Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-08 / 153. szám
4 KBlETlUjSffi ________ Szombat, '1933. pdîus 8. ’ BB—gl—B—W8W——■Bawaga—^8—BW^WMIMVBKyiiWUBt fflaUIIB.HiWB—1HBB3M Két fiatal házaspár esett áldozatául a sorocai bestiális gyilkosoknak í _____ .... Oroszországba akartak nászufra menni Erélyesen nyomozzák a négyes gyilkosság tetteseit (Bukarest, julius 7.) Néhány nappal ezelőtt beszámoltunk arról a borzalmas kegyetlenséggel végrehajtott tömeggyilkosságról, amely a Soroeához közelfekvő Slobozia—Vo- roneauti község határában történt. Mint ismeretes, az egyik földmi vés ember a vizmosás mélyén két férfi és két nő meztelen holttestére bukkant. A hatósági vizsgálat folyamán megállapitást nyert, hogy a holttestek Ziflenkel József 24 éves kereskedővel, Máli nevű feleségével, Grobe-rmann Hermannal és feleségével azonosak- A további nyomozás •órán megállapitást nyert, hogy a két házaspár a közeli napokban lépett házasságra Falticeniben és át szándékoztak szökni Oroszországba. Ebből a célból felutaztak Sorocába és itt érintkezésbe léptek a határmenti vidék csempészeivel. Sorocában megegyeztek egy Heim nevű emberrel, aki megígérte, hogy mind a négyüket 12 ezer lejért átszállítja a Dnyeszteren. Éjnek idején indultak el útjukra, majd Uj- Sorocáuál a csempészek azt mondották a két házaspárnak, hogy lemennek a férfiakkal a Dnyeszter partjára, hogy a bozótokból előkeressék a csónakjaikat. A férfiak eltávoztak és két csempész felügyeletére bízták a két nőt. Eövid idő múlva visszatértek a csempészek és azt mondták, hogy a férfiak már lent várják őket a csónakban. A két nő gyanútlanul ment a csempészek után. Azok pedig ugyanarra a helyre vezették őket, ahol a férjeikkel végeztek. Megfojtották őket, mezítelenre vetkőz- tették a fiatal házasokat és holtestüket a vizmosás fenekére lökték. A hullákat faágakkal és kövekkel beborították- A hatóságok bevezették a nyomozást a gyanúsított tetteseknek mielőbbi kézrekeritésére- A hatóságok feltevése szerint ezelőtt két évvel is történt hasonló gyilkosság, amely minden valószínűség szerint ugyanazoknak a munkája lehetett, mint akik olyan kegyetlenül végeztek a két zsidó házaspárral. iindbergfa csatlakozik Ba!bo légi flottá jékoz (Newyork, julins 7.) Lindbergh ezreden teljesen felkészülten várja Labradorban Balbo olasz repülő flottáját, amelyhez ő is csatlakozni fog. Lindberghet elkíséri a felesége is, aki megtanulta a rádió kezelését s a rádiós szolgálatot fogja teljesíteni férje mellett. Amint Izlandból jelentik, a köd most felszállott és Balbo repülőflottája szombaton reggel indul útnak. Öreg diákok Véndiáktalálkozók napjait éljük. Találkoznak a tízévesek, húsz-, harminc-, ötvenévesek és eljöttek a hatvanegyévesek is, akik most már minden évben igyekeznek találkozni egymással..^ Van valami megható, ahogy valamennyijén ragaszkodnak diákkorukhoz és nagy szeretettel őrzik emlékeiket. A hatvanon felül hangoztatják leg jobbam, hogy még diáitok. Ez talán a legszebb. Elnéztem, ahogy didkoskodtak az öregek, az idő alatt meggörnyedt vállal, kopaszon, vagy az ünnepélyes fekete kalap alól hivilágló hófehér hajszálakkal. Úgy szaladgáltak a városban, ahogyan éppen öreg lábaik megengedték, mintha minden emléket fel akarnánk keresni azon a napon, amikor ismét diákok. A valamikori hagyományos érettségi gavallérbot bizony velük öregedett, ki tudja, hány -Váltotta fel már azóta. De vannak, akik azt állítják, hogy megőrizték az eredetit és most azzal indulnak a régi városba, régi fiatalkoruk utóm. Egy azonban bizonyos, az öreg gavallérok nem gavallérságból hordják most magukkal a botot, hanem erősen rátámaszkodnak, hiszen van közöttük, akiknek nyolcvan-kilencven esztendő nehezedik a vállaira. Diákebédet ettek a régi konviktusban a fekete zakós, régimódi divatu diákok, keresték a kollégium folyosóin az érettségi képet, hogy kik vannak még közülük életben, hogy mindenkit számon tcurtsanak. Akik már a temetőben voltak, azokat ott keresték fel, tanáraikhoz is oda zarándokoltak el. Délután aztán rózsabimbót tűztek a régi kabát gomblyukába és elindultak az igazi diákélet után, megkeresni az élőket. A régi kedves leányosházakat, az uccát, a házai, almi valaha egy-egy szép szempár várta őket és próbálták eljátszani újra fiatalkorukat, ami bizony nem egy akadályba ütközött. A város is megváltozott, Ők maguk is már csak az emlékekben éltek, meg aztán az egykori leányos- házakban már csak öreg nagymamák fogadhatták a fiatalt játsiÓ diákot, ami egy kicsit elmosta a játékos nap tarka színeit. És aztán az uccák, az emberek... Mintha egy kicsit idegen volna a város. Itt volt egy törpe, sárgára meszelt ház valamikor s azóta nagy, emeletes ház falta fél két három társával együtt. Ott egy kis átjáró ucca Volt, romantikus zugokkal s most széles aszfalt szar bott mindent egyenesre és ridegre. És aztán a régi kiskocsmák, a diákmulatozások szemtanúi... Hova lettek? Csoportosan leerest ék, de eredménytelenül. Aztán megindultak egyenként, kiki a maga kedve szerint, hogy hátha igy többre jutnak. De nehezen ment, sokat kellett kérdezősködni mindenfelé, mert hiszen volt közöttük, aki húsz, harminc év óta, mit valahol Erdély félreeső zugában töltött, most jár itt először. Megváltoztak az idők, megváltoztak az uccák nevei, a régi feliratokat hiába keresték. Megható, ahogy ragaszkodnak diákkorukhoz. Minden kis emléket számon kémek, mintha az életüknek ez a szakasza volna a legnagyobb kincsük. Talán igy is van, régi mondás, hogy szép élet a diákélet, amelynek emlékeiből egy életre való fűszert lehet elvinni. Vájjon mi, mostani diákok, mit viszünk magunkkal? Elég lesz-e ez a csemege, amit eddig kaptunk, az élet további keserűségeinek megédesitésére? Nem tudom, hogyan lesz, de nagyon várom a mi találkozónkat. Mert a mai diákélet másabb mint valaha, küzdelmes, szomorú, mint maga az élet. Szeretném megtudni, hogy az idő mit szűr le belőle, mit mos szép tiszta és kedves emlékké, amit majd érdemes lesz felkeresni hatvan év múlva is. Vannak az öregek közt is, akik azt mondják, hogy a diákélet régen is küzdelmes volt és korántsem olyan gondtalan, kalandos és szép, mint amilyennek most látják. Csakhát az idő... Tisztára mossa és megszépíti, amiben valaha, egy kis csirája is volt annak a szép életnek, amit most fel akarnak idézni. És úgy adja, mintha csak az lett volna. A hatalmas ur, az idő, talán vélünk szemben sem, lesz szűkmarkúbb. Keresni fog, vagy maga alkot valami szépet a mi életűnkből is, amit kárpótlásként ad mindazért, amit most elfelejtett adni nettünk. Csak egy a baj, hogy akkor mi is botra támaszkodva, fehér hajjal vesszük azt a szép emléket, ami talán a valóságban soha sem volt a miénk. Bözödi Jakab György. Most heti előfizetnie a Ítéleti mert annak a páratlan méretű érdeklődésnek hatma alatt, meüyei olvasóközönségünk Csathó Kálmán eve de ti, sehol meg nem jelent, legújabb regényét fogadta, elhatároztuk, hogy-eleget teszünk a hozzánk min denimnen beérkező megkereséseknek és mindazoknak, akik legkésőőö julius 2Q-áig előfizetnek a Keleti Újságra, visszamenőleg díjtalanul megküldjük az összes eddig megjelent folytatásokat tartalmazó lapszámainkat. Ezzel is elősegíteni kívánjuk, hogy a magyar közönség minél kevesebb anyagi áldozattal jusson hozzá ahhoz a rendkívüli élményhez, melyet a „ Tekints ide — Tekints odafí ez a szenzációs érdekességü, a békebeli Nagyváradon játszó, valóban megtörtént eseményeket, tényleg élő szereplőkkel és utolérhetetlen szinességgel lepergető regény min denki számára jelent.
