Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-13 / 184. szám
3 a Keietiüjsplg Vasárnap, 1933- augusztus 13. VASÁRNAPI KRÓNIKA Rulett-vonatok Bukarestbe Régi tapasztalatom, hogy újságírónak érdemes Bukarestbe elutazni. Még nem jártam meg anélkül Románia tagadhatatlanul hatalmas iramban fejlődő fővárosát, hogy értékes cikkanyaggal ne tértem volna haza. Nos, ezért a mostani „anyagért“ alaposan meg kellett szenvednem. Két éjszakai utazás álmatlanságával és a zsúfolt vasúti kocsi Szanahát idéző fülledt melegével kellett megfizetnem ezért a cikkért. A végig zsúfolt vonat az utóbbi években nem tartozott a megszokott látványosságok közé. Nem volt azonban nehéz kideríteni a GFR kánikulai fellendülésének okát. Sőt, ha figyelmesen olvastam volna a lapokat, akkor npm is ért volna meglepetés. Néhány héten keresztül, ha jól tudom, augusztus 20-ig bezárólag, ötvenszázalékos jegykedvezménnyel utaz- hatik bárki Bukarestbe. Okos és hasznos újítás, már-már hajlandó voltam a vasutigazgatóság előnyösen megváltozott tarifa-politikájának a javára írni, a néhány órai bukaresti tartózkodás azonban sajnos, meggyőzött arról, hogy nem a vasúti üzletpolitika változott meg előnyére, hanem a bukaresti vonatok megsokszorozódott forgalmának egészen más, egészen különös okai vannak, amelyekkel érdemes alaposabban foglalkozni. Napról-napra újságcikkek, a közönség panaszos leveleinek özöne számol be arról, hogy a tavaly annyira bevált fürdőkedvezmények rendszerét a vasutigazgatóság úgy összekuszálta, felforgatta, megnehezítette, nem beszélve arról, hogy a rendeleteket csak elkésve, újabb, meg újabb korrekciókkal megfejelve adta ki, hogy maguk a vasúti tisztviselők sem tudnak eligazodni szövevényein, nemhogy a laikus közönség. , Éppen mai számunkban közöljük Stanca doktornak, a szamosfalvi fürdő kitűnő igazgató-főorvosának nyilatkozatát, amely azt állapítja meg, hogy a helytelen vasúti politika és a fürdővendégekre alkalmazott ingyenes vizűm eltörlése az idén körülbelül százra redukálta a fürdő mult évi, nyolcszázra tehető külföldi vendégeinek számát. Ha csak tizenöt külföldön is ismert erdélyi fürdőt veszünk kombinációba és mindeniknok csak ezer elveszett külföldi vendégével számolunk (azért többel, mint Szamosfalván, mert ezt az újdonsült gyógyfürdőt külföldön még alig ismerik), akkor is minimálisan 15 ezerre tehető azoknak a külföldi fürdővendégeknek a száma, akik lemondtak arról a szerencséről, hogy Erdélyben költsék el a pénzüket szabadságidejük alatt. Bukarest azonban, az más. A Bukarestbe utazóknak nincs bajuk az ötvenszázalékos kedvezmény kiharcolásával. Egyedüli kötelességük, hogy megérkezve Bukarestbe, kimenjenek a Parcul Carol-ba, megváltsák a 10 lejes belépőjegyet, megjelenjenek a kiállítási irodában lefizessenek 60 lejt s ennek ellenébn megkapják a jegylebélyegzést, amit sem a pályaudvari alkalmazottak, sem a vasúti kalauzok nem kifogásolnak. Ezzel a bukaresti ötvenszázalékos menettérti jeggyel még senkinek sem volt baja. A közönség azonban még mindig nem érti, hogy mit lehet ezen kifogásolni1? Sőt joggal bakafántoskodásnak minősítheti akárki, hogy egyáltalában szóvá teszem a CFR-nek azt az előzékeny gesztusát, amellyel az ügyesbajos dolgait Bukarestben elintézni akaró vidéki polgár számára lehetővé teszi az olcsó vasúti utazást. Hacsak eddig tartana a dolog, akkor igaza is volna kritikusomnak. Nem azt panaszlom én, hogy a bukaresti ut, hacsak átmeneti időre is, megolcsult, hanem azt az éles kontrasztot akarom felvázolni, hogy amig a gyógyulásra szoruló betegeknek, az üdülésre vágyakozó városi embernek ezer tortúrával nehezítik meg, sőt teszik lehetetlenné a fürdőhelyekre való utazást, addig az állami gépezev egész apparátusa dolgozik azon, hogy megkönnyítse a nem is Bukarestbe, hanem a bukaresti „kiállításra“ való eljutást. Bukarest most olyan, mint egy felbolygatott méhkas. A Calea Victoriein, a Bulevard Elisabetan, a Lipscanin ember-ember hátán, itt láttam viszont tömött vonatom nem egy jámbor vidéki utasát, akik valamennyien a csábító feljegy és az izgató reklám hatása alatt vánszorogtak verítéküket törölgetve az olvadó fővárosi aszfalton. Ebéd után a Royal-kávéház terraszán kötöttem ki, onnan szemlélve a rek- kenő hőségben hullámzó sokaságot- Hatalmas, vörös autóbuszok robogtak el minden Öt percben Bukarest Váci uccáján, rajtuk a szinte parancsoló útbaigazítással: „ez a kocsi a Parcul Carolba visz“. Uccagyerekek hangos sivitása hivta fel a figyelmemet egy groteszk felvonulásra. Elől egy egykerekű, kétméteres gólya- nyakú biciklit görget előre egy artista, utána ugyancsak egykereküek, végül pedig egy törpe bicikli következik, mindez csak azért, hogy felhívja a figyelmet a menetet bezáró rek- lám-teherautomobilra, amelyen óriás-plakátok kínálják ugyancsak a kiállítási xaark látványosságait. A reklám varázsának én sem tudtam el- lenállani, beültem egy autóbuszba és kirobogtam Bukarest egyik legszebb sétahelyére, amelynek bejáratát most rendőrök és katonák őrzik s a belépő dij megváltása nélkül senki sem léphet be a területére. Még mindig nem voltam tisztában vele, hőgy miféle kiállítás az, amelynek látogatói számára az államvasutak ötvenszázalékos kedvezményt biztosítottak? Valami nagyszabású, a román népművészet propagálását szolgáló tündéri vásárra gondoltam, olyanfélére, mint a budapesti mintavásár. Ehelyett pedig mit találtam? Tiszta, rendesen porondozott, csinos sétautakat, az ezeket szegélyező fák ugyan nem versenyezhetnek a kolozsvári sétatér sudár fa-óriásaival, de a fővárosok közönsége rendszerint nincs elkényeztetve e tekintetben. Keresem az clibém táruló „csodákat“, a néprajzi érdekességeket, vagy legalább is a kereskedelem modern kirakatait- Hamarosan találok is egy mézeskalá- jsos-sátrat, egy sereg cukrászda-pavillont, sörkimérést, egy 1,torban külvárosi bodega ízléséhez méltó hidegfelvágott és szalámi-kirakat akarja kioltani éhségemet, ami azonban a közel 40 fokos melegben sehogysem jelentkezik. De amott, egy díszes és eléggé tágas pavilion tekint le büszkén az egyre inkább özönlő látogatók seregére. Egy oldalajtó felett szerényen meghúzódik a felírás, mely szerint odabent képkiállitás látható. Erről a képkiállitás- ról azonban jobb nem is beszélni. Nem is ez a fontos itt. A lényeg, a szenzáció, amihez az ötvenszázalékos kedvezmény, a piros autóbuszok, a bicikliző artisták és az egész bekerített és rendőrileg őrzött sétahely csak kényszerű keret, mondom, a lényeg az, hogy a pavilion játékkaszinóvá lépett elő, amelyben nem kevesebb, mint 15 chemin de fér játékasztal várja azokat, akik meg akarják kísérelni szerencséjüket. Van ezenkívül a kaszinóban három hatalmas rulettasztal is, ez is rendelkezésére áll a mélyen tisztelt közönségnek, amelyet a reklám nagydobjával és — amint láttuk — az előzékeny CFR félj egy ével, mint áldozati bárányokat szállítanak fel napról- napra óriási tömegekben Bukarestbe az ország minden részéből. Igaz, hogy aki a kaszinóba be akar lépni, annak meg külön le kell fizetnie 20 lejt, de az előzékeny rendezőség a park árnyas fái közé is elhelyezett még három-négy rulett-gépet, nehogy a huszlejes külön belépődíj bárkit megakadályozzon a játékban. Egy „szakértővel“ beszéltem, ki azt állítja, hogy reggel 10 órától déli megszakítással másnap reggelig tartó chemin- és rulett-asztalok pinka-pénzéből körülbelül 400 ezer lej folyik be naponta, de emellett a belépődijak és helypénzek szintén jelentős összegeket csurgatnak a rendezőség kasszájába. Lehet, hogy túlzott informátorom, de az ő állítása szerint napi 1 millió lej körül forog az az összeg, amelyet a Parcul Carol területén inkasszálnak. Valószínű, hogy a nagyszabású rendezvény jövedelméből jelentős összegek jutnak jótékony célra is. Nemcsak valószínű, de egészen bizonyos is. Mindez azonban nem nullifi- kálja a hivatalosan ápolt és felkeltett játék- szenvedély romboló hatását. Ne hivatkozzunk Montecarlora, vagy az előkelő és félvilág nemzetközi találkozó helyeire. Aki Montecarloba utazik, az nem kap féljegykedvezményt és jól tudja, mi vár rá. Itt azonban olyan emberek ezreit és tízezreit hajtják fel játékpartnerekféle varró- és gomblyukselyem A varróselyem előnye, hogy egyenlőértékü a nyersselyemmel. fi varréseS&'eift tiszta selyemből készül. A vsjrrósegyem színtartó. A varróselyereí ellentáll az időnek. A varróseiyem fénye természetes. A varróseiyem több mint 600-féle színben készül. A tfarróselyem olcsó. A varrésstyerci puha, elasztikus és a varrásnál alkalmazkodik a ruhadarabokhoz. A varróselysm felhasználásánál a szemek nem szakadnak el. A gyapjú- vagy selyemszövetek festésénél a varrás csak akkor kapja meg az uj szint, ha gépselymet alkalmazunk. Figyeljen jól tehát,hogy ruhája mivel leszmegvarrva Ne takarékoskodjék a varrásnál. A varróseíyomnek nincs párja. Használjon tehát Gütermann varróselymet, az a legjobb GÜTERMANN & GO. S, A, ROMÂNA, BUGUREŞTI. nek, akiknek nagyrésze soha nem is látott rulettet, vagy más játékasztalt s az egész kirándulás ötletét csak takarékossági szenvedélye, a féláru jegy varázsa sugallta. Bukarest persze másképpen is keres a rulett-vonatok utasaiból. A vidékiek szállodában szállnak meg, megtöltik az éttermeket cs a bukaresti üzleteket, szóval a mai sovány lehetőségek mellett egy kis átmeneti konjunktúrával ajándékozzák még a főváros kereskedelmét. Elvégre azonban mégsem lehet állami szubvencióval támogatni azt a célt, hogy a bukaresti parkban „leégett“ játékosokat uj áldozatokkal pótolják napról-napra. A „jó vidék“ a centralizáció jóvoltából súlyos milliókat hord egész éven át Bukarestbe, hadd pihenjen a vidéki, amugyis lapos zseb, legalább a kánikulában! —á— Machado átadta a hatalmat Ferrara tábornoknak \cgyvennyolcórás IcaSonai diktatúra után kiírják az általános választást (London, augusztus 12.) Newyorkon át érkezett jelentések szerint Machado kubai elnök átadta a hatalmat a liberálispárti Ferrara tábornoknak, aki nemzeti kormányt fog alakítani s újra felveszi a tárgyalások fonalát az Egyesült Államokkal. Ferrara, már fogadta is Wallace havannai amerikai követet, aki elől Machado ajtaja az utóbbi napokban el volt zárva. Machado és Ferrara közötti megállapodás értelmében negyvennyolcórás katonai diktatúra lesz, amely szükség esetén huszonnégy órával meghosszabbítható. Azután kitűzik a választásokat és nemzeti kormány alakul. Tegnap hirek voltak forgalomban, hogy Machado elmenekült, hivatalos helyen megállapították, hogy a köztársasági elnök csak egyik táborhelyre vonult vissza és itt folytatott tárgyalásokat Ferrarávál. Kubában még mindig nem állott helyre a rend. Habanában egy villanyoskocsi ellen merényletet követtek el. A merényletnek négy halottja és huszonegy súlyos sebesültje van. Machado jachtja állítólag készen áll az indulásra, az elnök el akarja hagyni az országot. Angol lapok e hírekkel szemben fenntartják azt az értesülésüket, hogy Machado csak ideiglenesen hagyja el helyét, egyébként ragaszkodik a hatalomhoz.
