Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-26 / 168. szám

Szerda, '1933. 'julius 26.

KuetiUjsxg

5

A színház és a mozi harca

a Uolozsvúri Magyar Színházban

A Keleti Újság: vasárnapi szamában közölt cikkünkre hosszabb nyilatkozatot kaptunk Janovics Jenő dr.-tól. A hozzánk intézett Levél vitába száll Szász Endrének, a Keleti Újság cikkírójának állításaival, amelyeket pontokba osztva, külön-küiön reflektál rájuk. Janovics

Jenő dr. sok évtizedes és érdemekben gazdag színigazgatói múltja kötelez bennünket a nyilatkozat közlésére, alább azonban a cikkíró is megteszi a maga észrevételeit Janovics kijelentéseire. Egyelőre lássuk, mit mond Janovics:

Janovics Jenő nyilatkozata

A Keieti Újság vasárnapi számában Szász Endre cikket irt „Színházi dolgok" elmen, amelyben megállapítja, hogy:

1. Arad, Nagyvárad, Temesvár város sajtói apage satanast kiáltanak a kolozsvári színházzal való minden kapcsolat ellen, s igy színházi hegemóniánk a múlté.

2. Rámutat a veszedelemre, amely a mozi és a színház összeházasításából származik.

3. „Levitézlett igazgatókéról (többesszámban) beszél, akiknek vállain éppen elég ódium van már, nem szabad, hogy tetézzék.

4. Megállapítja, hogy a kolozsvári és nagyváradi színház egymásra van utalva.

Miután a közvéleményben és köztudatban — sajnos — még mindig úgy szerepel a nevem, mintha én tényleges, vagy bármiért is felelősséggel tartozó igazgatója volnék a kolozsvári színháznak, könnyen lehetséges, hogy a „levitézlett igazgatók“ gyűjtőneve alatt engem is sejthetnek.

tézkedés joga az enyém volt, én száz százalékig beváltottam azt, amit fogadtam, amikor a mozi megnyílt: A színház elsősorban színházi előadások céljait szolgálta s csak ha a közönség kimerült, csak ha a gazdasági viszonyok parancsolölag követelték, akkor helyettesíthette a színházi előadást a moziprodukció.

Nem kell tehát felbontani a színház és mozi házasságát, hanem viszonyukat kell szabályozni. Es pedig úgy, hogy minden jog a színházé legyen s minden szolgálat' kötelesség a mozié.

Ha az utolsó évben a színházi előadások száma eP- rémitöen csekély volt. arról én nem tehetek, mert bebizonyíthatom, hogy minden rendelkezésemre álló — sajnos nagyon korlátozott — befolyásommal azon voltam, hogy a színházi előadások száma elérje az előző évek előadásainak számát.

Ad. 3. Miután nem akarok idegen érdemek páva- tollaival ékeskedni, ki kell jelentenem, hogy semmi részem nincs azokban a művészi és anyagi sikerekben, amelyeket az utoiso évben a kolozsvári színháznak elérnie sikerült, de nem bírván el a felelősség ódiumát sem, hangosan tiltakoznom kell az ellen a beállítás ellen is, hogy az én nevemet a „levitézlett igazgatók" gyűjtőneve alá foglalják. A színházak és mozik igazgatásának korlátlan joga és kizárólagos kötelessége a kolozsvári szinpártoló egyesület intézkedése alapján, egy betéti társaságot illette, amelynek én csak kültagja vcltam, olyan kültagja, akinek szigorú szerződési pontok szerint semmi más jogom nem volt, mint hogy „a társaság könyveibe és levelezéseibe betekintést nyerhettem". Igaz, hogy a szerződés minden közelebbi meghatározás nélkül bizonyos „munkát" is reám biz s ezért tiszteletdijat Is biztosit számomra, de ez a munka bizony kimerült a falra borsóhányásban. Erről a munkáról és erről a tiszteltedijról én már tiz hónappal ezelőtt, tehát jóval tr évad megkezdése előtt Írásban lemondtam, de az illetékesek e lemondást el nem fogadták. Viszont, akinek a szerződés minden téren s korlátlan hatalommal biztosította az intézkedés jogát, olyan ember, aki nem bújik el a felelősség alól, hanem emelt homlokkal vállalja mindenért és mindenkivel szemben a felelősséget.

Ad. 4. Teljesen igazat adok abban Szász Endrének, hogy a kolozsvári és nagyváradi színház egymásra van utalva, önállólag rna már egyik sem élhet meg, tehát felülemelkedve minden személyi szemponton, az illetékeseknek az a halaszthatatlan kötelességük, hogy ennek a becsületes, a színészet érdekelt minden vonalon megvédő’ együttműködésnek alapjait megteremtsék és viszonyát szabályozzák. Ez a meggyőződésem annál objektivebb, mert ha nem is akarom az utolsó év eseményeinek ódiumát viselni, de a megtörtént tények konzekvenciáit magammal szemben szigorúan le aka* rom vonni, s igy semmi részt sem kívánok a szinhá« zak jövő évi vezetésében vállalni.

Or, Janovics Jenő.

A színházigazgató nem lehet egyúttal moziigazgató is

Úgy érzem, hogy nemcsak a harmincéves kolozsvári szinházigazgatásom tisztes múltja, hanem a közvélemény iránt való kötelességtudat is azt parancsolja, hogy néhány rövidre szabott tájékoztató sorban s néhány statisztikai adat közlésével megvilágítsam a valóságos helyzetet.

Ad. 1. Az előttem fekvő, nagytömegű hivatalos átiratok és lapszemelvények tanúsága szerint az én „tényleges igazgatásom" utolsó évében, tehát pontosan 2 évvel ezelőtt az összes erdélyi nagy városok nem apage satanast kiáltottak a kolozsvári színház felé, hanem magyar pártjaik, összes sajtóorgánumaik, sót a hatóságok is a legmelegebb hangon hívták meg a vezetésem alatt álló kolozsvári színházat s a színházi válságból való egyetlen kivezető útnak azt tartották, ha a kolozsvári színház igazgatója veszi át az ö színhazuk irányításának sorsát is. Ha a városoknak ez a hangulata megváltozott az utolsó év eseményei folytán, azért engem felelőssé tenni nem lehet, mert ez események irányítására abszolút semmi befolyásom nem volt. Ha az utolsó évben megszűnt a kolozsvári szinbáz évszázados jogos hegemóniája, úgy meg kell keresni ennek okait s orvosolni kell a bajokat.

Ad. 2. A kolozsvári színháznak nem szabad hálátlanságot mutatnia a mozival szemben. Mert hiszen Szász Endre nagyon jól tudja, hogy a mostani kolozsvári Magyar Színház eredetileg mozielöadások céljaira épült. En magam építtettem a magam áldozatos- ságábó'. ozc a mozit, amely annakidején gazdag bevételeiből krőzusi módon segélyezte a magyar nemzett színházat és egyik fontos tényezője volt a kolozsvári színészet akkori pompázó virágzásának. S ha az im- périumváUozáskor nem állott volna ez a mozi s ha akkor, amikor a Hunyady téri színházból a magyar színészetet kitcssékelték, én nem áldozom fel azonnal és gondolkozás nélkül ezt a méltán aranybányának nevezett vállalatot magasabb célokért, ha nem alakítom át színházi használatra a helyiségeket, akkor ma Erdélyben éppen úgy nincs magyar színészet, mint ahogy nincs Jugoszláviában. Ez történelmi tény. Abban azután Szász Endrének igaza van, hogy minden házasság lehet jó is, rossz is. A házastársak okosságától függ. Statisztikai adatokkal tudom bizonyítani, hogy ez ellen a házasság ellen nem volt oka panaszra „a magyar színészet" nevű házastársnak addig, amíg az én hivatásom volt a házastársak jogainak beosztása. Az én tényleges Igazgatásom utolsó évében is négyszázílzen- hat magyar színházi előadás volt a kolozsvári színkörben. Ezzel a statisztikai adattal nem lehet vitatkozni. Annak igazán nem látta kárát a magyar színészet, hogy olyankor, amikor tátongott az épület az ürességtől, mert hiszen egy évben négyszáztizenhat előadásnál többet sem a közönség, sem a sajtó nem kívánt, — eredeti hivatásának szolgálatában mozielőadások is voltak ott.

Es ismét statisztikai számokkal tudom igazolni, hogy Nagyváradon sem volt mostoha sorsa a magyar színészetnek addig, amig az én felelős vezetésem alatt állottak ott a házastársak: Szinház és mozi. Statisztikai tény, hogy az én igazgatásom utolsó évében, amikor már a mozikultusz is virágzott a színházban, én százhetvennyolc magyar szinházi előadást tartottam egy évadban Nagyváradon. A hatóságok, a magyar vezetőség tagjai száz-százhusz előadást kívántak csak, de én százhetvennyolc előadást tartottam. Amig az inNem akarok Janovics Jenő dr. nyilatkozatának minden egyes kitételére kitérni, mert az az érzésem, hogy a rekriminálás, rég elmúlt dolgokon való bogarászás nem szolgálja a célt, amely pedig éppen eléggé fontos és sürgős: hogy megállítsuk az erdélyi, speciálisan pedig a kolozsvári színészetet azon a lejtőn, amelynek folyamatát hosszú évek óta figyelem és amely — remélem — elérkezett a mély pontig s végre meg kell próbálni a mélyből való fel- emelkedést is. Terméketlen vita volna afölött elmélkedni, hogy mikor kezdődött a kolozsvári Magyar Szinház félelmetes nivósiilyedése és milyen okokra vezethető ez vissza? Erre is meg volnának érveim és precíz adataim, azonban — ismét csak ezt hangsúlyozom — építeni a múlton való siránkozással nem lehet.

Nem hagyhatom azonban válasz nélkül Janovics igazgató urnák a szinház és mozi viszonyára vonatkozó, bizonyára meggyőződésA

SZENT ISTVÁN-TÁRSULAT

kiadásában megjelent az első, teljes latin-magyar

Misszăle

a Római Misekönyv szerint.

Terjedelme 1488 lap. Tartalmazza az összes szentmise szövegeket, amelyeket az egyetemes Egyház használ és mindazokat a szentmiséket, amelyeket Romániában általában mondanak, minden nap, ünnep- és vasárnap jelentőségének méltatását, minden szentnek rövid életrajzát, az ösz- szes körmeneteket, a nagyheti szertartásokat és a szentmisével kapcsolatos liturgikus imádságokat. A legfinomabb bibliapapiron készült, igy bő terjedelme mellett is zsebben könnyen hordozható.

Árait a kiadó Szent István-Társulat úgy szabta meg, hogy mindenkiszámár ahózzáférhető legyen Egészvászonkötésben, vörösmetszéssel L. 210*— Egészvászonkötésben, aranymetszéssel „ 235*— Finom bőrkötésben, vörösmetszéssel.. „ 400*— Finom bőrkötésben, aranymetszéssel.. „ 450*—

Megrendelhető a

,,Minerva66 könyvesboltban Cluj-Kr ár 9 sir.Meg.Maria 1.

bői fakadó álláspontját. Én ezt az álláspontot teljesen megbukottnak tekintem és szent meggyőződésem, hogy a romokon való ujjáalkotást csak a mozi és szinház gyökeres szétválasztásával lehet kezdeni.

Helyreigazítással kezdem. Szemben Janovics igazgató ur állításával: a mostani kolozsvári Magyar Szinház eredetileg nem épült mozielöadások céljaira. Aminthogy az épület helyén sem volt annakelőtte mozi, hanem a kolozsvári szinház mindenkori nyári szinház- helyisége, amelynek lebontása és ujjal való felcserélése a szuette faalkotmány idejét- multsága és tüzveszélyessége miatt vált aktuálissá. így került felszínre az uj nyári szinház felépítésének gondolata, amelyet hogy Janovics igazgató, Esterházy László városi főjegyző (a szinházügyek lelkes támogatója), vagy más vetett-e fel, szerintem nem lényege«. Valószínű, hoigiy Janovics igazgató sürgette leginkább a kérdés elintézését, mert mint vállalkozó igazgatónak leginkább neki volt ez érdeke. A színházépület emlékezetem szerint a városi telken az állam garanciájával épült fel oly módon, hogy az amortizációt a mindenkori színigazgató tartozott viselni. Ez pedig az akkori pompás szinházmenetel és az állami szubvenció mellett egyáltalában nem volt súlyos feltétel, ellenben a színigazgatónak komoly érdekei volt, hogy a nyári szinház felépüljön, mert a régibe a közönség már nem volt hajlandó belemenni.

Hogy lett belőle mégis mozi? Az épület már állott, sőt télen is megpróbálták hasznosítani párhuzamos előadások rendezésével, de ez- a gyakorlatban nem vált be. Sokkal kisebb város volt akkor még Kolozsvár, semhogy egy- időben két szinház eltartását is elbírhatta volna. Sebestyén Géza budai színigazgató, akkor még kolozsvári színész adta, még pedig nem is ingyen, hanem bizonyos százalék kikötésével, az ötletet, hogy a télen üresen álló épületben mozielőadásokat lehetne tartani. Amennyire jól bevált anyagilag ez az ötlet, annyira katasztrofális következményei lettek. Itt kezdődik a kolozsvári magyar színészet tragédiája. A közönség szívesen ment el a nem túlságosan barátságos, de hatalmas és szellős szinkörépület mozielőadásaira s ettől kezdve mindig csáhitott az a lehetőség, hogy a mozi könnyebb és egyszerűbb üzlet, mint a szinház. Bőségesen meg tudnám indokolni, hogy miért rossz házastársak a mozi és a szinház? Mert, hogy rosszak, soha nem tudnak összeférni, az egészen bizonyos. S még ha nem volnának erre személyes tapasztalatok alatt szerzett érveim, akkor is hivatkozhatnám arra, hogy sehol a világon nincs Kolozsváron és Nagyváradon kívül ugyanabban az épületben, ha más-más időben is, egy napon szinházi- és mozielőadás. Nem azért, mintha a pesti vagy bécsi szinházi