Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-12 / 183. szám
KuEnUjsm •a Szombat, 1933 augusztus 22. laaiiiiM— Hí apának nincs hazáig, felesége és fia román állampolgárok Még mindig letartóztatásban van Dóczy Imre s két határállomás között labdáznak vele (Nagyvárad, augusztus 11.) A minap együtt utaztam D ó e z y Imrével, a hontalanná tett biharptispökii gőzmalomtulajdonossal, aki, amikor e sorokat Írjuk, három hét óta bolyong már a román-magyar határon, Biharpíispöki- ből a határrendőrség esténként átteszi tolonc- levéllel r. határon és Biharkeresztesről másnap délben visszaküldik. így megy eá már három hét óta. A román sajtóban is hajszát inditottak, Nemrég a nagyváradi román nyelvű lapban, a Gazeta de Vest-ben, egy teljes oldalon súlyos támadó cikk jelent meg Dóczy Imre ellen, hogy kém, hogy hamis utón szerezte román állampolgárságát, hogy irredenta, meg más ehhez hasonló ma már közismert lelketlen bombasztok és közhelyek. A cikk mozgató rugóját mindenki ismeri, ismerte és mindenki tisztában van vele, hogy Dóczy ellenségeinek bosszúja van a háttérben. Dóczy látszólag nem sokat törődött a dologgal, mert lelkiismerete nyugodt volt, tudta, hogy az ellene felhozott vádak alaptalanok és pillanatig sem hitt abban, hogy román állampolgárságát megbolygatni lehetne, mert azt teljesen jogos alapon nyerte el . Hogyan hurcolták el éjnek idején Dóczy Imrét? Dóczy Imre biharpüspökii lakására julius 20-án este féltiz után, amikor feleségével és tízéves fiacskájával együtt már lefekvéshez készült, váratlan vendég érkezett: Sado viel komiszár, a nagyváradi sziguranca főnöke két detektivvel és rendőrrel együtt állított be hozzá s igy szólt: — Domnu Dóczy — jöjjön velünk. — Hová? — Ne kérdezze. A szigurancára. Dóczy pillanatig sem ellenkezett, vette kabátját és átszólt a szomszédos szobában levő feleségéhez: — Fiam, bemegyek az urakkal a váradi szigurancára, egy óra múlva biztosan visszajövök. Ne nyugtalankodjál. Dóczy megcsókolta kisfiát és indult Rado- viciékkal együtt. A malom előtt ott állt egy’ autó, Radovici komiszár felszólította Dóczyt, hogy foglaljon abban helyet, Dóczynak első pillanatra feltűnt, hogy az autó orra nem Várad felé, hanem ellenkező irányban áll. Nem volt sok ideje a töprengésre, kisérői is gyorsan beszálltak és az autó indult is. — Hova megyünk erre? — kérdezte Dóczy. — Majd meglátja — e g y e 1 ő r e a vasúthoz. Többet aztán nem is szóltak hozzá- Pár perc múlva megérkeztek a biharpüspökii katárrendőrséghez. A pályaudvaron ott állt a Magyarország felé induló vonat, indulásra készen. A határrendőrségen a legélőzé- kenyebben bántak Dóczyval. Bent a határrendőrségi főnöki szobában közölték szóban Dóczyval, hogy mivel a belügyminiszter törölte az állampolgárok névsorából, mint nem román állampolgárt, azonnal átteszik a határon. Két perc múlva már ki is volt állítva a tolonclevél, a „pas- p o r t s i 1 n i c“ és mielőtt valami nagyon tiltakozhatott volna Dóczy, udvariasan kikisér- ték a vonathoz és felültették rá. Sietni kellett, mert a vonat már indult is. Még annyi ideje sem vol, hogy legalább valamicskét mondhasson abból, ami a szivén fekszik. A határrendőrségeu, éppen úgy, mint maga Radovici kom Iszár is, különben a legnagyobb előzékenységgel , bántak Dóczyval. Látszott rajtuk, hogy mennyire kellemetlen nekik az ügy. mert hiszen Dóczyt mindany- uyian személyeseu jói ismerik, tudják róla, hogy sohasem politizál, hogy megbízható állampolgár és bizonyára mindannyian tisztában vannak azzal, hogy ez a derék ember, embertelen hajsza áldozata. De a határrendőrség emberei mit tehettek, nekik parancsuk volt és azt minden érzelmi és jogi tekintet nélkül végrehajtaniok kellett, Magyarország egyetlen határállomása sem fogadta be Dóczyt. Biharkeresztesen az ottani határrendőrségen csak nagyot néztek, amikor Dóczy oda beállított. Persze nem fogadták el, de emberségesen megengedték, hogy az éjszakát ott töltse a vasúti vendéglőben, vagy bárhol a községben. Másnap jegyzőkönyvet vettek fel vele és jelentették az esetet Budapestre. így megy ez azóta, immár három hete. Mivel pedig az volt a feltevés a biharke- resztesi magyar határrendőrségen, hogy Dóczyt esetleg más határátkelési ponton teszik át, (Kolozsvár, augusztus 11.) A CFR úgynevezett fürdőkedvezményeivel sok baj van. A közönséget uton-utfélen a legkellemetlenebb meglepetések érik, amelyeknek legnagyobb része onnan származik, hogy „nem jó jegyet váltottak“. Ezen nem is lehetne utóvégre olyan nagyon csodálkozni akkor, ha a közönség hibájából történne, hiszen annyiféle jegy van, hétvégi, körutazási, fürdő, retur, megyeterületre külön megint kétféle, stb., stb., hogy nem egykönnyü eligazodni rajtuk, sokszor csak egy hajszálnyi különbség van közöttük. De nemcsak a közönség nem tud eligazodni ebben a káoszban, hanem még a vasúti tisztviselők sem- Hogyan lehessen az utasoktól várni, hogy eligazodjanak a sok feltételek és kategóriák labirintusában? Az állapotokat nagyszerűen jellemzi, hogy éppen a bukaresti állomáson, a Gara de Nordon adtak rossz jegyeket a brassói és konstancai fürdővendégeknek. A pénztáros kiadta a rendes, egész jegyet, anélkül, hogy figyelembe vette volna az utasok kérését, vagy talán összetévesztette a fürdőjegyet az úgynevezett „ünnepi jegyekkel“. Az utasokat az a kellemetlen meglepetés ! crte, hogy mikor vissza akartak utazni, sem a brassói, sem a konstancai állomáson nem lát- tamozták a jegyeiket. Szombat délután utaztak a fürdőre, ahol természetesen pár napot töltöttek, mert külön ben 25 százalékos kedvezményt sem kapnak. A pénztárnál viszont úgy vették a jegyeiket, mintha vikend-jegyek lettek volna, amelyekha Keresztesen nem fogadják el, a magyar ha- tárrendörség hivatalosan értesítette valnmeny- nyi magyar határállomást, hogy Dóczyt, ha netalán másutt akarnák áttenni a határon, ne fogadják cl és no továbbítsak beljebb Magyar- ország területére. Azóta igy ól két ország határán a hajszolt ember: éjjel Keresztesen, nappal Püspökiben. Még jó, hogy amikor a píispökii állomáson van, Püspöki községből felesége és kisfia enni tud vinni neki, különben akár éhen veszhetne. Mi lesz Dóczy feleségével és kisfiával? Dóczy Imre állampolgárságának törlésével az a lehetetlen helyzet állott elő, — amire ugy- lálszik üldözői nem számítottak, — hogy amig az ő román állampolgárságát megvonták, addig hites felesége és kisfia román állampolgár maradt, amely helyzet — mondanunk sem kell — nemcsak az alkotmányba és a nemzetközi jogba, hanem a legelemibb tisztességes emberi gondolkozásba is beleütközik. Remélhetőleg azok után, hogy az ügyet Pop Joan alminiszter vette a kezébe, rövidesen korrigálni fogják a törvénytelenséget, ötvös Béla. kel hétfőn délig vissza kell utazni. A fürdő- vendégeknek nem volt mit tenniök, mint visz* szafelé is vettek egész jegyet. Másik lehetetlen feltétel, amiről az utasok szintén csak akkor szereztek tudomást, mikor haza szerettek volna utazni, az, hogy fel kell mutatni az illető város, vagy község elöljáróságának igazolványát is, hogy a vendég tényleg a fürdőhelyen tartózkodott és csak azután pecsételi le a vasút az ötvenszázalékos kedvezményt nyújtó fürdőjegyet. Eltekintve-attól, hogy a legtöbb fürdőtelep messzire esik a nevét adó községtől, vagy várostól és az igazolvány megszerzése igen kényelmetlen a vendég számára, aki üdülni szeretne, ha már fürdőn van, honnan tudja az illető elöljáróság, hogy a vendég mennyi ideig tartózkodott a telepen, vagy egyáltalában járt-e ott? Honnan tudják a konstancai városházán, hogy ki jár naphosz- szat és ki fürdik Mamaiaban, vagy Brassóban, hogy ki jár a Cenken? De emellett, ha vasárnap, vagy ünnepnapon akar a vendég visz- szautazni, zárva találja a hivatalokat, Így kénytelen az igazolvány hiányában egész jegyet fizetni. Ilyen furcsa helyzeteket teremt a CFR visszás rendelete, amely mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy az utazóközönség kényelmét szolgálja, növelje az utazási kedvet és a fürdőhelyek forgalmát. Hogy lehessen akkor idegenforgalomról beszélni, ha az itthoni vendégeknek is elveszik a kedvét az utazástól a sok zavaros és visszás intézkedéssel. MEGJELENT ! A romániai könyvpiac szenzációja, Körméndi Ferenc világhírű 1000 angol fonttal díjazott regényének, UDAPESTI KALAND-NAK OLCSÓ PROPAGANDA KIADÁSA. Az 500 oldalas díszes kiállítású könyv már átvehető a Keleti Újság kiadóhivatalában Clui-Kvár, Strada Baron L, Pap (voit Brassai utca) S. 44 lel MEGJELENT! lefizetése eile ’ében. Eddig A budapesti kaland ár’ 180 le) volt. Vidékiek küldjenek b’ rét leit. Minthogy A budapesti ke lan 1 olcsó kiadása csak korlátolt szánban készült, mindenkinek ércle;-e, hogy mielőbb átvegye a regényt, m’lyből netu jelenik meg második kiaiás. 1 A vasúti pénztárak sem tudnak eligazodni a hétvégi, kSrutazási, fürdő, retur stb. jegyek káoszában
