Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-04 / 149. szám
s KELETIUJS&G Kedd, 1933. rjuUus 4. A harmadik y,Ezer székely Csiksomlyón találkoztak a három székely vármegye leányai — Öt-hatezer ember tapsolt a székely népművészet nagy napján (Csiksomlyó, julius 3.) Itt vagyok ebben a tiszta és kedves kis székely községben, amelynek nagy napja volt vasárnap. A Székelyföld minden részéből vendégek érkeztek, hogy résztvevői legyenek az „Ezer székely lány nap“-nak, amelyet az itteni nőegyletek és a Katholikus Nőszövetség kezdeményeztek, s amely az erdélyi népművészetek évről-évre visszatérő ünnepnapjává fejlődik ki az eddigi tapasztalatok szerint. Ezelőtt három évvel rendezték meg az elsőt, most a harmadikat s a lelkes kezdeményezésnek és az eredményes munkának már is tradíciója van. Mi a célja az Ezer székely lány napnak? Aki csak elszórt ujságközleményekből hallott róla, valami olyan zamatos erdélyi speciáli- tásra gondol, mint amilyen — mondjuk — a gainai leányvásár. Pedig éppen homlokegyenest az ellenkezője annak. Itt is messze vidékekről jönnek össze nagy találkozóra, de nem házasságközvetitő-vásárra, hanem, hogy feltámasszák az ősi viselet kultuszát, szorosabbra fűzzék a székely székek kapcsolatait és ápolják a valláserkölcsi élet hagyományait. Ez utóbbiért jelölték ki szinhelyül a Székelyföldnek azrt a részét, ahol a hit mélyen gyökerezik a szivekben és éppen Csiksomlyót, a hires bu- csujáróhelyet, a székely tájszépségeknek igazi kirakatát. A gondolat nagyon szép, életrevaló és hogy talán most harmadizben mégsem tudott olyan tömeget magához vonzani, mint ahogy számították, annak fő oka a gazdasági nyomorúság, aztán az állandóan borús időjárás, a székelyföldi közlekedés nehézkessége, így is többezerre teszik azonban az ünnepségek jelenlevőinek számát, tehát a szép ötlet nemcsak hogy el nem sekélyesedett, hanem bebizonyította azt, hogy vonzani tud, meg tudta kapni a lelkeket. A csiksomlyói kegyhely. Gyalogszerrel is néhány perc alatt közelíthető meg Csiksomlyó, hatalmas, gyönyörű templomával, amelynek fö ékessége a pár évvel ezelőtt beszerzett többmillió lejbe került csoda.orgona. Gyalog indulok neki az útnak. Amint a szeredai gimnázium impozáns épületkolosszusa mellett befordulok a csiksomlyói útra, szinte meseszerűen ható panoráma tárul a szemem ele. A háttérben óriási sötét-zöld díszletként emelkedik a magasba két hegy: Nagysomlyó és Kissomlyó. Alatta szelíden hajló domboldal élénkzöld gabonatábláival, lent pedig az ut mentén a síkságot okkersárgára mázolta be valami láthatatlan kéz. Megállók és úgy bámulom a színeknek orgiáit, mig aztán egy nagy ba- juszu öreg székely gazda ki nem ábrándít: _ Ugy-e szép ez a sárga tábla a mezön? Szép, de haszontalan. A folytonos esőzések miatt megállott a mezei munka és, nem lehetett kipusztitani a gabona közül a vadrepcét. Egy kissé lehangolódva folytatom az utat és csakhamar házcsoportok közé érkezem. —- Ez már ugye, Csiksomlyó! — mondom. Amire aztán hosszú és érdekes magyarázatot kapok Csiksomlyó különös közigazgatási helyzetéről. Ezek a házsorok Csiktaplócának a nyúlványai. Alig néhány lépés és előttem áll a régi gimnázium ódon épülete, mögötte a nagytemplommal és zárdával. Ez a tulajdonképpeni Csiksomlyó, mert a szemközti házsorok már Várdotfalvához tartoztak s a templomon- tuli falurészek pedig Csomortán és Csobotfalva község neveket viselték. Szóval ez a párszáz lélek több község kereteibe aprózódott el, annak ellenére, hogy Csiksomlyó néhány évtizeddel ezelőtt még megyeszékhely volt s a tudományok ősi hajléka. Az uj közigazgatási beosztás azonban már segített valamennyire ezen a káoszon, a házcsoportokat egy községbe foglalta össze és végre Csiksomlyó elérte azt, ne csak fogalom le. gyen, hanem a község rangját is megkapja. A templom környékét már elözönlötte a Székelyföld minden részéből összegyülekezett sokaság. Lacikonyhák, pogácsaárusitók s más vásári sátrak csábítgatják a harisnyád székelyeket és a népviseletbe öltözött nőket. De autókon és kocsikon felvonul a környék egész intelligenciája is. Majláth püspök miséje. _ A Somlyói kegytemplom zsúfolásig megtelik hívőkkel. Maga Majlátli püspök celeb tálja a főoltárnál a misét nagy segédlettel és ezenkívül még három mellékoltárnál miséznek. Az „Ezer székely leány“ csoportonként érkezik és foglalja el helyét a padsorokban. Ez az ő napjuk, tehát a főhely is őket illeti ezúttal. Tréfán Leonard áldoztatja a lányokat, aztán nagy hatással mondja el ünnepi szónoklatát, amelyben a régi, tiszta erkölcsök ápolását és fenntartását köti lelkére az áhitatosan figyelő templomi gyülekezetnek. Istentisztelet után sorba áll a fiatalság és az ezer magyarruhás leány soraiba elvegyülnek a délutáni program legény-szereplői is. Hófehér Mária-vászlók alatt indul el a körmenet, amelynek hosszú kígyózó sora már befordult a Csíkszeredái főutcára, másik vége pedig az csiksomlyói országút közepe táján jár. Leirhatatlanul gyönyörű látvány ez! Ámbár a menetben képviselt népviseletekben a csíki a domináló — mert Háromszékről és Udvarhelymegyéből csak három-négy falu tudta elküldeni a maga lányképviselőit — mégsem válik egyhangúvá. Minden falu népe külön egyéni Ízléssel toldotta1 meg az alapmotívumot és ilyenformán a szakértő^ nyomban meg tudja állapítani, hogy melyik falu leányai haladnak el előtte. De az idegen szemét sem kerülik el a vidékenkénti sajátosságok. A menet végig vonul Csiksomlyó uccáin és megáll a templomnál, ahol az ucca egyik mélyedésében zöldágas külön oltárt állítottak fel és itt az Isten szabadege alatt áldják meg újra az ezer székely leányt. A csiki népviselet feltámadt kultusza. Az ember akármerre tekint, mindenütt a magyarruhás, fekete-piros színekbe öltözött asszonyokat, lányokat látja. Ezt az ősi viseletét századok óta hordják már a csiki székely falvakban, régebben inkább munkaruha volt, most is ebben aratnak és kaszálnak a csiki mezőkön, azonan a vasárnapi ünneplő is ilyen. Pár évvel ezelőtt jött divatba, hogy Csíkszeredán és a többi csíki városokban az intelligencia nö-tagjai is megcsináltassák a maguk magyar-ruháját. Ma már az a helyzet, hogy ilyen felvonulásokon a falusi és városi lányokat csak annyiban lehet megkülönböztetni, hogy a falusiak hajviseletükben ragaszkodnak a régi szokásukhoz, a városiaknak azonban bubi frizurájuk van. A csiki viseletnek legjellemzőbb része a fekete-piros rakott szoknya, ami vidékenként úgy variálódik, hogy a szoknya kék-piros. A pruszlik (mellény) leg. többnél piros, de egyes községbelieknél fekete. Az egyszerű, de rendkívül Ízléses kosztümöt patyolatfehér, a nyaknál begombolt ing egészíti ki, amely fodorban, hátul piros szakágban végződik. Gyakorta látni a jellegzetes „csepesz".t, ami a pártának felel meg, olyanforma, mint a mi gyermekkorunkban használt kapison, csakhogy a színeiben ennek is a fekete és piros szin variálódik. Ezt csak az asz- szonyok viselik és a lányok annál is inkább óvakodnak feltenni, nehogy azt higyjék, hogy már nem várnak a vőlegényre. Román, magyar és némát nyelven ismerteti meg Önnel az összes uj tudnivalókat és díjszabásokat a HERMES vasúti menetrendkönyv nyári kiadása! Ára 45’— lej. Minden kön yv- és újságárusnál kaphat ó! Szabadtéri előadás az iskola udvarán. Délután 3 órakor kezdődik az ünnepségek legfőbb része. A régi és ma már használaton kívül álló főgimnázium óriási udvarán szabadtéri színpadot állítottak fel, a nézők a tulajdonképpeni iskola-udvaron álltak, de az élelmesebbek már előre elhelyezkedtek a kollégium körbefutó folyosóinak árkádjai között, a „páholyokban“. Nehéz felmérni a jelenlevők pontos számát, de nem túlzás, ha öt-hatezer főnyire becsüljük a térségen összezsúfolódott tömeget. Pedig az égbolt felleges, a nap néha kibújik, hogy aztán a következő pillanatban megint elhomályosuljon az ég. De ki törődik itt az esővel? Még esernyőt is alig lehet látni, ugylátszik mindenki felkészült arra, hogy az élvezet kedvéért meg fog ázni. Ilyen nagy pódiumot pedig talán sohasem láttam még. A kulisszák sem megvetendők. Leghátul a zöldelő hegyek, a pódium mellett pedig hatalmas koronáju fák, amelyeket szintén páholyoknak használ a kiváncsi sokaság. Néha-néha _egy-egy roppanás s a súlyos ember- teher letöri az egyik duslombu faágat. Ezzel azonban nem igen törődik senki. Türelmetlenül várják, hogy megadják a jelt a program elindítására. László Ignác hittanárt, a konferansziét udvarias taps fogadja és László messzehangzó hangon vezeti be az előadást. Közösen énekelt Mária ének után szavalókórus következik, majd izgatott fészkelődés mutatja, hogy a közönséget nagyon érdekli a műsor harmadik száma, a Csíkszeredái gyermekek táncjelenete. A gyerekeknek betanítottak néhány régi táncot, amelyeket kedves ügyefo- gyottsággal lejtenek. Különösen nagy sikere van a pöttömnyi Búzás Gabinak, aki talán öthatéves lehet, de halálos komolyan szaval, mélyeszti zsebébe a kezét s végül társaival együtt ő is táncba fog. A somlyóiak hétféle régi táncot mutatnak he, mondanunk sem kell, frenetikus sikerrel. Egymásután következnek Kilyénfalva, Szenttamás, Somlyó és Karcfalva, Szentdomokos, Nagvkászon és Madaras táncolócsoportjai. Nagyon tetszik a nagykászoniak fonójelenete és a madarasiak régi székely táncai. Eredeti a csikszentmártoniak menyasszony-búcsúztatója. Szenttamás tulipáncsárdása, de a többi falu csoportjai: Tapioca, aztán az udvarhelymegyei Zetelaka, Szentegyházasfalva, Lövéte, Udvarhely, Parajd is brilliroznak. Frenetikus taps kiséri a kilyénfalviak palotását s a lövé- teiek régi énekeit. A táncoló csoportok valamennyié kiválik abszolút precizitásával, lelkességével és azzal a szeretettel, amellyel hónapok óta készült erre a nem közönséges és fárasztó szerepre- Programközben azonban furcsa meglepetések is érnek. Nini! Egy régi operett ismert gólya- kupléját énekli valamelyik falu leánycsoport- ja- Az egyik elnépiesitett polkát játszik, a másik a Bob herceg szintén népdalszerüvé formált akkordjaira csárdással kombinált val- cert táncol- Ezeket bizony nem lehet ősi táncoknak és ősi daloknak mondani. Nincs is más kifogás az egész egyébként megragadó és nagyhatású produkció ellen, minthogy nem akadt valaki, aki a szakértő gondosságával és müvé- szetszeretetével feküdt volna bele a program összeállitásába, hogy kivesse belőle azt, ami nem ide való és jobban kiemelje azt, ami ősi, valódi népművészet. Ne feledjük azonban, hogy még csak a kezdet kezdetén állunk és hároméves kísérletezésnek nem lehet még tökéletes eredménye. Egészben véve nemes a cél és a kivitel is minden dicséretre érdemes. Az nr budapesti? Estébe nyúlik a program befejezése, szerencsére az eső csak az előadás után szakad rá a szereplőkre és a vendégekre. Ez sem volt nagyon veszedelmesValamit azonban még ide írok. Este, amikor a szálloda felé bandukolok, az ajtóban megállít egy ijedt arcú ember: — Az ur budapesti? Tessék vigyázni és eltüntetni a kompromittáló iratait, mert nagy baj lesz belőle! A jóakaratu embert felvilágosítottam, hogy én nem félek a szigurancától, ne féljen tehát ő sem. De mi történt volna, ha csakugyan budapesti vagyok? Ez már elég ok lett volna arra, hogy rendőrségre, szigurancára ránci- gáljanak egy olyan speciális napon, aminek egyik hivatása éppen az idegenforgalom emelése volna. így aligha teremtjük meg Erdélyben az idegenforgalmat. (sz.)
