Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-26 / 168. szám
S___________ KlLBTlüJsm 'Szerda, '1933. Julius '29, wmmammmmmammmmmtmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmimmmmmmmmmmmuHSzmmmmmmammmmmmmmmmmzammmmmmm 99 Smuts tábornok meggyőződött róla, hogy Kun Béla nem fontos és semmiféle szerződésnek nem tudna érvényt szerezni“ Kicolson angol diplomata megmagyarázta, miért hagyta faképnél az antant megbízottja, a faires bur tábornok, a magyar kommunistákat, mielőtt megegyezett volna velük ? — Színjátékot rendeztek a kommunisták a Hungáriában a külföldi diplomatáknak (Kolozsvár, julius 25.) Most jelent meg Harold Nicolson-nak, a kiváló angol diplomatának és Írónak izgalmasan érdekes könyve, amelyben a békeszerződések megkötésének titkait leplezi le. Könyvében részletesen foglalkozik a magyar kommünnel és annak a látogatásnak a kapcsán, amelyet Smuts tábornokkal együtt tett a vörös Magyarországon. Könyvének ebből a részéből közöljük az alábbi szenzációs részleteket: Találkozás Kun Bélával a vasúti kocsiban. Jelentik, hogy Kun Béla megérkezett. Kimegyek hozzá. Harminc év körüli kicsi ember pufók fehér arccal és puha nedves ajkakkal; a feje borotvált, azt hiszem vörös a haja: bizonytalan kifejezést!, gyanakodva néző a szeme; duzzogó gonosztevő arca van. Egy moly ette-prémgaíléros, szakadozó zöld nyakken- dős, piszkos inggalléros, zsíros kis zsidót hozott magával. Ez a külügyminiszterük Kun Bélát Bolgárral Smuts fülkéjébe tessékeljük, én meg a külügyminisztert tereltem a magaméba. Szerencsére, mielőtt türelmem kimerül, jön Kun Béla, hogy elbúcsúzzék. Elkísérem a perronon a korlátig, amely most a mi díszkapunk- A vörösőrök nem tisztelegnek neki, csak néznek és bámulnak, de egy helyiérdekű vonat mozdonyvezetője leszáll gépéről és Kun Béla felé tart. Mond neki valamit, amit én nem értek- Kun Béla magyarul felel, nyilván azt mondja: „szívesen, elvtárs“, kiveszi a szájából a cigarettát és odanyujtja 'neki. A mozdonyvezető fekete ujjai közé szorítja Kun Béla szeplős kis kezét, az ő cigarettacsutkáján meggyujtja a magáét és az elvtársi cigarettából büszkén eregetve a füstöt, indul vissza gépe felé. Kun Béla dagadthéju kis szeméből egy kérdő pillantást lövell felém, azt szeretné tudni, tett-e rám valami benyomást ez a proletárjelenet, vagy pedig nevetségesnek találom. De ami engem illet: megőrzőm a nemes tartózkodás kifejezését. A Hnngária néma vendégei. Vasárnap, ápr. 5. Tiz órakor jön Kun Béla, Smuts átadja neki egy megállapodás fogalmazványát, amely szerint a nagyhatalmak közte és a románok közt megszállnának egy semleges övét. Ha ebbe belemegy, mi megszüntetjük a blokádot. Kun Béla nyilvánvalóan szívesen elfogadná ajánlatunkat, hiszen ilyen okmány aláírása a mi részünkről az ő rendszerének hivatalos elismerését is jelentené, ezt pedig szenvedélyesen óhajtja. De gyanakszik és fél. Az okmányt szorongatva távozik, azt mondja, hogy kabinetjével kell tanácskoznia- Értem: tanácsot kell kérnie Moszkvától. Hét órára Ígéri a választ. Smuts közli velünk; hogy hét óra tizenötkor indulásra készen kell állatiunk. összekötőtisztjeink azt ajánlják, menjünk ki a golfpályára; közben ugyanis kiderült az idő. Kocsit is szereztek. Smuts elenged. Döcögve, csörömpölve indulunk a rongyos városon át, amely a napfényben még piszkosabbnak tűnik, mint tegnap az esőben. Csakhamar eltörik a kocsi, de a tisztek kijavítják és mi újra felülünk. Megállunk a Hungária előtt. Itt azt mondják tisztjeink, hogy Kun Béla teával akar bennünket megtisztelni. Kinos dolog, mert a tábornok aligha akarja, hogy bemenjünk egy szállodába. De amikor visszautasítjuk a meghívást, a tisztek olyan ijedt arcot vágnak, hogy mégis elfogadjuk. Attól a perctől kezdve, hogy átléptük a Hungária küszöbét, tudjuk, hogy if i színjátékot, rendeztek a mi számunkra. A szálló hallja tele van emberekkel, kis asztaloknál limonádéznak és kávéznak. Egy zenekar magyar nótákat játszik. Mindent úgy rendeztek el itt, hogy megmutassák nekünk: Budapest még a bolsevizmus alatt is Középeurópa legvidámabb városa maradt. De két súlyos hibát követtek el. Először is minden ajtó előtt vörösőrök állnak felfűzött szuronnyal. Másodszor pedig elfelejtették meghagyni az asztalokhoz telepitett embereknek, hogy beszélgetniük is kell! Furcsa a hatás. Egy kis időbe telik, mig rájövök, hol a hiba. Hiszen minden szakasztott olyan itt, mint a kontinens bármely hoteljében, ötórai tea közben. Csak valami kellemetlen, hogy mondjam csak: valami valószerűtlen van a levegőben. Aztán hirtelen ráeszmélek, hogy valamennyi asztal körül néma csendben ülnek a vendégek. Nyilvánvaló, hogy ezt az összeterelt néma emberhadat ma délutánra eresztették ki a börtönökből, hogy a Hungária hallját megtöltse. Megborzongok, hideg fut végig a hátamon, mihelyt lehet, távozunk. Néma pillantások követnek. amikor hangos szóval a kijárat felé tartunk. Juhok a viharban. Szakítás. Hat óra harminckor érünk vissza. Hét órakor érkeznek Kun Béla, Garbai, Kunfi és Bolgár, a vörös őrség parancsnokának kíséretében. Smuts a félhomályban lévő étkezőkocsiban fogadja őket. Egy jegyzéket adnak át, amelyet a tábornok kétszer is átolvas és aztán átnyújt nekem. A jegyzék elfogadja feltételeinket, de egy kikötésj; fűz hozzájuk. A kikötés: intézkedjünk, hogy a román hadsereg vonuljon vissza a Maros mögé. Visszaadom az Írást Smutsnek, ő pedig átnyújtja Kun Bélának. „Nem uraim“, mondja, „ilyen jegyzéket én el nem fogadhatok. Fenntartásról nem lehet szó-“ Szomorúan és sötéten néznek ránk. Smuts egy utolsó felszólítást intéz hozzájuk, kéri őket, hogy saját érdekükben fogadják el ajánlatunkat fenntartás nélkül. Nagyon nyil- tan beszél, azt mondja, a konferencia nem fog beleegyezni abba, hogy a Marós mögé küldje vissza a románokat. Ük láthatólag azt várják, hogy Smuts most egy harmadik, kompromisz- szumos vonalat fog felajánlani és mindenesetre kijelöli a holnapi találkozás idejét. De Smuts már arra a meggyőződésre jutott, hogy Kun Béla nem fontos és nem komoly ember és semmiféle szerződésnek nem tudna érvényt szerezni. Smuts el van szánva rá, hogy a tárgyalásokat még ma este befejezi. Ök ezt nem tudják. „Kendben van uraim“, mondja Smuts, „el kell búcsúznom önöktől“. Nem értik. A tábornok válogatott udvariassággal a perronra kiséri őket. Kezet szőrit velük. Aztán ottmarad a vonat lépcsőjén és int szárnysegédeinek. Azok megállanak felsorakozva a perronon, várják, hogy Smuts jelölje meg a holnapi találkozás idejét. Állnak, állnak és a vonat lassan megindul. Smuts tisztelgésre emeli kezét. Siklunk ki az éjszakába, recehártyáinkon magunkkal vive a négy zavart arcot, ahogy merő ámulatban néz utánunk .. • Sóhaj a Mattay-kifliért * Egy pékmester lett öngyilkos a napokban Kolozsvárt, akinek az volt a bűne, hogy — megpróbált jó kiflit sütni. A tudósításban legalább az állott, hogy a szerencsétlen életunt, akinek Brassóban még nemrégiben is jöforgnlmu péküzlete volt, azért költözött Kolozsvárra, hogy a Brassóban jól bevált kifll-tipust Kolozsváron is bevezesse. Mikor aztán reményei ösz- szeomlottak, a brassói kiflit nem sikerült Kolozsváron népszerűvé tenni, végzett magával. Hogy a brassói kifli csakugyan olyan kitűnő volt-e és a tragikus sorsú brassói pékmestert nem a szakértelme csalta meg, hanem a reklámcsinálásban való ügyetlensége és a kolozsvári viszonyokat, illető tájékozatlansága, azt innen az Íróasztal mellől, amikor a koronatanú már meg is halt, nem tudnánk eldönteni. Valamit azonban mi is tudunk. Azt tudniillik, hogy a végrehajtásra váró reformok százai és ezrei mellett ez a bagatell-reform, a kolozsvári kifli reneszánsza is megoldásra vár. Mondjuk meg őszintén, — még ha meg Is haragusznak érte a kolozsvári pékek, — hogy a kifli és általában a péksütemény terén nagy visszaesés mutatkozik Kolozsváron, akármennyire is büszkélkedik az „erdélyi fő- város*' tiszteletbeli elmével. Még most is a szájunkban van a békebeli Mattay-féle omlós és zamatos kifli ize, a pompás komlós cipó, a verthaju piaci kenyér Illatára is hiába vágyakozunk. Szakember tudná megmondani, hogy miért romlott el a kolozsvári péksütemény? Es ha már elromlott, mi az oka annak, hogy nem akad egy vállalkozószellemü pékiparos, aki a meggazdagodás biztos reményével támasztaná fel a Mattay- kiflit, amelynek már C3ak az emléke él. Üzletnek, egészen bizonyos, nem volna rossz. E sorok Írója csak a saját nevében beszél és csak a saját példáját hozza föl, megemlítvén azt, hogy amíg Budapesten két-három kávéházi kifli után is vágyik a negyedik után és csak éppen röstellkedésből nem kéri a kenyeres-lánytól, addig Kolozsvárt eggyel is csak nehezen tud megbirkózni, A brassói péknek jó ötlete volt, csak szegény nem tudta megvalósítani. Hátha az ő tragikus halálából valaki más tanúin* fog és visszaállítja a kolozsvári kifli régi jó hirét, a saját meggazdagodásának nem is olyan drága árán. — Az uj adótörvény magyar fordítása kap* ható dr. Mandel Fordító-irodában, Cluj, Memorandului 24, Ara 60, vidékre 70 lej, előre be* küldve, ‘1.------“—* Könyv- és papirkereskedők, könyvnyomdák 1034. ÉVI WAPTÁM- SZÜKSÉGIETÜKET legolcsóbb árban szerezhetik be a Heti- és havi asztali- és fali előjegyzőnaptárak agendák, zsebnaptárak faliabroszok, kosaras- és BsaeaMMw wi mniiiMirwjiMiiiimiwi ír 'V rrtmmsBsmmmam szakmanaptárak__________ dús választékban Minerva Irodalmi és Nyomdai Mű intézet Részvénytársaság reklámnaptárosztályában Cluj—Kolozsvár«
