Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-30 / 172. szám

KUETIOJSXG Egy háromszázezer lejes baráti kölcsön története, amely anyagi romlásba kergetett egy tekintélyes tasnádi földbirtokost­________________________* A bírósági ítélet súlyosan megbélyegezte a kölcsöntadó tasnádi orvos eljárását (Nagykároly, julius 29.) Tasnád közönsé gét érdekes per foglalkoztatja, amelyet Kandel László ottani földbirtokos indított, dr. Rosen­baum Dezső tasnádi orvos ellen. A per előzményei még 1923-ra nyúlnak vissza. Dr. Rosenbaum, aki baráti viszonyban volt Kandel László földbirtokossal, egy alka­lommal a kaszinóban felemlítette Kandelnek, hogy nagyszerű üzletet csinált, mert feleségé­nek annak idején pár száz koronáért vásárolt brilliáns fülbevalóját eladta 300 ezer lejért. A pénzt azonban — amint mondotta — nem akarná bankba helyezni, hanem szívesebben bocsátaná baráti kölcsönként Kandel rendel­kezésére. Az akkor rendezett viszonyok között lévő vagyonos földbirtokos a lcölcsönajánlatot nem vette igénybe, később azonban a viszonyok változtával dr. Bosenbam többszöri ajánlata után mégis elfogadta a kölcsönt. Az úgynevezett baráti kölcsönről ekkor dr. Rosenbaum dr. Weisz Bernát tasnádi ügy véd irodájában okiratot készíttetett, amelyben kikötötte, hogy a lej értékcsökkenése esetén CHARITÉ SZAMATéEIRM Í52E; »5: STEI*ER Clu!, str. Regală (r. Majális n.) 12u. Telefon 603. Magánklinikai osztályán sebé« szeti műtétek összköltsége 8 napi teljes ellátással 39000•— Lei. buza árában valorizálva követelheti a kölcsön visszafizetését. A visszafizetés határidejét az összeg fele­részére 1925 november 1-ben, másik felerészére 1926 november 1-ben szabták meg. Az első esedékesség idején dr. Rosenbaum 150 ezer lej fejében 30 ezer klg. búzát kért Kan- deltől. Kandel a kívánságot nem akarta telje­síteni és arra hivatkozott, hogy a lej értéke ugyanannyi, mint a kölcsön igénybevétele ide­jén, tehát a kívánság nem jogosult. Dr. Rosen­baum ellenben azt állitotta, hogy az egy pél­dányban elkészített és nála lévő okiratban foglaltak szerint neki joga van mindenkor bú­zában követelni a kiegyenlítést. Kandel László, aki irtózott a peres eljárás­tól, teljesítette a kívánságot és leszállította a 30 ezer klg. búzát, melyet dr. Rosenbaum 258 ezer lejért adott el a Fried és Wasserlaut nagykárolyi cégnek. A bírósági megállapítás szerint az első le­járat alkalmával Kandel dr. Rosenbaumnak a terményekben, disznókban és készpénzben tel­jesített fizetmények betudásával a kamatok kiegyenlítése után is csak 264 ezer 500 lej kész­pénzzel tartozott, mely összegből a 30 ezer klg. buza leszállításával tartozásának javarészét le­törlesztette úgy, hogy csak 6500 lej adósság terhelte. Dr. Rosenbaum ellenben azt állitotta, hogy a 30 ezer klg. buza leszállítása után Kandel csak a fele részét egyenlítette ki a tar­tozásnak. Ezen az alapon még 165.520 lejt fizet­tetett KandeUel, azonkívül egy 150 ezer lej értékű automobilt kapott biztosítékképpen. Vagyis dr. Rosenbaum követelésének ellenér­tékében összesen 747.520 lejt kapott Kandel Lászlótól. Mikor dr. Rosenbaum Dezső még ezek után is követeléseket támasztott Kandel Lászlóval Vasárnap, 1933. julius 30. szemben, az a kölcsönokirat előmutatására hívta fel. Dr. Rosenbaum a felhívásnak nem volt hajlandó eleget tenni. így került az ügy a tasnádi járásbírósághoz. A tasnádi járásbíró­ság Kandel László tasnádi lakosnak dr. Rosen­baum Dezső ellen okirat kiadása és jár. indí­tott keresetének helyt adott. Kötelezte egyben az alperest, hogy 15 nap alatt adja át a felpe­resnek a 300 ezer lej kölcsönösszegről szóló ok­iratot, valamint a kölcsönösszeg és járulékai­nak bekebelezésére alkalmas biankó okiratot. Egyben megítélte a felperes javára a felme­rült költségeket. Az indokolásában azt mondja a járásbíró­ság, hogy a hitelező dr. Rosenbaum visszaélt Kandel László jóhiszeműségével és az volt a célja, hogy attól minden lehetőt kipréseljen. A biróság nem vette figyelembe, hogy a fizetési zavarok közzé jutott felperes — mond­ja az indokolás — az alperes által önkényesen és zsarnoki!ag előterjesztett számadást nem kifogásolta, amely számadások eredménye volt, hogy alperes a szerződésben megállapí­tott kamatokat spekulativ módon uzsorakama­tokra emelte fel, melynek következménye és oka volt a felperes teljes anyagi romlása. Egyben megállapította a biróság, hogy Kandel László a tulfizetett összeg visszafizetésére vo­natkozó jogát külön per utján érvényesítheti. Érdekes, hogy Rosenbaum Dezső a kölcsön ügy folyamata alatt mintegy hárommillió értékű ingatlanát és értékes ingóságait fele­ségének engedményezte. A törvényszék a járásbíróság Ítéletét helybenhagyó Ítélete megelégelést keltett Tas­nád társadalmában, de dr. Rosenbaum Dezső a közhangulat megnyilatkozását nem várta be Tasnádon, mert elköltözött Szatmárra. Útvesztőben Irta : C. N. Spearwood Jacknek sok bűn nyomta a lelkiismeretét. Ha valamelyik nevét már túlságosan sok „eset“ terhelte, eltűnt és más néven bukkant fel a Távol Kelet valamelyik más pontján. Honkongban meggyilkolták Hei-Csoot, a mat­róznegyed leghirhedtebb ópiumcsempészét. Ugyanakkor tűnt el Webster, aki az utóbbi hetekben az üzletvezetője volt. Mint ilyenkor szokás, a pénzszekrényt feltörve és üresen ta­lálták. Jack, aki most W. B. Morris néven Rangoonban alkalmi üzletekkel foglalkozott, sok érdekes részletet mesélhetett volna el Webster hongkongi kalandjairól és a vén kinai gonosztevő halála előtti percekről. De elve volt, hogy sohasem dicsekedett korábbi nevei alatt elkövetett cselekedeteivel. Jack ez­úttal Parsons családi névre szóló útlevéllel csavargóit Rangoon csapszékeiben. A Távol Keleten nagyon mérsékelt díjszabás mellett lehet félórán belül bármilyen névre szóló út­levelet kapni, nem kell hozzá egyéb, mint fénykép. Jack utolsó fillérét adta ki az útlevélre s most már két óra óta ül az asztal mellett, melyre már hatodik pohár whiskyt hozta az annami pincér. Nem tudott az asztaltól meg­válni, mert egy fillér sem volt a zsebében. Várnia kellett, hogy valami csoda nem segiti-e át a fizetetten számla örvényén ... A csoda nemsokára mégis csak felbukkant egy vörös szakállu ültetvényes képében. Ez a derék férfiú a szobába belépve, kitörő örömmel kiáltott fel, amint Jacket meglátta: — Csakhogy itt látom, kedves Mr. Elliot! Hamarosan kiderült, hogy Jack annyira hasonlít Mr. Elliothoz, a Deermonti ültetvé­nyes részvénytársaság üzletvezetőjéhez, mint­ha ikertestvére volna. Egy órával később már az uj ismerős fizette Jack összes aznapi whiskyseit és egy megbecsülhetetlen tippel mentette ki pillanatnyi pénzügyi zavarából: — Menjen el Deermontba. Keresse fel Elliot barátomat és ajánlkozzék munkára. Ne mondja, hogy én küldöm, jobb, ha úgy állit be, mintha véletlenül bukkant volna rá. Annyira meg lesz lepetve, hogy a hasonmását látja, hogy egy kis ügyességgel mindjárt ott is maradhat. Deermontban nem volt nehéz a hatalmas- méretű ültetvényes részvénytársaságot meg­találni. Az üzletvezető kis faházikóban lakott ilyenkor a földek közepén, kis dombon. Ami­kor Jack hozzá beállított, egyedül találta. Jack köszönésére mogorván felelt: — Mit akar? — és jobb kezét gyanús moz­dulattal tüntette el az asztala félig nyilt fiók­jában. Jack szakértelmével nem volt nehéz ki­találni, hogy a fiókban revolver van készen­létben. S futólagos pillantással azt is megálla­pította, hogy a ház ura mögött pénzszekrény áll, nyitott ajtóval. — Munkát keresek — felelte Jack. Mr. Elliot ebben a percben nézett csak rá a jöve­vényre. Felugrott az asztal mellől. Jack meg­lepetést tettetve bámult hasonmására s igy szólt: — Istenem...! Azt hittem már, hogy én ülök ott az asztalnál! — Honnan jön? — Rangoonból. — Mihez ért? — Mindenhez. Mérnök vagyok, de a kapá­lástól kezdve a csillagászatig, már mindennel megpróbálkoztam. Különben itt van az út­levelem. Mr. ELliot érdeklődéssel nézte az útlevelet s tréfásan megjegyezte: — Akár az enyém lehetne. — Majd hozzá­tette — maradjon itt. Majd holnap meglátjuk, hogy mit kezdhetek magával. Odaát van egy őrház. Üresen áll. Abban alhat. Jack megköszönte az ajánlatot és kifelé in­dult. Még nem ért el az ajtóig, amikor lövés dördült el és Jack szó nélkül végigvágódott a földön'. Mr. Elliot kivette Jack zsebéből az út­levelet, a holttestet pedig becipelte a szomszéd szobába. Aztán telefonozott a negyedórányira fekvő munkásházakhoz: — Holnap reggel három hétre elutazom. Vitesse le még ma este a pénzszekrényt az igazgatósághoz! Az ellenőr egy órával később megérkezett és lepecsételte a pénzszekrényt s azután le­vitette a központba. Mr. Elliot előbb azonban kiszedte belőle a tiz köteg bankjegyet, melyen kívül még öt kötegről kellett volna elszámol­nia és éjjel eltűnt. Néhány nappal később Sin- gaporéban mint Parsons Jack kifogástalan út­levelével és teli pénztárcával ült a „Nap fia“ szálló terrasszán. Élvezettel szívta a vastag szivart és örült a tudatnak, hogy ha majd megtalálják a kis szobában a holttestet, melyet saját ruhájába öltöztetett át, végleg elsiratják a jó Mr. Elliot-t. Ha azután kiderül, hogy a derék halott a pénzszekrényt kiürítette, az se baj... Mr. Elliot sem sejtette, hogy Hongkongban időközben egy gaz kinai megvallotta a rendőr­ségen, hogy Hei Csoo gyilkosának Parsons Jack névre szóló hamis útlevelet gyártott. Most a rendőrségen nagy örömmel olvasták a „Nap fia“ szálló vendégei közt Parsons Jack nevét. Félórával később már a börtönben ült. Nem is ijedt meg túlságosan. Majd megvallja, hogy ő tulajdonképpen Mr. Elliot és elmondjg, hogy Parsons meg akarta ölni, mire ő lelőtte és a rendőrségtől való félelmében menekült Parsons útlevelével. így is kap pár évet, de legalább nem akasztják fel...

Next

/
Thumbnails
Contents