Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-30 / 172. szám
KeiztiUjsxg 5 iVasárnap, '1933. 'julius '30. Hitlerizmus, irodalom és művészet Zsombolyán Az alföldi tengerszem, amit az Isten is strandnah teremtett — Grósz, a magyar iró, alti a boldogságot potom 120 lejért méri és a bonviván, aki irigyli a direktora „Három er:lő“-jét (Zsombolya, julius 29.) A három ország határszélén álló városka megállt a fejlődés utján, sőt szemmelláthatólag visszafejlődött. A zsombolyai svábok egyke rendszer hivei. A házasságok is nagyon megritkultál?;. Csaknem minden harmadik ház lakatlan és olcsó áron eladó. A gazdasági válságot itt is érzik, de korántsem annyira, mint nálunk, Erdélyben. A konverzió valósággal megmentette Zsombolyát. Az idei termés pedig nemcsak a határszéli városkában, hanem az egész Bánságban kitűnő. Az aratás már megtörtént, a cséplőgépek vigan zakatolnak és a sváb paraszt, aki autón jár, vagy legalább is biciklin, fürdőszobás, rádióval íelszerelt lakása van, bizakodva néz a jövő elé. Bárhogy alakulnak a gabonaárak, olyan bőséges volt a termés, hogy a Bánátban el lehet mondani — lesz mit apritani a tejbe. A kétareu óra. A zsombolyai vasúti állomáson, amely egyben határállomás is, hétféle rendőrség és vámhivatal van. Komán é3 szerb. Békésen megférnek egymással és az állomási perronon a határvonalat egy érdekes vasúti óra jelzi. Ennek az órának két arca van, mint Janus istennek. Itt találkozik a keleti és nyugati időszámítás. Amikor megérkeztem Zsombolyára, este 9 óra V9lt, de csak Románia felé, mert az óra másik fele, amely Jugoszlávia felé nézett, pontosan ,8 órát mutatott. Büszkék is erre a szerbek. Ha néha a zsombolyai állomáson összevesznek román kollégáikkal, hetykén mutatnak az órára és szólnak át a szerb interritoriális területről: — Itt a nyugati civilizáció beszél! A román oldalról pedig rendszerint igy válaszolnak: — Egy óra ne/ csinál — civilizációt.. . „Csodálatos strand.' Zsombolyának a legnagyobb értéke és nevezetessége ma a — strandja. Nem is strand ez, hanem a természet furcsa szeszélye folytán született tó. Az állomás melletti területen fekszik. Hogy a méreteiről is beszámoljak, 800 méter hosszú és 160 méter széles. A mélysége pedig 8—24 méter. Legszivesebben alföldi tengerszemnek nevezném el, mert a vize kéklő és tiszta s állandóan hullámzik. Egy évtizeddel ezelőtt még téglagyár állott e helyen, gépek dolgoztak és ásták ki az agyagot, amit csilléken hordtak fel a felszinre. A nagykiterjedésü mélységből állandóan szivattyúzták a talajvizet. Egy éjjel csoda történt,, eltűnt a hatalmas üreg, az ipar- vasuttal, a fúró- és ásógépekkel együtt és megszületett az alföldi tengerszem, a zsombolyai strand, ahol évente hat hónapig lehet kellemes, meleg vízben fürödni. Van már úszómestere is, Bálint Gyula, a Gyula bácsi, ahogy itt mindenki ismeri. Arról nevezetes, hogy a háborúból bénán és betegen került haza. Még mankón is alig tudott járni. A zsombolyai csodató gyógyította meg. A viz, iszap és a nap. Gyula bácsi hajnali négy órától este kilencig fügefalevélszerü fürdőkosztümben jár-kel, rézbőrü, mint a legsötétebb indián és ma olyan egészséges, mint a makk. A csodálatos álföldi tengerszem gyógyította meg. Az ál-hitlerista.. Az egyik temesvári lapban olvastam, hogy a zsombolyai svábok nagy része veszedelmes hitlerista s a városka társadalmi békéjét egy idő óta feldúlták. Napokon keresztül figyeltem, hogy a társadalmi békében miféle dulások történtek. Figyeltem a svábok arcát, mozdulatait és beszédét. De az egész akcióról semmit sem sikerült megtudnom. Szenvedétytelen, csendes nép a sváb, nem annyira Hitler, mint inkább a buza és az adó érdekli. Már idegesített, hogy hetek óta a Hitler nevét nem is hallottam. A strandon végre megláttam egy hitlerbajuszos fiatalembert. Ot perc múlva már ismertük egymást. — No és Hitler? kérdeztem az ötödik mondatnál. Roppant buta arcot vágott. Ugylátszik nem értette a kérdést. — Sokan vannak itt hitleristák? — próbáltam más oldalról megközelíteni a témát. Bizonytalanul rángatta ismét a vállát, később aztán felélénkült az arca: — Ja, a Hitler, a kancellár? Igen, igen... Itt mi kérem, nem politizálunk. Nagyon messze van tőlünk Németország és nagyon távolállanak az ottani politikai események. — Es a bajusz? — kérdeztem és az orra alatti kis pamacsra mutattam. Szerényen elmosolyodott. — Ez a bajusz, kérem, ez Chaplin-bajusz. En vagyok Zsombolyán a legjobb Chaplin-imitátor... így fest Zsombolyán a hitlerizmus. Irodalom. A politika után térjünk át az irodalomra, mert ilyen is van Zsombolyán. Az uceán találkoztam az irodalommal. A járdán jött velem szembe, borotvált- arcú, lobogó nyakkendői, középkorú és középtermetű férfi személyében. Már előre mosolygott felém, mintha régi ismerősök volnánk s a járdán elém állott. Mi az, hogy elém állott? Elállta az utamot. Nézett és mosolygott. Honnan ismerem ezt a pasast? — tépelődtem, de ö csak diadalmasan és ragyogó arccal állt előttem. Végre megszólalt. — Grósz, magyar iró vagyok! Minden szót hangsúlyozva ejtett ki és olyan pózban állt előttem, mint ahogy Napóleont ábrázolják. Gratulálok! — mondottam neki er megráztam a kezét. Végre találkoztam a „magyar Íróval“ is. Hosszú idő múlva, mert kézben folyton csodáltuk egymást, táskájából elővett egy könyvet és úgy nyújtotta át nekem, mint egy fejedelem, aki alattvalójának (Szeged, julius 29.) Süli Mihály, 23 éves hódmezővásárhelyi mechanikus megépítette a világ legkisebb repülőgépét. A miniatűr repülőgép, amelynek súlya a motorral együtt 70 kilogram, az utolsó szegig Süli Mihály kezemunkája. A kis repülőgépet konstruktőrje most, vasárnaptól kezdve Szegeden állította ki, filléres belépődíjak mellett. Még párszáz pengővel tartozik a motorért és a kiállítás bevételéből akarja kifizetni a tartozását. Talán mondanunk sem kell, hogy naponta rengeteg látogatója akad a cseppnyi repülőgépnek, amely ezüstös cellogéuszárnyaival, fekete testével nagyobbfajta gyermekjátéknak tűnik fel. Süli Mihály, a repülőgép építője, ott áll a müve előtt és büszkén mondja el az építés történetét. — Négy héten át úgyszólván éjjel és nappal dol- oztam a gépen. Amikor hozzáfogtam a munkához, 63 kiló volt a testsúlyom, most pedig már csak 49 kiló vagyok. — De egyhónapi szakadatlan munka után elkészült a repülőgépem, melynek „Fecske“ a neve. Amikor a mechanikusok előtt először bemutattam a gépet, mosolyogtak rajta és azt mondták nem visz fel egy embert a levegőbe. — Egy este beszereltem a motort, 500 köbcentis NSU rendszerűt és alkonyaiban a vásárhelyi tanyák között próbáltam ki a repülést. Egy cseppet sem féltem, bíztam benne, hogy sikerül. Volt is siker, az első alkalommal1 egy negyed óráig voltam fenn 50—60 a legmagasabb érdemrendet akasztja a mellére. A műnek az ára 120 lej, 3 abból minden olvasó megtalálja a boldogságát, — mugyarázgatta, — Potom ár a boldogságért, nemde? — jegyezte meg az iró. — De, — mondottam, Szigorúan nézett végig, Hogy enyhítsem a dolgot, még hozzátettem: — De..., én is iró vagyok és főleg nincs pénzem. Es önkéntelenül a kirakat felé fordultam, ahol sírköveket kinálgatnak eladásra. Grósz, magyar irő ugylátszik nem örült annak, hogy én is Írással foglalkozom s most már kihívóan mondotta: — On iró? Azt bárki mondhatja. Milyen iró? Nemde, sirkö iró? — é3 megvetéssel hagyott ott a kirakat előtt. Művésze t. Az irodalom után a művészettel is találkoztam Zsombolyán. Szinházi előadásokat tartott az egyik „társulat“. Az Alvinci huszárokat játszották. Zsúfolt ház előtt „alakitott“ hat színész. Három férfi és három nő. A daliás főhadnagy a magyar világból visszamaradt postásruhában ágált a színpadon és a zsúfolt házhoz és a nagy sikerhez nem méltó produkció volt, amit a szerencsétlen ripacs-társulat a színpadon müveit. A zsombolyai közönség azonban méltányolta a „művészetüket" és pompáson mulatott. Másnap az uccán a bonvivánnal találkoztam, lyukas volt a cipője, a nadrágja, még az arca is lyukacsos volt. Megesett a szivem rajta. — Hogy megy önöknek? — kérdeztem. Fájdalmas grimászt vágott s csak annyit mondott, hogy nézzek rajta végig. Végignéztem. — Az igazgató nem fizet? — kérdeztem. — Nem nagyon, pedig gazdag ember. — Hogyan? — Ahogy mondom. Gazdag ember. Három erdője van. — Még sem fizet? Hát ez disznőság. Es hol vannak az erdei? — kíváncsiskodtam. A bonviván kissé bizonytalanul néz reém és azt mondja: — En ezt úgy értettem, hogy három erdő-díszlete van... Ezekután nem tudom eldönteni, hogy a direktor valóban gazdag, vagy szegény ember. Egy dolog azonban bizonyos, hogy az alföldön csak neki van három erdeje és a színészei mégis rongyosak és éhesek... Olajos Domokos. méter magasságban és átlag 25 kilométert repültem ezalatt. Egészen Szeged alá repültem Vásárhelytől. Másnap reggel megtettem visszafelé az utat és még ugyanaznap szakértők előtt is kipróbáltam a repülőgépet. — Most mi a legközelebbi terve? — kérdeztük Süli Mihálytól. — Elsősorban is Szegedről Budapestre akarok repülni, — mondja. — Azt remélem, hogy másfél óra alatt megteszem az utat. Tisztelegni fogok először is Gömbös miniszterelnök előtt és felkérem, tekintse meg a repülőgépemet. A fővárosból azután rövidesen körrepülésre indulok Magyarországon és minden nagyobb városban le fogok szállni, kiállítom a gépemet. — Mibe került a repülőgép elkészítése? — tudakozódtunk a konstruktőrtől. — A munkaidőmet nem számítva, készkiadásom 1100 pengő volt eddig. Ebben a motor ára is benne van már, ez volt a legdrágább, 420 pengőbe került. Azt számítom azonban, hogy ha tömegesebben gyártanánk ezt a repülőgépmodellt, akkor 1000—1200 pengőért ki lehetne állítani, teljesen, repülésre készen. Ha meggondoljuk, hogy egy márkás motorkerékpár 2000 pengőbe kerül, azt hiszem, nem sói: egy repülőgépért ezer pengő. Tárgyalásban állok már több vállalattal s lehet, hogy a közeljövőben gyártani fogjuk a kis repülőgépeket. Szegedről Budapestre repül a hetvenkllós »Fecske«, a világ legkisebb repülőgépe WlfMSMWWWaSWWMWiiMM IfrfSM ¥» Md.Sll.trtflAt MITrtl ITU IMJftl ItWtiQI WU WV| VW VU lAt MW |ft| IÁI IÁI WM tyU MM IÁI IÁI IÁI tAIMHIAI WUIAIIAItAHAHAilAI.IAI IAIIAIÎAIIAI1AI mi Erzsébet Királyné szálló Budapest IV.9 Egyetem ucca 5. ^Sábáni 60 éve a fővárosi és vidéki úri középosztály találkozóhelye. 100 modern, kényelmes szoba. — Leszállított árak ! Az étteremben és kávéházban cigány — Az ERZSÉBET-RINCE a főváros legszebb sörözője. SZABÓ IMRE, tulajdonos zene.
