Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-18 / 187. szám
4 KeictiUjssc Péntek, 1933. augusztus 18, A kakastollas város Hogyan alakult út Kézúivúsúrhelyen Gúbor Áron csatúja a szellem kulturális csat új árú ? szabású munkákat* vállaltak közintézmények, középületek emelésénél. A jólétnek azonban hamar vége lett a súlyos gazdasági helyzetet a legújabb időben talán Kézdivásárhely szenvedte meg a leg- aggasztóbban. A három sörgyár és tizenkét szeszgyár közül ma mindössze csak kettő működik. (Kézdivásárhely, augusztus 17.) Minden városnak meg van a maga külön szilié, specialitása minden mástól eltérő egyénisége. Kézdivásárhelyt talán semmivel sem lehetne jobban jellemezni, mint ha azt mondjuk róla, hogy: „a magára utalt város“. Ez a megjelölés, különösen az utolsó időkben mindenik városra talál, de egyre sem annyira, mint erre a kis háromszéki különös városkára, amely már külsőleg is. a maga zsufilt, sajátos építkezésű, szint* egymásra dűlt házaival olyan hatást kelt, mintha valami kis olaszországi városkában volna az ember. A magára utaltságának a múltban is politikai oka volt. A magyar imperium alatt erősen 48-as függetlenségü politikát folytatott, kemény „kakastollas város“ volt s emiatt a kormány segítségére nem támaszkodhatott. Erre nem is igen számított. A karakán függetlenségi öntudattól eltelt polgárok csak azért is megmutatták, hogy külső segitség nélkül sem maradnak le a szellemi és gazdasági versenyben. Ez a körülmény adta meg és határozta el Kézdivásárhely sajátos fejlődési irányát. Nincs az az intézménye úgyszólván, amelyet Kézdivásárhely polgársága ne kizárólag a saját erejéből valósított volna meg. Ezért van, hogy ennek az alig 5000 lakosú városkának talán a legtöbb jogi személyiséggel biró egyesülete és alakulata van egész Erdélyben. Ha valamit alapítani akartak a kézdi- vásárhelyiek akár árvaházat, akár kórházat, azonnal külön egyesületet hoztak létre erre a célra, amely elég tágkörü autonómiával Intézte az illető alakulat sorsát. A városépítő magánjog. Magának a városnak külső képét se a szokásos építkezési mód szabta meg, hanem a szó szoros értelmében a magánjog. Az egyes házak és telkek ugyanis a századok folyamán örökösödés révén kisebb részekre oszlottak és ezeken a hosszúra elnyúló telkeken építkeztek az utó dók. Természetesen külön udvarról alig lehetet szó, hanem a 8—10 házból álló telektulajdonosok kénytelenek voltak közös udvart használni és ezt a használati jogot a maguk részére telekkönyvileg biztosítani. Ezért van a:», hogy alig néhány ucca kivételével, amely a szokásos formába osztja be a várost 79 ilyen udvar-uccája van Kézdivásárhelynek. Ez a felfogás, a tulajdonvédelemnek erős és fejlett érzéke jellemzi a kis város lakosságát, Öntudatos emberek, akik tudták, hogy önmagukra vannak utalva és minden, amijök van, az az ő tulajdonuk. Igyekeztek tehát ezeket a» intézményeiket is a lehető legelőrelátóbb jogi formákkal is biztosítani. így alapítottak maguknak kórházat, szegényházat és igen sok kulturális és szociális intézményt, amelyeket külön egyletek tartanak fenn a polgárság anyagi erejének igénybe vételével. Ritka hely azért, ahol annyi egyesület volna, mint éppen Kézdivásárhelyen. Természetesen ez a körülmény alaposan igénybe veszi a lakosság teherbíró képességét, de még a mai nehéz körűimé nyék között is igyekszenek derekasan megfelelni ennek a kötelezettségüknek. A régebbi időkben könnyű volt előteremteniők a szükséges anyagi eszközöket, mert Kézdivásárhely kimondottan iparos város volt, amelynek iparossága százalékarány szerint Budapest után következett. Fejlett ipara mellett Vásárhely bonyolította le a Románia felé irányuló forgalmat régi századokban is. A tudós történész Török Andor volt alispán magyarázza Kézdivásárhely múltját, párját ritkító történelmi alapossággal és tudással. Tőle tudom meg, hogyan alakult meg Kézdivásárhely a régi Felső- íehérmegyéhez tartozó Kanta faluval való összeolvasztás utján és hogy milyen fejlődésen ment át századokon keresztül. Ismerteti azokat a privilégiumokat is, amelyek éppen a Moldva felé vezető ut révén Kézdivásárhely- nek biztosítottak az export utján biztos egzisztenciát, hogy ez mit jelentett a városkára nézve, mutatja az a körülmény, hogy a vámhatárok felállításával 590 léleknek kellett kivándorolnia Moldovába, hogy egzisztenciájukat biztosíthassák. Ettől az időtől kezdve aztán meg is állott a város lakosságának gyarapodása, úgyhogy a statisztika évtizedeken keresztül alig mutat fel valamelyes szaporodást. A katasztrófa felé. Ez az aggasztó tünet aztán évről-évre mind szembeötlőbb lett éppen a gazdasági helyzet súlyosságának fokozódása miatt. A Moldova felé irányuló kereseti lehetőségek megszűntével Kézdivásárhely lakossága igyekezett a maga határain belül biztosítani boldogulását. Ez sikerült is az ipar fejlesztésével és a mező- gazdaság intenzív felkarolásával. Rövidesen három sörgyárat és tizenkét szeszgyárat alapítottak az élelmes székelyek, amelyek feldolgozták a mezőgazdasági produktumokat és szép jövedelmet biztosítottak a lakosságnak. Iparcikkeik pedig messzi földön híresek voltak és különösen az asztálosipar volt annyira fejlett, hogy az ország más területein is nagyA szerszám szintén kiesett az iparosság kezéből és ha valaha a legnagyobb százalék arányt érte el Kézdivásárhely az ipar terén, ma mondhatni szintén a legnagyobb százalékarány mutatkozik náluk a visszaadott iparengedélyek tekintetében is. Ez a körülmény különösen azért súlyos, mert amint jeleztük, Kézdivásárhely a legteljesebb mértékben önmagára utalt város szociális és kulturális intézményeik fenntartása tekintetében is. Itt tehát az egyes családok és egzisztenciák leromlása egyúttal kulturális és szociális katasztrófái is jelient. A kézdivásár- liclyiek azonban ennek tudatában utolsó erejük megfeszítésével igyekszenek az összeomlást megakadályozni. Csodálatos lelkességgel vetették bele magukat a kulturális és szellemi munkába egyfelől, másfelől pedig az áldozat- készség szép példáit produkálják, csakhogy a tulajdonukat képező intézményeket fönntarthassák. Ez a körülmény a magyarázata annak, hogy évente 70—80 kulturális előadás, estély stb. jut erre a városra, amelynek jövedelme színién a szociális és kulturális intézmények fenntartását szolgálja. Szellemi téren tehát ugyanaz az önvédelmü harc folyik, amelyre 1848-ban Gábor Áron éppen Kézdivásárhelyen mutatott példát. Ahol az úgyukat öntötte Gábor Áron A piactól alig pár lépésre fekete márvány- tábla mutatja a szabadságharc hőseinek Gábor Áronnak cs Turóczi Mózesnek azt a házát és udvarát, amelyen templomok harangjaiból 64 ágyút öntöttek a szabadság védelmére. Ma Apró András kereskedő kis boltjában Sclimoll- pasztát árul a történelmi helyen és az árvaház múzeumában maroknyi puskapor őrzi a dicsőséges harcok emlékét. Az emléktáblát a kézdivásárhelyi „sziin- időző ifjúság“ állította 1904-ben, s mindjárt a régi vásárhelyi szokás szerint külön egyesületet is alakítottak ezen a címen, s az egyesület alapitó okiratában kötelességükké teitek az utódoknak, hogy a különböző utón módon szerzett jövedelmet szegénysorsu tanulók segélyezésére fordítsák. 25 esztendeig működött áldte- scsan ennek az intenciónak megfelelően a .szünidőző ifjúság“ és így történt, hogy Gábor Áron halála után nem ágyukat öntött, hanem nevének fényében igen sok ember jutott kenyérhez, egzisztenciához s lett a magyar kultúrának és közéletnek támogatója. így alakult át a Gábor Áron csatája szellemi küzdelemmé, kulturális csatává, amelyben az utolsó esztendőkig hősiesen győzött is. Sajnos, az utolsó években a „szünidőző ifjúság“ már képtelen kifejteni azt az eredményt, amelyet elődei megvalósítottak. Harminc árva otthonában. Régi intézményei közül a kórházat hatósági kezelésbe vették a tulajdonjog meghagyásával. Az oktatásügy, az uj iskolapolitika miatt már szintén kicsúszott a katholikus gimnázium és tanitóképző-intézet kivételével a vásárhelyiek kezéből, de még meg van a báró Szentkereszthy Stefánia által 1873-ban alapított leány-árvaház, amelyben 30 árvaleánykáról gondoskodnak és a szegényház. Különösen az árvaház nőtt a vásárhelyiek szivéhez, van valami mélységesen szép emberi momentum abban, hogy ezt az intézményt minden vásárhelyi többé-kevésbó a magáénak tartja. Balogh Katalin igazgatónő zajtalan csendes munkája és a város népének szeretete pótolja 30 gyermek részére az elvesztett édesapák és édesanyák s az otthon melegét. Az árvaház virágokkal van körülvéve, mintegy szimbólumául annak, hogy a szülők arcára hulló koporsófedelet szépséggel, jósággal és virágokkal, édes kenyérrel feledteti a kicsinyekkel az árvaház. Szinte lábujjhegyen járnak el előtte a vásárhelyiek, akik gondterhelt fővel küzdenek a mindennapi kenyérért, önmaguk és gyermekeik jövőjéért. A kilátástalanságok és nehéz viszonyok fekete felhői függenek a város felett. Az egykor kemény, önmagukban bizó emberek, Gábor Áron hires katonái ma már súlyos gondok között élnek és a kenyér napról- napra kisebb lesz a kezükben. Olyan kicsi azonban nem tud lenni ez a kenyér, hogy abból legalább egy falatot az árvaház-ablakán be ne nyújtanának. És ez a sovány, szótalan kis kenyérdarab Kézdivásárhely uj történetének, maradandó, újabb századokat biztosító, szentségesen szép alapköve. Nyirő József. MERA & COMP AUTÓBUSZ-VÁLLALAT KÖZVETLEN JÁRATAI KoIozsvár-Nagrybáiaya-Szalmáff-M^Szigret között naponta többszöri közlekedéssel. :: Kényelmes és gyors utazás — uj koesikkal! VITELDÍJ* Kolozsvár—Nagybánya menet Í80 lej menettérti 330 lej 'Mowwwrana Kolozsvár—Szalmás*.. .. „ 220 „ „ 400 „ Kolozsvár—M.«Szíget.. „ 270 „ ,, 490 „ Közelebbi felvilágosításokkal szolgál a vállalat menetjegyirodái: Kolozsvár, telefon 155 — Nagybánya, telefon 66 — Szatmár, telefon
