Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-05 / 150. szám
Szerda, 1933. július 5. KELETIÜ/SÁG Monstre-bünpör, nem annyira a váltóőr kenyeréért, hanem 14 millió lej kártérítésért Budapest Svábhegyi Szanatórium Speciális kezelések, speciális berendezések asthma, migrén, sxénalúzas betegek részére. A cukorgyári négyes autószerencsétlenség ügyét második napja tárgyalja a kolozsvári törvényszék — A katasztrófa egyetlen menekültje, Sorescuné asszony, súlyosan terhelő vallomást tett (Kolozsvár, julius 4.) Rendkivüi érdekes és régen húzódó bünperben tart már két nap óta a főtárgyaiás a kolozsvári Jbüntetőtörvény- szék negyedik szekciójának Linzmayer—Va- leanu tanácsa előtt. A vádlott. Margineanu Joan váltóőr, akit gondatlanságból okozott négyszeres emberöléssel vádol a vádirat. Mar- gineanu védelmét dr. Stan, a CFR jogtanácsosa és Zamfir Saragea látják el, mig a vádat maga dr. Bireescu vezető-ügyész képviseli. A tragikus véget ért áldozatok hozzátartozóinak képviseletében a magánvádat dr. Tripa, kolozsvári ügyvéd vállalta. A vádirat szerint az elmúlt év május elsejéről másodikára virradó éjszaka Barth Károly nyugalmazott őrnagy, Demian Athanáz biztosítási igazgató, Ungar György kolozsvári mészárosmester és Széplaki Imre soffor a cukorgyári sorompónál át akartak hajtatni a vasúti töltésen autójukkal. A sorompó nem volt leengedve és a halálautó utasai minden akadály nélkül roboghattak keresztül n gineken. A sorompónál Margineanu Joan teljesített szolgálatot és az ő kötelessége leit volna a sorompókat leengedni. Ugyanabban a pillanatban robogott keresztül az őrház előtt a Bukarest felé haladó gyorsvonat, auieiy elütötte az autót, a kocsiban ülő négy férfit halálra gázolta, mig az ötödik utas, Sorescuné, csodával határos módon csak könnyebb sebesülések árán úszta meg a borzalmas katasztrófát. A vádirat súlyos büntetést kért a gondatlan váltóőrré, mert az ő felületessége miatt történt meg a katasztrófa. A törvényszék elsőnek Margineanu váltó- ői’t hallgatja ki, aki nem érzi magát bűnösnek- Megállította a Barthék autóját és figyelmeztette az autó utasait- hogy néhány perc múlva jön a vonat és nagyon veszélyes a közlekedés. Ennek ellenére mégis áthajtattak a síneken, pedig ő erőszakkal elébe állott Barthtlak, aki még tcttleg inzultálta is. Vallomás közben azonban gyakran ellentmondásokba is keveredik, ami gyakran vezet összetűzésre a védelem és a vád képviselői között. Általában a védelem, különösen dr. Stan, vasúti ügyvéd olyképpen igyekszik beállítani az ügyet, hogy annak minden részletét védence helyzetének az enyhítésére aknázza ki. Nemcsak Margineanu Joan bűnössége, vagy ártatlansága forog ugyanis kockán, hanem a hozzátartozók 14 milliós kártérítési pőre, amely a váltóőr bűnössége esetén elintézettnek volna tekinthető. A koronatanú terhelő vallomása. Néhány jelentéktelenebb tanú kihallgatása után a vád koronatanújának, Sorescuné asz- szonynak a kihallgatására kerül sor. Vallomásából borzalmas részletekben elevenedik meg az éjszakai katasztrófa. Sorescuné elmondja, hogy a szemerkélő esőben, néhány méternyire a sorompótól mindnyájan észrevették a pályatesten közeledő vonatot, de Barth őrnagy, aki a kocsi hátulsó ülésén foglalt helyet, rászólott Széplaki Imrére: „Hajts, mert jön a vonat“ Sorescuné ekkor kihajlott a kocsi vászonfedele alól és ijedten figyelt a közeledő vonatra. Szerinte oly nagy volt a távolság a közeledő vonat és a sínekre szaladó autó között, hogy kétszer is elmehettek volna, azonban nem tudja miért, a katasztrófa mégis bekövetkezett. Arról szó sem lehetett, hogy Margineanu megállította volna őket. A váltóőrt nem látta sehol, sem a katasztrófa előtt, serr. utána. ■B—amain iji., r ni im * Román, angol, francia, német, magyar, olasz, csehszlovák, szerb, horvát fordítások, (levelek, tudományos, műszaki stb. munkák), gépbediktláás, másolás, sokszorositás dr. Man- del Fordító Irodában, Cluj-Kolozsvár, Strada Memorandului 24. Csak néhány nap múlva ismerte meg személyesen, amikor felkereste a klinikán cs könyörögve mondotta Sorescunénak, hogy vallomása nemcsak börtönbe juttatná őt, de az uccára juttatná neveletlen gyermekét és feleségét is. A könyörgés hatása alatt tett annakidején Sorescuné mentővallomást a vizsgálóbíró előtt, most azonban kénytelen szin igazat vallaniIzgalmas szembesítés. Most a szembesítésekre kerül a sor. Margineanu váltóőr feláll a vádlottak padjáról és verejtéktől gyöngyöző homlokkal, kissé bátortalan hangon szemébe mondja Sorescunénak, hogy vallomásából egy szó sem igaz. Sorescuné erre kijelenti, hogy vallomását hajlandó esküvel is megerősíteni. A biróság egyelőre eltekint a megesketéstől, minthogy oly kézenfekvő tényeket mondott el vallomásában, amiket a hatósági vizsgálat is megállapított- A főkérdés ugyanis az, hogy az autó megállott-e a sorompó előtt, vagy sem. Annakidején maga dr. Bireescu vezetőügyész szállott ki a kalasztrófa helyszínére és a leghatározottabban megállapította, hogy a sáros utón visszamaradt autó- nyomok megcáfolják Margineanu váltóőrnek azt a vallomását, hogy az autó megállóit és abból kiszállott volna valaki. Az autónyomok folytatólagosak voltak és lábnyomok sehol sem voltak találhatók. Margineanu első vallomásainak egyikében azt vallotta, hogy az autó utasai mindnyájan leszálltak a kocsiról és nekitámadtak, hogy engedje keresztül őket a sorompón. Azonban amikor megkérdezték, kin milyen ruha volt, a sötétségre hivatkozva hiányos feleleteket adott. Sorescuné ruházatának leírásánál pedig egyenesen ellentmondásba keveredett. Ugyanis azt mondotta, hogy sötét ruha volt rajta, holott világosszinü porköpenyeg volt Sores- cunén. Ezt a vallomást Margineanu később úgy módosította és a főtárgyaláson is azt adta elő, hogy csak Barth őrnagy szállt le a kocsiról. Egy mentőtanu. A többi tanuk közül a legérdekesebb vallomást Ács Mihály szolgalegény tette, aki a szerencsétlenség idején véletlenül tiz méter tá(Szatmár, julius 4.) A szatmári Kolping Sportegylet meghivta a tavalyi olimpiászon világbajnokságot szerzett Pelle Istvánt a kiváló magyar tornászt és ugyanakkor vendég- szereplésre kérték fel Románia legelső tornászát Morari« Albint. A szatmári püspöki konviktus udvarán óriási közönség volt jelen a tornász-ünnepségen. Schlagetter Nándor dr. orvos a testkultúráról tartott beszéd keretében magyarul üdvözölte a két kiváló tornászt, amikor a mintegy kétezer jelenlevő megdöbbenésére a helybeli csendőrség parancsnoka durva szavakkal támadt az orvosra és odakiáltotta, hogy takarodjék le az emelvényről, mert Romániában vagyunk és itt mindenkinek Románul kell beszélni. A rendőrkvesztor igyekezett csittitani a csendőrőrnagyot, aki csak akkor hallgatott el, amikor Lőrincz dr. leúnygimnáziumi igazgató megkezdte román nyelvű beszédét. Ekkor aztán a csendőrőrnagy volságra tartózkodott az őrháztól és Lgiy fül- tanuja volt mindannak, ami a vasúti őr és az autóban helyetfoglaló társaság tagjai, illetőleg Barth őrnagy között lejátszódott. Ács Mihály abban az időben egy péknél volt alkalmazásban, akinek megbízásából mát a kora hajnali órákban elindult, hogy a süteményeket széthordja. Az őrliáz közelében járt, mikor figyelmessé lett arra, hogy egy autó áll meg a leeresztett sorompó előtt. Az autóból egy hatalmas termetű ember szállt le, aki először csendes hangon, majd egyszerre erélyesebben felszólította Margineanu váltóőrt, hogy vonja fel a sorompót s engedje, hogy a kocsi átmenjen. A váltóőr ellenkezett s azt válaszolta a felszólításra, hogy azt nem teheti meg — várjanak addig, amig a vonat elmegy. Ezután élesebbre fordult a vita s a tanú látta, mikor Barth őrnagy indulatosan meglökte a váltóőrt, akinek kezéből kiesett a lámpa. —- A vonat hol volt akkor? — kérdi meg az elnök. — Nem lehetett már nagyon messze, mert egész jól hallatszott a zúgása. Én legalább is jól hallottam. Hogy az autó utasai hallották-» vagy nem, azt nem tudom. Pár pillanat múlva már feltűnt a mozdony orrán lévő vörös lámpás is. Ekkor az az ur, aki a sorompóőrrel veszekedett, leemelte a sorompórudat, beült az autóba s a gépet neki hajtotta a síneknek. Én csak egy nagy csattanást hallottam s láttam, hogy a vonat magával ragadja az autót. — Beszélt valakivel az összeütközés után? — Én odamentem az őrházhoz, ahol a váltóőr teljesen megzavarodva, mint aki nem tud magáról, járkált fel és alá. Láttam, hogy magánkívül van s ezért egy szót sem szóltam hozzá és tovább mentem elintézni a dolgomat. Ács Mihály a következő kérdésekre elmondja azt is, hogy az autó egyik utasa egy nő, aki Sorescuné volt, még mielőtt a szerencsétlenség megtörtént volna, gyalog átment a töltés másik oldalára, hogy azután mi lett vele, nem tudja. Ács Mihály állítása szerint az eseményekről ugyanúgy, ahogy a törvényszék előtt, beszámolt főnökének, Ungureanu pékmesternek és a pék feleségének. A törvényszék kihallgatja a pékmestert, az azonban egyáltalában nem emlékszik arra, hogy alkalmazottja előadta volna neki a dolgokat. A tárgyalást szerdán reggel folytatják. elhagyta a tornaünnepóly színhelyét, előbb azonban visszakérte belépti diját. A romáa cs magyar publikum ezután hosz- szasan ünnepelte a két kiváló tornászt, kik feledhetetlenül csodás tornamutatványokat produkáltak, nyújtón, korláton, bakon, gyüríihin- tán egyaránt. Utolérhetetlen könnyedség, haj- szálfinomságu pontosság, a testnek csodálatosan harmonikus mozgása jellemezte a magyar világbajnok mutatványait, de nagy hatást keltettek Morariu román bajnok nagyszerű stilusu gyakorlatai is két buzogánnyal. A bemutatott mesteri produkciók hamar elfeledtették a közönség ezreivel a kinos incidenst. A legújabb nagy lexikon 108 lej. A legutóbbi adatokkal kiegészített és kibővített Génins lexikon, 1933. 1712 hasáb, 809 képpel, 32 műmelléklettel. A vaskos kötet remek nyers- vászonkötésben 108'— lej a Lepage könyvkereskedésben Cluj—Kolozsvár. Küldje be és franco kapja, vagy utánvéttel portóval. Kínos incidens Pelle István szatmári tornaünnepélyén A magyar sportegylet szónokát elkergette a csendőrlégió parancsnoka a magyar szó miatt
