Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-01 / 147. szám

KeietiUjsxg Szombat, 1933. julius 1. Olvasom az angol lapokban, hogy három­száz éve született Londonban Samuel Pepys. Az olvasó ugyebár nem tudja, hogy ki volt Pepys. Ezért *iz olvasót semmi felelősség nem terheli. Pepyst nem ismerik sem a magyarok, sem a németek, sem a tótok, sem a franciák, senki más, csak azok a népek, akik angolul beszélnek. De azok aztán úgy ismerik, hogy ha az ember azt mondja: „Pepys“, mindenki mo­solyogni kezd és örömmel gondol a néhai Sa­mura, aki ma háromszáz éve született. Soha életemben nem éreztem úgy, mit je­lent angolul tudni, minţ most, amikor olva­som, hogy gyermekkorom egyik legkedvesebb olvasmányának a szerzőjét úgy ünneplik An­gliában, mintha négyszáz kilométeres órán­kénti sebességre javította volna meg a gyor­saság rekordját, vagy valami nagy krikettjá­tékos (aki Angliában nemzeti hősnek számit), vagy nehézsúlyú bokszbajnok lett volna- Mert azokra az emberekre, akik nem tudnak ango­lul, Pepys még egy nevet sem jelent; azt hi­hetnék, hogy a csengése után ez a szó azt je­lenti „narancsmag“, vagy valami erdei madár, például a „fiittyös csíz“. S ez nagy kár, mert Pepyst ismerni feledhetetlen órákat jelent és sajnos, amig valaki nem akad a külföldi iro­dalmakban, aki a neve tekintélyével rá nem kényszeríti honfitársait, hogy fordítsák le a híres naplót, bizony soha az angol nyelvhatá­ron túl nem fog jutni. Ne vegye rossznéven az Olvasó, ha cgypár szót mondunk erről a kedves űrről, aki any- nyira bevette magát az angol ember szivébe. Nem fogja megbánni. Menjünk vissza abba az időbe, amikor An­gliában második Károly, a Cromwell által le­fejeztetett I. Károly fia uralkodik, amikor is nálunk a vastagajku első Lipót ült a trónon. Az emberek sokat beszélnek franciául, vál- ligérő, bodros parókát hordanak és gyönyörű bútorok között laknak. Sámuel Pepys egy egyszerű szabónak volt a fia, aki nagy szorgalmával, tudásával és ügyességével sokra vitte a késői Stuartok alatt- Megalapítója és elöljárója volt a „ten­geri hivatalnak“, amelyet ma úgy hívnak, hogy „Admiralty“ és a feje tagja a kabinetnek s ngy hívják, az „Admiralitás első lordja“. Pe­pys kitűnő köztisztviselő volt, derék, jóravaló ember, akinek bejárása volt a királyhoz, nagy­urakkal evett, szerette a szép dolgokat, szép ruhákat, a jó ételt s a jó italt (az előbbit talán túlságosan is) és a színházat s mikor meghalt, nagyon sajnálták a korai végét Mindezt azonban, meg sok más angol úri­emberről el lehetne mondani, aki ugyanabban a korban élt s ez egymagában csak egy-két sort biztosítana Pepys számára az angol „Na­tional Biographyban“ és az „Encyclopedia Brittanieában“ s az angolok legfeljebb annyira ismernék a nevét, mint mi ismerjük, teszem fel a bankigazgató Fáy András, vagy a sze­gedi mérnök Vásárhelyi Pál nevét. Vagy még annyira sem. Pepys egyetlen könyvét, mert csak egyet irt, ma is úgy olvassák, mint Shakespeare-t kivéve egyetlen angol klasszikust sem, pedig nem volt nagy iró, akinek a nyelve a stílusa, a nagy gondolatai ma is megmozgatnák az embert, még csak iró sem volt Pepys Samu ugyanis tiz esztendeig, az Ur 1659-ik évétől, 1669-ig titokban naplót vezetett, egy azóta már feledésbe ment gyorsírással, amelybe szinte hangyaszorgalommal, mielőtt este nyugalomra tért volna, irta be a nap ese­ményeit, csak úgy a maga használatára és gyö­nyörűségére. Ezt a naplót Pepys nem szánta nyilvánosságra s éppen ennek a ténynek kö­szönheti, hogy túlélte csaknem mindazokat a naplókat, amelyeket ezalatt a háromszáz év alatt az emberek dobogó szjvvel, folytomaz. utókorra való tekintettel Írtak gondosan és szépen fogalmazva, olyan parádés kiállításban irva magukról, mintha csak a legjobb ruhá­jukban ültek volna modellt egy portréfestő­nek. A Pepys-napló túlélte mindezeket s még túl fog élni néhányat, éppen azért, mert any- nyira közvetlen s annyira hanyagul, a stílusra s más emberek gondolataira való tekintet nél­kül íródott. Benne Pepys úgy irta le az életet és a világot, ahogy az ő számára látszott s a maga benyomásait örökítette benne meg kor­szakáról s annak eseményeiről. Eseményekben pedig azok a napok nagyon gazdagok voltak, amikor a királyt csak úgy törvényszék elé ál­lították s utána lefejezték s amikor néhány évvel később a dögvész elvitte London lako­sainak egyharmadát csak azért, hogy a két év­vel későbbi tűzvész, amely elpusztította az egész Cityt a Szent Pál-templommal együtt, ne okozzon súlyos gondokat a lakásügyi kor­mánybiztosnak, ha lett volna ilyen állásbeli úriember a XVII, század Londonéban. Pepys azért érdekes számunkra, mert ez a kitűnő államhivatalnok, mint kollégái általa ban, nem volt rendkívüli ember, nem voltai nagy világrengető gondolatai, mint Swiftnek a „Gulliver utazásai“ szerzőjének, aki kor társa volt s világhírű lett, vagy Miltonnak aki szintén ugyanakkor élt. Nem. Pepys in telligens átlagember volt, aki egynap beszá molt a király koronázásáról s másnap arról hogy milyen jó volt a roestbeef és a dumping az ebédnél, vagy arról, hogy életében először ivott teát, (a tea akkor jött divatba Anglia ban). Pepys azt mutatja meg nekünk ebben a nagyszerű naplóban, hogy milyen volt a kora­beli angol ember gondolkozása, milyenek vol­tak a szokásai és véleményei a világ dol­gairól. Pepys mindenről ir a világon, a feleségé­vel való összezördülésekről (nagyon csinos asz- szony volt a menyecske), a sör áráról, az anyagi viszonyairól, a király szeretőiről s az egészségi állapotáról (Samunak epekőbaja volt) s mindezt annyi közvetlenséggel, kedves­séggel és naivitással, hogy nem csoda, ha min­denki megszereti. Milyen mulatságos az pél­dául. amikor a király koronázását nézi s a „trón.“ szót említvén, zárójelben megjegyzi: „ez egy szék“. Pepys 1703-ban halt meg s az utolsó har­mincöt évről nincs feljegyzése. A hires kézirat halála után csak vagy százhúsz évvel került elő a könyvtárból. Egy ideig senki sem értette, mig egy John Smith nevii pap át nem irta az eleinte titkosírásnak vélt gyorsirási jeleket és közkinccsé nem tette. Azóta aztán tényleg közkincs" a napló Számtalan kiadásban je­lent meg, a hihetetlen vékony japánpapiros, bőrkötéses három guineás kiadástól le a két- shillinges népszerű kiadásig, amely a legtöbb angol házba megtalálta az útját, óppenugy, ahogy Petőfi költeményeinek diszkiadása a üdéinkbe. Pepys halála után még híresebb em­ber lett, mint volt, pedig nem volt zseni s nem voltak nagy eszméi, a véletlennek köszönhette a halhatatlanságot. Számtalan értekezés és könyv jelent meg róla. többek között Drinkwa- ter, a nagy angol drámairó könyve, aki Pepys hajdani házában lakik Aztán színdarab is ké­szült az életéről, amelynek a elme „And So To Bed“ („S aztán lefeküdtem“, ezzel a mon­dattal végződik ugyanis a legtöbb napi fel­jegyzés is) Ez a dara?) bosszú hónapokon ke­resztül ment egy Nndoni színházban s tavaly sikerrel fel is ujito’ták A Pepys-napló mindazonáltal nagy miszté­riumot rejt magába*’, amelyekei eddig még nem sikerült megfejteni Senki sem tudja pél­dául azt, hogy miért hagyta abba hirtelen, harminchétéves korában a naplóirást, amely­ben igazán öröme kellett, hogy teljen. A mű­velődéstörténetet igy megfosztotta attól, hogy bepillantást nyerjen az utolsó Stuartok kor­szakába- Pepys II. Károlyon kívül még meg­érte II. Jakab, Mária és férje, Orániai Vilmos uralkodását, valamint Anna királynőt is, aki­nek trónral epése után néhány évvel hunyt el. Ez volt Anglia müvelődéstörténetileg leggaz­dagabb és legérdekesebb periódusa, a legszebb, legkultiváltabb szokások és a leggyönyörűbb angol ruhák és a hires diófabutorok korszaka. És senki sem tudja azt, hogy Pepys, aki iga­zán csak magának irt, miért nem semmisí­tette meg a naplót, amelynek az életében való esetleges kipattanása olyan súlyos következ­ményekkel járt volna. P. D. M■ Ha eddig még nem tette, ,,, most már okvetlen elő kell fizetnie a Keleti Újságra, mert julius másodikétól folytatólagosan mindennap közli Csathó Kálmán eredeti, könyvaiakban még sehol meg nem jelent, szenzációs érdekességig legújabb regényét. A „Tekints ide!... Tekints oda!“ olyan regény, melyet nem lehet félbehagyni. Aki egyszer bele­kezdett: végig is olvassa. Számoljon ezzel és julius l-től legyen előfizetőnk, mert igy jobban jár! Egy titokzatos napló, amely lázba

Next

/
Thumbnails
Contents