Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-11 / 182. szám

6 KELETllljSm Péntek, 1933. augusztus 11. A fjyulafeliervari tanács lemondott arról, Iiocpy csatornázási és yizyezetébi tervet készítsen a városnak vvrv."** WBIIlin — , Kastélyt vásarolraalc a Itarálya csaSácS íresaeír© — ftlaţjjy icüE(9öff- inául a* „ÄSba lulia“ hajó keresztelési ünnepélyére hogy egy összehívandó rendkívüli ülésen fog­ják majd tárgyalni. Nagy érdeklődést keltett Lobon tiu mérnöknek az a felszólalása, melyben az alsó- gáldi kastély megvásárlásának ügyét tette szó­vá. A megyei tanácsnak az a terve, hogy a kastélyt hétmillió lejért megvásá­rolja és a királynak ajándékozza. j (Gyulafehérvár, aug. 10.) A gyulafehérvári városi nagytanácsnak az ülésén érdekes problémák vetőd­tek fel. Ennek a városnak ókori fejlődéséről sok szé­pet jegyzett fel a történe­lem. A rómaiak grandiózus csatornázási hálózattal lát­1933. évi őszi Lipcsei Minta vásár Kezdete aug-usztus hó 37-én Az összes felvilágosítások beszerezhetők: A lipcsei mintavásárok vásári hiva­talától Lipcsében, vagy a lipcsei mintavásárok erdélyi tiszteletbeli képviseletétől: Az erdélyi német kereskedelmi gré­miumok szövetségétől: Brassó, Alsó villa ucca 1 és a fiókképviselettől: Prall Gusztáv, bankigazgató, Cluj-Kvár, Calea Victoriei 3. sz. ták el a várost, amelynek gyönyörű, márványoszlopos, mozaik-képek­kel diszitett fürdője volt. Volt nagyszerű vízvezetéke és városi kultúrája. Ma, kétezer év múltán azon vitatkoznak a városi tanács ülésén, hogy lehet-e csatornázást csinálni, ille­tőleg, hogy mennyibe kerülhetne egy csatorná­zási terv. Nincsen vízvezeték, nincs ivóvíz, se strand, sem uszoda, vagy városi fürdő és nin­csen megfelelő kórház. A városi tanácsban a nemzeti parasztpárt és a liberális párt paktumos alapon viszi a vezető szerepet. Mindössze három kisebbségi tagja van a tanácsnak, magyar pedig egyetlen egy. A román ellenzék szerepét Lobonţiu Jó­zsef mérnök tölti be, aki tanácstagok huszonöt- százalékát szerezte meg ellenzéki csoportja ré­szére a községi választáson. Ezen az ülésen is Lobonţiu szólalt fel elsőnek s azt követelte, hogy a városi munkálatokat árlejtés utján adja ki a város s az árlejtésekről a kisiparosok is kapjanak idejében értesítést. Bogdan dr. primar bejelenti, hogy épít­kezési szabályrendelet van készülőben. A csa­tornázási és vízvezetéki tervezetet azonban nem tudják elkészíttetni, pénz hiányában. Stan Vidrighin szakértői véleménye szerint az elő­készületi munkálatok több mint négyszázezer lejbe kerülnének. A tanács foglalkozott azzal a memoran­dummal, amit Lobonţiu mérnök mintegy háromszáz városi polgárral Íratott alá s ami­ben a villanyárak leszállítását kéri. A memo­randum szerint az UCA villanytársaság indo­kolatlanul adja az áramot, amit más vállalat­tól olcsón vásárolt, 15 lejért. Az UCA t ársaság is elleniratot terjesztett a városi tanács elé s a tanácsülés levette a kérdést napirendről azzal, A felszólaló azt kérte, hasson a város oda, hogy ejtse el a megye ezt a tervet és egy másik tér-, vet igyekezzék előtérbe vinni. Ez a másik terv) az lenne, hogy a koronázási épületekkel szem-/ be építenének állami segítséggel királyi pa­lotát- , Bogdan dr. és C o 1 b a s i dr. szólaltak fel a Lobonţiu tanácsos álláspontja ellen. Sze­rintük a városnak nincsen beleszólása abba, milyen tervet valósit meg a megye. A koro­názási épületek egyikében a királyi család ré-, szére (lakosztályt tartottak fenn, a királyi család azonban lemondott erről. Az a terv, hogy uj épületet emeljenek királyi lak céljára, igen nagy pénzbe kerülne. E fel­szólalások alapján a tanács azt határozta, hogy nem tesz semmilyen lépést a kastély vásárlás ügyében. A primar bejelentette még, hogy szeptem-, bér 6-án lesz Konstancában az „Alba lulia“ nevii hajónak a keresztelési ünnepélye. A vá­ros ezen az ünnepélyen nagy küldöttséggel fogja képviseltetni magát s a küldöttség két díszes zászlót fog a hajóra kitűzni­Ki fogják eszközölni, hogy az egész alsófehér- megyei küldöttség ingyen utazhasson le az ün­nepélyre. Ez a tanácsülés arra utalja a város lakos­ságát, hogy lemondjon az olyan elemi szűk-’ ségletekről, mint amilyen a vízvezeték, csator­názás. Legíennebb annyi reménysége maradt meg e gyűlés után a polgárságnak, hogy eset­leg, hátha sikerül a magas villanyárakat va­lamivel leszállittat ni. D. Gy. Történet a szó fogadó gyilkosról és a mulatós altitkdrról (Nagyvárad, augusztus 10.) Déli 12 óra felé halad­nak a táblai tanácsterem fali órájának mutatói. A szü- neti tanács ülésezik és unalmas polgári ügyeket tár­gyalnak. — Talpas Gheorghe — olvassa Haász elnök és a teremszolga álmosan kiáltja ki a nevet a hűvös folyo­sóra. Pár pillanatnyi csend után nyilik az ajtó és egy jól megtermett ember lép illedelmesen a bírók elé. Az elnök olvassa a dosszárt és egyszerre csak fel­kapja a fejét. — Hát maga letartóztatásban yan. Hol yan a fog­házőr? A teremben általános megrökönyödés. — Nos, hol a fogház őre? — sürgeti az elnök, a vádlottat, aki csodálkozva néz körül a teremben. — Nem tudom — mondja bus flegmával és látha­tóan megszeppenve néz körül. — Hát nincs Itt? Ez a kérdés ez a láthatóan ideges kérdés, ahogy a rab az ör után érdeklődik, oly ellenállhatatlanul ko­mikus, hogy mindenki elmosolyodik. Tréfálni azonban nem lehet. Talpas György vád­lottat gyilkosság elmén öt évi fegyházra Ítélte a szat­mári törvényszék és öt évre Ítélt gyilkosok még sem szaladgálhatnak az uccán. Éppen ezért a helyzet na­gyon is komoly és az elnök most már a főügyésszel egyetemben kérdi a vádlottat: — Hogy került maga ide? Ki kisérte be Szat- márról? — Engem nem fegyőr kisért be — mondja angyali nyugalommal. Ez bomba. Nem fegyör? Hát kicsoda, talán a déd- nagyanyja, vagy az anyósa? — Hát ki kisért akkor? — kérdi megrökönyödve az elnök. — A szatmári ügyészség ajtitkára — feleli Talpas, aki most már láthatóan meg van felemlítve. Mit akarnak tőle? Miért faggatják? ö szegény 5 évre Ítélt szomorú fejével idejön és akkor még szá- monkérik tőle azt is, — hogy ki kisérte. Jaj, jaj. Ebből baj lesz. — Biztosan még 5 évet kap büntetésül. — Na és? — sürgetik tovább. Hol van az altit­kár ur? — Azt nem tudom — vakarja tarkóját Talpas, aki nagy zavarában legszívesebben talpát vakarná. Azt nem tudom. Délután érkeztünk meg Váradra s akkor a titkár ur azt mondta, hogy őneki dolga van, csak menjek el és jelentkezzem majd a táblán, szerdán reg­gel találkozunk. A bíróság tagjai a legnagyobb megdöbbenéssel tárgyalták az ügyet, majd rövidesen kihirdettek, hogy a tárgyalást elnapolják. A tanács sietve el is vonul s csak a főügyész megy a kijárat felé. Nem jut azonban ki, mert az ajtót va­laki belöki és megjelenik kipirult arccal egy idege» férfi. ö az, ő. A nap hőse. Az altitkár. — Hol volt maga? — rivali rá a főügyész. — Tudja mit vonhat ez maga után? — Tudja mit csinált? Már ez is szabályellenes, hogy nem fegyör, hanem egy tisztviselő kísérte a foglyot. Tudja ezt? A nap hőse akkorákat nyel, mintha kardok gör­dülnének le a torkán és láthatóan boldoggá tenné ha egy szót ki tudna most nyögni. — Mulatni akart? — dörög rá a főügyész. Szóra­kozni. Na majd én ellátom a baját. Nyugodt lehet. A jámbor vádlottat elvezetik, az altitkár ur ellen pedig megindult az eljárás.

Next

/
Thumbnails
Contents