással hallja most a pénzügyminiszter szájából, hogy a mindig jósziviinek és Romániával szemben különösen jóindulatúnak mondott hitelezők nem akarnak belátóak lenni. Bizony úgy történt, hogy a büszke pontos fizetéssel mostanig elvitték az országból a devizát, elvonták a pénzt a néptől s most itt maradnak talán a gabonafeleslegnek a hegyei is. Kétségtelenül kritikus napok ezek az ország gazdasági életében. Megindult a svájci Anschluss propagandája. (Genf, augusztus 18) Nemzetközi politikai körökben óriási feltűnőt keltett a Neue Züricher Zeitung legutóbbi! számának az a híradása, amely szerint Hitler a harmadik birodalomhoz akarja csatolni Svájc németlakta vidékétA lap állitása szerint az utóbbi időben egyre több német propagandista lépi át a határt és komoly tevékenységet fejtenek ki abban az irányban, hogy a svájci németeket megnyernék az Anschluss gondolatának. 1848-ban még előfordultak hasonló tünetek, de a jelen pillanatban különös jelentősége van a svájci Anschluss tervének, hiszen a jelenlegi német rezsim politikai célkitűzéseit^ tükrözi vissza. Érdekes a Le Journalnak a s'vájci hitlerista propagandával foglalkozó cikke is. — Nevén kell nevezzük az eseményeket: az Anschluss éppen olyan veszélyt jelent Svájcra nézve, mint Ausztriára. Világos dolog, hogy a német külpolitika milyen területeket akar hatalmába keríteni. Ez az elmélet nemcsak a fennálló szerződéseket sérti meg, (Doom, augusztus 18.) Mint ismeretes, a száműzetésben élő Vilmos császár élénk érintkezésben állott németországi zsidó híveivel. Hir szerint mostanában minden Összeköttetést megszakitott, zsidó hivei leveleire nem válaszol és környezetének bevallása szerint, határozott antiszemita álláspontot vett fel. Vilmos császárra, amint ismeretes, haragszanak a nem zeti szocialisták, mert nem tartják intranzin- gens antiszemitának és magát a Hohenzollern- dinasztiát is elzsidósodottnak bélyegzik meg. Vilmos császár a nemzeti szocialista párt felé igyekszik orientálódni és ennek jele, hogy kipróbált zsidó híveit is távol tartja magától. Mussolini Berlinben ismét közvetített. (Páris, augusztus 18-) A Temps római levelezője tollából cikket közöl a német-osztrák konfliktus ügyéről. A levelező szerint római diplomáciai körökben az a vélemény alakult ki, hogy a hatalmak akkor cselekszenek helyesen, ha Olaszországot hagyják meg a német- osztrák viszály kiküszöbölésére irányuló akció első vonalában. Mussolini, mint a cikkíró közli, most is közvetítő lépéseket tett Berlinben hanem a népek önrendelkezési jogát is kigu- nyolja, hiszen a népeknek jogukban áll dönteni saját sorsuk és hovatartozásuk fölött. — A hitleri program megvalósítása háborúhoz és anarchiához vezet. A Journal szerint az ügy, rendezését a Népszövetségre kellene bizni, mely vagy intézkedik, vagy tűnjön el a föld szinéről, mint teljesen tehetetlen intézmény. A többi francia lapok is mostanában feltűnően sokat foglalkoznak az Anschluss kérdésével és a sajtó hangja mindinkább élesedik Németország ellen. Az Echo de Paris szerint a helyzet odafajult, hogy ha Ausztriában esetleges választások következnének be, úgy az majdnem bizonyosan a nemzeti szocialisták győzelmével végződnék. Az elmérgesedett helyzetet — írja a lap, — csak Berlinben foganatosított erélyes lépésekkel lehetne megváltoztatni. Tekintettel azonban arra, hogy sem Olaszország, sem Anglia nem hajlandó semmit sem tenni, Franciaországon van a sor, hogy cselekedjék, s tekintettel arra, hogy változatlanul élesen ellene van az Anschlussnak, nyugodtan rá lehet bizni a német-osztrák viszály likvidálását. Rómában úgy tudják, hogy az olasz kormányelnök Ausztriával és Magyarországgal olyan kereskedelmi megállapodásokat óhajt kötni, amelyek amellett, hogy alkalmasak a két ország gazdasági helyzetének megjavítására, meg fogják élénkíteni a trieszti kikötő forgalmát is, amely az osztrák mögöttes-terület elvesztésével másfél évtized óta lényegtelenre zsugorodott. Trieszt megmentését célozzák az olaszcsehszlovák kereskedelmi tárgyalások is. Olasz részről arra törekszenek, hogy Csehszlovákia áruforgalmának nagy része Hamburgból Triesztbe terelődjék át. A londoni Evening Standard értesülései szerint Dollfuss római látogatása során Mussolini újólag biztosítani fogja az osztrák szövetségi kancellárt arról, hogy Olaszország a jövőben is a legteljesebb mértékben támogatásban fogja részesíteni az osztrák szövetségi kormány politikáját, ennek ellenében Olaszország azt kéri, hogy Ausztria olasz közreműködéssel szerzendő uj piacok ellenében Trieszten át juttassa tengerre exportáruit. Vilmos excsászár nem érintkezik többet zsidókkal
