Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-27 / 169. szám
KEIETIO/SAG Csütörtök, 1933. julius 27. 7 A kolozsvári színház ügye — Janovícs igazgató újabb nyilatkozata — _ Azokban a megjegyzésekben, amelyeket Szász Endre az én nyilatkozatomhoz fűzött, van egy súlyos, fundamentális tévedés, amelyre azért kell rámutatnom, mert ebből a tévedésből olyan konklúziókat von le, amelyek tényleg személyi térre vinnék át a kolozsvári szinliáz problémájának megoldását. Azt állítja, hogy a kolozsvári szinliáz az állammal kötött szerződésem folytán még két- haroru évig az enyém. Hogy én ezt kiadtam albérletbe másnak. Hogy ezért engem terhel a felelősség. Hogy amig az állammal kötött szerződésem időtartama le nem jár, mindaddig nélkülem a színház kérdése meg nem oldható. S éppen ezért nekem félreállanom nem lehet. A színháztól távol álló körök is tudják, mert hiszen az erdélyi sajtó annak idején bőven foglalkozott vele, hogy én már három évvel ezelőtt lemondtam a kolozsvári színház bérletéről, azt átruháztam a Kolozsvári Szin- pártoló Egyesületre, az átruházást szabálysze iáién bejelentettem a minisztériumnak, a mi nisztérium ezt tudomásul vette. Az épület fölött három év óta a Kolozsvári Szinpártoló Egyesület diszponál. Már három éve gondoskodtam tehát arról, hogy bármiképpen is fordulnak a dolgok, a kolozsvári színház sorsa ne legysn az én személyi érdekeimhez kötve. így liát nincs semmi akadálya annak, hogy — amit évek hossz;; sora óta többször kértem — az én személyemnek kikapcsolásával keressék az arra illetékesek a szinliáz ügyében való döntést. Láthatja tehát Szász Endre, hogy téves utón jár, amikor azt hiszi, hogy a vitába én akarok személyi ügyeket előtérbe hozni. Bizonyíthatnám azt is, hogy a Színkör nem színházi előadások céljaira épült (ebben én igazán koronatanú vagyok), de ennek a kérdésnek a feszegetését nem tartom az ügy érdekében valónak s a probléma megoldásában perdöntőnek sem tartom, igy tehát inkább lemondok arról, hogy az én igazam győzzön. De most már egyezzünk meg abban, hogy semmiféle személyi kérdés fölvetésével nem fogjuk zavarni azt a közös és őszinte törekvést, mely a mostani nehézségek közül ki akarja vezetni a kátyúba jutott szinházat. Sokkal súlyosabb kérdések várnak megoldásra, mint az aprólékos személyi érdekek s meg kell mondanom, hogy az erdélyi sajtó .szívesebben foglalkozik az ilyen kicsinyes személyi ügyekkel, mint azokkal a nagy séreí- mekkel, amelyek akkor is megölnék itt a magyar szinészetet, ha Reinhardt vállalkoznék annak feltámasztására. Miért nem foglalkozik a sajtó azzal, hogy Románia költségvetésében körülbelül 120 millió van fölvéve színházi célokra, de ebből egyetlen bani sem jut a kisebbségi színházaknak? Miért nem foglalkozik azzal, hogy a kolozsvári román Nemzeti Színház eddig évi 22 millió, a jövő évtől kezdődőleg a lecsökkenteti költségvetés szerint is évi 17 millió lej állami szubvenciót kap, a kolozsvári magyar színház azonban egy bánit sem kap az_ államtól, sőt még bért is fizet az államnak? Miért nem mutat Csehszlovákia példájára, ahol minden magyar szintársulat igen jelentékeny állami támogatásban részesül? Miért nem foglalkozik azzal, hogy az a célzatos szabadosság, amelynek alapján boldog, boldogtalan kaphat magyar színházi koncessziót (tizennégy koncesz- szió van Erdélyben, holott a magyar impérium idején is csak tiz volt s ezeknek az igazgatók nak egy része is akkor az év jó hányadát a mostani Magyarország városaiban töltötte), azt jelenti, hogy hatósági segítséggel falják fel egymást a vergődő társulatok s szétforgácsolják a magyar közönség amugyis egyrs, gyöngülő teherbírását? Miért nem foglalkozik azzal a sorvasztó politikával, amely néhány év előtt még nyolc magyar állampolgárságú színész szerződtetését engedélyezte egy-eg'y szintársulat kebeleben, tavaly már csak hármat, ezévben pedig egyetlen egyet sem? Aki ismeri az itteni színházi viszonyokat s tudja, hogy bizonyos szerepkörökre Erdélyben román állampolgárságú magyar színész nincs, az előtt világos, hogy ' ez a tilalom kegyelemdöfés a fuldokló magyar színészet szivébe. Miért nem foglalkozni azzal, hegy a legridegebb minisztertanácsi határozat tiltja már csaknem egy év óta, hogy magyar állampolgárságú művész vendégszerepelhessen az erdélyi magyar színházakban? Pe- , dig amig ez a tilalom nem volt, gazdaságilag is, művészileg is nagy lendületet jelentett a magyar színházak számára a kitűnő magyar művészek vendégjátéka. Miért nem foglalkozik azzal, hogy ezzel a tilalommal szemben, mely kizárja azoknak a szereplését, akik dicsőséget és becsületet hoznának itt a magyar szinpadi művészetnek, — a szabályok és rendeletek tárt ajtóval várják a pőre beszédű, könnyüerkölcsü varieté-csillagokat, akik magyar nyelvük dacára is minden nehézség nélkül kaphatnak háromhónapos játszási engedélyt? Mert prostituálni szabad a magyar szinészetet, de művészi erejét gazdagítani tilos. Miért nem foglalkozik az uj színházi adótörvényekkel, melyek megbénítják nemcsak a színházi előadásokat, de mindenféle művészi megnyilatkozást, hangversenyt, felolvasást, irodalmi estét is lehetetlenné tesznek? Nem folytatom. Csak egy futó pillantást akartam vetni arra a tükörre, amely a magyar színészet bajait mutatja. Ezeknek orvoslásával kell először életképessé tenni az erdélyi (Márumarossziget, julius 26.) Máramaros- bau állandó szóbeszéd és találgatás tárgya, hogyan történhetett a békeszerződésben a megyének különös szetfaragása. Az országhatárok kirajzolásánál falvakat vágtak szét, helységeket; vágtak el a határaiktól s olyan érthetetlen vonalakat huzt <k, hogy ezeknek az okát, magyarázatát, de főképpen az értelmét sehogy sehogysem tudják megtalálni. Maniu Gyula most itt járt a megyében. Lázár Die nemzeti-paraszipárti képviselőnek a nevenapjára érkezett Kápolnokmonostorra, ahol a névnapi alkalomra a vendégek sokasága ült az ünnepi asztalhoz. Maiimnak az volt a kikötése, hogy politikáról ne essék szó. azonban nehéz az öl dögöt távoltartani, ha egyszer megjelent. A megye szomorú sorsára csak rákerült a szó és a román urak a helyi nyomorúság fő okát a megye szétfaragásában magyarázták meg. Abban, hogy Máramaros gazdagabb és dusabb részét a csehek vették el. E társaságban beszélték el, hogy 1920-ban milyen váratlanul érkezett Szigetre az a távirat, amely a Tiszán túl eső részek azonnali katonai kiürítését rendelte el, A távirati rendelkezés nagy meglepetést és megdöbbenést keltett, de ha nem is 24 óra alatt —- amint a rendelet szólott, — hanem 48 óra alatt végre kellett hajtani. A cseheknek át kellett adni gazdag román községeket, megbecsülhetetlenül, nagyértékü erdőségeket és át kellett adni a szlatinai sóbányát is. Abban az időben és azután is nagyon sokat beszéltek erről a táviratról, amit misztikusnak tartottak. A névnapi társaságban részt vettek szerint Maniu egy régi titkot mondott el a fehér asztal mellett. A békeszerződések idején, az akkori Vaida-kormáuy bukása után — Zam f i- re-scu volt a külügyminiszter. — Eljött hozzám Zamfirescu külügyminiszter — beszélte Maniu — és azt mondotta, hogy az én intencióim szerint az északi részeket kiürítették. Milyen északi részeket? — kérdeztem. Maniu elmondotta, hogy nagy megdöbbenésére Máramarosnak a Tiszán túl eső részeit azzal ürítették ki, hogy ez az ő intenciója. Pedig ő éppen az ellenkező álláspontért kardoskodott. A cseheknek nagy szükségük volt Szlati- nára, annak sóbányájára. Erre a sóvidékre ők protektorátust kaptak, a tulajdonjogot, úgy volt, hogy Románia kapja. Az akkori külügyminiszter félreértése és tájékozatlansága idézte elő a tévedést. színpadokat, azután teljes szigorúsággal, megalkuvást nem tiirően lehet felállítani személyi téren is a követeléseket. Dr. Janovics Jenő. Készséggel adtunk helyet a fennti soroknak, amelyek a kérdésnek olyan ágát világítják meg, ahol én magam is teljes mértékben egyet értek Janovics igazgatóval- Hogy a magyar színházak több ponton is háttérbe vannak szorítva a román színészettel szemben, az szerintem sem vitás, de ez nem lehet ok arra, hogy a magunk erejéből mindent el ne kövessünk a magyar szinbázi kultúra fellendítése érdekében. Ami a kolozsvári színházépület bérleti jogát illeti, azt hiszem, hogy Janovics és az én álláspontom között e tekintetben csak árnyalati különbségek vannak. A lényeg az, hogy építsük le a mozi túlzott protekcionálá- sát, állítsuk vissza a színház presztízsét, elsősor ban pedig a közönség bizalmát■ Ha mindezt megvalósítjuk, — ki fog derülni — nem is olyan sötét a helyzet- Sz. E. A csehek pedig óriási befektetéseket eszközöltek azon a vidéken, Kőrösmezőtől Királyházáig. Rengeteg pénzt építettek be a sóbányába is, nagyon sok áldozatot hoztak, a legnagyobb erőfeszítéssel építkeztek. Most, amikor Mára- marosban olyan nagy az ínség, román részről felvetették a sóvidéknek a visszaszerzését, az eredetileg Románia számára ítélt tulajdonjog alapján, azonban, ha erre, illetőleg a konkrét tárgyalásra sor kerülne, vissza kellene fizetni azokat a befektetéseket, amelyek a mai viszonyok között fantasztikusan nagy összegre rúgnának. A csehek hajlandók erről tárgyalni, — amint azonban ez alkalommal a társaságban beszélték, — igen érdekes területi rekom- penzációt kívánnak. Pénz nem kell nekik, ellenben kikötőt akarnak a Fekete tengeren és Konstancánál kérnek területet, hogy ott úgynevezett cseh rakpartot építsenek ki. Ez a kívánság illetékes román körökben megfelelő féltékenységet ébresztett fel, mert ismerve a csehek élelmességét, a fekete-tengeri kereskedelmi forgalom az Ő kezükben súlyos gazdasági veszteséget jelenthetne Románia érdekeire. Maguk felé terelnék a forgalomnak olyan részét, ami most egészen Románia kezében van. Román körökben élénken pertraktálják, hogy vájjon mivel vezethették félre annakidején Zamfirescu akkori külügyminisztert, hogy a csehek jasára ilyen fontos és értékes, mondhatni nélkülözhetetlen területről lemondott. Ha van alapja annak, amiről ebben a kérdésben máramarosi román körökben most a Maniu látogatása után annyit beszélnek, akkor a közel jövőben a nyilvánosság előtt még sok szó fog esni róla. Kelemen Ferenc, Minden Ugves-bajos dolgában forduljon a Rapid Informátor* Cluj-Kolozsvár, Str. Regina Maria (v. DeákF. u.) 6., fö’dTzint 5. ajtó. Útlevelét elintézi, hitel- és más Információt telesen ingyen ad, mindenben segítségére van. Á9fat.polgárság! ügyekben g. crs3 pontos és mar kisható. II sípi fl I«if©rmator Clul'KoioTSvár, Str«da Reg. Marla Me. 6, Ki tévesztette meg Zamfirescu volt külügyminisztert, aki Máramaros tiszántúli részét átengedte a cseheknek? Csehszlovákia állítólag hajlandó visszaadni a sslalinai sóbáirayaviiíékef, ha kikötő-zónát kap cserébe Konstancában Maniu Gyula máramarosi látogatásának érdekes kulisszatitkai
