Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-06 / 151. szám
Vsuiöríoli, 1933. 'juMus 6. KtunUjsKG 9 «Sünden jog fenntartva.). 4 Gerenday elhúzta a képéi — Na! Tisztelem a gusztusotokat! Az egész társulatnál nincs egyetlen, valamirevaló kó- ristáné... Csupa ronda pofa! Markbreit összenézett Pirnitzerrel. — Hát ezek nem voltak rondák! Sőt! Nagyon is csinosak! Különösen az egyik. Az a kis barna! Ugy-e, Géza? Pirnitzer azonban már úgy tett, mintha nem is hallaná, amit azok ketten beszélnek és csak úgy olvasás közben dobta oda a szót: — Micsoda?... Igen, igen!... Persze! — Hát kik voltak ott? Nem kóristánék? Markbreit odahajolt a Gerenday füléhez és súgott neki valamit. A kapitánynak a szája is csaknem tátva maradt, ahogy rámoredt Pir- nitzerre: — Az áldóját, — mondta. — Ez már valami! Magam is lennék érte juhászkutya három hétig. Markbreit jóízűen nevetett: — Piki is! De Géza, — szólt Pirnitzer felé intve, — Géza kiütötte a nyeregből! Most Pirnitzer pisszegett rá a társaira halkan és idegesen. Aztán a szemével hátrafelé intve, áthajolt az asztalon és azt suttogta: — Ne beszéljetek előtte! Ez a vőlegénye! Gerenday egy pillanatig értelmetlenül bámult a főhadnagyra, majd Markbreitra. Akkor aztán elnevette magát, de olyan harsányan és a mellett annyira szívből, hogy a pincérek mind arra néztek, sőt a kávés maga is előbujt a kassza túlsó feléről. Gerenday végre megju- hászodott és a szemét törülgetve mondta: — Hát ez jó volt! Bizonyisten jó volt! Ilyet már régen nem nevettem. Pirnitzer idegenkedve és rosszalólag nézett rá: — Igazán gyerek vagy! — szólt a fejét csóválva. Megpróbált belémerülni a Kakas Mártonba, de vagy a viccek voltak gyengék, vagy az esze járt másutt, mert el se mosolyo- dott. Végül is félredobta a lapot, hátrafordult, és rászólt a szerkesztőre: — Hogy van, Sólyom úr? Mi újság? Gerenday félszemmel odapislantott, de aztán úgy tett, mintha belemerülne az olvasásba. Közben azonban Markbreittal váltott egy-egy vidám és egyetértő tekintetet, amin mind a ketten láthatólag jól mulattak. Sólyom úr letette az újságot és mosolyogva felelt a főhadnagynak: — Újság nem igen van, kérem. De azt a kaszárnyaügyet, bocsánatot kérek, tévesen ítélik meg az urak- Az nem úgy történt, kérem! — Ugyan? — kérdezte Pirnitzer. — Hát hogy történt? — Ügy kérem, hogy a minisztérium igazán nem hibás a dologban. Ezt a városi urak csinálták így. Az idevalók. Maga az akkori főispán. Mert a telket a város adta a kincstárnak- Ingyen! — Na? És közelebb nem tudott volna adni? És miért fogadta el a kincstár ezt a szántóföldet telek helyett? — Azért kérem, mert választás volt. Az az egész darab föld az ecetes Friedmanné volt, akit mindenáron meg akartak nyerni, mert ő rendelkezett a zsidóság voksai felett. Friedmann szabadulni akart ettől a fundustól, de persze nyerni is akart rajta, még pedig sokat. És mert tudta, hogy a főispán a belügyminisztert akarja megválasztatni, mégpedig egyhangúlag és hogy ezt már be is Ígérte, hát egyszerűen a torkára tette a kést a főispánnak- Azt mondta, ha meg nem veszik azt a földet négyszögölenkint olyan áron, amennyit hol- dankint is alig ért meg, ellenjelöltet állít a miniszternek. Hát annyit, persze, nem kapott érte, de azért vagy húszszorosán túlfizették. Hogy a miniszter egyhangú mandátumot kapjon, hogy a főispán meg ne bukjék és hogy Friedmannak még több pénze legyen- A város, tessék elhinni, nem spórolt ezen az üzleten semmit. Sőt! Ráfizetett! Ez a hiteles története a dolognak! Tessék elhinni! Becsületszavamra! — Na? És ha maga ezt tudja, miért nem írja meg? Ha nekem lapom volna, leleplezném az ilyen szemtelen panamákat! — Kérem, én először is kormánylap vagyok. Azonkívül most már, tíz év múlva, semmi értelme se volna, hogy ezt az ügyet szellőztessem. Az ellenzéki sajtó akkoriban próbálta piszkálni, de Friedmann betömte a szájukat ... Lefizette őket, aztán elhallgattak. Markbreitnak olyan piros volt a két füle, mint az érett paprika, ahogy egyre mélyebben hajolt bele a lapba, mióta Sólyom a Friedmann nevét kiejtette. Gerenday lecsapta a Wochét és a Fliegende után nyúlt. Rettentő dühös volt a tapintatlanságért, hogy a szerkesztő Markbreit előtt ilyen formában emlegette Friedmannt, s mérgében aztán ő maga még rá is duplázott a dologra, mert azt mondta, Pirnitzerhez intézvu a szót: — Szóval a zsidók csinálták ezt is! Gondolhattam volna. Ezzel a mondással Sólyom szerkesztő úron akart ütni egyet, nem véve észre, hogy az ütés Friedmannt éri és rajta keresztül Markbreitot. — Pardon! — mosolygott a szerkesztő- — Ezt így általánosságban nem lehet mondani. A zsidóknak nem volt a dologból semmi hasznuk, csak egyedül Friedmannak- A pénzt ő tette zsebre, az igaz! A hatalmat viszont a miniszter meg a főispán, akik nem voltak zsidók!... Nem vethetnek egymás szemére semmit, tessék elhinni kapitány úr! — Tessék? — Gerenday fagyos pillantással mérte végig a szerkesztőt tetőtől talpig. — Hozzám tetszett szólni? Mert tudtommal nincs szerencsém és nem is óhajtom, Ai'j6.y iegyen. Sólyom körülnézett, hogy hallja-e valaki ezt a sértést, de nagy megkönnyebbülésére nem volt a közelben senki. így is szeretett volna visszavágni, élesen, fájón, szellemesen, s már a nyelvén is volt a szó, de az utolsó pillanatban eszébejutott, hogy akármilyen nagy darab erős ember is ő, a kapitánynak kard van az oldalán. — Okos ember nem köt ki egy katonatiszttel! — mondta magában. — De hogy ezt nem viszi el szárazon ez a hencegő goj, hát arra esküszöm! Jössz te még az én utcámba, Gerenday kapitány úr! Majd szemmel tartalak! • .(Folytatjuk). Fölényesen győzött Budapest csapata a Budapest—Prága úszó-mérkőzésen (Prága, julius 5.) A Budapest—Prága úszó és vizipólómérkőzés a magyar úszók fölényes győzelmével végződött. A magyar úszók minden számban győztek. A 100 m.-es gyorsuszás- ban Székely győzött könnyen és fölényesen. A 200 m.-es mellúszást Mezei, a 100 m.-es hát- uszást Herendi nyerte. A 4X200 m.-es stafétában a magyar csapat 10 p. 08 mp.-es időt úszva győzött. Vizipólóban Budapest 9:0 arányban verte Prága csapatát. Uruguay utólag benevezett a futbali-vllág- bajnokságra. Uruguay, habár a futball-világ- bajnokság nevezési zárlata már rég letelt, utólag résztvételi óhajáról tudósította a rendezőbizottságot. A világbajnokság rendezősége ezután dönt, hogy elfogadja-e Uruguay elkésett nevezését■ Tekintve, hogy a kétszeres olimpiai bajnokcsapat résztvétele nagyban emelné a futball-világbajnokság éi'dekességét, valószínű, hogy valami módot fognak találni arra, hogy Uruguay a küzdők sorába léphessen. Nagyvárad: Gyulai TE—Egyetértés, NAC vegyes 3:2 0:1). A gyulaiak szép játékkal győzték le a Glanczmannal, Remmerrel és Juhásszal megerősített Egyetértést. A Középeurópai Kupa elődöntőjében az Ambrosiána és Sparta vasárnap, julius’ 9-én Milánóban, julius 16-án pedig Prágában játszanak. A vasárnap és kedden Kolozsváron szereplő bécsi Hakoah jelenleg egyik legjobb együttese az osztrák bajnokságnak. A Hakoah a tavaszi szezonban nagyszerű eredményeket ért el. Az Admirát l:0-ra, az Austriát 4:l-re, a WSC-t 3:l-re, a FAC-ot l:-ra, a Libertas-t l:0-ra, a BAC-t l:0-ra verte és hetedik helyen végzett a bajnokságban, ami kitűnő teljesítménynek számit, tekintve, hogy az osztrák bajnokságot talán a világ legerősebb bajnoki mezőnyének lehet nevezni. A csapat a következő játékosokkal jön Kolozsvárra: Löwy, Feld- mann, Amster, Dónnenfeld, Strohss, Pla- tschek, Liebermann, Ehrlich H-, Ehrlich K., Stern, Mausner, Hess, Weisskopf, Reich. A játékosok közül Löwy, Feldmann, Donnenfeld, Strohss, Platschek, Mausner és Weisskopf szerepeltek többször Ausztria és Bécs válogatott csapatában. A Hakoah vasárnap a megerősített Heggibborral, kedden a komplett NÁC-cal játszik. Kolozsváron rendezik meg a csernovici Makkabiász válogató versenyeit. Az augusztus hó folyamán Csernovicban megtartandó zsidó világolimpiászra, a Makkabiászra kiküldendő román versenyzők kijelölése érdekében szombaton és vasárnap tennisz, ping-pong és vivő válogató versenyeket rendez Kolozsváron a Haggibbor. A versenyeken az ország összes számbajövő zsidó sportolói résztvesznek. Ten- niszben a Haggibbor, a nagyváradi Makkabbi és a csernovici Makkabbi, vívásban a Haggibbor, a nagyváradi Makkabbi és az aradi Hakoah, ping-pongban a Haggibbor, a brassói Ivria, az aradi Hakoah, a bukaresti és nagyváradi Makkabbi versenyzői indulnak- A ten- niszversenyeket szombaton és vasárnap a Haggibbor Magyar uccai pályáin, a vivó-versenye- ket és a ping-pong-versenyeket a Haggibbor Kossuth Lajos uecai klubhelyiségeiben rendezik meg, ugyancsak szombaton és vasárnap. Az Andrásovszki, Pusztai KAC-pár a kolozsvári kerület vegyespáros bajnoka. A kerületi tenniszbajnokságok utolsó I. osztályú számának döntőjét az Andrásovszki M., Pusztai KAC-pár 6:2, 6:4 arányban nyerte a br- Kemény, Benedek KAC-kettős ellen. Rosinné, Gábor U. az elődöntőben feladta a játékot a br. Kemény, Benedek-pár javára. A II. és III, osztályú, valamint ifjúsági számok legtöbbje még nem fejeződött be. Zizovits Lenke is indult a balatonalmádi versenyen. A balatonalmádi nemzetközi ten- niszverseny férfiegyes döntőjében Gabrovitz csak nehéz küzdelem után 6:1, 2:6, 6:1, 5:7, 6:1 arányban tudott győzni Straub Elek ellen. A. női egyest Paksyné w. o-val nyerte az osztrák Eisenmenger ellen. A versenyen részt vett a nagyváradi Zizovits Lenke is, aki a női párosban Eisenmengerrel harmadik lett, a vegyespárosban pedig Gábrovitzzal ugyancsak harmadik.
