Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-15 / 185. szám
e KELETIÜJsm Kedd, 1933. augusztus 15. Pataky Kálmán % boldog békeévek aranykorszakának forró lelkesedéstől felgyújtott képét nyújtotta szombaton este a Magyar Színház talpalattnyi térig zsúfolt nézőtere. Mindenki érezte, hogy itt, ma valami rendkívüli és ritka jelenség felfokozott élményét kapja. „Minden jegy elkelt“, hirdette este 9 órakor a becsukott pénztári ablak. Kolozsvár tradicionális müvészetrajon- gása százszázalékosan igazolta magát. Tóth Aladár, — a neves budapesti zenekritikus irta valahol, hogy az igazi zenekultúrának, — valamely közönség részéről, — legelső feltétele a szakképzettség, a zenei tájékozottság és sok-sok zenehallgatás. Az ilyen nagy művésszel szemben, mint Pataky Kálmán kétszeresen éreztük a zenei hozzáértés igényét. „Gyönyörű“, „csodálatos“, „isteni“, hangzottak el szünetközbon és előadás végén a lelkes epitetonok Patakyról. De hogy miért volt gyönyörű, csodálatos és isteni, amit ez a nagy énekes produkált, azt kevesen érezték és értették. Igaz ugyan, hogy végeredményben nem is a forrás eredetének és a titkok születésének ismerete a fontos valamely művészi, élmény megszerzésében s valamely művészi jelenség befogadásában, — hanem maga a teljes, kielégített és lélekgazdagitó művészi élvezet, tehát: a kész virágillat,-a tűző napsugár, a testemet tápláló kenyér, a lelkemet tápláló lélek és szellem, amelyet magamhoz vettem. — Másrészt azonban mégis, éppen a művészi élmény fokát és erejét befolyásolja és emeli a tiszta tökéletesség színvonalára az adekvát-kölcsönösség jelenléte, amely előadó és hallgató lelkét egybe kell, hogy kapcsolja. Mert tudjuk meg, hogy Pataky Kálmán művészetében és művészetének szuggesztivitá- sában nemcsak a veleszületett és istenáldotta hangadomány, nemcsak a müszernyi pontossággal és feltételekkel világrajött pompás gége- és hangszálszerkezet, nemcsak a szájpadlás-, garat-, légcső- és orrberendezQsţ szerencsés és kitűnő rezonáló-üregei játszanak szerepet és nemcsak a szív és érzés bensősége, amellyel dalait előadja, — hanem az a kultúrával átitatott lelkiismeretesség, az az áldozatos türel- messég és művészi becsületesség, amellyel ő tanulmányai folyamán a veleszületett úgynevezett „adottságokat“ a mai teljességű engedelmes kifejező-energiává tudta varázsolni. Ne higyjük ám, hogy egy művészi ének- hang létrejövéséhez elegendő csupán néhány évi skálázás, hanggyakorlás, trenirozás valamely jó mesternél. Nem! Maga a hang, mint külön, önálló élet és lélekkifejező-energia, éppen úgy sarjad, érik és kibomlik, mint a mezőn a buzakalász, vagy a gyümölcs a fán. Amig izeskenyérré válik a buza s amig édes nedvektől csurgóvá válik az őszibarack: addig ezer meg ezer titokzatos machináció rejtett manói dolgoznak szorgosan az építésben, keserves erőpazarlásban, hogy elénk hozzák az egésszé és teljessé érett jelenséget. Ezt az ezertitku és ezerféle rejtett kincsekből megérett és összetevődött művészet-energiát éreztem meg szombaton este a Pataky Kálmán letisztult és megtisztult művészetében. Pataky hangjának nemcsak ereje, sziné, fénye, zománca és messzevivő szárnyalása van, hanem lelke is- De itt nem az előcidásbeli és szivbeli lélekre gondolok (mert ez csak má- sodlagossága, következménye: eredménye ama rejtett erők szintézisének), — hanem magának a kizárólagosan létező és önmagában is teljes szépségű, fiziológiailag létrejött hangnak a lelkére, karakterére, amely mondanivaló nélkül, szöivégnélkül, kiszabott ütemek és melódiák nélkül is: élő élet, élű Valóság, élő kifejezése valaminek, ami létezik, — mint ahogyan az öntudatlan madárdal, a hegyek mellében készülő nemes érc a láthatatlan elektromosság önmagában is életet, lényeget kifejező valóság. És mikor ehhez a hanglejekhez, hangkarakterhez hozzáadja a művész lelkének és szivének nagyságát is: akkor válik teremtő, alkotó, gazdagító müvészetenergiává. Az a csodálatosan egyenletes, olajsima, finoman hajlékony hangkapcsolás, a vokálisoknak gömbölyű tömörsége, a „zöngés“-mással- hangzóknak fémvilla-zengésü ereje, a falzettck izzó fénye, a plasztikusan tökéletes szövegkiejtés, a levegő appoggiójának állandó biztosítása és mindeme technikai pompák mellett nagy, nemes, „örökgyermeki“ szivének tiszta, napos sugárzása, szenvedélyének heve és az élettragikumok fájdalmainak extátikus átélése: Pataky Kálmánban, a ma élő énekesek legmagasabb klasszisát és legtüneményesebb rendkivüliségét revellálja. A nagy művésznek és nagy léleknek minden kifejező gazdagsága benne lobogott a Schubert- és Strauss-dalok poétikus és a Massenet, Flotow Meyerbeer. Puccini-operaáriák drámai lendületű interpretálásában. S habár a 37 fokos teremhőség a koncert végefelé árnyalatnyi fátyolba burkolta ezt a csodálatos hangszint és emiatt a kért ráadásokból csak eggyel tudott megajándékozni: ez mitsem vont le az ő művészetének s százszázalékosan doku- mentálódott erejéből. Előadás végén percekig tombolt a fellelkesitett hallgatóság, amely egy forró estnek gazdag élményével hagyta el a szinházat. A sikerből igazán „oroszlánrész“ jutott a kitűnő hídig Alfrédnak is, —- aki a művészi (Lipótszentmiklós, augusztus hó.) Ahol a Tátra felöl leszaladó országút beletorkollik a völgybe, ott terül el álmosan a Vág mentén Balassa Bálint, a régi, nagy magyar költö liptói faluja: Hybbe. Ahol egy-egy fa árnyékot vet a kapuk alá, csöndesen ábrándozó szlovák parasztok üldögélnek némán. Megkérdezek egy öreg parasztasszonyt, szlovákul szólítom meg: — Nem tudja, hol van Balassa magyar költő sirja? Csodálkozva néz rám. — Kié? — kérdi. Megmagyarázom, nehezen eszmél csak rá, miről van szó. Igen, igen, már emlékszik, a katholikus templomon van valami emléktábla. Kis falusi templom a Vág partján. A plébános csak minden második vasárnap jár ide a szomszéd faluból. Vychodnáról. A tanító itt lakik. Benyitok az iskolába, amely szinte bocsánatot kérve támaszkodik rá a templomra. A tanító kiment az erdőbe, fiatal szlovák tanítónő fogad. — Balassa Bálint sirja? Hogyne kérem, megmutathatom. Nagy kulcscsomót akaszt le a falról s vezet a templomba. Az ajtó mellett aranybetüs márvány emléktábla hirdeti: Gyarmatid Balassa Bálint emlékére állított,, a Magyar Tudományos Akadémia 1898-ban. Lantjáról szép, gazdag és hathatós magyar nyelven dús képzelő erő, mély vallásos érzés, lángoló hazaszeretet, heves szenvedélyek, nyughatatlan gondok zengték hazaszerte! A padló széles kőkockáján az cTor-ku test emberi emlékei: B t B j Két B-betü között a kőbe vésett kereszt. Ennyi maradt az emberből. — Ez a sir — magyarázza szlovákul a tanítónő a magyar költö emlékét, — Pár lépcsőfok vezet a kőkocka alatt a koporsóhoz, de oda tilo3 lemenni, külön engedély kell hozzá. Utoljára öt évvel ezelőtt egy magyarországi püspök látogatott e! ide, a nevét már nem tudom. Kapott is engedélyt a sir megtekintésére. Koszorút hozott magával. Azóta senki... Nézem a két B-betüt a kereszttel, Balassa Bálint! Vájjon találkozott-e a túlsó birodalomban Lossonczy Annával, reménytelen, örök szerelmével? A vitéz lanton föur megsebzett szívvel, elkeseredett lélekkel hagyta ott egész múltját s ment el törökverö hősnek. Esztergom ostrománál azonban 1594. május 10-én megsebesült, felcserek kezére került s tizenhat nappal rá, meghalt. Háromszáz évvel később Liptővármegye kriptát ása- tott a költőnek a hybbei kastélyban és ünnepélyes keretek közt temették el másodszor. A magyar költő sirja felett szlovákul prédikál a pap a templomban s nekem is szlovákul magyarázza a kis. falu tanítónője: — En nem tudom a részleteket, de Liptószentmik- lőson sokan tudnak róla. Valami kereskedőről beszélnek, aki a kripta építésekor állítólag megvette a költö földi maradványait... — Megvette? — csodálkozom. — Igen, igen. Többet én se tudok róla. Most halt meg a mult héten. Tessék ott érdeklődni. Különös érzésekkel távozom a szerelem költöjészinvonal azonosságával interpretált egy Wie- niawszky, Kreisler, Dworák-müvet. Erő, szív és lendület volt a játékában és újra meg újra meg kellett jelennie a lelkesen ünneplő tapsokra. De meleg elismerés illesse a nagytalen- tumu BoskoVits Sándort is, aki a két interpretáló művészt lélekkel, hozzáértéssel, tudással és stílussal kísérte zongorán. T. N. * Koncert után a Nagy Józsi-féle Kossuth Lajos uccai kerti vendéglőben tartott bankettet Kolozsvár társadalmi előkelőségéből, iró- és művészvilágából összetoborzódott társaság, az Erdélyből elszármazott nagy énekes tiszteletére, akit Ligeti Ernő, Kőmives Nagy Lajos, Fekete Mihály és Tompa Sándor köszöntött fel a vacsora folyamán meleg, lelkes és hálás szavakkal. nek örök lakásából. A két betű most már rejtélybe burkolózik. A tanitónö kezében csikorog a templom kulcsa. Lipótszentmiklóson aztán kiderül a titok. A tanítónő Igazat mondott. A minap meghalt Liptóban egy öreg kereskedő, aki negyven évvel ezelőtt még ócska holmikkal házalt. Később füseerkereskedő lett belőle egy liptói faluban, előlépett s mindenki elfelejtette már azokat a napokat, mikor tudtán és akaratán kívül belépett a magyar irodalomtörténetbe. Most aztán, hogy a mult héten öregen, fáradtan elment, föltámadt a régi történet. 1897-ben kezdték építeni a hybbei templom kriptáját. Balassa Bálint földi maradványait Liptószent- miklósra vitték s ideiglenesen a vármegyeház padlásán helyezték el. Akkoriban Kürthy Lajos volt a megye főispánja, akinek a huszárja igen szerette az italokat. Kürthy főispán nagyszabású ünnepséget készített elő a kripta felavatására s az ünnepségen részt kívánt venni a kormány, az Akadémia és a magyar Írói és művészi világ képviselete is. A főispán részeges huszárjának egy nap nem volt pénze italra, de kifogyott a hitele is. Épp akkor járt arra az ócskás, hogy üvegét, rongyot, csontokat vegyen. A hajdú gondolt egy merészet és két pengőért eladta neki a padláson ládában heverő csontokat. Másnap történetesen a vármegyeház egyik ura fölment a padlásra s megdöbbenve tapasztalta, hogy Balassa Bálint földi maradványai eltűntek. Nosza megindult a vizsgálat. Hamarosan fény derült a különös bűnügyre. A főispáni huszár bevallott mindent, az ócskás'is visz- szaadta Balassa Bálintot s a hatóságok azontúl csak arra ügyeltek, hogy az egész eset titokban maradjon. A szereplők közül már csak a huszár él, a többiek mind eltávoztak lassan a liptói hegyek közül oda, ahol Balassa Bálint most talán földöntúli szerelemről zen- gedez. MEGJELENT A Reformătus Vilăfţszenile Tl-ik évfolyamának 4. száma a következő tartalommal jelent meg: Patay Károly barsi esperes életrajza, Barg. Léva vára. A barsi egyházmegye története. A bajkai egyház urvacsorai kelyhe 1696-ból. Dr. Demény Gyula a barsi egyházmegye gondnoka. A 70 lelket számláló horhii gyülekezet 1931. évben épült temploma, A kolozsvári református gyülekezet története. Világszemlélet és Gazgasági hegemonia. Kapható a Mineri a kcDyv- és papirkeres- kedésben Cluj-Kvár, Reg. Maria (Deák F. u.) 1. B t B Két pengőért eladta Balassa Bálint földi maradványait egy részeges megyei huszár előfiegy ívre lej-
