Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-25 / 167. szám
Kedd, 1933. Julius 25. KUEtlüJSXQ fi Tragikus hirtelenséggel meghalt Viola Kornél mérnök, a KAC elnöke A kiváló sportember hétfőn renget még vlvótréninget tartott és 11 órakor tárgyafás közben összeesett egy műszaki irodában — Az orvostudomány érthetetlenül áíl a megdöbbentő halálesettel szemben (Kolozsvár, julius 24.) Hétfőn délelőtt 11 órakor hirtelen meghalt Viola Kornél építész- mérnök, e kolozsvári magyar nritársaság ismert tagja, a Kolozsvári Atlétikai Club elnöke. Tragikus halála váratlanul érte barátait és tisztelőit s pillanatok alatt futott szét a halálhír a városban. Viola Kornél budapesti családból szárma- zik s körülbelül tizenöt éve telepedett le Kolozsváron, ahol építészmérnöki vállalkozásokba kezdett. Több nagyobb kolozsvári épület tervei kerültek ki kezei alól. ő építette a ref. leánygimnáziumot s az ő tervei szerint restaurálták a ref. kórház építését. Édesapja, Viola Frigyes, aki most töltötte be nyolcvannegyedik évét, még teljesen birtokában van munkaképességének s előrehaladott kora dacára is szolgálatot teljesít. Fivére, Viola Rezső műszaki főtanácsos Budapesten. Kolozsváron Viola Kornél a sport révén tette leginkább ismertté nevét. Nyolc éve elnöke már a Kolozsvári Atlétikai Clubnak s ezalatt az idő alatt fáradhatatlanul dolgozott a klub ügyeiben. Budapesten a MAFC-nak és a MAC-nak volt tagja s mint aktiv sportoló, atlétikával, tornával és legfőképpen vívással foglalkozott. Kolozsváron is leginkább a KAC vivószakosztályának ügyeivel foglalkozott s neki köszönhet15, hogy Románia legjobb vívóinak legtöbbje a KAC versenyzői közül került ki. Ö maga állandóan vívott s életének utolso napján is, hétfőn reggel már vivótréningel vett. A tréningen rendesen dolgozott s egyáltalában semmi jele sem látszott rajta rosszul- létnek. A vivótréning után Viola Kornél Gergely Dezső, Monostori ut 58. szám alatti műszaki irodájába ment üzleti ügyének elintézése végett. Néhány percnyi tárgyalás után egyszerre halálosan elsáppadt s összeesett. Gergely Dezső egy divánra fektette az alig lélegző embert, aki néhány percig még magánál volt s ezalatt többször mondotta: — A nikotin öl meg ... A nikotin öl meg .. Kihívták a mentőket, akik azonban mái csak a beállott halált állapíthatták meg. Rövidesen megjelent Viola Kornél háziorvosa, dr. Filep Gyula, aki kijelentette, hogy teljesen érthetetlen ül áll a haláleset előtt, mivel az a kezdődő cukorbaj, amelyet az utóbbi időben állapított meg Violánál, semmiesetre sem lehetett olyan hatással a szívre, hogy szivszélhü- dést okozzon. Dr. Buia hatósági orvos is megjelent és engedélyt adott, hogy az előírás sz*, rinti hatósági vizsgálat mellőzésével elszállíthassák a holttestet a temetői kápolnába. A megrendítő halálesetről Viola Kornél bai alai értesítették özvegyét. Temetése szerdán délután 5 órakor lesz a temetői kápolnából. A KAC vezetősége azzal a kéréssel fog a városi tanácshoz fordulni, hogy elhunyt elnöke értékes munkásságát azzal ismerje el, hogy díszsírhelyet adományozzon részére. A KAC külön gyászjelentést bocsátott ki elnökének halála alkalmából s ezúton kén fel tagjait, hogy kedden este 9 órakor jelenjenek meg az egyesület Bánffy-palotai klubhelyiségében a temetési előkészületek megbeszélése végett. Mosogmtó~ftM9 harangozó volt egy nyovnorszúllúson Uinlódott Gúl Ferent:, ásni e/ eljut&ií «* római Síiúlliidsig Aki Itáliában is Petőfiről álmodott — Négy esztendő gazdag impresszióival tért haza a fiatal erdélyi festő Olaszországból (Kolozsvár, julius 24.) Csokoládébarnára lesült, karcsú fiatalember kereste fel szerkesztőségünket. Olyan a színe, mintha Egyiptomból érkezett volna, pedig „csak“ az olasz nap barnitotta le. Csakhamar ráismerünk: Gál Ferenc, már régi ismerősünk, többször irtunk már az Olaszországban sikereket aratott erdélyi magyar festőről, akiről római önálló ki- állitása alkalmával az olasz sajtó is nagy elismeréssel irt. Hiszen találunk még tehetséges embereket, művészeket, kik idegenben elképzelhetetlen nyomorral megkiizdve, minden protekció nélkül, kizárólag önerejükből küzdöttek fel magú kát. Gál Ferencnél mindez azért csodálatos, mert tizenhétéves korában vette nyakába a világot s még ma is csak huszonhároméves. Már egészen kisfiú korában is nagyon szeretett rajzolni. Az iskolában a padokat, táblát, az udvaron a kerítést telerajzolta krétával, szénnel, ceruzával, amihez hozzájuthatott. És volt egy vágya: felkerülni egyszer Budapestre. Talán nem is a Duna királynőjének sokat emlegetett szépsége, vagy a nagyváros varázsa vonzották oda, talán csak egy tudatalatti sejtelem, egy gyermek ösztönös megérzése, hogy oda kell mennie, ez lesz az a város, amelyből elindul az ő élete, karrierje. És 17 éves korában tényleg feljutott Budapestre. Alig pár hónapi ott tartózkodás után kalandos vágytól s művészi álmoktól fütve vonatra ült és üres zsebbel, de ambiciózus erős lélekkel elindult Róma, az örök-város felé.,, — Amikor a vonat befutott velem a Róma Termini állomásra — mondja Gál Ferenc — és kibontakozott előttem az ezertornyu idegen város, akkor éreztem, hogy milyen kicsi vagyok. Egy szót sem tudtam olaszul, sem másképpen. Csak egy nyelvet ismertem: a magyart. — Legelső dolgom volt, hogy beiratkozzam a Real Academia Liberaltaba. Összes vágyó nőm négyszáz lejnek megfelelő Ura volt. A•« első évben egy nyomortanyán laktam, négy líráért kaptam fekvő helyet koldusok, csavargók s hasonló elesett emberek társaságában. Beálltam mosogatóimnak egy vendéglőbe, később „előléptettek“: felszolgáló lett belőlem. Aztán két évig harangozó voltam egy római templomba,n, ahol ugyan pénzt nem kaptam, de a tea és a kenyér is jól fogott. Közben pedig rendesen látogattam a festőakadémiát. Elmondja, hagy a mestere Umberto Coro- naldi volt, kinek túl konzervatív pikturájával a második év végén szembe szállt. A harmadik évben megkapta a Hunyadi—Aldobrandini ösztöndijat, mely végre szabad és jogos fejlődést biztosított számára. Volt Nápolyban, Szicíliában, látta Capriţ, Firenzén csak átutazott, ellenben Velencében több napot töltött és festegetett. — Voltak még magyarok az akadémián? — kérdem. — Voltak. — Hárman voltunk. Aztán sok francia, spanyol, angol, de volt japán és egyiptomi is. Mi magyarok úgy. éltünk együtt, Tudjuk, hogy a hajhullás hogyan kínozza éppen a nőkéi, és mennyi gondot okoz nekik, ha a reggeli fésülködés alkalmával csomószámra marad a fésűben a haj. Biztos és kipróbált szer, hogy a hajnővést erősítsük, a korpakápződést és a hajhullást megakadályozzuk, a PIXAVON és a Slixavonifâampiton A PIXAVON-t évtizedek óta ismerik, klinikaiig kipróbálták és első szaktekintélyek ajánlják. Ha állandóan használ PIXAVON- és P1XAVON -SH AMPOON-t, megakadályozza a korpaképződést és a hajhullást és megmarad szép, egészséges haja. Az ápolás ezzel a szerrel fiatalos, természetes, selymes fényt ad a hajának és könnyen fésülhetővé teszi. mintha testvérek lettünk volna. Hanem azért a legjobb barátom mégis csak az ecset volt. Hozzámenekültem, ha nagyon egyedül éreztem magam, vagy ha vágyódtam Erdély után. Elmesélek valamit. Egy alkalommal nagsr, szenvedélyes honvágyam volt. Hiába sétáltam a Tiberis-parton, vagy a Pincio viruló pálmaligetei között, semmi sem nyugtatott meg. Hazamentem, megcsináltam a „Lakodalom“ cimü képem vázlatát és festeni kezdtem. A szinek szárnyain hazaszállt a lelkem. Táncoló magyar parasztok alakját hoztam vászonra. Erről a képemről Gerevieh Tibor azt mondta később Budapesten Antal István sajtófőnöknek: „Csodálatos, hogy ez a festő a messze idegenben is Petőfiről álmodik ...“ — Hány képet festett olaszországi tartózkodása alatt? — Mintegy 130—150 darabot, melyekből azonban néhányat elutazásom előtt szétvágtam, mert nem volt pénzem a hazahozatalukhoz. így a Vig magyarok cimü kompozícióm eredetijét is. A vázlat Antal Istvánnál van- Hatalmas kép volt az, akkora, mint ez a fal —* mutat a szerkesztőség egyik falára. A társát, a „Krisztus a betegek között“ cimiit, egy belga ur vette meg a tavaszi kiállításomon. — Visszamegy még Olaszországba? — Nem. Legalább is tanulmányútra nem. Rómát megismertem négy év alatt, újat akarok látni. Egy évig katona leszek, aztán Pá- risba megyek, hogy folytassam ott, ahol elhagytam. Olaszország kitűnő iskola volt számomra, olyan impressziókat hoztam magammal, amiket csak Róma adhat... — Mi a további célja? — Tanulni. Tanulni, egészen addig, míg azt érzem, hogy eleget tudok. Aztán hazajönni és itthon dolgozni Erdélyben, Erdélyért... Bajkó Erzsébet.
